Amerikai Magyar Szó, 1968. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1968-04-25 / 17. szám
8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, April 25, 1968. A kóborló riporter Irta: Buss Dezső Nyugodtan állíthatom, hogy felvitte az Isten a dolgomat, mert az Operába készültem. Persze a feleségemmel együtt. Szépen kicifráztuk magunkat, még zuhanyt is vettem, nehogy isten őrizz valaki valamilyen szagot érezzen rajtam. Nem kis Miska a Metropolitan Operába menni! Direkt kicsit korábban mentünk, hogy szétnézhessünk, a pénzért mindent akartam látni. Csak úgy mellékesen megjegyzem, kinek van pénze ilyen luxusra? Biztos vagyok benne, hogy ezer meg ezer embernek nem nagyon telik operát, vagy színházat látni, hát még a Metropolitan Operaházban! Azért mondom, hogy most az egyszer felvitte az isten a dolgomat! A Lincoln Center középső épülete az Operaház. Balfelől a New York Állami Színház, jobboldalon a Philharmonie Hall, ahol koncerteket adnak, horribilis árakért. Az Opera épülete egyedül ötven millió dollárba került. Azonkívül az osztrák kormány harminckét kristály-csillárt, hatvannyolc kristály fali lámpát ajándékozott. Nyugat-Németország kétmillió-ötszázezer dollárt ajándékozott a színpad teljes felszerelésére. A szegény amerikai kormány nem volt képes egyedül egy ilyen luxus dologba belemenni. Hatalmas korporációk, vállalatok adakoztak százezreket. Miért ne? Hiszen nem rövidítették meg saját pénztárcájukat! Nem vonták meg Családjuktól a pénzt! Majd behozzák valami csellel, vagy talán a profitból kitelt. Az egész országból jött az adakozás: zenekedvelőktől, kluboktól, iskoláktól és sok százféleképpen. Óriási propagandát kellett kifejteni, hogy az Operaház terve megvalósuljon. Hát azt már nem is említem, hogy az ilyen propaganda mennyi pénzbe kerüli Az impozáns Opera bejárata előtt lehetetlen meg nem állni és meg nem tekinteni az öt boltív alakú, 96 láb magas üvegablakot. Dupla márvány- lépcső dominálja az előcsarnokot, m«’y vastag vörös szőnyeggel van behúzva. Marc Chagall világhírű festőművész maga festett freskókat két falra, a többiek különlegesen funérozott fából készülték és finom selyemre emlékeztetnek. A patkó alakú nézőtér határozottan mély benyomást kelt a bámulóban. Az aranylevéllel díszített mennyezetről, mely 72 láb magas, napra emlékeztető csillár lóg. Beszélni nem tudtam, mert azon vettem észre magamat, hogy nyitott szájjal bámulok, de azután megembereltem magam, becsuktam a számat, mert még sem szép egy ilyen Operaházban nyitott szájjal ülni. A világosság lassan tompulni kezdett és a hatalmas napcsillár lassan kúszott a mennyezet felé, mig azután eltűnt a szem elől. A zene a tökéletes akusztikájú teremben gyönyörűen hangzott. Rövid idő múlva felgördült a függöny és Bizet Carmen1968 JUNIUS Hó 9-ÉN vasarnap egesz nap a mmm m 3 LU yy w eSK uu LU Castle Harbour Casinoés Farkban, 1118 HAVEMAYER AVENUE, Bronx, N. Y. (Esős idő esetén zárt helyiség) ★ T Finom ételek, italok, sütemé- i nyék, kellemes szórakozás. — "Forog a kerék"' Bazársátor. Zene. — Door Prize és szép sorsolási tárgyak Belépődíj előreváltva 75 cent, az ajtónál 90 cent, gyermekeknek díjtalan ★ ÚTIRÁNY: Az IRT Lexington Ave. subwayval a Pelham Bay vonalon a Castle Hill Ave.-ig, onnan 4 block a Powell Ave.-ig, és egy block a Havemayer Ave.