Amerikai Magyar Szó, 1967. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1967-08-24 / 34. szám
Thursday, August 24, 1967 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 5 j PAÁL MÁTHÉ ROVATA ij MVWVWVWWVVWVWVVVWVVfcVWVWVVVVVVVVI ! Egymillió amerikai katona Már több Ízben írtam arról, hogy a Magyarországról kiebrudalt társaság, mely ezer évig élősködött a magyar nép nyakán, nem tud belenyugodni abba, hogy parazita életének egyszer és mindenkorra vége szakadt. Bár teljesen i-eménytelenül, de még mindig próbálkoznak azzal, hogy az óhaza boldog és szabad építését elgáncsolják. Az utóbbi időben vadul körleveleznek minden elképzelhető fórumhoz és többek között azzal a követeléssel állnak elő, hogy kötelezzék a Szovjetuniót arra, hogy Magyarországból vonja ki katonaságát, mely a Varsói Szerződés alapján ideiglenesen ott állomásozik. Az ideiglenes ott tartózkodás abban a pillanatban megszűnik, amikor az Egyesült Államok kormánya elfogadja a szovjet javaslatot, mely szerint minden külföldi katonát vonjanak vissza az egyes országok határai mögé. Ezt a javaslatot az amerikai kormány eddig visszautasította. Ezért javasoltuk Béky Zoltánéknak, hogy forduljanak kérvényükkel Washingtonhoz. Ha kormányunk elfogadja ezen ajánlatot, vagyis külföldön állomásozó csapatait visszavonja és katonai bázisait megszünteti, akkor a Szovjetunió is bizonyára ugyanígy cselekszik. Egymillió amerikai katona Ennyi, vagy százezerrel több amerikai katona van idegen országokban kormányunk hivatalos kimutatása szerint. A kimutatást Knight ujságkirály lapjai közölték és alább ismertetem, nem azért, hogy a körlevelek Íróit meggyőzzem, mert tudom, hogy ez lehetetlen, hanem azért, hogy olvasóink és minden jóakaratu ember láthassa, hogy a vietnami piszkos háborúért, arab-izraeli konfliktusért és minden más hasonló megnyilvánulásért, mely a harmadik világháborúval fenyegeti az emberiséget, a washingtoni imperialisták világuralmi törekvése a felelős. A következő' helyeken vannak amerikai csapatok: Vietnamban.......................... 500,000 Okinawán ............................ 45,000 Thaifölden .......................... 35.000 Európában ........................ 365,000 Afrikában ............................ 10,000 Latin-Amerikában .............. 40,000 Bermudában ...................... 2,000 Kanadában .......................... 6,000 Grönlandon.......................... 1,500 leelandon ......... 1,500 Japánban ............................ 40,000 Koreában.............................. 50,000 Fülöp-szigeteken.................. 25,000 Vegyes bázisokon .............. 10,000 Ezek a katonák a következő országokban állomá- . sóznak: Belgium, Dánia, Ethiopia, Franciaország, Németország, Görögország, Irán, Olaszország, Japán, Korea, Norvégia, Hollandia, Pakisztán, Fülöp- szigetek, Portugália, Spanyolország, Thaiföld, Törökország, Vietnam, Burma, Congo, Guinea, India, .Libéria, Mali, Marokkó, Saudi Arábia, Kanada, valamint a következő latin-amerikai országok: Argentina, Bolivia, Brazília, Chile, Colombia, Kuba, Dominikai Köztársaság, Ecuador, El Salvador, Guatemala, Honduras, Nicaragua, Panama, Paraguay, Peru, Uruguay, Vénezuela; Ausztráliában, New Zélandon is vannak amerikai hadibázisok. A washingtoni kormány 47 országgal szemben kötelezte magát, hogy “támadás esetén megvéd- jük” (mint Vietnamban). 76 országot fegyvereztünk fel, köztük olyanokat, melyek egymás ellen készülődtek fegyveres összetűzésre, mint pl. India és Pakisztán. Izrael és az arab államok, egyes afrikai ;• országok. De adtunk fegyvert olyan országoknak is, melyekről tévesen feltételeztük, hogy a Szovjetunió ellen fogják azt felhasználni mint Cambodia, Laosz, Jugoszlávia. Ma már az egész világon felismerték a békeszerető népek, hogy az Egyesült Államok a béke veszélyeztetője s tudomásul vették, hogy “demokráciánk” a jogaikat és emberséges életet követelő néger kisebbségből 84-et ölt meg, 3,828-at megsebesített és 9,551-et bebörtönzött. Tudják azt is, hogy a békéért harcolók élén a szocialista országok állnak. A középkeleti konfliktus óta egyes soviniszta amerikai zsidó újságok náci-barátsággal vádolják a mai izraeli politikát elitélő kormányok országait. Listákat is közöltek nácikról, akik szerintük például a Német Demokratikus Köztársaságban és Egyiptomban élnek. Antiszemitizmussal vádolják az ilyen kormányokat — mintha Johnson kormánya keresztény-ellenes volna, ha szemben áll a katolikus Franciaország kormányával. Ilyen elfogultsággal kár volna vitatkozni, hiszen tudjuk, hogy a szocialista országokban kiküszöböltek minden náci, fasiszta befolyást; szigorú ítéletet tartottak felettük; persze nem végeztek ki mindenkit, aki kompromittálta magát, hanem a megtérő bűnösöket befogadták a nemzeti munkába. Kivált a magyarok tudják, hogy az otthon megbújó s a többségükben világgá menekült nácik és antiszemiták a mai rendszertől nem remélnek semmit; csak arra várnak, hogy a “szabad világ”, a CIA vezetésével, visszateszi őket a hatalomra, hogy bosszút álljanak a baloldaliakon és a zsidókon. Hogy mit akarnak, megmutatták az 1956-os felkelés néhány napja alatt. Az is ismeretes, hogy sok nyugati országban az antiszemitizmus szabadon grasszál, amit nem lehet a szólásszabadság tiszteletének tulajdonítani. Hiszen Nyugat-Németországban a baloldalnak nincs szólásszabadsága — csak a szélső jobboldalnak, amely az országot katasztrófába vitte s a történelem legnagyobb mészárlását követte el. Néhány éve vad antiszemita hullám borította el Németországot és Ausztriát és az aktiv zsidógyülölet ott — és az U.S.-ban is — ma is sűrűn megnyilvánul. Tudott dolog az is, hogy a legtöbb nyugatnémet polgári és katonai vezetőről kimutatták, hogy nácik voltak; és hogy kormányaik és társadalmuk, a nyugati megszálló hatalmak támogatásával a náci bűnösök nagyrészének megkegyelmezett, rehabilitálta őket; ha ezt mégsem lehetett, elősegítették külföldre menekülésüket. Ezért vannak annyian elsősorban az U.S.-ban és Kanadában, itt élnek mellettünk New Yorkban, Torontóban és másutt, nyugodtan szervezkednek és szerepelnek, tudják, hogy senkit közülük a legborzalmasabb bűnök miatt sem adnak ki, hogy felettük Ítélkezzenek. A magyar háborús bűnösök egy részét rögtön a háború után, néhány U.S. katonatiszt gyors akciója révén kiszolgáltatták Budapestnek; azóta egyetlen nyugati kormány sem szolgáltatott ki többé senkit. Már most a szóbanforgó néhány zsidó újság egy osztrák zsidóra, Wiesenthal Simonra is hivatkozik, bizonyítandó, hogy azok az országok, amelyek kormányai Izrael mai politikájának ellenfelei, nácibarátok, nácimentők: közlik Wiesenthal könyvéből és más írásaiból, kik azok a nácik, akik Kelet-Német- országban, Egyiptomban vagy más arab országokban élnek. Holott Wiesenthal húsz év óta azzal foglalkozik, hogy a nyugati világban megbújt nácikat felkutassa és őket — a bíróság kezére adja. Benn volt a keze Eichmann megszöktetésé- ben Argentínából, felkutatta Mengele haláltábori orvos búvóhelyét Paraguayban, legutóbb Stangl haláltábor-parancsnokot Brazíliában; őt kiadták Németországnak, most várja a törvényszéki eljárást. Wiesenthal működése történelmi jelentőségű, ma pedig nagyobb az érdeklődés iránta, mint valaha. Ezért — és a megtévesztő háborús propaganda ellensúlyozására — ismertetek és idézek egyet- mást a német SPIEGEL (Tükör) hetilapban most kezdődött cikksorozatából. Az osztrák-zsidó Wiesenthal-t a Mauthausen-i koncentrációs táborban 1945 májusban szabadították fel az U.S.-csapatok és ö — testben-lélekben összetörtén (tudta, hogy legtöbb családtagját megölték) nem látta életének más értelmét, minthogy részt vegyen a bűnösök felkutatásában és bírói kézreadásában. — De az Egyesült Államok tisztjei, kiknek kezdetben dolgozott, hamar megváltoztatták a véleményüket. “Maguk-csinálta un. szovjet-szakértők — írja — politikai beszélgetéseket folytattak az amerikai nyomozókkal, jelentéseket írtak az egymással konkurráló nyomozószerveknek és ezek hatása alatt az U.S. már 1946-ban és 1947-ben nagyszámú náci bűnözőt bocsátott szabadon.” Csakhamar újabb tisztek és nyomozók jöttek át az U.S.