Amerikai Magyar Szó, 1968. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1968-04-25 / 17. szám

Thursday, April 25, 1968. AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 Mit szól ehhez a világ? A végzetes puskalövés, amely Martin Luther King fiatal életét kioltotta, április 4-én estefelé 6 órakor dördült el. E sorok Írásakor a naptár ápri­lis 20-át jelez, tehát 16 nap telt el az orgyilkosság óta — és a merénylő még mindig szabadon lóf­rál . . . Két teljes hétig kellett várnunk, hogy leg­alább a tettes valódi (?) nevét megtudjuk. . . Máskor is előfordult már, hogy egy főbenjáró bűncselekmény elkövetőjének sikerült hetekig-hó- napokig elrejtőzködnie, sőt arra is volt számos pél­da, hogy a tettes sohasem került horogra, de ilyen esetekben a nyomozóhatóságoknak megvolt az a mentségük (vagy kifogásuk?), hogy a merénylő gondosan eltüntetett minden olyan nyomot, amely a kilétére valamelyes fényt derítene, nem csoda tehát, ha a legszorgosabb detektiv-munka sem járt eredménnyel... Itt azonban nem ilyen tettessel van dolgunk! Ez az orgyilkos szinte kihívó vakmerőséggel — mond­hatnánk: szántszándékkal — szétdobált mindenféle bűnjelt a bűntett színhelyének a közvetlen közelé­ben, másodpercekkel a gyilkosság elkövetése után: ujjlenyomatokkal gazdagon ellátott távcsövet, lő­fegyvert, útitáskát, stb., és komótosan átsétált (vagy átfutott) 30—40 ott koncsorgó és egymásba botló rendőrnek a raján, aztán nagykényelmesen beült feltűnő, fehér Mustang autójába s mint aki jól végezte dolgát -— valószínűleg vidáman fütyö- részve —, elhajtott onnan és meg sem állt áldoza­tának a városáig: Atlantáig, ahol 12 órával később ugyanazt a kocsit többen látták és felismerték. . . Ilyen magabiztos, mindenkinek fittyethányó mó- doh csak egy olyan egyén viselkedik, akinek semmi oka sincs attól tartani, hogy őt valaha is elcsipik és birái elé állítják. Mintha minden lépésével és mozdulatával ezt mondaná: ‘ Lám: itthagyok nek­tek mindenféle áruló bűnjelt, amelynek a segít­ségével — normális körülmények között — gyerek­játék volna engem elfognotok — de én mégsem fogok kézrekerülni! Egy szembeötlő, könnyen felis­merhető kocsit hajtok, amelynek a pontos leírása perceken belül a rendőrség birtokában volt és ezt a kocsit a gyilkosság színhelyéről — főországuta- kon át — a toronyiránt is legalább 350 mérföld- nyire lévő Atlantába irányítom, anélkül, hogy bár­ki is feltartóztatott vagy üldözőbe vett volna. Más­nap reggel kiléptem az autóból Atlanta városában — és azóta bottal üthetitek a nyomomat... De vi- gaszdijul otthagytam nektek a 2000-dolláros Mus­tang-omat.'. .” " 3 Igén jól előkészített és ördögien precíz kivitfeJü bűnténnyel állunk itt szemben. A tettest, akire mint rovottmultu egyénre és mint kitűnő céllövőre esett a terv kieszelőjének a választása, gavalléro: san meg kellett fizetni előre, hogy legyen miből kocsit, fegyvert, távcsövet vásárolnia és egyéb elő­zetes költségeit fedeznie és — természetesen — maradjon bőségesen pénze, hogy az autó elhagyása után valami más alkalmatossággal: vonattal, autó­busszal vagy repülőgéppel továbbutazhassék... De ez nem elég! Az orgyilkosnak valamilyen megnyugtató garanciára is szüksége volt ar­ra nézve, hogy a tett elkövetése után agér- utat nyer a kényelmes és biztonságos elmeneküles céljából. Ilyen garanciát pedig csak egy nagyon befolyásos és tekintélyes személyiség nyújthat — olyan valaki, akiről a tettes eleve tudja, hogy mód­jában van helytállni a szaváért. . . Ezt az előzetes megállapodást látszik támogatni az a furcsa kö­rülmény is, hogy a dr. Kingtól mindössze 60 méter­nyire lebzselő többtucat rendőr közül egyiknek sem jutott eszébe ezt a gazfickót megállítani és kérdőre vonni: honnan jön, hová megy és miért olyan sietős a dolga??? Ugyancsak ezt a feltevést valószínűsíti az a — maiglan is felderítetlen — rejtély, hogy a gyilkosság elkövetése után 10—15 perccel hamis, félrevezető jelentések hangzottak el a rendőrségi rádión, nyilván azzal a céllal, hogy a tényleges útiránytól eltereljék egyes túlbuzgó rendőrpatrolok figyelmét. Gyönyörűen klappolt itt minden, kérem! Az orgyilkos 12 órával később ki­szállt a Mustang-ból, érzékeny búcsút vett tőle, megveregette szimbolikusan a szügyét (mustang annyit jelent, mint félvad ló) és ma már ungon- berken túl jár, három-négyféle hamisított személy­azonossági igazolvánnyal a zsebében... Bajuszt, sza­kállt növeszthetett az elmúlt 16 nap alatt és ma már talán a tulajdon édestestvére sem ismerne rá, ha véletlenül belebotlana. . . De van egy másik lehetőség is: a gyilkos azért nem került kézre, mert megbízói, nehogy esetleges elfogatása után rájuk vallhasson, már eltették őkéi­mét láb alól. . . Mert hogy megbízói igenis vannak, afelől nem lehet kétség. Ez az ember nem abból a társadalmi rétegből való, amelynek Martin Luther King-gel bármilyen leszámolnivalója lehetne. Az ő vizeit dr. King egyáltalán nem zavarta. Semmiféle egyéni érdeke nem diktálta, hogy a saját szakál­lára egy ilyen költséges és rendkívül kockázatos kalandra vállalkozzék, amely — a.legkisebb elcsu- szamlás esetén — az ő halálát vagy életfogytiglani raboskodását vonná maga után. Tisztára ELKÉP­ZELHETETLEN, hogy a gyilkosság az ő egyéni vállalkozása lett volna, de az nagyon is elképzel­hető, sőt valószínű, hogy mint rovottmultu, meg­rögzött bűnöző, tekintélyes vérdijért és bizonyos garanciák ellenében, hajlandó volt a bérgyilkosság elkövetésére! • Az amerikai fehér társadalom elsősorban önma­gának tartozik azzal, hogy minden nyómözó-appa- rátus mozgósításával előkeritse a merénylőt'* 'élve vagy halva, minél előbb, máskülönben sóhajéi nem háríthatja maga felől az egész világnak azT"á‘jogos gyanúját, hogy a tettes elmenekülését' pont azok segítették elő, akiknek kutyakötelessége lelt volna őt elfogni és akiknek — a jelek széfiftí'—( erre meg is volt az alkalmuk... Ha a tettes nem kerül kézre, ez a gyanú nagyon alaposnak és indokoltnak látszik. Mert tessék csak latra tenni a következő­ket: Mikor a jólirányzott lövés elhangzott a dr, King- től mintegy 60 méternyire lévő, első emeleti fürdő­szoba ablakából, a tettes sebtében összeszedte az útitáskáját, puskáját, látcsövét és egy hosszabb fo­lyosón át a lépcsőlejárathoz sietett, leszaladt a lép­csőkön, kinyitotta a hátsó kijárat ajtaját, jónéhány lépést tett autója irányában, hirtelen eldobálta a bőröndjét, puskáját és távcsövét, majd folytatta útját a kocsi felé, kinyitotta annak ajtaját, befész­kelte magát a kormánykerék mögé, bekapcsolta a motort és útnak indult. Akármilyen fürgén végez­te is a dolgát, ezek a műveletek legalább 90 másod­percet vettek igénybe. Ugyanebben az időben, a lövés hallatára. 30—40 rendőr bukkant fel — pontosan a lövés irányából — és futkározott ide-oda ugyanazon a 60 méter­nyi térségen (dr. King motelje és a merénylő ho­telje között), keresve: honnan jött a lövés? A tet­tesnek tehát a rendőrök szemeláttára kellett el­hagynia a hoteljét, elhajigálni a holmiját és a ko­csijához sétálni vagy rohanni Talán egyik-másik ott csetlő-botló rendőrbe bele is ütközött. . . De ez még semmi! Perceken belül kibocsáthat- tak volna rádió-utasitást minden Tennessee-beli rendőrpatrolnak és a szomszédos államok hatósá­gainak, hogy az akkor már pontosan ismert fehér Mustang-ot tartóztassák fel és vezetőjét vegyék őrizetbe. Ezt sem tették meg, ellenben a hamis, félrevezető jelentések perceken belül hallgatók voltak a rendőrségi rádión. . . Ha megtették,volna, valóban gyerekjáték lett volna elfogni a gyilkost, hiszen (mint később kiderült) útban volt a szom­szédos állam (Georgia) fővárosa: Atlanta felé. ahol 12 órával később ott fehérlett az autója egy par­koló helyen. . . • Hogyan lehet az ilyen hétországra szóló hanyag­ságot, ostobaságot vagy szándékos kötelességmu­lasztást megmagyarázni egy felháborodott világ­nak??!! IIIR E k IA “SZABAD VILÁGBÓL” I Paraguay diktátorát, a német származású Stroessnert nagy tisztelettel fogadta Johnson el­nök. Ugyanakkor a “Francia-Latinamerikai Bi­zottság” követeli, hogy a tiz év óta borzalmas kö­rülmények között bebörtönzött (névszerint felso­rolt) politikai foglyokat — közöttük tanárokat, or­vosokat, nőket is — bocsássák szabadon. 0-9 Néhány olvasó félreértette a “Náci de-eszkalá- ció” cimü cikket. Ez nem azért Íródott, hogy Hit­lert és a nácikat támadja (bár sose lehet őket eléggé támadni), hanem, hogy szatirikus párhu­zamot vonjon az akkori német és a mai amerikai háborús politika között. Our losses were light — ezt mondják hetek óta a jelentések, mig az ápr. 4.-i veszteségliszta sze­rint egy hét alatt 330 U.S. katona esett el és 8,886 sebesült meg Vietnamban. Ha ez a hadveze­tőségnek csekély veszteség, jaj a katonáinknak! A rhodésiai Zimbabve fekete szabadságharcos mozgalom képviselője közölte Algér-ben, hogy Rhodézia 57,000 politikai foglyot tart koncentrá­ciós táborokban és külországokat vádolt a fehér elnyomóknak nyújtott segítségért, különösen Dél­afrikát, amely 2,000 katonát és repülőket küldött a szabadságharcosok ellen. Az elmebetegségekről tartott afrikai konferen­cián európai és afrikai tudósok kimutatták, hogy ahol a színesek szellemi alacsonyabb-rendüségát vélték megállapítani, ennek nem faji, származási okai voltak, hanem elsősorban a generációkon át folyó, táplálkozási hiány. 0-9 Madridban egy tiltott gyári gyűlésen 100 mun­kást és szakszervezeti vezetőt letartóztattak; a rendőrség 1,000 résztvevők kiűzött a gyárból. A munkások szimpátiájukat fejezték ki a diákok kormányellenes küzdelmével, tiltakoztak a viet­nami háború ellen és táblákat hordtak “Yankees out” felírással. 0-9 Franciaországban tavaly sok kábítószert ko­boztak el, de a rendőrség szerint ez ott nem ko­moly probléma. Szerintük a legtöbbet az U.S.-ból hozzák be. (Itt viszont, ha az újságíróknak nem jut más az eszébe, Kubát és Kínát vádolják. Igaz, hogy sok kubai emigránst letartóztattak kábító­szer kereskedelemért.) Robert Mulkát, Auschwitz h. parancsnokát — 3,000 gyilkosság miatt* ült — betegség címén sza­badlábra helyezték. 0-9 Dánia 40 rokkant saigoni gyermeket akart be­fogadni ápolásra. A saigoni repülövállalatok nem akarták őket ingyen szállítani, de végül is az ame­rikai parancsnokság megtiltotta, hogy “civileket” szállítsanak. C^S> A Szovjetunióban 1926-ban 1,000 lakosra 44 gyermek születeti, 1966-ban már csak 18. Nagy- tiszteletü Béky püspök és Varga László (nem a párisi, a newyorki) most már a Szovjetuniót is vádolni fogja, hogy a saját népét is ki akarja ha- latni ? A Fülöp-szigetek egy titkos CIA terroristákat kiképző táborában nem, mint eddig irkák, 14, ha­nem 60 katonát végeztek ki, hogy ne árulják el a tábor titkait és ne tanúskodjanak a kegyetlehség- ről. (Az SS is igy irtotta ki a haláltáborok ta­núit.) 0-9 A brazíliai Amazon-menti indián törzsek elle­ni genocideről egyre borzalmasabb részletek de­rülnek ki. Miniszterek és tábornokok is részesül­tek az indián földek elrablásával szerzett legalább 60 millió dollárnyi haszonból. (Már régen kerin­genek itt hirek e vállalkozás U.S.-beli támogatói­ról.) Mulka szabad. — Robert Mulka, Auschwitz h. parancsnokát 14 évre Ítélték 3,000 zsidó meggyil­kolásában való bünrészességérk. Most betegség cimén szabadlábra helyezték. (Jewish News, Ne­wark.) I Irja: Rev. Gross A. László B. D., Th. M.

Next

/
Oldalképek
Tartalom