Amerikai Magyar Szó, 1967. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1967-08-24 / 34. szám

Thursday, August 24, 1967 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 7 essjsjswssssjssewsjsswsMsssssssesxjssesssesesesesesesissscg KÖZVETLENÜL... j Bálint Imre rovata Í Márki Kálmán hanglemeze összekötve összeköttetéseimet, felküldtem a mennyországba az illetékes költőknek címezve, a fenti hanglemezt. Tudtunkkal a mennyországban hárfáznak, de az régen lehetett, ma már biztos, hogy ott is a rádió, a fonográf és a televízió járja; a fekete-fehér, a színes és a színtelen. (Színtelen pl. az enyém, mert a nagy tubusa kiégett és nem érdemes megcsináltatni, hála az istenét neki.) Azt azonban egész biztosan tudjuk, hogy az egész mennyországban csak egy kombinációs, rádió és fonográf-szekrény van és ezért mennyország a mennyország. És az éppen a költők klubjában le­gel, ami egy lila felhőben van, egy lapos, kisebb felhő tetején. Abbahagyva a máriást a magyarok, a pináklit Edgar Poe, körülülték a költők a masi­nát, rátették a lemezt és megszólalt Márki érces mély hangja. Búgott ahogy mesélt, erőre kapott, ahol az kellett, tüzbe jött, hogy halk hamuvá vál­jon, ahogyan el kellett, hogy égjen a tűz. A po­gány magyarok vezéreinek, talán Bánk bánnak, a magyar- ősmithosz alakjainak, a hatalmas mellkasu, szélesvállu pogányáink hangja lehetett ilyen; a dosznófejü nagyurnak, aki jobbágyot, parasztot reggelizett és mundérba bujtatva pokolba kergette azokat. Az őskaján, szájtól fülig egy vigyor a po­fája .. . igyál: parancsol a költőnek, Adynak, mert áll a bál és zug a torna. És az ezeresztendős gyo­morfekéllyel betegen szalonna-megviselten, lefölö­zött vérrel a szivében fáradtan, megcsömörlötten kérdi: “Mit ér az ember, ha magyar? Földhöz vá­gom a poharam és megadom magam.” Ezt az Adyt szavalta Márki. Azután mintegy a szalmaszálba kapaszkodó re­ménytelenség, az irgalmatlanság, a rettenet fekete tengeréből szólott a holló, hogy ami elmúlt, nem- jő vissza sohasem, de sohasem. Színtelen volt a “sohasem”, mint amikor a hegedűművész rezgés nélküli, üres hangot húz meg a vonójával. E szín­telen hang velőtrázóbb, mint a sikitás,. mert a nincs fellebbezést, a vitázhatatlant hozza, hogy ami elmúlott, az nem jő vissza.. . sohasem, sohasem. És a költő, Poe azonnal magyarázkodásba kez­dett: “Hát én csak ösmerem a magam prózámat,” de ez szebben jött ki, mint angolban. A magyar nyelv kifejező árnyalataival a fordító, de elsősor­ban a szavaló érdeme az. Abbahagyta további mon- dókáját, mert Márki immár Vörösmartyval kez­dett ki, vagy bele. Pedig az kár, mert igy sohase tudjuk meg, hogy Poenak mi a teljes véleménye. “A Szív és pohár tele búval, borral — Húzd rá cigány! Véred forrjon, mint az örvény árja!... Húzd, húzd, ki tudja," meddig húzhatod ... — mikor lesz a nyütt vonóbul bot.” Vörösmarty meg­álmodta, mi megértük és Márki úgy szavalja, amint a költő megálmodta, ahogyan mi már megértük az “örvény árját”, ami úgy óhazánkban, mint a világ egyharmadában botot csinált a nyütt vonóból. “Noé bárkája egy uj világot zár magába”, mondja a költő és Márki hangja magasra száll... “ünnep a világon, isteneknek telik benne kedve.” És Vörösmarty halhatatlan fejét le-fejcsóválva mondja: “így képzeltem, hogy történik a történe­lem és hogy valaha igy fogják a versemet elsza­valni.” Kiss József “A tüzek” versét vagy 40 év előtt hallottam először Márkitól, most a baj, már ameny- nyiben tehetek róla, bennem kell, hogy legyen mert ez a tiiz nemcsak, hogy nem égetett, nem pörkölt meg, mégcsak fel sem melegített. Már annyiszor hallottam ezt az — elösmerten — nagy­szerű, de jobb sorsra érdemes költeményt és oly sok szavalótói, jótól, rossztól, főleg műkedvelőtől, lévén ez a vers a munkáskultur-klubok műsorán a muszáj-rovatban, hogy már unom, vagy legalább is nem érzem, ha azt valaki valamivel jobban, vagy rosszabbul szavalja. Angolban három szóval ki le­het fejezni a kritikámat: “A tüzek. So, What?” Babits: “Husvét előtt” cimü versét 1916-ban ir­ta, bár írhatta volna 20, 30, 50 évvel utána, mert testhez álló ma is, talán inkább, mint bármikor. “Beke, béke már, Legyen vége már. Aki alszik, aludjon, aki él az éljen, aki halott, megbocsát... Testvér, ha túl leszünk, sohase nézünk hátra!... VESZTES HÁBORÚ? A Magyar Szó — egyedül az U.S. magyar lap­jai között — nem csupán tiltakozik az U.S. barbár háborúja ellen Vietnamban, hanem közli a ko­molynak minősíthető híreket is e háborúnak a tá­madóra nézve baljós alakulásáról. Hogyan látja ezt az U.S.-vezette szövetség kősziklájának, Nyu- gat-Németországnak vezető hetilapja, a Spiegel (Tükör), erre vonatkozóan idézünk e lap legújabb számának “Az elképzelhetetlenre gondolni” cimü cikkéből: v* Miután a lap ismerteti, hogyan pusztítottak el a vietnami szabadságharcosok egy helikopter- különítményt Saigon határában, igy folytatja: ^ Ez a csetepaté jellemzi az uj hadihelyzetet, amely az U.S.-t kényszeríti a lehetetlenre gondol­ni: , a háború esetleges elvesztésére. A Nyugat legnagyobb hatalma három éve minden mérhetet­len hadierejét beveti egy kis, kevéssé fejlett köz­társaság ellen, de — mint a New York Times ír­ja — a győzelem elérhetetlennek látszik. Az U.S. közvélemény 56 %-a úgy látja, a háború nem nyerhető meg, sőt el is veszthető. .. 00 Habár a kegyetlen légiháboruban több bom­bát dobtak Észak-Vietnamra, mint Németország­ra a világháborúban, nem bírták térdre kényszerí­teni, vagy a hadianyag-szállítást Déli-e megállí­tani. Az U.S. több mint 2,500 gépet és helikoptert veszített, 600 pilótával — Európából hozzák a pótlást. Újabb válságban az U.S. légierő nem lép­hetne fel kellő erővel. .. 00 Leglesujtóbb az U.S.ra, hogy elit-csapatai csődött mondtak... Év eleje óta a tengerészgya­logság (marines) 2,000 halottat jelentett, 14,000 sebesültet, mind a 22 zászlóalját megtizedelték, sok a felére Csökkent. .. v* Az U.S. sztratégák Saigonban még haboz­nak újragondolni a helyzetet s a következménye­ket levonni. De távolkeleti szövetségesei már moz­golódnak: Ausztrália nem küld erősítést. .. 00 Ujzéland nem pótolja 400 főnyi segédcsapa­tainak veszteségeit ... e" Thailand nem hajlandó az amúgy is még csak Ígért 2,500 főnyi segítséget növelni... 00 Délkorea a remélt uj divízió helyett csak utánpótlásra hajlandó, a Fülöp-szigetek még John­Adjon isten bort, búzát, bort a feledésre.” Márki felérzi, hogy sürgős, szinte zakatolja, hogy elég, elég volt. “Elég volt! Legyen béke, aki él, éljen.” Irta a költő és türelmetlenül követeli a szavaló. .. a békét. Mivel e cikk nem óhajt irodalmi kritika lenni, hanem beszámoló Márki szavaló művészetéről, Jó­zsef Attila: “A város peremén” cimü költeményé­nél érdemes kissé hosszabban, már amennyire e szükreszabott cikk engedi, megállni. Márki ezt a költeményt, mintha violán játszotta volna szordinó- val, vagy a penetránsabb oboán. A proletárélet... “szállásainkon éhínség, fegyver, vakhit és kolera dúlt.” Hozzátehette volna a költő, hogy patkány, svábbogár és poloska. Nem lelkesítő a költemény, legalább is nem az első fele, hanem megállapítás, mintha egy lapáttal lenne kimerve a téma a bér­kaszárnya tengerből. És a szavalóból egy “matter of fact” riporter lett, persze nem hidegen, a dol­gok mellé nézve, hanem a proletár sorssal együtt- érezve. De a vers második felében felemelkedik a szavaló és a riportból szózat lesz. “Föl... föl! Fel­osztott föld körül sár, szédül és dülöng leheletünk­től... Föl a szívvel, füstöljön odafönt!” Illyés Gyula: Bartók verse mintha nem is annyi­ra Bartókról szólna, hanem Bartókhoz üzenne^ Bartók nyelvén persze. Ha az ember arabhoz be­szél, beszéljen arabusul. Nagy zenészek mondják, hogy nehéz egy Bartók szonátát eljátszani és pedig nem annyira a technikája miatt, minthogy meg kell érteni és meg kell értetni a hallgatóval, hogy ami a zenéjében rombolás, az pont az idomult, korhadt barokk, az arisztokrácia és a burzsoa — romanti­ka eltisztitása. És uj ritmusai (amelyek nem is any- nyira újak ma már) az uj idők türelmetlen rezgé­sei. Illyés versét oly nehéz elszavalni, intellektuális szempontból olyan feladat, mint Bartók muzsikáját játszani. Hogyan sikerült Márkinak ez a feladat, mondja meg maga Illyés, aki hála a sorsnak, a fel­hők alatt él és igy nincs lelki füleim és lelki sze­meim tolmácsolására rászorulva. TÚL MÉRGEZETT NEW YORK LEVEGŐJE John Lindsay polgármester felhívást intézett a város és környéke lakosaihoz, hogy ne használják az autókat a városban, mert a levegő már most is mérgezett. Ugyanis a múlt héten át sürü “smog” nehezedett ismét a városra. FEJEZZÜK BE A HÁBORÚT A VÁLASZTÁSOK ELŐTT CINCINNATI, O. — Charles H. Percy, Illinois állam republikánus szenátora nyilatkozatban sür­geti a vietnami háború tárgyalások utján való fel­számolását “az 1968-as választások előtt”, úgyhogy a választási kampány az országon belüli 'problémá­kat tárja a választók elé. Japán követeli Okinawát TOKIÓ. — A japán kormány átiratot intézett a washingtoni kormányhoz, melyben kéri, hogy szün­tessék meg az amerikai fennhatóságot Okinawa sziget felett. “Helytelen az, hogy Okinawa 950,000 japán la­kosa 22 évvel a második világháború befejezése után, még mindig az amerikaiak hatáskörébe tar­tozzon.” son küldötteit sem akarták fogadni. u0 Most Thailand, a Fülöp-szigetek, Malaya, Szingapúr és Indonézia paktumra törekednek, amely biztonságot nyújtson, ha az U.S. Délkelet- Ázsiában kudarcot szenved... u0 És amikép sok amerikai elvesztette bizalmát a Legfőbb Hadúrban, ennek bizalma megrendült legtehetségesebbnek tartott miniszterében, McNa­mara hadügyminiszterben. Mert 1963 óta ez há­romszor jósolta a háború befejezését az akkor fo­lyó években. Még most júliusban is optimista jós­lattal tért haza Vietnamból. Az elnök és minisz­tere nem hisznek tábornokaiknak, akik — mint Kuba esetében — győzelmet hirdetnek... Márki ugyan elsőnek vette a lemezén, talán mert időrendben a legrégibb, de én utolsónak veszem Petőfi “A XIX. század költői” cimü versét, nem­csak azért, mert értelmileg mintegy összefoglalja a gyűjteményt, hanem mert oly igazságokat vág a fejünkhöz, a költők és hók fejeihez, amelyek ma, holnap és holnapután is tüzelnek és égetni fognak, mint a forró pecsét. “. . . Lángoszlopoknak rendelé az isten. A köl­tőket, hogy ők vezessék a népet Kánaán felé. . . Átok reá, ki elhajítja kezéből zászlaját, gyávaság­ból vagy lomhaságból elmarad .Vannak hamis pró­féták, akik azt hirdetik... itten az ígéretnek föld­je van. . . mint milliók cáfolnak meg, kik nap he­vében étlen-szomjan tengenek.” (Mintha csak 1967- ben irta volna Amerikából.) Ha majd a bőség kosarából mindenki egyaránt wehet, Ha majd a jognak asztalánál Mind egyaránt foglal helyet, Ha majd a szellem napvilága j Ragyog minden ház ablakán Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk, Mert itt van már a Kánaán. Petőfit minden kisdiák tudja, hogy nem lehet rosszul szavalni, mert szárnyakat ad a szavaiénak, egyszerű közvetlenséggel repíti magasra ék mint a sas ragadja magával a hallgatót. Ha méghozzá mű­vész a szavaló és nem kókler, aki agyoncifrázza, agyondramatizálja a költeményt, akkor maradék nélkül felérezzük a magyar szó és szellem géniu­szát. Százhúsz éves fiatal az igazsága: “. . . Átok rá, ki elhajítja a nép zászlaját.” Márki szavalómüvész a javából. Ami pedig iga­zán csodálatos, hogy több mint 50 esztendeje él Amerikában és ez idő csak csekély százalékát ma­gyarok között. Mennyi minden van a magyar nyelv­ben, hogy ennyire ránkragadhatott, sokunkra az itt élő honfitársaink közül. És ebben nem csekély- érdeme van Márkinak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom