Amerikai Magyar Szó, 1967. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1967-08-10 / 32. szám
Vol. XXI. No. 32. Thursday, August 10, 1967. AMERICAN HUNGARIAN WORD, INC., 130 E. 16th St., New York, N.Y. 10003. Telephone: AL 4-0397 JOHNSON ADÓT VET Kl AZ ADÓRA Az amerikai munkás keresetének 20 százalékát fizeti minden héten KÖZVETLEN ADÓKRA. Ezt a 20 százalékot még csak kézhez sem kapja. Minden öt napi munkáért csak négy napi fizetést kap. A kézhez kapott fizetésből az ország legtöbb államában fogyasztási adót kell fizetnie, amikor autót, mosógépet, bútort vásárol, vagy megebédel egy étteremben. Akik autón kénytelenek munkába menni, azok minden gallon benzin után minimálisan tiz cent adót fizetnek. Az autóbiztosítás diját szintén és ismét felemelték 30 százalékkal. A magánházak, kisháztulajdonosok adója állandóan emelkedik. Az amerikai nép adóterhe egyre elviselhetetlenebbé válik. Az elviselhetetlen adóteher ellenére Johnson elnök javaslatot terjesztett a szövetségi törvényhozók elé, hogy módosítsák az adótörvényt és vessenek ki 10 százalékos adót a már eddig fizetett adóra. Ez azt jelenti, hogy ha egy polgár szövetségi adója $1000 volt a múlt évben, az $1100-ra fog emelkedni. Johnson javaslata még a józanul gondolkodó kapitalisták körében is ellenszenvet kelt. Ezek nevében vezércikk jelent meg a New York Times aug. 4-i számában, melyben a tőkések szószólója rámutat, hogy ez évben az ország termelőképességének 15%-a parlagon hevert, vagyis a vásárlók képtelenek voltak az üzemeket száz százalékban üzemben tartani. Nem azért, mert szükségleteik már kielégítést nyertek, hanem azért, mert nem volt pénzük a szükséges cikkek megvásárlására. Ugyancsak a nagytőkések e szószólója rámutat arra, hogy Johnson elnök az újabb adóbevételt a vietnami háború felfo- kczására óhajtja költeni. Ugylátszik az elnök nem tanult semmit az ország nagy városainak gettóiban lakók lázadásából. Hubert Humphrey alelnök "Marshall-tervet" ajánl a gettók felszámolására, ami dollármilliárdok előirányzását igényli. Lyndon B. Johnson elnök újabb milliárdokat akar előirányozni a vietnami háború újabb felfokozására. Kétségtelen, hogy Johnson gazdasági meredek felé vivő politikája katasztrófába vezeti hazánkat. New York állam republikánus kormányzója, Rockefeller, sem akar a demokrata Johnson elnök mögött kullogni, amikor a népre kirótt adóról van szó. Sajtónyilatkozatban kihangsúlyozta: "Minden jel arra mutat, hogy az állami adóemelés elkerülhetetlen. Több pénzre van szükség közoktatásra, közsegélyre, állami alkalmazottak fizetésemelésére." Emelik a szövetségi adót, az állami adót, a városi adót. A milliomos politikusok, akik a magukhoz hasonlók érdekeit szolgálják, amikor egyre nagyobb adóterhet hárítanak a munkásokra, nem tanulták meg az amerikai történelemből, hogy amikor a nép tűrhetetlennek látja a rája rótt adóterhet, MINDEN ADÓ fizetését megtagadja. Ilyen adómegtagadási hangulat észlelhető az ország különböző részein a munkások és kispolgárok részéről. Johnson, Rockefeller és a hozzájuk hasonló politikusok addig feszitik a hurt, amig el nem szakad. Az emberi önérzet legelemibb követelménye, hogy felemeljük szavunkat a szakszervezetekben, a politikai pártokban, az egyházakban, hogy EDDIG és NE TOVÁBB! Vessünk véget a vietnami háborúnak. Fogadjuk el az Egyesült Nemzetek szervezetének, U Thant főtitkárnak javaslatát: függesszük fel Észak-Vietnam bombázását és üljünk le tárgyalni a Nemzeti Felszabadító Front képviselőivel. Csupán ez menthet meg bennünket a végső pusztulástól. Nő az ellenállás Johnson vietnami politikájával szemben Gavin altábornagy szakit a Demokrata Párttal Tüntetések a békéért gondolkodik. Azért van a bizalmatlanság és a kilátástalan- ság. “Az elnök a városok problémáira bizottság kinevezésével és adóemeléssel, Vietnamra egyre nagyobb bombázással és egyre több katonai behívással válaszol. De elterjedt az a meggyőződés, hogy ezek sem a néger lázongások hatalmas problémáit, sem a háború kérdését nem oldják meg. Az emberek uj elgondolásokat várnak és ha ezeket nem kapják meg, valószínű, hogy uj, másfajta vezetőséget keresnek maguknak.” A Fehér Ház vietnami politikájának régóta elitélő kritikusa, James M. Gavin altábornagy lemondott a massachu- settsi állami Democratic Advisory Council-ban való tagsá(Folytatás a 2-ik oldalon) Johnson elnök vietnami politikájával szemben az ellenállás egyre fokozódik, de az utóbbi napokban egészen váratlan helyekről jutott határozott kifejezésre. Ez az újonnan kikristályosodó vélemény mutatja, hogy milyen mélyen és széles körben terjedt el a lakosság körében az általános elégedetlenség és azt is, hogy milyen következtetéseket lehet ebből levonni. James Reston, a N.Y. Times aug. 6-i számában