Amerikai Magyar Szó, 1967. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1967-08-10 / 32. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD : * -r Thursday, August 10, 1967 Munkás és szakszervezeti hírek- •______i______________________________________________________________________________ A gumimunkások harciassága meghozta a várt eredményt A gumimunkások példát mutattak az ország .munkásainak. 97 napos sztrájk után győzelemmel tértek vissza munkahelyükre. A munkáltatók makacsul kitartottak a munkások jogos követeléseivel szemben és elhatározták, hogy .kiéheztetik őket. A sztrájk kezdetekor három hónapra való gyártmány halmozódott fel a raktárakban. A munkáltatók arra számítottak, hogy a három hónap elteltével a munkások beadják a derekukat és a gumitröszt képviselői diktálhatják az uj munkaszerződés részleteit. A munkáltatók azonban elszámitották magukat. A hosszú harc folyamán a munkások szorosabbra vonták soraikat, harciasságuk nem csökkent, sőt egyre növekedett. Az autómunkások szolidaritásuk kifejezéseképpen egymillió dollárt adtak a gumimunkások harcának támogatására. Mindez meghozta a vár eredményt, melynek részletei a következők: 1. Harmincnyolc centes órabérjavitás. 2. Munkahiány, vagy betegség esetén a nem dolgozó bérének 80 százalékát kápja. 3. Két heti fizetett szabadság egy év, 6 heti 30 évi munkaszolgálat után. 4. A nyugdíjasok $5.50-t kapnak minden évi munkateljesítmény után. Az uj munkaszerződés számos más előnyt is biztosit a gumiiparban dolgozóknak. A 60,000 gumimunkás hősies küzdelme egyengeti az utat az autómunkások részére, akik most tárgyalnak az uj munkaszerződésről. kanélküliség megszűnését, ha nem a munkanélküliek munkába állításával, hanem a fejlettebb technika alkalmazásával érik azt el. Biztosított jövedelmet MINDENKINEK! Biztosítani kell azoknak a jövedelmét is, akik előrehaladott koruk, betegség, rokkantság, vagy más ok miatt képtelenek dolgozni. A kérdés: lehetséges-e ezt életbe léptetni? A válasz: határozottan lehetséges. Ez évben a nemzetgazdaság 50 milliárd dollárral többet termelt, mint a múlt évben. E hatalmas összeg kis hányada elegendő volna a biztosított évi jövedelem létrehozásához. Szükséges, hogy országunkat 500 frösztfejedeiem uralja? Wright Patman, Texas állam demokrata képviselője évek óta harcol a monopóliumok ellen. Patman képviselő felhívta képviselőtársai figyelmét J. Kenneth Galbraith, Harvard professzor nemrég kiadott könyvére, melyben az országos hírnévnek örvendő közgazdász rámutat arra, hogy az Egyesült Államokat 500 nagykapitalista uralja. A kereslet és a kinálat elmélete Galbraith könyvében kihangsúlyozza: az országot nem 500 monopólium részvényesei, hanem azok igazgatói kontrollálják. A nagyvállalatok igazgatói megváltoztatták az ország gazdasági életét. Már nem a kereslet és kinálat határozza meg a gyártmányok árát. A trösztök vezetői önkényesen szabják meg azt, igy tesznek szert többlet haszonra és ezáltal lehetővé válik újabb nagy befektetések eszközlése. A trösztök nem védik a “szabad piacot”. Éppen ellenkezőleg: meghatározzák, mit dobjanak a piacra a vásárlók részére és milyen áron; igy csinálják a legnagyobb hasznot. Hatástalan a trösztellenes törvény Galbraith véleménye az, hogy a trösztellenes törvény érvénytelen. Patman képviselő természetesen nincs egy véleményen Galbraith közgazdász- szal és még most is azon fáradozik, hogy a-kongresszus iktasson be hathatósabb trösztellenes törvényt. “Meg kell erősítenünk a trösztellenes törvényeket — mondta Patman képviselő—, hogy megmentsük, ami menthető szabad versengésen alapuló gazdaságunkból.” Megközelítik a papokat A trösztfejedelmek szervezete, a Natonal Association of Manufacturers, hivatalos közleményét, a “Dateline”-t eljuttatja az ország összes papjaihoz. “E közleményt díjmentesen eljuttatjuk a papok ezreihez az ország mindén részében, hogy értesüljenek az üzleti érdekeltségek terveiről, célkitűzéseiről” — mondja az NAM. A szervezet központja felszólította különböző városokban élő tagjait: küldjék be a helyi papok nevét és címét. Valamit kellene tenni, hogy ellensúlyozzuk az NAM propagandáját. Sajnos a “Labor“ nincs abban a pénzügyi helyzetben, hogy ingyen példányszámot kiildhetnénk a papoknak.'