Amerikai Magyar Szó, 1968. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1968-04-11 / 15. szám
Thursday, April 11, 1968 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD I PflAL WflTHE ROVATA I Lokál patriotizmus A patriotizmusnak ilyen formája is van: én pl. szeretem hazámat és miután nekünk, amerikai magyaroknak fogadott hazánk van, ez még nem zárja ki, sőt feltételezi, hogy soha meg nem szűnő szeretet köt szülőhazámhoz is. Mindezek mellett éppen olyan természetes az is, hogy internacionalista is vagyok, akit közelről érint minden, ami hasonló gondolkodású néppel történik. Jó amerikainak tekintem magam és mindenki mást, aki ellene van annak, hogy egy érdekcsoport az Egyesült Államokat az imperializmus vezetőjévé tette, melynek uralkodó osztálya brutális, véres háborút folytat Vietnam népe ellen; olyan nép ellen, amely 25 éve önfeláldozóan védi hazája függetlenségét, szabadságát, azok ellen, akik gyarmati szolgaságba akarják visszasüllyeszteni. Az a meggyőződésem, sok millió jó amerikaival és sokszáz millió más emberrel együtt az egész világon, hogy Vietnam népe jogosan védi hazáját, szabadságát, mig fogadott hazánk kormánya kizsákmányoló kisebbség érdekében küldi vágóhidra Amerika ifjúságát. A kormány az amerikai nép nagy többségének érdeke ellen vét és elárulja érdekeit nemcsak azzal, hogy egy népet pusztit Hitler banditái is megszégyenitő brutalitással, hanem azzal, hogy a saját népét és javait is feláldozza egy kisebbség érdekeiért. Végeredményben ez azt jelenti, hogy ez a kormányzat és támogatói, az amerikai nép és az emberiség ellenségei. Azok, akik oly nagyra vannak hazafiságukkal, most is, mint a múltban, ezzel csak saját önző érdekeiket takargatják. Amikor soviniszta szólamokkal a kizsákmányolás szabadságát hirdetik, ugyanakkor más népeket, népfajokat elnyomnak, mert azokat alsóbbrendüeknek, önkormányzatra képteleneknek tekintik. Jellemzők az ilyenfajta hazafiságra azok az itteni magyar lapok, amelyek minden kérdést abból a szempontból birálnak megf..hogy felhasználható-e az a mai magyar társadalmi rendszer ellen. Az ellen a rendszer ellen, amely végetvetett az ezeréves elnyomásnak, mely a magyar népet szolgaságban tartotta. Ezek a kiebrudalt paraziták Vietnam népének a szabadságharcát mélységesen elitélik és minden gondolkodni tudó, tisztességes ember véleményével szemben azt hirdetik, hogy nem az amerikai kormány az agresszor, amely tizezer mérföldre küldi el hadseregét és ha kell, az egész nép kiirtásával és egész Vietnam rombadöntésével gátolja meg, hogy érvényesüljön a nemzetközi megállapodás, melyet 1954-ben Írtak alá az érdekelt hatalmak és amelynek tiszteletben tartását az Egyesült Államok is megígérte. Ez a megállapodás biztosítja a volt francia indokinai gyarmatok, köztük Észak- Vietnam szabad önrendelkezési jogát. Szerintük a Vietcong és Észak-Vietnam kormánya az agresszor, melyek az egyezmény végrehajtását követelve, védekeznek a betolakodó támadó és zsoldos segédcsapatai ellen. Mit remélnek nyerni ezek az idegen zsoldba szegődött hazafiak (?) abból, hogy az U.S. folytatja az agressziót? Őket nem Amerika teljesen kilátástalan győzelme érdekli! Ők mint hiénák jelentkeznek. abban a reményben, hogy — amitől minden ember reszket — ez a példátlan agresszió végül kirobbantja a harmadik világháborút, melynek mindent elpusztitó tüzénél talán megsüthetik az ő kis pecsenyéjüket és visszakerülhetnek a magyar nép nyakára. Melyik lap küld a békéért? Az ilyen lapokat és hiéna hóikat itt csak a magyar származású becsületes dolgozók és lapjuk, a Magyar Szó leplezhetik le és vethetnek gátat a szörnyű és gyalázatos uszításnak. Ezért fontos, hogy most, a kampány idején, minél több tisztességes magyar származású amerikai kezébe eljuttassuk lapunkat és megteremtsük a pénzalapot zavartalan megjelenéséhez. Magyar-Amerikában a Magyar Szó az egyetlen hírlap, amely