Amerikai Magyar Szó, 1968. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1968-03-21 / 12. szám

6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, March 21, 1968 Az ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerűen azonosak a szerkesztőség álláspontjával. végig, még ha nyugdijasan is élvezik a Magyar Szót. Tudják meg mások is, hogy a buffaloi öntudatos munkásokból még élnek, akik hisznek az uj világ- rendszerben és hivei, sőt támogatói annak, amig élnek. Bacsó János és neje Vissza a dzsungelbe?... Szomorú és megdöbbentő, hogy a XX. század H8-ik évében vannak olyan olvasók, akik tudo­mányos cikket, vagy cikkeket kifogásolnak, elvont tudománynak, vagy hosszú lére eresztettnek nevez­nek. Én magam és több olvasóismerősöm nagyon boldogan vettük Schalk Gyula cikksorozatait, és örültünk, hogy végre van egy külmunkatársa a lapnak, aki nagy tehetségét a Magyar Szó hasábja­in keresztül juttatja kifejezésre, és nagyban segiti lapunk nivóját fenntartani. Én szerintem a lap 12 oldalas terjedelme nem ok arra, hogy ne legyen szines és ne legyenek ben­ne olyan tudományos cikkek, amelyek a lap olvasó­táborát informálják-tanitják. Vannak persze olyan tudományok, melyeket nem lehet egy pár- rövid hasábon ismertetni. Ismerteté­sükhöz több helyre van szükség, sőt folytatásokban kell lehozni őket. De ez sem ok arra, hogy az olva­sótábort megfosszuk tőle. Én úgy látom, hogy a szerkesztőség mindent el­követ (ami nagyon helyes), hogy a lapot olyan vál­tozatossá tegye, ahogyan az lehetséges a mai anya­gi viszonyok között. Miért kell ezt lerombolni? Megpróbálom egy pár pontban összefoglalni vé­leményemet és észrevételeimet: v Egyszer már abba kell hagyni azt a dogmát, hogy az olvasótábor értelmi képességét lebecsül­jük. (Már többször hallottam olyan kifejezéseket, ezt. vagy azt, az olvasótábor nem érti meg.. . Ezt a sértést ki kell küszöbölni egyszer s minden­korra, ilyen együgyüségnek nem szabad lapunk ha­sábjain napvilágot látni.) Ma már nincsen elvont tudomány. A csillagá­szat sem az. (Ma az űrkutatásokra milliárdokat ál­doznak.) v* Tudományos cikkek közlése nem röviditi meg lapunk politikai oldalait. Nem kell olyasmiről be­szélni, ami megvan: hogy Vietnamról, a Közép- Keletről, Magyarországról, stb. Írjon a lap, mert mindezek mind megvannak a lap hasábjain. Pl. a vietnami események már az első oldalon kezdőd­nek és ahogy látom nagyon gyakran még a belső oldalakon is ir erről, sőt még rövid hírek alakjá­ban is. Én itt nem látok semmi hiányt! Nem látok olyasmit, ami nem létezik, hogy a lap elhanyagolná ezt vagy azt. ** Nem szabad a lapot ellapositani, egyoldalúvá tenni! (Mi öntudatos munkások mindenről akarunk tudni, mégpedig a mi kis 12 oldalas nívós lapun­kon keresztül.) Nem szabad elvenni a szerkesztőség és a kül- munkatársak kedvét az alkotó munkától. (Meg kell becsülnünk őket. Bár több volna belőlük!) v0 A lapnak tanítania is kell. (Azt hiszem ez nem képezi vita tárgyát?) Folytathatnám még nagyon sokáig. De kell a hely más cikkeknek, leveleknek is. így hát befeje­zem abban a reményben, hogy több olvasó is hoz­zá fog szólni ehhez a kérdéshez. Baráti üdvözlet Schalk Gyulának, és minden kül- munkatársnak, kik hozzájárulnak lapunk szines és tartalmas (nem egyoldalú) anyagához. S. H.