-ból. akik nem élték át, ami Európában történt, számukra ez már csak történelem volt. “Nem akartak németül tanulni, a német és osztrák lányok tolmácsolására voltak utalva — s ezek a Früuleinek voltak a nácik leghatásosabb titkos fegyverei. Ezek az amerikaiak meg voltak róla győződve, hogy bennünket csak a bosszuállás vezet, a szemet-szemért elve, hogy mi fekete szemüvegen át nézzük a világot. Egy kapitány, akinek nagy szerepe volt a németek átnevelésében, azt mondta, a nácik és az antinácik között annyi a különbség, mint a demokraták és a republikánusok között s az ilyen ellentét tartja a világot mozgásban; ez nekünk ne okozzon gondot.” Ilyen felfogás mellett csakhamar kitűnt, hogy mennél több adat gyűlt össze a nácik ellen, an^iál nehezebb volt őket megfogni. Azóta is állandóan a nyugati hatóságok értetlensége és akadékoskodása ellen kellett Wiesenthal-nak küzdenie és ezt először is Franz Murer-nek még ma sem lezárt ügyével illusztrálja. Ez a jómódú Admont-i gazdálkodó a háborúban Vilna város német parancsnok-helyettese volt, akinek innen a “vílnai mészáros” melléknevet adták. 1947-ben véletlenül jutott Wiesen- thalék tudomására, hogy ő nyugalomban, köztisztelettől övezve él bű’tokán és összegyűjtötték ellene az okmányokat és a vallomásokat. Murer nemcsak parancsnokolt a tömegirtásnál, hanem maga is gyilkolt, többeket agyonlőtt, másokat házukban felrobbantott — csak néhánynak kegyelmezvén, akik pénzért megváltották az életüket. Agyonlőtte Bródi Dániel 17 éves fiút is, mert ez úgy akarta életét menteni, hogy apjához csatlakozott, akit munkára rendeltek ki. Murert tehát el kellett fogni, de az angol megszálló parancsnokság tudta nélkül — mert ez szabadon bocsátotta volna őt. Végül is, a nürnbergi nemzetközi törvényszék közbelépésére mint tanút előállították Murert, majd amikor a bizonyítékokat megnézték, a nemzetközi egyezmény alapján kiszolgáltatták a Szovjetuniónak; ott 25 évre Ítélték. De 1955-ben a Szovjetunió megegyezett Ausztriával és a háborús bűnösöket visz- szaküldte, hogy osztrák bíróság Ítélkezzék felettük. Wiesenthal azt hitte, az ügy el volt intézve rímig 1960-ban, újra véletlenül, tudomására jutott, hogy Murer szabadlábon van. Az osztrák hatóság szerint ennek oka tévedés volt — de Murer bűntársai is már régen szabadlábon voltak, egy kivétellel. Murer vezető tagja volt a keresztény kormánypártnak, kitüntetést kapott, az illetékes tisztviselő szerint pedig nem állíthatták bíróság elé, miután őt Vilnában már egyszer elitélték. Hét évet ült ott, amit — szerinte — úgy kell tekinteni, mint 21 évet egy osztrák börtönben; ő Ausztriában nem minősíthető bűnösnek; legfeljebb ha uj bizonyítékokat hoznak ellene. Tehát uj adatokat gyűjtöttek, többek között Murer mint “zsidó szemetet” agyonlőtt egy 10 éves púpos lányt. Felakaszttatott hat férfit, egyiküknek elszakadt a kötele és kegyelemért könyörgött, de Murer újra felhuzatta. Átadták mindezt 1961-ben a bécsi igazságügyminisztériumnak és Wiesenthal sajtókonferenciát tartott ezzel a címmel: “A gyilkosok közöttünk vannak.” Murert letartóztatták — mire városának lakossága felvonult érdekében és fel akarta robbantani a rendőrparancsnokságot. De végül Grazban 17 gyilkosság miatt a biró elé kellett állania, 12 tanú vonult fel ellene különböző világrészekből, köztük Jakob Brodi, aki azóta is egyre csak a fia halálát látta lelki szeme előtt és csak nehezen adta át Wiesenthalnak a kést, amelyet a törvényszéken Murerbe akart szúrni. A világsajtó is jelen volt és észlelte, hogy a hallgatóság Murer-rel szimpatizált és gyűlölettel nézett a tanukra igy Towa Rajzman- ra Tel Avivból, aki vallotta, hogy Murer lelőtte testvérét, mert ez egy lengyel nőtől egy darab kenyeret kapott. A vallomás úgy felizgatta, hogy *si- koltozni kezdett, mire a vezető biró szigorúan megrótta. Végül a biró szava döntötte el az ítéletet, amely 4—4 szóval eldöntetlen volt; igy 5:4 szóval Murert ártatlannak mondották. Az ítélet világfelháborodást keltett, bécsi katolikus diákok sárga csillaggal vonultak fel, Murer elítélését követelvén s a főügyészség uj tárgyalást rendelt el. Itt áll ez ügy ma. És igy áll az ügy a világon — mialatt egyes zsidó újságok azokat az országokat, gyalázzák, ahol valóban tiltják és üldözik az, antiszemitizmust. Judex Wiesenthal emlékezik