- ig. — KOCSIVAL: Az East River Drive-on a Bruckner Boulevarcl- ra, a Castle Hill Avenue-ig. — jének modern változatát mutatták be, első Ízben. Amint a programon olvasom, ezt a produkciót Mrs. John D. Rockefeller Jr. tette lehetővé. Nem hiszem, hogy ő elvárja az én köszöneté met, elvégre fizettem azért, hogy végignézzem a darabot. S ha netalán megsértődne, ezt nincs módomban megtudni. Szünet közben megtudtam, hogy a nézőtérre vezető ajtók automatikusan záródnak és igy senki sem tud se be-, se kimenni előadás közben. Szünetben azután a közönséget is szemügyre vettem. Vegyes érzelmekkel néztem a drága szőrmékbe burkolt nőket, estélyi ruhába öltözött férfiakat. Talán én voltam egyedül, aki nem volt estélyi öltözékben és persze a feleségem. Ott voltam a pénzemberek és mágnások között, de mondhatom, nagyon unatkoztam. Még csak rám sem néztek. Lehet, hogy titokban lenéztek, de az is lehet, hogy azt gondolták magukban, hogyan is kerül ide ez a szerencsétlen estélyi ruha nélküli alak! Már alig vártam, hogy a szünetnek vége legyen és ne érezzem magam hernyónak a pávák között. A modern Carmen nem tetszett annyira, mint az eredeti. A főszerepet egy fekete primadonna, Grace Bumbry játszotta, nagy sikerrel. A váltakozó díszletek művésziesek voltak. A szinpad olyan óriási, hogy az egész szezonra szükséges díszleteket raktározhatnak el rajta. Huszonegy különböző próbaterem áll az énekesek, táncosok, stb. rendelkezésére. Egyetlen gombnyomásra teljes berendezések hangtalanul suhannak a megjelölt helyre. A liftet úgy építették meg, hogy ötezer fontot tud felemelni, úgyhogy amikor az Aida előadásánál az elefántot kell a színpadon megjelentetni, a liften viszik oda. Az előadásnak vége lett, a nézőtér lassan kiürült, a Lincoln Center előtt a sofőrös autók egész sora nyelte el a közönség nagy részét, mi pedig még egyszer megnéztük Marc Chagall freskóját, amit nem nagyon értettem és gazdag tapasztalatokkal mentünk haza szerény otthonunkba. Athén. — A 80 esztendős Papandreou, Görögország volt miniszterelnöke felhívást intézett a világ népéhez, kérve a görög gyártmányok bojkottálását azzal a célkitűzéssel, hogy megdöntsék a görög katonai diktatúrát. Jó DIÁKOK, ROSSZ DIÁKOK :> (Folytatás az első oldalról) kült kelet-európai diákoknak. Méltók voltak a névre, magazinok és tv által fizetett szöktetéseket rendeztek Kelet-Berlinből, lehallgató és menekülésre alkalmas alagutakat fúrtak oda. Nemrég pedig megjelentek a jó diáktüntetők Csehszlovákiában és Varsóban is, legalább is a nyugati sajtó szerint. Kár-, hogy az indokolt optimizmust újabb berlini fejlemények megzavarták és már előbb is sok országban léptek fel a rossz tüntetők, akikkel persze a hatóságok megértették, hogy a közrendet nem szabad megzavarni. Japánban — hol a diákok már Eisenhower látogatását is megakadályozták — egész -rendőrhadsereget mozgósítottak a háború, az amerikai támaszpontok miatt tüntető diákok ellen, sok ezrüket megsebesítették és letartóztatták, sokat megöltek. Spanyolországban évek óta küzdenek a diákok (és sok tanáruk) a fasiszta kormány fiién. Sok egyetemet megszálltak a rendőrök, sok tanárt elcsaptak, ezernyi diákot elfogtak és megbüntettek. Brazíliában a főpapok tiltakoztak tüntető diákok lelövése ellen. Sok diák vesztette éleiét Mexikóban, Venezuelában, Koreában (hol Euró- pából kidnapolt diákokat és intellektueleket halálra ítéltek), súlyosan bántalmazták őket Itáliában, Görögországban, a legtöbb dél-amerikai országban '<és az .U S.-ban, ahol legutóbb hármukat agyonlőtték Orangeburg-ban. Az indonéz diákok is életük árán tanulják meg, hogy egész más kommunistát ölni, mint katonai diktátor ellen tüntetni. De a legnagyobb csalódás Nyugat-Berlin. Az itteni egyetemen évek óta növekszik a válság. Nagynevű tanárok otthagyták, mondván, hogy az egyetem nem méltó a “szabad” névre. A diákság pedig mind hangosabban fejezi ki tiltakozását sok minden ellen, ami ellen ott máskép alig lehet tiltakozni. Nyugat-Németországban a klerikális és a (csak nevében) szocialista párt közösen kormányoz, egyetlen ellenzéke a gyorsan erősödő nácipárt (a kommunista pártot betiltották). Az elnök, a kancellár, sok miniszter, diplomata, tábornok, bíró, rendőrfőnök, maga is náci volt. Baloldali napisajtó nincs, az ország igazi urai a trösztök, jobban, mint valaha és leghatalmasabb embere Axel Springer sajtótröszt-vezér, akihez hasonló hatalma ott idáig csak Bismarcknak és Hitlernek volt. Kivált Nyugat-Berlinben már jóformán csak az ő napi- és hetilapjai olvashatók, amelyek (bár Izraelt pártolják, miután ez az U.S. kapitalizmus bázisa) Goebbels hangján uszítanak — náci újságírók irányítása alatt — minden ellen, ami baloldali és állandóan követelik az atomháborút. De legfőbb célpontja e sajtónak a baloldali diákság, amely tiltakozik az ország militarizálása, uj nácifikálása és háborús politikája, reváns-szelleme és alantas kapitalista kultúrája, különösen pedig az U.S. háborús politikájának támogatása ellen. Aki tudja, hogy irt Milotay István a zsidók ellen, elképzelheti, hogyan uszít a Springer-sajtó a diákok ellen és ennek a “szocialista” városvezetőség náciszellemtől fertőzött rendőrségének hihetetlen diákellenes brutalitása a következménye. Már amikor a diákok tüntettek a reakciós, munkásgyilkos iráni sah ellen, Iránból hozatott brávók együtt verték a diákokat s egy rendőr egy földönfekvő (a tüntetésben részt nem vett diákot) agyonlőtt; egy bizarr tárgyaláson, hamis vallomások alapján a rendőrt felmentették. A diákok — akik ma az egyetlen szervezett ellenzéket képviselik Németországban — szellemi vezére a baloldali (nem kommunista) Rudolf Dutschke, aki ellen a berlini sajtó olyan dühkitöréseket produkált, hogy egy Hitler-imádó fiatalember életveszélyesen megsebesítette. Ez a diákságot végkép elkeserítette, tüntetéseket rendezett Berlinben és országszerte (Londonban, Rómában stb. is voltak szimpátia-tüntetések Dutschke mellett) s ez a fertőzött szellemű német rendőrségnek olyan brutális közbelépését provokálta, amilyen csak a náci párt SA-csapataihoz hasonlítható. A diákok ezrei hihetetlen bátorsággal szállnak szembe a “szocialista” rendőrség bunkóival, vízcsöveivel és tankjaival, sebesülések százait szenvedik és Klaus Frings 32 éves fényképész a müncheni tüntetésben életét vesztette. Érdekes, hogyan reakál erre az amerikai sajtó. A diákok elsősorban az őket támadó monopolista Springer-sajtó megfékezését követelik, amely sajtó versenytárs nélkül mérgezi és butítja a közvéleményt és egymagában is megakadályozza, hogy az ország valóban demokratizálódjék. A sajtót viszont rendőrbunkók védelmezik a nagyvárosokban, anélkül, hogy az amerikai újságoknak egyetlen elitélő szavuk volna Springer, a rendőrség és a kormány ellen. Ugyanakkor az amerikai sajtó számos hasábot szentelt a cseh- és lengyel diákmozgalmaknak, holott ez országokban ezek egyetlen áldozatot sem követeltek, sőt Prágában komoly rendőri közbelépést sem vontak maguk után. Csehszlovákiában valóban egypárt-rendszer van, mégis a diákság és az irók fellépése mélyreható változásokat hozott a politikai életben; Lengyelországban olvastunk elbocsátásokról, de nem a németekhez hasonló rendőr-attakokról. Nyugat-Németországban is lényegileg egypárt-rendszer van, melyben két, egymáshoz hasonló csoport küzd a nagyobb befolyásért, akár az U.S.-ben. Akik ezzel nincsenek megelégedve s elégedetlenségüket hallhatóan akarják kifejezni, úgy járnak, mint a német diákok. Emlékszünk rá, hogyan ünnepelte a nyugati sajtó egy másik ország fiataljainak azokat a csoportjait, amelyek néhány napon át akaratukat az országra akarták erőltetni; azt hogy a császári Németország Burschenschaft-jai (reakciós diák-fra- ternitásai) és a német náci diákság után ma ilyen hősi fiatalság van Németországban, nem készteti a nyugati sajtót ünneplésre. Hős előttük csak az, aki tudva-tudatlanul az U.S. monopóliumok érdekéért harcol. Peregrinus m m féh* 0RiMw 2 m m u