( bronxi olvasó Az ég áldja mag magukat... CONNECTICUT. — Megkaptam a gyüjtőivet, de sajnos én nem mehetek még ki a házból sem, 9 hete beteg vagyok. Most kicsit jobban érzem ma­gam és igy küldök támogatásra néhány dollárt. Minden héten 5 dollár megy el az orvosságokra, mert a szivpirula nagyon drága, de csak használna! Sajnálom, hogy többet nem küldhetek, de csak le­gyek jobban, nem feledkezem el, mert csak a Ma­gyar Szó és a naptár ad nekem jó érzést. A nap­tárból minden cikket érdemes elolvasni. Az ég áldja meg magukat hosszú élettel és egészséggel, hogy még sokáig szerkeszthessék a lapot. Julia Szarka Felhívás a buffaloi öreg harcosokhoz LOS ANGELES, Cal. — Küldünk koszorumeg- váltásra $5-t a 18-án Buffaloban elhunyt Boldis Mihály, volt régi harcos barátunk emlékére és kedves családjának őszinte részvétünket küldjük. Ugyanakkor kérem a többi régi harcos buffaloi barátomat, mint Huczelné, Krecinger, Mekker és mások, adjanak életjelt magukról a Magyar Szó hasábjain, ha lehetséges, anyagi támogatással, hogy valóban igazi harcosok voltak és azok mind­A lap is segit felvilágosítani FLORIDA. — Mi is hozzájárulunk a gyűjtéshez 10 dollárral, remélve, hogy sikerül majd összehoz­ni a pénzt, ami szükséges a lap megjelenéséhez. Mindig szükség volt a lapra, de most már eljutot­tunk az atom-időkhöz és ha esetleg elhullatják és tudatosan robbantják, akkor már késő lesz tilta­kozni. Még a mi kis lapunk is segit felvilágosítani az embereket, hogy milyen veszélyes időket élünk. Tatár S. és Anna A kóborló riporter Irta: Buss Dezső Meglepő, ha valaki átgondolja, mi ment végbe az utolsó egy-két évtizedben a városok rendezésé­ben. Vegyük csak New York városát. A magasva- sut eltűnt, elhalt vele a fülsiketítő és idegromboló zaj, a rozsda csepegése esős időben és a halál­csapda a pillér mögötti járókelőknek. Száz meg száz roskadozó és patkány-fészkes ház lett» lebont­va, ho<gy helyet kapjanak a sok millió dollárra rugó bérpaloták és irodaépületek, képzeletet felül­múló pazar berendezéssel. Égbe nyúló üvegfalak, rikító lámpák, amerre csak a szem ellát. Az épületek tetején éttermek és dőzsölő helyek, a nem dolgozók, a spekulánsok és a pénzharácsolók számára, ahová az átlagos munkásember még csak egy kávéra sem mehet, mert az árak még a felhőkarcolóknál is maga­sabbak. Persze ezeknek a bérpalotáknak az előcsarnoka mindenki számára nyitva van. Szökőkutak, gyö­nyörű falburkolatok, drága festmények, márvány­nyal berakott padló, aranyozott mennyezet és kép­zeletet felülmúló modern csillár. A forgalom egy ilyen városban örök rejtvény. Sok százezer, talán sok millió ember özönlik min­den reggel a városba, autón, vonaton, hajón, re­pülőgépen. Jönnek a föld gyomrából, a levegőből, a viz alól, messziről, közelről és még ki tudja hány felől De azért New York roppant érdekes város. Ma­dártávlatból nézve az óriási háztömbök, nyílegye­nes üt&k, Ívelő hidak,. különösen esté gyöngysze­rű kivilágítással, impozáns látványt nyújtanak. A város szélén, körös-körül száz meg száz gyár ké-' ményei ontják a fekete füstöt, ami nagyon finom ködfátyolt borit a zajos, nyüzsgő városra. Messze a távolban fákat is lehet látni és itt-ott a fák között egy-egy terebélyes ház, vagy talán villa húzódik meg virágok és növények között. Ha közelebb megy az ember, látja, hogy kertészek dol­goznak, rendezik a bokrokat, tisztítják á gyönyö­rű pázsitot, idegen kinézésű fákat nyirbálnak. A házak bejárata előtt importált sport-autók állnak, nyugodtnak látszó légkör uralkodik mindenütt. De nézzük csak meg közelebbről, mi rejlik eb­ben az impozánsnak látszó, emberalkotta gigan­tikus csodában? Szorongó szívvel, tele félelemmel megy az ember az utcán, talán valaki hátulról fej­bevágja. Vagy egy sötét zugba cipelnek és ott vé­geznek veled. A földalatti vasúton megkéselnek, amig várod a vonatot. A hires, vagyis hírhedt Central Parkban, ami a város szivében van, né­gyen is rádugranak, holtra vernek, kirabolnak, és nyöghetsz Ítéletnapjáig a gyönyörű pázsiton. A modern bérpalota lakásába telefonkezelő-ürüggyel hatolnak be, gúzsba kötnek, a szádat betapaszt­ják, betuszkolnak egy szekrénybe, isteni csoda, hogy nem lyukasztják ki a koponyádat. Pénzt, ékszert, szőrmebundát, s mindent, amit értékesí­teni lehet, elvisznek. A bankokban fényes nappal agyonlövik a kis garasos pénztárost, mert nem adta oda a húszezer dollár készpénzt. Részeg autóvezető belegázol a tömegbe, óriási zene-bona, mentők, rendőrök, sebesültek, nagy gyülekezés, kis idő múlva min­den megy a rendes kerékvágásban. Épül a nagy felhőkarcoló, lezuhan a toronyma- gasságu emelődaru, agyonvág egy csomó mun­kást, az építés megy tovább. A mellékutcákon fosztják a parkoló autókat, a kutya sem törődik vele, jajgasson az, akinek hiányzik. Az ósdi há­zak pincéjében fiatal lányok hulláira bukkannak, mit jelent egy-két hulla egy ilyen nagy városban! Naponta három, vagy még több tűz martaléka lesz egy pár család, épület, vagy raktár. A bárokban és ivóhelyeken olyan mindennapi az öldöklés, akárcsak a televíziót nézném. A külvárosban is­ten őrizz attól, hogy egy autóbuszra várjon az em­ber, az árnyékból valaki hátba támad, kirabol, pe­dig csak öt dollár van a zsebben. Egész lakásokat fosztanak ki, már úgy értem, bútort és mindent. Ez a gigantikus, gyönyörű város. Fényes palo­ták, fényes üzletek, és fénynélküli gettók. Nem egy, vagy kettő, hanem minden városnegyedben. Itt laknak az elfelejtett családok. A piszok és bűz közepette gyermekek labdáznak, a város jószivü atyái küldtek nekik labdát és ütőt) Télen pokróc­ba göngyölve ülnek a fütetlen lakásban, ahol még a patkányok is dideregnek. Nyáron egész éjjel ;\n.,v £L ... ... kinn ülnek, hogy legalább a bűzös szabad levegőt szívhassák. De a hónap végén eljön a házbér kol-: lektáló, és szemrebbenés nélkül szedi á nyomor­pénzt. • ■ V;. I- ■ Éz a mi városunk, ahol élünk, dolgozunk és ve­rekedünk egy jobb és szebb életért. ELLENTMONDÁS: EGY HÁTRALÉKOS ELŐFIZETŐ! t~T -T r ▼ <r ▼ ▼ rv <r * <r'^r ▼ ti ► NE FÉLJEN A JOHNSON-FÉLE UTAZÁSI * ► ADÓTÓL, MÉG NINCS MEGSZAVAZVA < k (Nem eszik a kását olyan forrón, ahogy főzik) 4 [ Jöjjön az Amerikai Magyar \ ► Dalárdával < : MAGYARORSZÁGRA i K 1968 aug. 26-tól szept. 16-ig * ^ A teljes utazási költség: * GleveSand-Budapest és vissza : $387.90 ^ ► New Yorktóí-Budapestig és vissza < $347.00 ► < , Nem szükséges, hogy tagja legyen a Dalárdának < ► írjon a Dalárda cimére: < v 4309 Lorain Avenue, Cleveland, O. 44113 4 ► Az utazás vezetői: Mezey Árpád elnök < ► és Leslie Kondorossy karnagy < y Csatlakozzon a szép számmal jelentkezőkhöz i ► 4 , Jelentkezés legkésőbb junius 30-ig , ► Telefon: 631-2705 <

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom