Amerikai Magyar Szó, 1968. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1968-03-21 / 12. szám

t A múltkor már Írtam, tisztelettel jelentkezve a Magyarságtudományi körlevélre és előadtam, hogy közreműködni szeretnék a nagy vállalkozásban. Mert nagyszerű dolog mindaz, amit az Amerikai Magyar Szövetség New York állami alakulata ki­fejtett körlevelében. Magyarországon meghamisít­ják az utolsó 50 év történelmét és azt itt nekünk kell kiigazítani valódi történelemmel. Ebben már működik is két magyar származású egyetemi tanár. Aztán a kommunista pártot is le kell leplezni, ezt is már csinálja két magyar-amerikai tanár. És igy tovább. Ezekre azonban mind van amerikai kiadó, a pénz inkább újabb megírandó magyarságtudomá- ijyi könyvek kiadására, kiállításokra, filmek elké­szítésére és ösztöndíjakra kellene. Hát éppen ez az, amire leginkább jelentkeznék. Ha megkaphatnám a kilátásba helyezett 1,500 dollár pénzjutalmat és egy évi egyetemi tandíjra való $600-t a szövetségtől, olyan “valódi” magyar történelmet Írnék az 1918-as “gyászévtől“ kezdve a mai napig, hogy az már teszi. Az egyetlen aka­dály'csak az, hogy 600 dollár egy amerikai egyete­men tandíjnak meg se kottyan. De ezen is lehetne segíteni. A pénzen kényelmesen átrepülhetnék Bu­dapestre, ahol a buta kommunista egyetemi okta­tás ingyenes, ott tanulnék és aztán itt megírnám a magyar királyi valóságos történelmet. Ezzel két legyet üthetnénk egy csapásra. Egy pillanatig sem képzelem, hogy a tisztelt szövetség megadná nekem látatlanba az ösztöndí­jat; ezért itt röviden felvázolnám nagy írásművem tervezetét. Történelmem, ahogy a körlevél irja “az ötvenedik gyászévforduló” tiszteletére 1918-al kezdeném. Ez az év jogosan minősült gyászosnak, hiszen véget vetett a világháborúnak, amelyet dicső német szö­vetségeseinkkel együtt nem vesztettünk el, amint a kommunista hazugságok állítják. Legfeljebb el­vesztettünk úgy egymillió magyar jöttment nép­séget, parasztokat, meg egyebeket, szerencsére mind leginkább csak bakai rangban; ezzel szemben •— egeknek hála — megmaradtak összes nemes és vitézlő grófjaink, tábornokaink és hasonlók, akik már fehér lovaikat is készenlétben tartották, hogy győzelmes hadaink élén bevonuljanak Párizsba, Londonba és Washingtonba. De amikor a kommu­nisták és hasonló destruktiv népség hazug módon elhíresztelte, hogy a háború elveszett és nincs fiatalság többé ágyutölteléknek, győzelmes hadse­regünk katonái pedig sírjaikban gyáván elbújtak, csakhogy tovább ne kelljen harcolniok, szegény tá­bornokaink szomorodott szívvel visszakötöztették fehér lovaikat istállóikba, mondván: Sajnos, ez igazi gyászév, mert az idén már nem vonulhatunk be győzedelmesen Washingtonba és egyelőre le kell mondanunk arról a gyönyörűségről is, hogy katonáinkat rohamra küldjük ágyuk ellen. No majd legközelebb erre is, arra is sor kerül még. Szerencsére akadt egy nagy vitézlő meglovasi- tptt admirálisa a nem létező magyar hajóhadnak, aki kárpótlásul bevonulhatott, ha nem is Wash­ingtonba, de legalább Budapestre, román seregek segítségével, miután sikerrel bebizonyította vitéz­ségét azzal, hogy miképpen lehet védtelen embe­reket felakasztatni, halálra verni, megkinozni és felkoncoltaink Ez már nem gyászév volt, mert ép­pen elég halottat tudott produkálni. így született meg a nagyszerű Horthy-féle uralom, amiért még Amerika is hálás lehet Magyarországnak, ha hisz- mik. ha nem! Itt jön ugyanis az a nagy társadalom­tudományi gondolat, amely jóformán senkinek sem j'-"' '■ e-zél o eddig. Ezennel szabadalmaztatom is. Ezek az évek hozták az alkoholtilalommal kap­csolatban Amerikában a nagy gangszterbandákat. Nos hát sokféle nemzetiségű népség csapott fel gangszternek, de magyar még véletlenül sem akadt közöttük. Ez statisztikailag szinte elképzelhetetlen volna, amig meg nem gondoljuk, hogy az elkövet­kezett 20 esztendő folyamán a banditaságra szüle­tett emberek Magyarországon élhettek és működ­hettek boldogan, hajlandóságaik szerint; csalhat­tak, lophattak, zsarolhattak és hazafiasán gyilkol­hattak, mindenféle bírói, miniszteri, katonai, meg egyéb méltóságosan magas állásokban Hát mi a fenének vándoroltak volna -ki ezek Amerikába gangszterkedésre, amikor otthon az ilyesmit kényelmesen csinálhatták Horthy védnök­AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, March 21. 1968 sége alatt. így aztán a magyar kivándorlók az üldözöttek, a szegények és a földről kiszorított parasztság soraiból kerültek ki, olyanokból, akik­nek szülőhazájuk betevő falatot sem akart adni. A betevő falatok az ezerholdasoknak kellettek osz­trigára, nőkre és kéjutazásokra. A Horthy-féle dicsőség összes éveit majd nagy müvemben dolgozom ki; most már átugrom a má­sodik világháborúhoz, amelybe jó előrelátással be­lesétáltattak benünket ragyogó katonáink és kor­mányaink. Persze ebben is győztünk, a tábornokok mindig győznek, a háborút azok a tudatlan bakák vesztik el, akik mindjárt lefekszenek a földre ha­lottat szimulálva, mihelyst négy-öt golyó eltalálja őket, vagy csonttá fagytak a hózivatarban. De ez még nem lett volna elég, a szövetséges amerikai, angol és orosz seregek nem hitték el, hogy mi győztünk; mit volt mit tenni, nem vonul­hatott be Washingtonba Horthy és Szállási, pedig a fehér lovak már nyergeivé készen állottak. Bizalmasan megjegyzem ezzel kapcsolatban, hogy a szóbeszéd szerint jól működő kémszerveze­tünk, a CIA időnként pártfogásába vesz olyan vál­lalkozásokat, mint amilyen az enyém is volna, hogy tudniillik hazafiasán rácáfolja az igazságot a szo­cialista államokra. Az a kis ösztöndíj, meg tandíj legalább kipótolódna valamivel, ha onnan is leesne valami és ez irányban találnék valakit, aki az ilyes­miben járatos. Persze a szükséghez képest kímél­ném az amerikai érzelmeket és hajlandó volnék a magyar történelmet kissé valódilag módosítani, például azzal, hogy a Horthy-kormányzat titokban az U.S. érdekében vitte az országot a háborúba és nem Washingtonba, hanem Moszkvába akartak csak bevonulni a fehér lovon. Hitlernek is mindig mondogatta Horthy: “Hagyd azokat a szegény ame­rikaiakat, nehogy eszedbe jusson New York álla­mot Németországhoz csatolni. Elégedj meg New Jerseyvel.” Ennélfogva kérem az ösztöndíj elnyeréséről szó­ló mielőbbi értesítést. írtam magam: Bölönbéri Bikamér Nem rózsás a jövő Ácsok, festők, kőművesek, az épitő-ipar más szakmáiban dolgozók nem valami rózsás jövő elé néznek az AFL-CIO Építőipari Szakosztályának je­lentése szerint. A szervezet tanulmánya rámutat arra, hogy egy­re több házalkatrészt gyártanak előre és konyhá­kat, fürdőszobákat, házfalakat emelő daruk segít­ségével illesztenek és szerelnek be a házakba. Ez az újítás számos szakmában csökkenti a munká­sok létszámát és sok munkás válik munkanél­külivé. Az építőipari szakszervezetek tanulmányozzák a kutatás eredményét és lépéseket tesznek a tagság munkalehetőségének megvédésére. A rézbárók fütyülnek a kormányjavaslatra WASHINGTON, D. C. — Tudjuk, hogy Johnson elnök konferenciára hívta a Fehér Házba a réz­trösztök vezetőit és a 26 sztrájkoló szakszervezet képviselőit. Utasította őket, hogy addig tárgyalja­nak, amig a nyolc hónapja tartó sztrájkot felszá­molják és létrehoznak mindkét fél részére elfogad­ható kollektiv munkaszerződést. A Phelps Dodge réztröszt 54 centes órabéreme­lést ajánlott az uj szerződés 40 hónapja folyamán. A nyugdíj felemelésével, az orvosi és kórházi biz­tosítás javításával és egyéb mellékkedvezménnyel az óránkénti emelés $1.34-et jelentene. Minden jel arra mutat, hogy a munkások haj­landók ezt az ajánlatot elfogadni, ha a tröszt haj­landó eleget tenni a munkások azon javaslatának, hogy a rézbányászok, rézfinomitók és a rézfeldol­gozók szerződése egyidőben járjon le. Phelps Dodge a szakszervezetek e javaslatát el­vetette és igy a sztrájk tovább tart. A konferencián részvevő miniszterek véleményé­re fütyül a résztröszt. “Elfogadhatatlan” Walter Reuther, az autómunkások szervezetének országos elnöke azt javasolta, hogy rendkívüli kon­venciót hívjanak az AFL-CIO szervezetei és tár­gyalják meg az általa ajánlott programot. Reuther véleménye, hogy az AFL-CIO tétlen, nem teljesiti hivatását; nem szervezi kellő eréllyel a szervezetleneket és nem áll a nyomor elleni harc élén. George Meany, az AFL-CIO reakciós elnöke, rendkívüli gyűlésre hívta a végrehajtó bizottságot, ahol elhatározták, hogy hajlandók rendkívüli kon­venciót tartani, ha Walter Reuther előzőleg szavát adja, hogy aláveti magát a konvenció többségi döntésének. Reuther természetesen elvetette ezt az ajánla­tot, helytelennek és elfogadhatatlannak minősítve azt. Akik jártasak az AFL-CIO berkeiben, tudják, hogy Meany gépezete kezében tartaná a delegátu­sok többségét és igy a tagság akarata nem érvé­nyesülne. Ezért mondotta Reuther, hogy Meany javaslata “elfogadhatatlan.” Emelik a befektetést PITTSBURGH, Pa. — A Ludlum Allegheny acél- vállalat ez évben 40 millió dollárt fektet be uj gé­pek vásárlásába és uj épületek felépítésére, vagyis 75 százalékkal többet, mint az elmúlt esztendőben. Az “ALCOA” vállalat 230 millió dollárt költ 1968-ban ugyanilyen célokra. Az üzemek modernizálása azt jelenti, hogy ke­vesebb munkással többet tudnak termelni. Ezért volna szükség a munkaidő csökkentésére az acéliparban. MEMPHIS, Tenn. — A város 1,300 köztisztasági alkalmazottjának sztrájkja tovább tart. • WASHINGTON, D. C. — Ez év január hónapjá­ban 22 szénbányász lelte halálát szerencsétlenség következtében. PITTSBURGH, Pa. — 50,000 üveggyártó mun­kás sztrájkja kilenc hete tart. KIOLVASTAD A LAPOT? ADD TOVÁBB! MÁS IS TANULHAT BELŐLE! JAMAICA REFRIGERATION & TV. 168-14 Jamaica Avenue, Jamaica, L.I., N.Y. (8th Ave Subway 168th St. állomás) SZÍNES televíziók Jégszekrények — Mosógépek — Gáz- és vil­lanykályhák — HI-FI — Stereo — Rádiók — Porszívó készülékek — Legolcsóbban! Legjobb gyártmányok. — Gyári garancia KEDVEZŐ FIZETÉSI FELTÉTELEK! “Visszhang — versek a befejezett múltból” KELEMEN VIKTOR verseskötete most kapható lapunk Kiadóhivatalában A szépnyomásu 47 oldalas füzet ára $2.50 Küldje be rendelését minél előbb, mert csak korlátolt mennyiségben áll rendelkezésünkre [I ______ Munkás és szakszervezeti hírek I ______________ • - ' * ; M Bódog András: Hogy kell valódi történelmet Írni?

Next

/
Oldalképek
Tartalom