Amerikai Magyar Szó, 1968. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1968-03-21 / 12. szám
t A múltkor már Írtam, tisztelettel jelentkezve a Magyarságtudományi körlevélre és előadtam, hogy közreműködni szeretnék a nagy vállalkozásban. Mert nagyszerű dolog mindaz, amit az Amerikai Magyar Szövetség New York állami alakulata kifejtett körlevelében. Magyarországon meghamisítják az utolsó 50 év történelmét és azt itt nekünk kell kiigazítani valódi történelemmel. Ebben már működik is két magyar származású egyetemi tanár. Aztán a kommunista pártot is le kell leplezni, ezt is már csinálja két magyar-amerikai tanár. És igy tovább. Ezekre azonban mind van amerikai kiadó, a pénz inkább újabb megírandó magyarságtudomá- ijyi könyvek kiadására, kiállításokra, filmek elkészítésére és ösztöndíjakra kellene. Hát éppen ez az, amire leginkább jelentkeznék. Ha megkaphatnám a kilátásba helyezett 1,500 dollár pénzjutalmat és egy évi egyetemi tandíjra való $600-t a szövetségtől, olyan “valódi” magyar történelmet Írnék az 1918-as “gyászévtől“ kezdve a mai napig, hogy az már teszi. Az egyetlen akadály'csak az, hogy 600 dollár egy amerikai egyetemen tandíjnak meg se kottyan. De ezen is lehetne segíteni. A pénzen kényelmesen átrepülhetnék Budapestre, ahol a buta kommunista egyetemi oktatás ingyenes, ott tanulnék és aztán itt megírnám a magyar királyi valóságos történelmet. Ezzel két legyet üthetnénk egy csapásra. Egy pillanatig sem képzelem, hogy a tisztelt szövetség megadná nekem látatlanba az ösztöndíjat; ezért itt röviden felvázolnám nagy írásművem tervezetét. Történelmem, ahogy a körlevél irja “az ötvenedik gyászévforduló” tiszteletére 1918-al kezdeném. Ez az év jogosan minősült gyászosnak, hiszen véget vetett a világháborúnak, amelyet dicső német szövetségeseinkkel együtt nem vesztettünk el, amint a kommunista hazugságok állítják. Legfeljebb elvesztettünk úgy egymillió magyar jöttment népséget, parasztokat, meg egyebeket, szerencsére mind leginkább csak bakai rangban; ezzel szemben •— egeknek hála — megmaradtak összes nemes és vitézlő grófjaink, tábornokaink és hasonlók, akik már fehér lovaikat is készenlétben tartották, hogy győzelmes hadaink élén bevonuljanak Párizsba, Londonba és Washingtonba. De amikor a kommunisták és hasonló destruktiv népség hazug módon elhíresztelte, hogy a háború elveszett és nincs fiatalság többé ágyutölteléknek, győzelmes hadseregünk katonái pedig sírjaikban gyáván elbújtak, csakhogy tovább ne kelljen harcolniok, szegény tábornokaink szomorodott szívvel visszakötöztették fehér lovaikat istállóikba, mondván: Sajnos, ez igazi gyászév, mert az idén már nem vonulhatunk be győzedelmesen Washingtonba és egyelőre le kell mondanunk arról a gyönyörűségről is, hogy katonáinkat rohamra küldjük ágyuk ellen. No majd legközelebb erre is, arra is sor kerül még. Szerencsére akadt egy nagy vitézlő meglovasi- tptt admirálisa a nem létező magyar hajóhadnak, aki kárpótlásul bevonulhatott, ha nem is Washingtonba, de legalább Budapestre, román seregek segítségével, miután sikerrel bebizonyította vitézségét azzal, hogy miképpen lehet védtelen embereket felakasztatni, halálra verni, megkinozni és felkoncoltaink Ez már nem gyászév volt, mert éppen elég halottat tudott produkálni. így született meg a nagyszerű Horthy-féle uralom, amiért még Amerika is hálás lehet Magyarországnak, ha hisz- mik. ha nem! Itt