Amerikai Magyar Szó, 1968. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1968-05-02 / 18. szám

Thursday, May 2, 1968. AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 7 A TENUES VISSÉKE Magyarország legdélibb — mediterrán jellegű — vidékét csak most kezdik igazán felfedezni a hazai és a külföldi turisták. Most kezdik megis­merni a Tenkes-hegy környékének különleges szépségét. A múlt évben több mint egymillió ven­déget vonzott ide Harkány meleg vize, Máriagyüd kegytemploma, Siklós végvára és Villany tózse bora. HARKÁNY A hajdani csendes fürdőhely idegenforgalma óriási arányokban megnőt»t. Pécsnek és Eszéknek — a két “szomszédvár”-nak — valóságos házi für- dőjé”-vé vált. Szezonidőben naponta százával ér­keznek a fürdőzők Eszékről, saját gépkocsijaikon, vagy a menetrendszerű autóbuszjáratokon. 1967- ben több mint százezer jugoszláv vendége volt Harkánynak. A fejlesztési terveknek megfelelően három részre osztották a községet. A gyógyne- gyedre: itt épült fel a régi kórház mellett az uj szanatórium. A villanegyedre: a siklósi ut men­tén legalább 600 nyaraló áll már. S az üdülőne­gyedre : a fürdőpark mögött emelkednek az üzemi üdülők, szállodák. Ez utóbbi területen most egy uj, 130 személyes szálloda és 80 személyes turis­taszálló építését kezdték meg. A siklósi ut mentén e 1 k é szült az uj autóbuszpályaudvar és a nagy autóparkoló hely. Ezzel átellenben érdekes ven­déglátó komplexumot hoznak létre az idén. Há­rom egysége lesz: csirkecsárda, halászcsárda és birkacsárda. A csárdasor mögött mesterséges ta­vat ásnak, amely nyáron csónakázásra, télen kor­csolyázásra szolgál. Megoldják a héviz kérdését is. A közeljövőben “nyugalomba vonul” Harkány legrégibb, kimerülőben lévő termálkutja: az 1866- ban fúrt hőforrás. Helyette már készül az uj, bő­vizű — hetven méter mély — kút, amely 62 Cel­sius fokos vizet ed majd. MÁRIAGYÜD A Tenkes déli lejtőjén emelkedő kegytemplom' az elmúlt években újjászületett: kivül-belül tata­rozták. A kishatárforgalmi egyezmény életbelépé­se óta sok jugoszláv turista keresi fel Máriagyü- dök. Különösen sokan látogatnak ide Eszékről, ahol nagy kultusza van a.gyüdi kegyhelynek. A zarándokok és a turisták növekvő száma miatt az egész községet rendezik, csinositják. Ugyancsak a nagy idegenforgalomra való tekintettel repre­zentatív szórakozóhelyek rendeznek be. A templom közelében különleges — földalatti — borozót épí­tenek egy régi pince felhasználásával. Máriagyüd szenzációja egyébként: titkos gabonahombárok, amelyeket a falu legöregebb — a templommal át­ellenben lévő — boro spincéjében tártak fel. Az 1,400-as években épített pince padlója alatt há­rom hombárra bukkantak, amelyek közül a leg­nagyobb 3 méter mély és 2 méter átmérőjű, s leg­alább másfél vagonnyi gabonát lehet tárolni ben­ne. A századokkal ezelőtt élt gyüdi jobbágyok — feltehetően — ide rejtették terményeiket a rek- viráló hatóságok, a fosztogató katonák elől. A hombárok még ma is épek, használhatók, ezér{ hozzáférhetővé teszik majd a Máriagyüdre láto­gató turisták számára is. SIKLÓS A középkori végvár felújítása, renoválása — az 1957 óta tartó gondos restaurátori munka ered­ményeként — befejezéshez közeledik. A várpalo­ta déli szárnyát már elfoglalta a muzeum: itt ka­pott otthont az uj magyar kerámia, továbbá kas- télybutor- és hadtörténeti kiállítást rendeztek be. A palota nyugati részét szállodává, illetve turista- szállóvá képezik ki. Az északi szárnyon kongresz- szusok, konferenciák, ünnepélyek tartására alkal­mas reprezentatív termek lesznek. Helyreállítot­ták már a várat övező falakat és újjáépítették a községre tekintő tornyokat is.Szilveszter óta nem­csak nappal, hanem este is pompás látványt nyújt a vár. Díszkivilágítást kapott, s az ügyesen elhe­lyezett reflektorok hatásosan világítják meg a vár legszebb részeit: a kaput, a Zsigmond-kápolnát, a bástyákat. A község, amelyet hamarosan város­sá nyilvánítanak, a fejlődés uj lehetőségét kapta. A közelben, Beremend és Kistepolca között, épí­tik fel ugyanis az uj cementgyárat és a-munká- sok szolgálati lakásainak egy része Siklósra kerül, így a község Harkány-Máriagyüd felé eső részén uj lakónegyed bontakozik ki. VILLÁNY A vörösborok hazájában — csaknem két évti­zedes pangás után — reneszánszát éli a szőlőgaz­dálkodás. A villányi dombokon az elmúlt években csaknem kétezer hold nagyüzemi szőlőt telepítet­tek. A szőlő, a bor szemlátomást formálja Villány életét, arculatát. A hires Teleki-szőlőbirtok ha­gyományait folytató állami gazdaság egész kis borászati negyedeket alakított ki. A föld alatt egy kilométer hosszúságú pincerendszer húzódik és itt van a hires bormuzeum is, amely az idén lesz húsz éves. A föld felett a szőlőfeldolgozó és az olt- ványkészitő üzem áll. Most újabb nagy munka in­dult meg: 50 millió forintos költséggel uj pince és modern palackozó épül. Ennek során keresztül fúrják a Templomhegyet. Mintegy 270 méter hosz- szu alagutat1 vájnak a hegy gyomrában, amely­nek egyik vége a jelenlegi pincészethez csatlako­zik, a másik vége pedig a vasútállomásnál ér nap­világot. Itt épül fel a nagy palackozó üzem, amely­ben évente hárommillió üveget töltenek meg a márkás villányi vörösborokkal. A szövetkezet uj pincészete már elkészült: a hajdani eceügyár pin­céit alakították át bortárolásra. A község képe is változik. A főutcán emeletes művelődési ház és uj mozi épült. A főtéren szilveszterkor nyílt meg az “Oporto” nevű vendéglő. A nagyharsányi. pince­soron pedig — egy 200 éves pincében — hangula­tos poharazót rendeztek be. Emlékezzünk régiekről JANKÓ JÁNOS (1868-1902) Most ünnepli a magyar néprajztudomány Jankó János néprajztudós születésének századik évfor­dulóját. Jankó nem a vidék, nem a falu, a város: Pest szülöttje volt, itt ólt apja Jankó János festő- és grafikusművész, de gyermekkorában sűrűn meg­fordult nagyapjánál, a Tótkomlóson lakó szűr- szabónál. Talán e gyermekkori élményei is közre­játszottak abban, hogy miután Budapesten elvé­gezte a, gimnáziumot és megtanult négy nagy nyu­gati nyelvet, az egyetemen a kezdetben látogatott orvosi fakultást hamarosan otthagyta és földraj z- természetszakon folytatta tanulmányait. Még el sem végezte az egyetemet, 1889-ben a pesti ke­reskedelmi és iparkamara támogatásával tanul­mányutat tett Egyiptomba, Tripoliszba és Tunisz­ba. Ennek az észak-afrikai útnak eredményeiről az 1890-ben közreadott “A Nílus deltája” cimü könyvében számolt be, amely a fiatal földrajz­dós nevét a k ü 1 f ö 1 ddel is megismertette. Még ugyanebben az évben a kulturminisztérium ki­küldte Angliában és Franciaországban, hogy hosz- szabb időn át behatóan tanulmányozza az ottani földrajzi- és néprajzi intézeteket. Hazatérve Jankó a nagy magyar földrajztudós, Lóczy Lajos mellé került tanársegédnek, de nem sokáig maradt mellette, a Nemzeti Múzeumhoz szegődött, átvéve a Muzeum néprajzi osztályának vezetését. Ettől kezdve úgyszólván egész munka­erejét a magyar néprajztudomány szolgálatába ál­lította. Nagyarányú gyűjtőmunkát szervezett, a Muzeum anyagát sok ezer uj tárggyal gyarapítot­ta és a néprajzi osztályt — alaposan kibővítve —- budapesti néprajzi muzeum kialakításán, fejlesz­tésén munkálkodott hangyaszorgalommal, hanem a vidéke néprajzi gyűjteményekre is sok gondot fordított. E sokoldalú szervezőmunka mellett szé­les körű tudományos munkásságot fejtett ki. Min­denek előtt a magyar folkról érdekelte, de foglalko­zott más népek, köztük a finn-ugor népek folklór­jával is. Első tanulmányát még diákkorában irta Tótkomlósról, a nagyapa szülőföldjéről. Mint a Nemzeti Muzeum fiatal tudósa, 1892-ben “Kalo­taszeg magyar népe”, a következő esztendőben “Torda, Aranyosszék, Torockó” címen adott ki tanulmánykötetet. 1893-ban meg a Balaton-vidélc néprajzi vizsgálatát, de eredményeit ”A balaton- melléki lakosság néprajzi” cimen csak halála évé­ben, 1902-ben tette közzé. Ez a könyv egyébként Jankó legértékesebb, legjelentősebb munkája, amivel csupán “A magyar halászat eredete” ci­mü kétkötetes munkája vetekszik. Ez utóbbi mü­vében a kulturális jelenségeket is számba veszi a történeti és etnográfiai kérdések tisztázásánál. A Zichy-féle expedíció tagjaiként az osztjákok közt végzett vizsgálatainak eredményeit a magyar ha­lászat eredetének felderítéséhez használta fel. So­kat foglalkozott a sámánizmussal is, erről azon­ban csak egy rövid tanulmányt publikált, a halál megakadályozta a gyűjtött tudományos anyag alai- pos feldolgozásában. u* — Magyar bélyeg-kiállitós Franciaország­ban. A Francia—Magyar Társaság és a Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetsége április 6-án a franciaországi Clichy-ben bélyeg-kiállitást ren­dezett, melyen magyar gyűjtők mutatták be leg­szebb francia gyűjteményüket. • v* —3,300 óvoda Magyarországon. A Művelő­désügyi Minisztérium most nyilvánosságra hozott statisztikája szerint Magyarországon 3,303 óvoda működik, ezekben 196,973 kisgyermeket gondoz­nak. Az óvodák pedagógusainak, gondozónőinek száma 10,788. Jelenleg az óvodás-korosztályokba tartozó gyerekek 52,1 százaléka jár óvodába. Jól halad a kelenföldi lakó­telep harmadik ütemének építése Augusztus elején kezdték meg a kelenföldi lakótelep harmadik építkezési szaka­szában az első lakóház sze­relését. Ma már 4 tízszintes 289 lakásos építmény tető alá került, megkezdték a belső szerelési munkákat. Az ötödik hasonló ház ötödik szintjén szerelik a panelle­ket, és mellette készül egy újabb 240 lakásos épület is. A tervek szerint a harmadik ütem első lakásait az első negyedév végén adják át a lakóknak. A 43. sz. Állami Építőipari Vállalat dolgozói tartják a tervezett ütemet Budapest egyik legnagyobb építkezésén. — Képünk: Szerelik az ötödik lakóház ötödik szintjét

Next

/
Oldalképek
Tartalom