(A fenti cikket a szervezett vasúti munkások hivatalos lapjából, a “Labor”-ból vettük át.) Helyezzünk mindenkit munkába Kayseri ing közgazdász meghatározott jövedelem biztosítását követeli Leon H. Keyserling, Truman elnök gazdasági tanácsadója, beszédet tartott a vasúti kapcsoló munkások konvencióján. — Beszédében kihangsúlyozta: “Ha az amerikai gazdaság képes évente 80 milliárd dollárt költeni hadi célokra és képes embert küldeni a Holdra, akkor kell, hogy képes legyen minden munkát kereső egyént munkába helyezni.” Ostorozza az ország adópolitikáját Keyserling beszédében élesen elitélte a kormány adópolitikáját. Rámutatott arra, hogy akiknek évi keresete 5,000 dollár, vagy annál kevesebb, keresetük 35%-át fizetik be különböző adókra. Az 5 és 12 ezer dollár évi jövedelemmel rendelkezők keresetük 25 százalékát fizetik adókra. S minél nagyobb a jövedelem, annál kisebb százaléka megy ' adókra. A kormány adópolitikájában az utolsó néhány esztendőben véghezvitt változások a nagy jövedelműek előnyét szolgálták az alacsony jövedelmüeké.vel szemben. A hitelkölcsön kamatja is a szegényeket sújtja “A hitelkölcsön kamatjának emelése ugyancsak a kis embereket sújtja” — mondta Keyserling közgazdász. Kijelentését a következő példával illusztrálta: ha egy 8,000 dollár évi jövedelemmel rendelkező munkáscsalád házat vásárol 15,000 dollárért a szokásos törlesztési alapon, 4,000 dollárral több kamatot fizet, mint az, aki ugyanilyen áron vásárolt házat 1952-ben. A bér a termelékenység mögött kullog Az ország gazdasága az ipari üzemeknek csak 86 százalékát látja el munkával. Ez az egyik magyarázata annak, hogy a munkanélküliek száma olyan magas. “E gazdasági pangást elsősorban az okozza, hogy a munkások bére messze termelékenységük mögött kullog. Más szóval: miután a munkások bére nem emelkedik termelékenységük növekedésének arányában, vásárlóképességük csökken s az eredmény gazdasági pangás, munkanélküliség.” Majd rámutatott Keyserling arra, hogy a termelés felfokozása és emelkedése nem jelenti a munCHATENAY és WHITE PLAINS Párizs külvárosának polgárai levelet imák New York külvárosának polgáraihoz Chatenay—Malabry Párizs külvárosa. Mint minden nagy várost, úgy Párizst is számos külváros vesz körül. Chatenay—Malabry lakosai kitüntették magukat. Bernard Galmiche, a párizsi külváros egyik polgára, felkereste ismerősét, Jean-Marie Domenach asszonyt, aki az “Espri” folyóirat szerkesztője és igy szólt hozzá: “Egy ötletem támadt. Úgy vélem jó, emberséges szolgálatot tennénk, ha kis városunk ezer polgára levelet írna ezer amerikai embertársnak és felhívnánk figyelmüket arra a véres háborúra, melyet kormányuk az ő nevükben folytat a vietnami nép ellen.” Domenach asszonyt érdekelte a dolog. Először komolyan, majd bájos mosollyal az arcán, igy szólt: “Az elgondolás elsőrangú. Hivjunk össze néhány barátot, ismerőst és beszéljük meg velük az ügyet.” A javaslatot tett követte. Először csak annyian jöttek össze, amennyien Domenach asszony szalonjában elfértek. Az érdeklődés futótűzként terjedt el a kis helység polgárai között. Hamarosan termet kell kibérelni az érdeklődők befogadására. Nem vagyunk kommunisták Az első népgyülésen felállt az egyik polgár és ISMÉT KAPHATÓ “LEARN HUNGARIAN” Bánhidi-Jókay-Szabó kiváló nyelvkönyve angolul beszélők részére, akik magyarul akarnak tanulni Gyönyörű keménykötésben, finom papíron, rajzokkal és képekkel — 530 oldal — a Budapesti Tankönyvkiadó Vállalat kiadásában Ára $4.00 és 20 cent postaköltség Megrendelhető a MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALÁBAN 130 East 16th Street, New York, N. Y. 10003 igy szólt: “Pártolom a javaslatot, de azt ajánlom, hogy az amerikai embertársainknak hangsúlyozzuk ki azt a tényt, hogy Chatenay—Malabry lakosainak nagy része nem kommunista. Azt mindenki tudja, hogy a kommunisták ellenzik a vietnami háborút, de nekünk azt kell kiemelni, hogy az egész francia nép, pártkülönbségre, hovátartozásra való tekintet nélkül, bűnnek tartja a vietnami nép kiirtását.” Egy másik polgár is hozzászólt: “Rokonom New York város egyik külvárosában White Plains-en lakik. Van westchesteri telefonkönyvem, amiből kiválaszthatjuk ezer white-plainsi lakos nevét és címét. Módosítom az eredeti javaslatot: városunk ezer polgára küldje el az elfogadott körlevelet ezer white-plainsi lakosnak. Nem akarunk fölöttetek bíráskodni “Mi nem akarunk fölöttetek bíráskodni” — olvasta nagy meglepetés közepette az amerikai átlagember. “Azzal a rengeteg pénzzel, amit az amerikai kormány a vietnami háború folytatására költ, enyhíteni lehetne a nélkülözők helyzetét az Egyesült Államokban, nem beszélve a világ különböző részeiben élő éhezőkről.” ‘‘De a ti országtok — folytatták a franciák a levélben — ugylátszik eltökélte, hogy rettenetes gazdagságát és erejét a vietnami nép legyilkolására használja és ezzel mélyiti azt az űrt, ami a nyugati és a keleti népek között tátong.” “E levél Íróinak nagy része a katolikus egyházhoz tartozik és mint embertársaitok szólunk hozzátok. Gondolkozzatok, amig nem késő. Ne higyjétek, hogy a vietnami háború csak a marxistákat sújtja és ne higyjétek, hogy ‘gyerekes dolog hinni a békében’. Mi hiszünk a ‘Krisztusi Békében’. Kérünk benneteket, cselekedjetek, vessünk véget a vietnami háborúnak.” A francia nép e példás cselekedetéhez nem kell kommentár. (★★★★★★★★★★★A A Magyar Szó harcol az igazságért, a dolgozók javáért! r f _4___
