Amerikai Magyar Szó, 1968. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1968-05-02 / 18. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, May 2, 1968. Válasz Paál Máthé cikkére Schalk Gyula kiilmunkatársunk alábbi soraival lezárjuk a cikke körül kifejlődött eszmecserét, mely véleményünk szerint egészséges mederben folyt és lényegében lapunk javát szolgálta. így olvasóinknak alkamuk volt véleményt mondani Schalk cikkeiről. A közölt levelek megadták a választ. Először meglepő, később pedig tanulságos volt számomra Paál Máthé “A csillagászat és lapunk” cimü írása. Meglepő azért, mert igaz, hogy por- szemnyi a Föld, melyen élünk, de ha valaki eljut e felismerésig, akkor tudnia kell, hogy haladó világnézetre, marxista gondolkodásra, természettudományos világképre a filozófiai bizonyitékot még akkor is a csillagászat és fizika adta és adja meg, ha akad is szemlélet, mely ezeket a tudományokat ilyen vagy olyan okok miatt távolállónak érzi magától, vagy éppen kedvenc lapjában sokallja az egyéb írások rovására. Tanulságos pedig az a vita volt számomra, mely Paál Máthé írása nyomán az eddig hozzám eljutott lapszámokból elém tárult, melyben feltétlenül túlbecsülte egyik-másik olvasó az Írásaimat és amelyben olyan dicséretekkel halmoztak el egyesek melyekre minden bizonnyal érdemtelen vagyok személy szerint, de Írásaim is. Az általam eddig olvasott levelek ugyanis mégiscsak azt tükrözték, ahogy azt Paál Máthé cikkének első olvasása után magam is megfogalmaztam magamnak — az Amerikai Magyar Szó azzal, hogy a jövőben csak politikai cikkeket közöl, vagy csökkenti, esetleg kizárja hasábjairól az efféle Írásokat, még nem oldotta meg az amerikai magyarság problémáit, mégkevésbé járult hozzá ahhoz, hogy az ottani társadalmi és politikai kérdéseket előrevigye, tisztázza, lapnak, lett légyen bármiféle újság is, egyfajta szórakoztatást és ismeretterjesztést is vállalni kell, különben egyoldalú, egysíkú desz. Kiderült, amint azt az egyik levél Írója nagyon frappánsan megfogalmazta: hogy az olvasótábor értelmi képességét nem szabad lebecsülni, az olvasó, ha idős is, ha régen él is hazájától távol, még képes arra, hogy ismeretterjesztő cikket olvasson. Biztosíthatom mind Paál Máthét, mind az olvasótábort, hogy az általam 'megirt cikkekhez nem szükséges előtanulmány, mert azok nem tudományos mások, mint ahogy magam sem vagyok tudós. Azok az írások ismeretterjesztő Írások és semmivel sem maradnak alatta a Paál Máthé által emlegetett egykori Élet és Tudomány cikkeknek, mert magam is munkatársa vagyok az Élet és Tudománynak is, tehát úgy igyekszem dolgozni, hogy azt mindenki egyformán megérthesse, függetlenül attól, hogy amerikai magyar-e az olvasó, vagy pedig itt veszi a lapot a pesti Körúton. Úgy látom, bár bizonyára akadnak olvasók, akik Paál Máthéval értenek egyet, és ha ilyen levél is érkezik a szerkesztőséghez, annak is minden bizonnyal helyet fog adni, mondom úgy látom, hogy végeredményben hasznos volt Paál Máthé vitaindító írása, mert ilyenmódon helyet kapott az olvasók véleménye és ez a vélemény helyeselte a lap jelenlegi szerkesztési irányvonalát. Számukra pedig — hiszen mindannyian egy cél érdekében dolgozunk — elsősorban az a fontos, hogy a lap minél több olvasó egyetértésével találkozzék. Paál Máthé adja a laphoz az ő Írásait, az ő érdeklődési köréből merített témákat azzal a szellemességgel, melyet eddig is nagyra becsültem írásaiban, a többi szerző jelentkezzék ki-ki a maga témakörével és bizzuk a szerkesztőségre az anyagok elosztását, a lap szerkesztését. Bízom abban, hogy mindannyian, akik szivünkön viseljük ilyen vagy olyan formában a Magyar Szó sorsát, egyet akarunk: az olvasó a lapot kívánja hetente asztalán látni, aki pedig írásaival igyekszik támogatni, arra törekszik, hogy az olvasó meg is kapja a lapot. Meggyőződésem, hogy helytelen lenne kizárólag társadalmi és politikai cikkeket közölni, mert ez feltétlenül ártana a lap összképének. Igaz ugyan, hogy nem üzleti vállalkozás a Magyar Szó, igaz, hogy elsőrendű feladata a haladó amerikai magyarság összefogása, ébrentartása, jogainak kiharcolása, a hazai eseményekről való tájékoztatása, de elképzelhetetlen, hogy mindazok, akik idestova 65 éve olvassák ezt az újságot, ne lennének politikailag és felfogásban olyan fejlettek, hogy ezekről a kérdésekről abban a mennyiségben, amennyiben azokkal jelenleg a lap foglalkozik, meg ne szereznék a kellő tájékozottságot, hangvételhez szükséges alapokat. Megköszönve az olvasók Írásaim iránti megértését és jóindulatát, megköszönve Paál Máthé vita- inditását meleg kézfogással, munkatársi és honfitársi üdvözlettel vagyok mind a lap olvasói, mind szerzői, nem utolsó sorban szerkesztősége felé. Kívánom, hogy még soká dolgozhassunk békében és megértésben ki-ki azt téve ehhez az újsághoz, ami a sajátja, amit a legszívesebben ad: érdeklődését, írásait és szeretetét. Biztos vagyok benne, hogy ez a hasznos és helyes ut. Schalk Gyula őrült világban élünk Ha nem jön valami közbe, rendszerint péntek esténként megyünk vásárolni a supermarketbe, hogy megvegyük a következő hétre szükséges élelmet. Hétről hétre bosszankodunk az árak állandó emelkedése miatt. Nem tudjuk, hogy a gyümölcs, a kenyér, vagy a tej árának emelkedésén bosszankodjunk-e inkább. De a legnagyobb bosszúságot a húsárak emelkedése váltja ki belőlünk. A Már borzong a hátunk, amikor a huspulthoz közeledünk. Valamikor a marha- és borjumájat valósággal ingyen kínálták a vevőknek, akik azt kismacskájuknak adták. Ma egy font (45 deka) májért 88 centet számítanak. Nem is olyan régen, pár évvel ezelőtt, egy font vagdalt húst 30—35 centért vehettünk, most 75 centtől egy dollár tiz centig váltakozik az ára, attól függ, hogy mennyi a hús zsírtartalma. Amiért fontonként 75 centet fizetünk, az aránylag a legdrágább, mert mire kisül, a fele zsírrá változik. Disznókaraj fontonként “potom” 78 centtől kapható. A sütnivaló marhaszeletre (steak) rá sem merünk nézni, mert fontonként $1.10-től $1.60-ig zsarolnak érte azoktól, akik meg tudják fizetni. Felháborodásunkat csak növelte az a hir, amit a N. Y. Times-ban olvastunk a napokban, hogy az elégedetlen farmerek 2,000 disznót pusztítottak és ástak el, mert olyan alacsony árat ajánlottak fel értük a nagy huströsztök, amivel még a költségeiket sem tudják fedezni. A farmerek 23 dollárt követelnek 50.8 kilogramm disznóért, 32 dollárt 50.8 kilogramm marháért és 29 dollárt 50.8 kg iuhért. E. L. Nagyszerű magyarsággal írnak.., INDIANA. — Nem mulaszthatom el, hogy segítséggel ne járuljak az újság további megjelenéséhez és igy küldök öt dollárt erre a célra. Jóleső az, amit olvasok a Magyar Szóban hetenként, nyelvtanilag is nagyszerű magyarsággal van minden sora megírva. És a jelenlegi történelmet és az eseményeket teljesen és igazán írják meg. Köszönetemet küldöm és gratulálok Schalk Gyulának, kérem, hogy írjon a jövőben is. S. Fedák A kutya ugat - a karaván halad YOUNGSTOWN, O. — Kénytelen vagyok ismét foglalkozni a papokkal, bár nem azokkal, akik az igazi emberszeretetet hirdetik, mert ellenük nincs kifogásom. Csak azok ellen beszélek, akik gyűlöletet hirdetnek, bár hivatásuk az lenne, hogy az embereket egymás megbecsülésére és megértésére neveljék. A márc. 15-ét itt is megünnepelték és Béky Zoltán tiszteletes beszélt gyűlölködő hangon Magyarországról. Én csak egy pár kérdést teszek itt fel azoknak, akik igy beszélnek szülőhazánkról. Ha annyira fáj a szivük Magyarországért, miért nem maradtak ott és harcoltak érte? Minek jöttek ide a mi nyakunkra, hiszen megélnénk mi itt nélkülük is. Hagyják Magyarországot magára, mert ahogy én láttam, a nép meg van elégedve. 1981-ben voltam ott és utána 1966-ban, 1967-ben. 1966-ban már a csodával határos dolgokat láttam. 1967-ben pedig majdnem az egész országot bejártam. Alkalmam volt beszélni gyári munkásokkal, sokféle emberrel, Dunaújvárosban, ellátogattam a gyárba, voltunk Kecskeméten is és mindenütt meg voltak az emberek elégedve helyzetükkel. Magánkocsival mentem, nem kérdezte senki, hogy kivel beszélek, vagy ki beszél velem. A munkások olcsón étkeznek a vendéglőben, vannak szép gyermekotthonok, iskolák. Amint néztem a gyönyörű gyermekeket, szinte sírtam az örömtől és elgondolkodtam, hogy mikor volt ilyesmi Magyarországon? De minek is folytassam? Ahogy szokták mondani: a kutya ugat, a karaván pedig halad. Csak hagyják a gyülölködők a magyar népet, mert az halad a maga utján. Már 84 országgal kereskednek és mindenhol elismerik, hogy a helyes utón járnak. Nem törődnek az itteni gyülölködőkkel. Báthory Andy Dr. Mariin Luther King történelmi alakja Irta: EÖRSI BÉLA Egy ember nem csinál történelmet, de a történelem naggyá tehet egy embert. Napoleon a francia forradalom nélkül csak átlag tüzértiszt maradt volna. Lenin emigrációban halt volna meg majdnem ismeretlenül a nagy tömegek részére, ha nem tör ki az orosz forradalom. Dr. King középosztályu család tagja, segédlelkész volt 1955-ben, amikor egy fáradt varrónő nem engedte át ülőhelyét egy fehér férfinek és ezért a rendőrség erőszakkal eltávolította őt az autóbuszból. A 28 éves segédlelkész vezetője lett a 382 napos autóbuszbojkottnak, Pályájának legmagasabb pontja 1964-ben volt, mikor megkapta a Nobel-békedijat a Gandhi-féle erőszaknélküli harcmodor elismeréseként. Eleinte sohasem kezdeményezett forradalmi lépést (mint pl. a North Carolina-i diáktüntetéseket a kávékiszolgálás jogáért), de mindenkor minden erejével támogatta a megkezdett mozgalmakat, 1965 március 19-én már a fehér polgári lapok is mint a polgári jogok előharcosáról írtak róla. Ez akkor történt, amikor a néger választójog gyakorlása érdekében Selma-ban (Alabama) felvonulást rendezett és vezetett, amelyben jelentékeny számú liberális férfi és nő, főként egyetemi hallgatók segítségére sietett. A mozgalom szerencséjére ellenfele egy bornirt, buta sheriff volt, aki marhákat piszkáló villamos botokkal és- kutyákkal lépett fel az ideálista mozgalommal szemben. Az eredmény az volt, hogy kongresszus gyenge polgárjogi törvényeket hozott, amelyeknek keresztülviteléhez sem pénzt, sem jogi lehetőséget nem adott. Kétségtelen, hogy dr. King eleinte csak a néger középosztály kis százalékának érdekeit védte, mert csak a jómódú négereknek volt lehetősége jobb negyedekben letelepedni, jobb vendéglőkbe menni és az ottani árakat megfizetni. De King fejlődött. Az idén már megértette a mephis-i köztisztasági munkások sztrájkját és szakszervezeti törekvését és támogatta azt. Ez vezetett mártiromságához. Komoly eredményt az elvakult fehér társadalomtól nem várhatunk. A hozott törvények a végrehajtás ereje nélkül hatástalanok. A vietnami háború költségei miatt komoly pénzügyi támogatást a színes és fehér szegények érdekében folyó harc nem remélhet. A kapitalisták és az elfogult fehér tömeg szerint a négerek “túl gyorsan” akarnak mindent. A fajok közötti harc a kapitalisták érdeke, azért kap a színes 40 százalékkal kevesebb munkabért azonos munkáért. Csak erélyes osztályharc tudja ezt a kérdést megoldani. Washington, D. C. — Nemzetközi egyezményt írtak alá, mely biztosítja az űrhajósokat, akik kénytelenek saját hazájuk területén kívül Földre szállni, hogy minden támogatást megkapnak és visszatérhetnek szülőhazájukba. Az egyezményt 44 nemzet képviselője irta alá. Ä2 ehaen a rovatban kifejtett nezetek nem szükségszerűen azonosak a szerkesztőség álláspontjával.
