Amerikai Magyar Szó, 1967. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1967-10-05 / 40. szám
8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, October 5, 1967 Domán István: Felelősségre vonás, 1967. Gondolatok 19 nyilas tárgyalása alkalmából (Befejező közlemény) Az a tény, hogy Magyarországon 25 éven keresztül tömeggyilkosságokban résztvett, vagy azt elősegítő emberek kezében volt a hatalom, nem ad felmentést a nyilas brigantiknak. Legfeljebb csak megmagyarázza, hogyan történhetett meg az, hogy 1944 végén, amikor már jóformán sehol sem hittek Hitler győzelmében, amikor már olyan volt fasiszták is szembe fordultak a náci fenevadakkal, mint az olasz király és tábornokai, vagy a román király és hadvezérei, Magyarországon miért akadtak még mindig, akik a “Führer”-re esküdtek. Ezek a német “csodafegyverek” meséjében bizva követték el aljas, embertelen cselekményeiket. A gyilkosok tudták, hogy bűnt követnek el, hogy átlépik azt a határt, amely elválasztja az embert a vadállattól. Azért merték mégis elkövetni elvetemült tetteiket, mert tudták, hogy vezéreik jónéven veszik és elősegítik ezt. Ha uraik, a fehér terror gyilkosai élvezhették mészárlásaik és rablásaik gyümölcseit, miért ne élvezhetnék ők is a sajátjukét? A konc, a zsákmány össztökélte őket. Tehát nemcsak parancsra gyilkoltak a nyilasok, hanem önként, lelkesedésből, érdekből. Társadalmi felemelkedést akartak elérni általa és vagyont szándékoztak gyűjteni a hullafosztogatásból. Rablógyilkosok Ez derül ki a tanuk vallomásából is, akik a bíróság előtt megjelentek. így Béldi Alajosné elmondta, hogy Kröszl zsákba varrta értékeit és elásta. Hogy mi lehetett a zsákban, arra jellemző a tanúnak az a megjegyzése, hogy amikor a felszabadulás után kiásták, nagyon zörgött. Nem kell dús fantázia annak kitalálásához, hogy mi zöröghetett. Nyilván nem tudományos könyveket gyűjtött a nyilas körzetvezető. Azt sem kell külön kihangsúlyozni, hogy nem a kazántisztitáshoz szükséges felszereléseket helyezte el a zsákban. Ambrózy Antalné vallomásából kiderült, hogy nemcsak a körzetvezető, hanem beosztottjai sem kizárólag politikai meggyőződésből csatlakoztak a gyilkosok bandájához. Az idős asszony ugyanis elmondta, hogy egykori szomszédja Kovács János yolt, a 19 vádlott egyike, a Jehova tanúi nevű szektának a tagja. Ez a szekta tiltja a fegyver-fogást, a katonáskodást. Kovács a felszabadulás után, lelki- ismereti okokra hivatkozva, megtagadta a katonai szolgálatot. Inkább 8 évet ült a börtönben, mint sem az uj demokratikus honvédség tagja legyen. Békében sern akart fegyvert viselni. Ez igen! Mondhatná a tájékozatlan szemlélő, aki felületesen vizsgálná Kovács esetét. Még tiszteletet is kelthetne a személye iránt abban is, akinek más a hite, vagy politikai meggyőződése a katonai szolgálatot illetően. De mindjárt más megvilágításban látjuk Kovács személyét, ha elgondoljuk, hogy ez a “vallási megszállott” nem érezte kötelezőnek magára nézve a fegyverfogási tilalmat 1944-ben, amikor ártatlan, védtelen és főleg fegyvertelen üldözöttek meggyilkolásáról volt szó. Akkor nem érzett erkölcsi gátlást vagy lelkiismeretfurdalást. Amikor magatartásának erről az ellentmondásáról faggatták a tárgyaláson, elvi alapot próbált adni 23 év előtti szereplésének, és ködös, zavaros elméletet fabrikált gyilkosságainak okairól. Ambrózy Antalné vallomása megoldotta Kovács János “ideológiájának” ellentmondásait. A tanú elmondta, hogy 1945 januárjában, amikor a felszabadító csapatok már közel voltak, a vádlott bejött hozzájuk és őt kérte, hogy segítse családját, mert jönnek az oroszok és neki menekülnie kell. A tanú ezt visszautasította. Amikor Kovácsék csomagoltak, a gyilkos kisfiának a kezéből kiesett egy nagy doboz és a padlót elborították a széthullt, rablott ékszerek. Kovács feleségén pedig két perzsamundát látott!!! Ehhez már igazán nem kell több magyarázat... Breuer József, aki a nyilasház házfelügyelője volt a borzalmak napjaiban, elmondja, hogy a mosókonyha lefolyója eldugult az áldozatok, a megkínzott és meggyilkolt emberek vérétől. Végül őt is elfogták, bár nem volt zsidó, de gyanították, hogy hallotta az áldozatok jajveszékelését és ők nem akartak tanút hagyni tetteik után,.. öt napig verték. A legválogatottabb kínzásokkal próbálták kiszedni belőle, hogy mit látott. Minden fogát kiverték. Enni sem kapott és szinte csodával határos módon tudott csak megszökni. Breuer elmondja, hogy mielőtt elfogták volna, már éjjeleket nem aludtak, mert állandóan hallották a megkínzott emberek kiáltozásait. A nyilasházba gyakran eljött Szilasi László színész is. aki most Dél-Amerikában él. A náci idők “szívdöglesztő” bonvivánjának emberek szórakoztatása lett volna a hivatása. Ehelyett ő szórakozott és gyönyörködött az ártatlan asszonyok, gyerekek és öregek haláltusájában. A birósági termet elöntik a tanux panaszai és ezeknek nyomán jelenik meg előttünk a történelem legkegyetlenebb rendszerének borzalmas valósága. Holczer Béláné szintén a tanuk között van. Ő az, akinek Gyuri nevű fiát megvakitották és agyon- kínozták. Az idős asszony teljesen magára maradt, mert férjét, szüleit és gyermekeit megölték a nyilasok. Borzasztó volt a jelenet, amikor a rendőrségen megmutatták neki a megcsonkított fiáról készült fényképfelvételt. 23 év után ismét átélte a szörnyű idők megrázkódtatásait. A zuglói rém Várkonyi György tanár vallomásából kiderült, hogy öccsét, a kis Ottót, karácsonykor fogták el a nyilasok s másnap már az egyik Stefánia úti pádon találták holtan. Tarkólövés végzett vele. Csakhamar más tanuk is jelentkeztek, akik a Stefánia utón egész családok holttestét találták meg a padokon. Ezeket is hátulról, ülve lőtték főbe az em- berformáju gyilkosok. A vádlottak, a bizonyítékok súlya alatt, kénytelenek voltak elismerni szörnyű tetteik egy részét. És a vallomásokban egyre gyakrabban merült fel Sze- lepcsényi László neve. Ö volt Zugló nyilas körzetvezetője a borzalmak heteiben, ö rendezett karácsony éjszakáján “hüségpróbát”, ami abból állt, hogy minden nyilas pártszolgálatosnak legalább egy áldozatot előtte kellött meggyilkolnia. Ezt a próbát sajnos könnyen állták ki Szelepcsényi beosztottjai, hisz parancs nélkül is örömmel gyilkoltak. Mindez nem csökkenti a körzetparancsnok vezető szerepét a rablógyilkosságokban. De Szelepcsényi nemcsak parancsot adott, hanem maga járt az élen gyilkolásban is az elszabadult pokol förtelmes napjaiban. A vádbeszéd Az ügyésznek a tanúvallomások elhangzása után már nem volt nehéz szerepe ezen a tárgyaláson. Az elhangzottakból világosan kitűnt, hogy a 19 vádlott kivétel nélkül tömeggyilkos volt. Egyetlen olyan sincs köztük, aki legalább egy tucat ember kivégzéséért ne lenne felelős. Gyilkosságaikat szadista ösztöneik hatására követték el. Önként, élvezetből öltek és természetük ma sem változott meg. Ugyanúgy gyilkolnának, rabolnának és kínoznák halálra az embereket, mint 23 évvel ezelőtt — ha tehetnék. Az ügyész minderre rámutatott hosszú váubeszé- dében és kemény szavakkal bélyegezte meg az előtte ülő elállatiasodott vádlottakat, akik a múltban kisgyermekeket vertek agyon, vakítottak meg és kínoztak halálra, de most ártatlan báránynak szeretnék álcázni magukat. Az ügyész rámutatott arra is, hogy sokan voltak abban az időben, akik maguk ugyan nem vettek részt a bűncselekményekben, de eltűrték a fasizmus garázdálkodását, a pogromlovagok tébolyult tobzódását a vérben, sőt sokan még örültek is neki szivük mélyén, az ember kárörvendő ösztöne folytán. Úgy tettek, mintha nem tudnának a szörnyűségekről. Ez a per talán felkelti bennük a lelkiismeret hangját és rádöbbenti őket, hogy bűnös mulasztást követtek el akkor, amikor némán tűrték a gazemberek uralmát és fedezték a gyilkosokat. A vád képviselője végül halálbüntetés kimondását kérte a per 9 vádlottjára, a többiekre pedig a kiszabható börtönbüntetés maximumát javasolta. A védelem Ezután az ügyvédek szólaltak fel. A 19 vádlottat 7 ügyvéd védte. Nehezen képzelhető olyan ember, aki tiszta szívvel tudja védeni a rablógyilkosoknak ezt a legundoritóbb fajtáit. Hisz ezek elvesztették azt a jogot, hogy embernek tekintsék őket. De még kevésbé képzelhető el normális ésszel, hogy a volt üldözöttek között akad, aki ilyesmire vállalkoznék. Arra, hogy sorstársai vandál gyilkosainak a tetteit mentegesse, és a törvény paragrafusait e pribékek büntetésének enyhítésére használja fel! A 7 védőből 6 mégis a volt üldözöttekből került ki! Minden ügyvédnek joga van ahhoz, hogy visszautasítson olyan megbízást, ami összeegyeztetheted len erkölcsi felfogásával, igazságérzetével, humanis ta meggyőződésével. Nyilvánvaló, hogy senki nem kényszeritette ezeket a védőket, pont ezt a hat embert, az ügy elvállalására. Mégis megtették! És (Folytatás a 12-ik oldalon) ★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★■a-* í MAGYAR FILMBEMUTATÓ NEW YORKBAN! t (Dialogue) OKTÓBER Hó 10-TŐL 23-lG, CSAK KÉT HÉTIG angol feliratokkal, Hersko János rendezésében Főszereplők: Semjén Anita — Sinkoviis Imre — Sztankai István Két fiatal története, akiknek szerelme felülmúlja a zavaros időket a háború utáni Magyar- országon, a sztálini perióduson át egészen napjainkig Vasárnaptól csütörtökig 2.30 — 4.45 — 7.05 — 9.25 Péníteken és szombaton 1.55 — 4.10 — 6.30 — 8.45 — 11.05 BLEECKER STREET CINEMA 144 Bleecker St. New York City (West Broadwaynál) Telefon: OREGON 4-3210 A Lexington Ave. IRT SUBWAYVAL a Bleecker St. állomásig, onnan két block nyugatra a Bleecker Street-ig