jön ugyanis az a nagy társadalomtudományi gondolat, amely jóformán senkinek sem j'-"' '■ e-zél o eddig. Ezennel szabadalmaztatom is. Ezek az évek hozták az alkoholtilalommal kapcsolatban Amerikában a nagy gangszterbandákat. Nos hát sokféle nemzetiségű népség csapott fel gangszternek, de magyar még véletlenül sem akadt közöttük. Ez statisztikailag szinte elképzelhetetlen volna, amig meg nem gondoljuk, hogy az elkövetkezett 20 esztendő folyamán a banditaságra született emberek Magyarországon élhettek és működhettek boldogan, hajlandóságaik szerint; csalhattak, lophattak, zsarolhattak és hazafiasán gyilkolhattak, mindenféle bírói, miniszteri, katonai, meg egyéb méltóságosan magas állásokban Hát mi a fenének vándoroltak volna -ki ezek Amerikába gangszterkedésre, amikor otthon az ilyesmit kényelmesen csinálhatták Horthy védnökAMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, March 21. 1968 sége alatt. így aztán a magyar kivándorlók az üldözöttek, a szegények és a földről kiszorított parasztság soraiból kerültek ki, olyanokból, akiknek szülőhazájuk betevő falatot sem akart adni. A betevő falatok az ezerholdasoknak kellettek osztrigára, nőkre és kéjutazásokra. A Horthy-féle dicsőség összes éveit majd nagy müvemben dolgozom ki; most már átugrom a második világháborúhoz, amelybe jó előrelátással belesétáltattak benünket ragyogó katonáink és kormányaink. Persze ebben is győztünk, a tábornokok mindig győznek, a háborút azok a tudatlan bakák vesztik el, akik mindjárt lefekszenek a földre halottat szimulálva, mihelyst négy-öt golyó eltalálja őket, vagy csonttá fagytak a hózivatarban. De ez még nem lett volna elég, a szövetséges amerikai, angol és orosz seregek nem hitték el, hogy mi győztünk; mit volt mit tenni, nem vonulhatott be Washingtonba Horthy és Szállási, pedig a fehér lovak már nyergeivé készen állottak. Bizalmasan megjegyzem ezzel kapcsolatban, hogy a szóbeszéd szerint jól működő kémszervezetünk, a CIA időnként pártfogásába vesz olyan vállalkozásokat, mint amilyen az enyém is volna, hogy tudniillik hazafiasán rácáfolja az igazságot a szocialista államokra. Az a kis ösztöndíj, meg tandíj legalább kipótolódna valamivel, ha onnan is leesne valami és ez irányban találnék valakit, aki az ilyesmiben járatos. Persze a szükséghez képest kímélném az amerikai érzelmeket és hajlandó volnék a magyar történelmet kissé valódilag módosítani, például azzal, hogy a Horthy-kormányzat titokban az U.S. érdekében vitte az országot a háborúba és nem Washingtonba, hanem Moszkvába akartak csak bevonulni a fehér lovon. Hitlernek is mindig mondogatta Horthy: “Hagyd azokat a szegény amerikaiakat, nehogy eszedbe jusson New York államot Németországhoz csatolni. Elégedj meg New Jerseyvel.” Ennélfogva kérem az ösztöndíj elnyeréséről szóló mielőbbi értesítést. írtam magam: Bölönbéri Bikamér Nem rózsás a jövő Ácsok, festők, kőművesek, az épitő-ipar más szakmáiban dolgozók nem valami rózsás jövő elé néznek az AFL-CIO Építőipari Szakosztályának jelentése szerint. A szervezet tanulmánya rámutat arra, hogy egyre több házalkatrészt gyártanak előre és konyhákat, fürdőszobákat, házfalakat emelő daruk segítségével illesztenek és szerelnek be a házakba. Ez az újítás számos szakmában csökkenti a munkások létszámát és sok munkás válik munkanélkülivé. Az építőipari szakszervezetek tanulmányozzák a kutatás eredményét és lépéseket tesznek a tagság munkalehetőségének megvédésére. A rézbárók fütyülnek a kormányjavaslatra WASHINGTON, D. C. — Tudjuk, hogy Johnson elnök konferenciára hívta a Fehér Házba a réztrösztök vezetőit és a 26 sztrájkoló szakszervezet képviselőit. Utasította őket, hogy addig tárgyaljanak, amig a nyolc hónapja tartó sztrájkot felszámolják és létrehoznak mindkét fél részére elfogadható kollektiv munkaszerződést. A Phelps Dodge réztröszt 54 centes órabéremelést ajánlott az uj szerződés 40 hónapja folyamán. A nyugdíj felemelésével, az orvosi és kórházi biztosítás javításával és egyéb mellékkedvezménnyel az óránkénti emelés $1.34-et jelentene. Minden jel arra mutat, hogy a munkások hajlandók ezt az ajánlatot elfogadni, ha a tröszt hajlandó eleget tenni a munkások azon javaslatának, hogy a rézbányászok, rézfinomitók és a rézfeldolgozók szerződése egyidőben járjon le. Phelps Dodge a szakszervezetek e javaslatát elvetette és igy a sztrájk tovább tart. A konferencián részvevő miniszterek véleményére fütyül a résztröszt. “Elfogadhatatlan” Walter Reuther, az autómunkások szervezetének országos elnöke azt javasolta, hogy rendkívüli konvenciót hívjanak az AFL-CIO szervezetei és tárgyalják meg az általa ajánlott programot. Reuther véleménye, hogy az AFL-CIO tétlen, nem teljesiti hivatását; nem szervezi kellő eréllyel a szervezetleneket és nem áll a nyomor elleni harc élén. George Meany, az AFL-CIO reakciós elnöke, rendkívüli gyűlésre hívta a végrehajtó bizottságot, ahol elhatározták, hogy hajlandók rendkívüli konvenciót tartani, ha Walter Reuther előzőleg szavát adja, hogy aláveti magát a konvenció többségi döntésének. Reuther természetesen elvetette ezt az ajánlatot, helytelennek és elfogadhatatlannak minősítve azt. Akik jártasak az AFL-CIO berkeiben, tudják, hogy Meany gépezete kezében tartaná a delegátusok többségét és igy a tagság akarata nem érvényesülne. Ezért mondotta Reuther, hogy Meany javaslata “elfogadhatatlan.” Emelik a befektetést PITTSBURGH, Pa. — A Ludlum Allegheny acél- vállalat ez évben 40 millió dollárt fektet be uj gépek vásárlásába és uj épületek felépítésére, vagyis 75 százalékkal többet, mint az elmúlt esztendőben. Az “ALCOA” vállalat 230 millió dollárt költ 1968-ban ugyanilyen célokra. Az üzemek modernizálása azt jelenti, hogy kevesebb munkással többet tudnak termelni. Ezért volna szükség a munkaidő csökkentésére az acéliparban. MEMPHIS, Tenn. — A város 1,300 köztisztasági alkalmazottjának sztrájkja tovább tart. • WASHINGTON, D. C. — Ez év január hónapjában 22 szénbányász lelte halálát szerencsétlenség következtében. PITTSBURGH, Pa. — 50,000 üveggyártó munkás sztrájkja kilenc hete tart. KIOLVASTAD A LAPOT? ADD TOVÁBB! MÁS IS TANULHAT BELŐLE! JAMAICA REFRIGERATION & TV. 168-14 Jamaica Avenue, Jamaica, L.I., N.Y. (8th Ave Subway 168th St. állomás) SZÍNES televíziók Jégszekrények — Mosógépek — Gáz- és villanykályhák — HI-FI — Stereo — Rádiók — Porszívó készülékek — Legolcsóbban! Legjobb gyártmányok. — Gyári garancia KEDVEZŐ FIZETÉSI FELTÉTELEK! “Visszhang — versek a befejezett múltból” KELEMEN VIKTOR verseskötete most kapható lapunk Kiadóhivatalában A szépnyomásu 47 oldalas füzet ára $2.50 Küldje be rendelését minél előbb, mert csak korlátolt mennyiségben áll rendelkezésünkre [I ______ Munkás és szakszervezeti hírek I ______________ • - ' * ; M Bódog András: Hogy kell valódi történelmet Írni?