küzd a békéért, a nyugdíjasok érdekeiért és szeretettel, megértéssel ir szülőhazánkról. Mindnyájunk érdeke, hogy lapunk nagyobb lehessen és hogy minél több amerikai magyar kezébe jusson el. Victor Perlő: Reuther, Rockefeller és az arany A kongresszushoz küldött üzenetében Walter Reuther arra sürget, hogy az U.S. függetlenítse a dollárt az aranytól és mozdítsa el “trónjáról” ezt a becses fémet. “Elérkezett az ideje — hogy a lehetetlennek vélt dologra gondoljunk és meg is tegyük, hogy ezzel az emberiséget itt is és külföldön is megmentsük attól, hogy a dollár oltárán áldozza fel magát” — mondja Reuther. Az ő tájékoztatási forrását a Council of Economic Adviser hidegháborús volt tagjai képezik, úgyszintén a legnagyobb bankárok — Martin elnök, a Federal Reserve Board feje, David Rockefeller, a Chase Manhattan Banktól és a Bank of America elnöke, Mr. Peterson. De nem említi meg céljaikat: A bankárok más országokat arra akarnak kényszeríteni, hogy be nem váltható dollárt fogadjanak el arany helyett, hogy ezzel finanszírozzák világhóditásaikat és most sürgősen a vietnami háborút. Megszegnék az Egyesült Államok azon Ígéretét, hogy a dollárt aranyra váltja be éppúgy, mint a Genfi Egyezmény-t is megszegték Vietnamban. Hitler hasonló taktikát alkalmazott bankárja, Hjalmar Schacht segítségével. Schacht volt asszisztense, Karl Blessing, jelenleg a nyugatnémet Bundesbank vezetője és a legfőbb támogatója a náci “vívmányok” megismétlésére irányuló Rockefeller- Peterson-Johnson kísérletnek. Az ilyen cél és taktika — ha az amerikai nép ezt meg nem akadályozza —, végzetesebb katasztrófába kergeti az országit, mint amilyen Németországot érte. Gondoljunk a lehetetlennek tartott dologra! Ezen a nyelven beszél a H-bomba prókátora, Herman Kahn és az ebben rejlő politika a nukleáris háborúhoz vezet. Reuther elismeri, hogy a fizetési mérleg deficitjének több mint kétötödét a vietnami háború okozza, de struccpolitikát játszik vele és kifejezi reményét, hogy ez nem tarthat örökké. Az Egyesült Államok külpolitikájának támogatását jelzi azzal, hogy “nemzeti céljaink”-ról beszél. Reuther ellenez bármiféle belföldi szigorú takarékosságot, a fizetési mérleg alátámasztására: “Határozottan elutasítjuk azt a feltevést, hogy az arany problémája megkívánja a költségvetés szigorítását, mely késleltetné, vagy megállítaná a sürgős társadalmi problémák megoldását.” A bankárok dollárvédelmi politikájának legfontosabb része azonban a “szigorító költségvetés” és a “sürgős társadalmi problémák” megoldásának leállítása —, vagyis, hogy az amerikai munkássággal fizettessék meg külföldi “nemzeti céljaink” elérésének költségeit. A pótadó kampánynak is a bankárok az élharcosai. A Chase Manhattan fő gazdasági szakértője, William Butler, nem 10%-os, hanem 20%-os pótadót ajánl, ők vannak a “szigorú takarékosság” kampánya mögött, ők irányítják az adóemelési és népjóléti redukálási programokat, hogy igy a vietnami eszkaláció több hasznot Hogy mit lehet tenni lapunkért, azt megmutatja nemcsak a kimutatás, hanem az alábbi példa is, amely meghatóan tükrözi vissza, hogy az öreg magyarok miként gondoskodnak lapjukról. Miami különleges helyet foglal el Magyar-Amerikában; itt nem igen születnek gyermekek, mégpedig azért, mert a számításba jöhető magyarok már mind nyugdijkorban vannak. Nyugalmukat tehát gyermek zaja, sírása nem zavarja meg. Másik különlegessége városunknak, hogy az ország minden részéről vannak itt magyarok, akik itt süttetik a napon reumájukat. Legnagyobb itt a detroiti kolónia. Itt is együvé tartoznak, együtt kártyáznak, sőt, még egy kis Delrav-jük is van. Ennek a tisztes társaságnak érdemes tagjai Király Gyuri és felesége, Juliska. Bár nem illik, hogy eláruljam, de később úgyis kitűnik, hogy régen volt az, amikor őket Juliskának és Gyurinak hívták! Hiszen 15 évig West Virginiában, 20 évig Detroit- ban robotoltak és ezt a 35 évi robotolást pihenik ki már 11 éve Miamiban. Ez alatt az idő alatt mindig olvasói voltak lapunknak és soha el nem mulaszhozhasson számukra. A bankárok külföldi pénzügyi politikájának t* mogatásával, vietnami adó-politikájukba való csöndes beleegyezéssel Reuther hatástalanná teszi a népjóléti költségvetés megmentésére irányuló minden igyekezetét. A bankárok felhasználják majd az ő támogatását, az ellenvetéseit pedig semmibe veszik. Reuther elismétli a bankárok érvelését, hogy a dollár “valóban” többet ér az aranynál és az emberek szívesen fogadnak majd el több amerikai dollárt és ezzel segítenek fizetési deficitünk kiegyenlítésében — mert az amerikai áruk jobbak és olcsóbbak a más országok gyártmányainál. Keserű gúnnyal fogadhatják ezt az autógyárosok! Az automobil-import a múlt évben 17%-kal, 773 ezerre növekedett és ebben az évben már évi egymilliós arányt ért el. Charles B. Camp a Wall St. Journalban azt Írja, hogy “ez az U.S. autógyárosokat pánik-akcióra kényszeríti.” Szerinte az amerikai autógyárosok főképp úgy védekezhetnek, ha “növelik a népszerű importáru behozatalát.” “Ford előkészületeket tesz. hogy a Cortina árusítását az U.S.-ben mindenütt szorgalmazza... Ford a behozott Cortina modelleket feldíszíti külső cicomával, hátsó lámpákkal és ütköző védőkkel ... a GM a Buick osztályán Opel-t is árusít és 1969-ben egy elegáns uj Opel sportmodellt is bevezet . . . Chrysler jövő ősszel újfajta Simca és Sunbeam kocsikat fog árusítani.” A külföldi árusítók nagy csatát vívnak a három legnagyobb amerikai autógyárral az amerikai piacért. Tekintet nélkül arra, hogy melyikük győz, az autómunkások ezrei válnak munkanélkülivé ezen okokból kifolyólag. Természetesen az U.S. bankárok finanszírozzák az amerikai autógyárosok külföldi üzleteit, különösen az eurodollár révén. Tulajdonképpen az amerikai nagyüzletek külföldi terjeszkedése az U.S. külpolitika veleje, ez a bankárok legfőbb “nemzeti célja”, a munkásságra nézve a legrosszabb következményekkel. A múlt hónapban Washingtonban gyülésező külföldi központi bankárok megtették a Rockefeller és Reuther által ajánlott első lépést. Ez Johnson uj eszkalációs terveivel a megélhetési költségek rohamosabb emelkedését jelenti. Ez különösen súlyos csapást mér az autómunkásokra, mert vezetőik a múlt évben elfogadták a megélhetési bérpótlék úgyszólván teljes megszüntetését. Belföldön az aranyfedezet megszüntetésével és nemzetközileg is a “papirarany” bevezetésével az autógyárak és más munkáltatók megszegik a szakszervezettel kötött szerződésüket, mivel olyan pénzzel fizetnek, amelynek kevesebb értéke van, mint amennyit a szerződésben kikötöttek. Richmond, Va. — A Virginiai Egyetem háromszáz hallgatója “elfoglalta” az egyetemi épületeket. A tanítást felfüggesztették. A hallgatók 52 panaszukra várnak kielégítő választ. tották a lapnak, vagy a munkásmozgalomnak a támogatását. Kiderült, hogy a szivük még mindig Detroithoz húz, különösen Julia asszonyé, aki most attól fél, hogy a megfogyatkozott detroitiak nem fogják tudni betölteni a rájuk kivetett lapkvótát. Hogy ez meg nem történjen, ő is elküldte a detroiti lapbazárra a maga ajándékát. Homálvosuló szemeivel tiz gyönyörű kötényt varrt és hímzett ki, mindegyik darab egy igazi remekmű. Ezeket a bazáron való kisorsolásra küldte. Hogy minél több jöjjön be, minden kötényhez vett egy második és egy harmadik dijat is. “Hogy ebből a bevételből kiadás ne legyen, hát a sorsolási jegyek megvételére is küldtem pár dollárt,” mondja Juliska és hozzátette, hogy mivel süteményt nem küldhetett, küldött helyette pénzt. , Hát ilyen detroiti hazafi Király Gvörgvné! Gyuri megelégedetten és mosolyogva nézi felesége tevékenységét. Kívánjuk ennek a derék házaspárnak, hogy még sokáig folytathassák ezt a példaadó tevékenységet lapunkért, fogadott hazánkért, az emberiség jólétéért, a világ békéjéért!