az amerikai népnek a kormánnyal szembeni kiábrándulásáról ir és megjegyzi, hogy habár az átlag ember egyelőre még a politikusokra bízza az ország ügyeinek intézését, bizalma már nincs ahhoz, hogy ezek a vezetők a helyes utón járnak és megmondják az igazat. Az ame rikai nép egyelőre nem tudja, mit tegyen, a vezetőségben való régi hitét elvesztette, de nem találta még meg azt az utat, amelyen haladjon, hogy kievickéljen a szörnyű vietnami háborúból és megoldja a a városok forrongó nyomortanyáinak problémáit. Reston kifejti, hogy az amerikai városokban az iskolázatlanság, a munkanélküliség, a lealázottság problémái a jelen körülmények között megold- hatatlanok és rávilágít arra, hogy más iparilag előrehaladott, az Egyesült Államoknál sokkal szegényebb országokban, sikeresebben küszöbölték ki a nyomortanyákat ,mint nálunk. A meg nem oldott probléma — írja Reston — az elsőbbség problémája. “Igaz, hogy az Egyesült Államok úgy a városokra, mint Vietnamra többet tud költeni ez évben, mint a múlt évben, de nem igaz, hogy hatásosan tudja folytatni a vietnami háborút, a városok problémáinak megoldását, a Hold-utazási kísérleteket, a nép egészségi, kulturális és jóléti ellátását és számos más kül- és belföldi probléma megoldását, egy és ugyanazon időben. “Ez az, amit a kormány próbál csinálni és ami végeredményben rossz irányelv és rossz politika lesz... mialatt a kormány próbálja elhitetni, hogy mindezt meg tudja tenni. Az emberek szkeptikusak, tudják, hogy ez nem lehetséges ... hogy valami alapvető hiba van, de nem tudják, mit tegyenek ebben az irányban és nem hiszik, hogy vezetőik tudják, mit kell tenni, vagy egyáltalán megmondják-e az igazat.” Ezt az épületes konklúziót vonja le a cikk végén az iró: “Munkaterveink kidolgozásában a kormány végzetes hibát követ el. Célokat tűz ki anélkül, hogy kijelölné a hozzájuk vezető utat. A bajok Vietnamban és az amerikai városokban szemébe ötlenek mindenkinek, aki csak felületesen is Rácz Lászlólapunk külmunkatársa részletes beszámolót ir a Havannában tartott latin-amerikai szolidaritási konferencia határozatairól. A cikket jövő heti, aug. 17-i lapszámunkban közöljük. Felhívjuk olvasóink figyelmét erre a nagyfontos- ságu cikkre. VÉGET ÉRT A COLT-MUNXÁSQK SZTRÁJKJA SZERVEZKEDNEK A FASISZTÁK A "Nemzeti Újjászületés Pártja", az amerikai fasiszták szervezete gyűlést tartott New York állam Newburg városában. A gyűlés szervezői és szónokai felszólították az összejőve- j te’.en megjelenteket: "Fegyverkezzetek fel a négerek és a zsidók ellen!" A fasiszta gyülekezet ellen tüntetők közül negyven- kettőt letartóztattak. A rendőrség védelmébe vette a fasiszták "szólásszabadságát". Felmerül a kérdés: mit tesznek az amerikai zsidók az egyre merészebb fasiszta mozgalom meggáí-; lására? Úgy véljük, hogy ha az amerikai zsidók kevesebb időt, erőt s pénzt parazolnának a szocialista államokban nem létező antiszemitizmus elleni harcra és több időt, energiát és pénzt költenének az amerikai fasiszták egyre pökhendibb fellépése ellen, sokkal jobban szolgálnák saját érdekeiket. WASHINGTON, D. C. — Pennsylvania állam demokrata szenátora, Joseph P. Clark, Üres kézzel jöttek vissza WASHINGTON, D. C. — Clark Clifford és Maxwell D. Taylor, akik Johnson elnök nevében meglátogatták ázsiai “szövetségeseinket”, üres kézzel tértek vissza kőrútjukról. Sajtónyilatkozatukban tagadták, hogy küldetésük célja az lett volna, hogy erősítéseket kapjanak szövetségeseinktől. javaslatot terjesztett a szenátus elé 2 milliárd dollár előirányzására, mely összeget két éven belül a nyomortanyák felszámolására költenék. Jellemző, hogy még a jóakaratu szenátorok is csak ilyen semmitmondó összeggel próbálják “megoldani” a nagy városok válságos helyzetét. CINCINNATI, O. — Dr. Bruce Green, az NAACP helyi vezetője kijelentette: “Győr san múlik az idő és ha nem cselekszünk, a további lázongások elkerülhetetlehek lesznek és mindannyian áldozatul esünk.” Dr. Green intette a néger lakosokat az erőszak igénybevételének káros következményeire. Ezrével kerülik ki a sorozást SAIGON. — 400,000 délvietnami ifjú tagadta meg a besorozást, vagy “vásárolt” sorozásmentesitést — jelentik Dél-Vietnam fővárosából. Magasállásu politikusok nyíltan árusítják a sorozásmentesitési okmányo kát. Ez aláássa a dél-vietnami hadsereg erkölcsét és harciasságát. Ént. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, at the P.O. of N.Y., N.Y. KÉTMILLIÁRD DOLLÁR ELŐIRÁNYZÁSÁT KÉRI CLARK SZENÁTOR A NYOMOR ELLEN HARTFORD, Conn. — A Colt üzem 1,700 munkása egy hónapi sztrájk után győzelemmel tért vissza a munkába. A három évre szóló munkaszer- »♦*****■*•*+♦*+*++*■#**»★■*•■*■< ződés 60 cent órabérjavitást biztosit a munkásoknak munkabér és mellékjuttatások formájában.
