Amerikai Magyar Szó, 1968. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1968-04-04 / 14. szám
8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, April 4, 1968. • 1234567 8900S1234567 890S1234567 890S1234567890812358 • IA SZÁMOK BESZÉLNEK 1 1 írja: Eörsi Béla £ •4234567890081234567890S1234567890S1234567890S12358» Az emberiség élelmiszer-ellátásának kérdése Az emberiség egyik legfontosabb teendője — a legközelebbi 100 évben — az élelmiszer-ellátás helyes megoldása. Az utolsó 100 esztendő nem végezte jól e kötelességet. Oka: a világ nagy része gyarmati elnyomásban élt, a két világháború csak pusztított és az emberiség legnagyobb része írástudatlan volt, osztályelnyomásban szenvedett. Következménye . ismeretes: a világ legnagyobb része (70%-a) nyomorban tengődik. A mai kép kb. a következőkben fejezhető ki: Az emberi szervezetnek kb. 3,000 kalóriára (és a szükséges fehérjét tartalmazó napi élelmezésre) van szüksége. Ez csak Európában, Észak-Ameriká- bän és Ausztráliában általános, ahol az emberiségnek alig 30 százaléka él. 2,400 kalóriára tehető az átlagos napi fejadag Látin-Amerikában, a Közel-Keleten és Afrikában; ez az emberiség 20 százaléka. Az emberiség felére (főként Távol-Keleten és Dél-Ázsiában) csak 2,000 kalória jut. Ez az átlag; a' föld lakosságának 10—15%-a állandóan éhezik. A világ népessége szaporodik. Minél alacsonyabb az'életnívó, a szaporodás annál gyorsabb. Az egészségügy terén elért haladás ezt csak elősegíti. 1950- től 1960-ig a lakosság száma 20rr-kal emelkedett, ami látszólag nem sok. Csakhogy éppen a szegény országokban gyorsabb a szaporodás, mint a gazdag országokban. Ha a jelenlegi éhségszinvonalat meg akarjuk szüntetni, akkor három és félszer oly nagy élelmiszer mennyiségre van szükség, mint amenv- nyit jelenleg termelünk. Ezt a mai imperialista-kapitalista rendszer alatt nem remélhetjük. Ennek a képnek vannak jó oldalai is. Az utolsó évtizedben az egész világon fejlődött a mezőgazda- sági termelés, még pedig 3%-kal. Ez sem egyforma mindenütt. Fejlett tőkésországokban 2% fejlődés volt' észlelhető; most fejlődő országok 4%- ot is elérnek. A szocialista országokban a fejlődés egyenletesebb és kiegyensúlyozottabb. Válna elég táplálék Földünk még nincs teljesen kihasználva, rengeteg terület nincs megművelés alatt. Gondoljunk csak Brazília, Szibéria, sőt Észak-Amerika üres területeire: mennyi élelmet lehetne termelni a mai technika mellett! Zsavarov orosz akadémikus cikke szerint, ha a mai termőföldet a legfejlettebb országok színvonalán művelnék, akkor tizmilliárd embernek bőséges táplálék jutna (a ma élő 3 és fél miiliárddal szemben). Azután itt van a tenger-vegetáció felhasználásának lehetősége is. Mi még a kezdet kezdetén vagyunk az élelmiszer előállítás technikájában. A napsugárzás energiájának is csak mintegy 0.3%-át hasznosítjuk. Ha ezt 10%-ra emelnék, 1,000 milliárd ember is megélne a földön. Nem feladatunk itt leírni, hogy a jelenleg mezőgazdasági művelés alatt álló területeken mily módon lehetne a termelést fejleszteni. Erről különben is sokat írnak, főként a szocialista országokban. Mégis megemlítünk néhány jól ismert lehetőséget: a müveit terület termékenységének növelése (talajvédelem és javítás, stb); a növényvédelem s állategészségügy javítása, műtrágya általános elterjesztése; gyomirtó vegyszerek széleskörű használata; az öntözés növelése: nagyobb teljesítő-képességű növény- és állatfajok elterjesztése (ebben a szocialista országok sokat fejlődtek); a takarmányozás korszerűsítése. Mindezek lehetségesek rövid időn belül. De a javításoknak jelentős társadalmi előfeltételei vannak, amelyeket a mai tőkés társadalom erősen hátráltat. Elsősorban a szegény országok tőkehiányban szenvednek. Azonkívül az irás-olvasás tudásának hiánya, a technikai képzettség megteremtése —, mind a mai társadalmi rendszerrel függ össze. A dél-amerikai fényűző nagybirtokos kis réteg Svájcban vagy az U.S.-ben tartja megtakarított pénzét és nem fekteti be hazájában, ahol a közép- osztály nem tud megtakarítani semmit sem, a nagy tömeg pedig máról-holnapra tengődik. A szóWASHINGTONBAN TERJED A BŰNÖZÉS Országunk szép fővárosa újabb hírnevet szerzett magának: az általánosan növekvő bűnözés közepette Washingtont az különbözteti meg más nagyvárosoktól, hogy a bűnözés ott emelkedik a legnagyobb arányban. Mindig is az ellentétek városa volt Washington. A város szivében, a gyönyörű, ragyogó kormányépületek és paloták, az elegáns lakóházak árnyékában húzódnak meg a legnyomoruságosabb gettók. Az egyik utcában a pompa és hatalom, a másikban leírhatatlan nyomor tárul a szemlélő elé. Az utóbbi években a jómódú fehér középosztály tömegesen költözött ki a városból, ugyanakkor a gettóvidékekre egyre nagyobb számban telepedtek más városokból, falvakból a nyomorgók Mivel a gettólakók többsége néger, a város faji összetétele is megváltozott: ma már a négerek a város lakosságának 65 százalékát teszik ki. Ezt a tényt a sajtó természetesen arra használja fel, hogy a bűnözést a négerek rovására írja és ne a nyomor velejárójának tekintse. A múlt év első nyolc hónapjában, magában Washington városában — a Maryland-i és Virginiád környékek kivételével — a súlyos bűnözés az előző év ugyanezen hónapjához képest 34 százalékkal emelkedett. A bűnözés emelkedése országos viszonylatban 15 százalék volt. Egy 1966-ban kiadott tanulmány kimutatta, hogy a súlyos bűntényeknek több mint felét öt rendőri körzetben követték el és ezek a városban a legkisebb jövedelmű, legzsúfoltabb környékeket foglalják magukban; hogy a bűnözés áldozatai is 70 százalékban négerek. Bűnözések, kivéve gyilkosságok, urn. a rablások, autólopások többsége az elegáns kormányépületi központoknál fordulnak elő. Egy évvel ezelőtt,- a washingtoni bűnözés tanulmányozására kinevezett elnöki bizottság 1040 oldalas tanulmányt adott ki, amely megállapította, hogy 1950 és 1965 között a súlyos bűnözések Washingtonban 72 százalékkal emelkedtek. A tüzetes jelentés számtalan javaslatot foglalt magában a rendőrségi, bírósági és fegyelmi eljárások javítására, a nyomortanyákon a bűnözés társadalmi okainak orvoslására. Ezek a javaslatok azonban maradandó eredményt nem hoztak magukkal. A nagyarányú bűnözésből kifolyólag a szakértők és a hatóságok egyre több rendőri karhatalmat és szigorúbb bírósági, fegyelmi eljárásokat kérnek, de amint Sylvia A.. Bacon, az elnöki bizottság volt tagja mondotta, azok az intézkedések, amelyek a bűnözést okozó társadalmi körülményeket orvosolnák, a “zéróval egyenlők.” Annak ellenére, hogy a város lakosságának 65 százaléka néger, a rendőrség tagjainak kevesebb, mint 25 százaléka áll négerekből. A lakossághoz viszonyítva Washingtonban van a legnagyobb számú rendőrség, de ugyanott lépnek ki a rendőrségből a legnagyobb arányban. A négerek között állítólag kevesen jelentkeznek rendőri pályára, valószínűleg azért, mert tapasztalataik alapján a rendőröket ellenségüknek tekintik. A kriminológiai jelentéseket és az ujsághasábo- kat nagyarányú bűnesetek töltik meg Washingtonban és minden más nagyvárosban, de a bűnözés gyökerének orvoslásával senki sem törődik. Mint Eartha Kitt, néger énekesnő a Fehér Házban mondotta, a vietnami háború az, ami aláássa a nyomorgók erkölcsi magatartását. Körülményeik megja- vulásához nincs remény, mert minden vagyont a háborúra költenek. Annál biztosabban fenyegeti a gettók fiatalságát a katonaság és az a kilátás, hogy idegen földön veszíthetik hiábavalóan életüket. Érdemes idézni... Christian Science Monitor, Jan. 6, 1988 Fanfani olasz külügyminiszter ezt mondotta Johnson elnök követének: “A vietnami háború igazságos és gyors megoldása nagy segítség lenne azoknak a nagy nehézségeknek a megoldásában, amelyekkel szembenézünk... ez a dollár fogyatkozását is megállítaná.” A L‘Osservatore della Domenica, a Vatikán lapja: “Vietnam zsákutca, amely az Egyesült Államok morális és politikai helyzetét még barátai szemében is aláássa. . . a háború kiterjesztésének beláthatatlan, mindenki számára vésztjósló következményei lennének.” Robert F. Kennedy: “.. .az csak illúzió, hogy megnyerhetjük a háborút, amit a vietnamiak maguk nem tudnak megnyerni. . . az emberek nem fognak harcolni azért, hogy megtömjék a generálisok zsebét. . . csak név- leg szövetségesek. . . a kormány, amerikai segítség nélkül egy napig sem tartana.” N. Y. Times, feb. 9. 1968. A francia kormány nem segíti a dollárt Franciaország kormánya nyilatkozatban kijelentette, hogy nem hajlandó közreműködni a Közös Piac országaival gazdasági áldozatok hozatalára, hogy ezzel csökkentse az amerikai fizetési mérleg deficitjét. cialista országok fejlődése épp ebben mutatkozik legjobban. Az élősdi osztályt megszüntették és a takarékosságot előmozdítják. Nemrégen egy magyar lap közölte, hogy az egyik falu lakossága 90%-ának van takarékbetétkönyve. Ez valóban óriási eredmény, amelyről mi alig tudunk... A háború megszüntetése és az általános fegyvercsökkentés (ha már teljes leszerelésre korunkban gondolni sem lehet) oly tőkefelesleget idézne elő, ami a mezőgazdasági termelés gyorsabb fejlődését biztosítaná — de nem a mai pl. dél-amerikai dél-feudális nagybirtokos társadalmi rendszer mellett. Az ilyen társadalom — mint Dél-Vietnamban is —, ahol a földbirtok-reformot elsikkasztották, elszabotálták, előbb-utóbb polgárháborúra (gerilla formában) vezet. (Észak-Vietnamban ötször annyi földet osztottak szét.) Ez várható Dél-Amerika országaiban is, ahol Kennedy elnök idealista módon próbálta rábeszélni az uralkodó osztályt, hogy egyezzen bele a földreformba. Természetesen ez nem sikerülhetett. Vannak még ezen kívül is nagy nehézségek. Pl a szegény országok felemelik a kalóriát és talán segítenek a hiányán, de már nehezebb a fehérjehiány pótlása. Kínának nincs legelő- és rét területe, ezért nem képes állati fehérjékről (hús, stb.) gondoskodni, de az okos, józan nép hüvelyes vete- ményekkel (főként bab, szójabab) már évezredek óta pótolja ezt a hiányt. Az igavonó állatok helyébe traktorok kerülnek és lassanként csak sertés és juh lesz az állati fehérje szállítója. Az elmaradt országokban sok a nagybirtok. Ha olyan a helyzet, mint 1917-ben Oroszországban és az 1930—40-es években Kínában volt, hogy a földesurak bérletbe adják a földet, akkor könnyű a megoldás — a bérlet megszüntetésével. Ez volt a szerencséje a japán földbirtok-reformnak is. De ott, ahol termelőterület bővítésére van szükség, mint Latin-Amerikában, még az előbb felsorolt, tőkét követelő javításokon kívül, általában nagyobb és hosszú időre szóló befektetésre lesz szükség, amiről a mai osztályviszonyok mellett még álmodni sem lehet. Összefoglalás Az emberiség szaporodása a termőföld készletéhez arányitva, egyáltalán nem katasztrofális. Van elég termőföld, a jövőért még nem kell kétségbeesni. A harcot elsősorban a mezőgazdasági lakosság műveltségének emeléséért kell megkezdeni. Ugyanakkor a városi lakosság ipari fejlődése is nagyon fontos tényező, mert a mezőgazdaság adja a fogyasztót. Amig Kina lakosságának 80%-a földművelő, addig igazi jómód nem várható, A mezőgazdasági termelők száma nem érheti el az összlakosság 50%-át. Ahol ez nagyobb, ott mindenütt baj van és még éhség is várható. Még Európa “balkán-országai” is ezek közé tartoznak, Latin- Amerika kevés kivétellel, Ázsia és Afrika majdnem minden országa. A mezőgazdaság igen sok tőkét igényel; ahol ez nincs (mint pl. Ázsiában), ott az emberi munkaerő helyettesíti, de ez nem viszi előre a fejlődést. A mezőgazdasági gépek és a vegyi ipar fejlődése erőszakosan fog hatni az egész világ termelési formájára —, ez a kapitalizmus jellege és ezért javult az utolsó tiz évben majdnem az egész világon a mezőgazdasági termelés üteme. A kapitalizmus nem altruizmusból csinálja ezt. hanem mert piacra és tőke-kivitelre van szüksége.
