Amerikai Magyar Szó, 1967. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1967-08-03 / 31. szám

Thursday, August 3, 1967 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 5 I PAÁL MÁTHÉ ROVATA jj 1 /W/WVW\AA/WVWWW»WWWWWVVW\A/V>/wl ! A mezőgazdasági üzemek A közlemultban lezajlott Budapesten a termelő­szövetkezetek első kongresszusa, amelyen 558 kül­dött vett részt, kb. 1 lA millió tag képviseletében. A parasztság képviselői a volt főrendiház üléster­mében jöttek össze, ahol a “régi jó időkben” az el­nyomók, a grófok, bárók, püspökök, bankárok, nagybirtokosok hoztak törvényeket, melyek a pa­rasztságot gúzsba kötötték. A most lezajlott kohg- resszuson a parasztság szebb és boldogabb jövő­jének útját jelölték ki. A leglényegesebb határozatokat a kormány már meg is valósitotta. A tsz-eket irányitó földművelési és élelmezési minisztériumot egyesítette és ezzel megszüntette annak a lehetőségét, hogy két külön­álló minisztérium egymásnak ellentmondó határo­zatokat hozzon. A termelőszövetkezetek, akárcsak az ipari és kereskedelmi üzemek, a gazdálkodás minden vonalán teljes önállóságot élveznek. A tárgyalások folyamán sok érdekesség került nyilvánosságra. A termő területnek 68%-a van a tsz-ek birtokában. Az elmúlt évben a tsz-ek adták a mezőgazdasági áruforgalom 75%-át, a többit az állami gazdaságok és a tsz-tagok háztáji gazdasága szolgáltatta. A termő területek 98%-a áll a szo­cialista termelés alapján. A gépesítés nagy mér­tékben ment végbe a mezőgazdaságban és 1970-ig befejeződik a nehéz munka gépesítése. Nagyon fontos, hogy a tsz-tagok elöregedésében változás állt be, a fiatalság nem tódul már a városokba és nemcsak ott marad a falun, hanem visszatér az ipa­ri üzemekből a mezőgazdaságba, még pedig azért, mert megszűntek az okok az elvándorlásra. A gé­pesítés folytán a mezőgazdaság is mindinkább ipar­rá válik és nemcsak a nehéz munka alól menti fel a dolgozókat, hanem mind több szakmunkásra van szükség. Ami a fő, megtalálják számításukat a ke­resetet illetőleg is, mert ma már a tsz-tag keresete •—ha annyit dolgozik, mint az ipari dolgozó—a leg­több tsz-ben nemcsak eléri az ipari munkás kere­setét, de felül is múlja. Ehhez jön a háztáji jöve­delem, ami az állattenyésztéssel együtt messze fe­lülmúlja az ipari dolgozók keresetét. Ugyanakkor a feleség, vagy más családtag keresetére éppen úgy lehet számítani, mint a városban. A Szolnok megyei tsz-ekbe az év elején 1,330 uj tag lépett be, akiknek 60%-a 30 éven aluli. A Baranya megyei tsz-ek 700 uj tagot vettek fel, ugyancsak túlnyomórészt 30 éven aluliakat; Fejér megyében 2,500 uj tag jelentkezett, akiknek több mint 50%-a 30 éven aluliakból áll. Az első három hónapban több mint tízezer uj ta­got vettek fel a tsz-ek és ez az irányzat folytatódik. A jó terméseredmények' Az 1966-os elszámolások rámutattak a követke­zőkre: a székesfehérvári Szabad Élet tsz 3,900 ka- -■tasztrális holdon dolgozik, ebből. 3,154 kh közös szántó. Fennállása óta a legjobb tsz-ek közé tarto­zik, amit nagyszerű terméseredményei mutatnak. Magyarországon a búzatermés átlaga a régi idők­ben alig volt valamivel több 7 mázsánál, a fejér­megyei jó földeken azonban elérte a tiz mázsát. Nézzük meg a Szabad Élet terméseredményeit 1960-tól. amióta elérte a 20 mázsa átlagot. Az 1960-as évek átlag termése 20 és fél mázsa volt. 1966-ban ez nem egészen 28 mázsára ugrott. A ku­koricatermés átlaga 1963-ban 18.6 mázsa volt, 1966-ban majdnem 29 mázsa. A jó eredményt a talajelőkészitéssel, megfelelő mennyiségű mü trá­gyával érték el. 1960-ban 1 holdra 240 kg-t, ’66-ban 383 kg-t szór­tak. így emelkedett a vegyszerek használata is és az aratást teljes mértékben kombájnnal végezték. A kukorica betakarítása is teljesen gépesítve volt. A magveszteség elkerülésére a kihullott szemeket libákkal szedették fel; erre a célra a saját keltető­jükből 30 ezer libát neveltek, melyekből évente 7—8 millió forintot árusítanak ki. Talán érdekli az olvasót, hogy ebből a nagyszerű termésből mennyi jut egy tagra? 1963-ban 25,980 forint, ami évenként fokozatosan emelkedett. A múlt évben egy-egy tagra 37,100 forint jutott. Cibakháza Az itteni Vörös Csillag tsz 1961-ben egy-egy tag­Victor Perlő: MILYEN NAGY A MUNKANÉLKÜLISÉG? A gazdaság lelassulása egyre fokozódik. Az ipari termelés mutatószáma májusban újabb fél ponttal esett, mellyel együtt az esés, ebben az évben 3% pontra jutott. De a Labor Department becslése szerint májusban 2,457,000-re esett a munkanél­küliség, 12%-kal kevesebbre az 1966 május havi 2,794,000-nél. Százalékban kifejezve, a munkanél­küliség 14 év óta legalacsonyabb színvonalán, vagy ahhoz közel áll. Miért van ez az ellentmondás? Az­ért mert a gazdasági lelassulás nincs kihatással a munkalehetőségekre, vagy pedig azért, mert a szá­mokat úgy állították be, hogy elrejtsék az ered­ményt? A Bureau of Labor Statistics (BLS) adatait ha­vonta 449 környéknek most már 52.000 háztartás­ra vonatkozó áttekintéséből szerzi be. A statiszti­kát többféleképpen lehet meghamisítani. A társa­dalmilag részrehajló adatfelvevők esetleg úgy vé­lik, hogy egyes munkanélküliek valóban képtele­nek dolgozni. Washingtoni hivatalnokok esetleg manipulálhatják az összeállított adatokat és az ezekből felfektetett országos átlagokat. Minden kormány gondot fordít arra, hogy leki­csinyítse a munkanélküliséget, mikor gazdasági hanyatlás áll be. Különösen gyanús ebben a John- son-kormány, mely a háború kiterjesztése érdeké­ben .redukálta a népjóléti költekezést, valótlansá­gokat állít minden más irányban és munkásellenes- sége mindenütt kiütközik. Úgy a munkáltató, mint a munkásszervezetek állandó nyomást gyakorolnak a BLS statisztikusai­ra, az előbbiek alacsonyabb, az utóbbiak magasabb számokat akarnak feltüntetni. Az AFL-CIO tiltako­zása ellenére, a BLS megváltoztatta adatszerzési eljárásait 1967 januárjában. Ha ezt az uj eljárást alkalmazták volna a múlt évben, mondja a BLS, a végső szám 200 000-rel, azaz 6.7%-kal kevesebb lett volna, mint amennyit eredetileg jelentettek. Fele ennyire revideálták a számokat visszamenő­leg. A revideálás számának felét úgy érték el, hogy kihagyták az adatokból a 14 és 15 éveseket. A BLS avval indokolja ezt, hogy az ilyen korúak csak. időnként és csak alkalmi munkán dolgoznak és ezeknek nincs gazdasági jelentőségük. Ez jól hang­zik mindaddig, amig eszünkbe nem jut a sok-száz­ezernyi 14 éves és fiatalabb néger és mexikói-ame­rikai gyermek, akiknek ki kell maradniok az isko­lából, hogy a földeken idénymunkát végezhesse­nek. Az ő munkájuknak éppen elég “gazdasági je­lentősége” van a földesurak és mezőgazdasági üz­letemberek számára, akik a gyermekek munkájá­nak kizsákmányolásából busás profitot zsebel­nek be. A munkanélküliség csökkent számának másik felét úgy érik el, hogy nem számítják azokat a munkanélkülieket, akikről úgy gondolják, hogy nem túlságosan néznek munka után és a sztrájko- lókat sem számitják és azokat az “ideiglenesen” munkanélkülieket sem, akik határozottan munkát keresnek. A munkanélküliek egy részének munkanélküli biztosítás jár. A biztosított munkanélküliek teljes létszámát minden héten nyilvántartják. Ez nem hozzávetőleges, hanem pontos számot ad, melyben nem lehetnek technikai tévedések, habár ezek a számok a munkanélkülieknek csak a felére vonat­koznak. A biztosított munkanélküliek száma több­nyire megegyezik a BLS teljes munkanélküliségi számadatával és kell is, hogy ez igy legyen. De ebben az évben nem igy van. A következő táblázat megmutatja a BLS és az állami biztositásu munkanélküliek százalékában a változást, 1967 minden hónapjában az előző év ugyanazon hónap­jához viszonyítva: Változás a munkanélküliek %-ában 1966—67-ben Állami BLS munkanélküli Hónapok szerint biztosítás szerint Január —2 —5 Február 3 —1 Március —1 +18 Áprüis —2 +30 Május —12 * +33 Három hónapon át a biztosított munkanélküliek százaléka egyre jobban meghaladta az egy évvel előbbi színvonalat, ugyanakkor a BLS statisztikája egyre jobban mögötte maradt. Májusban a biztosí­tott munkanélküliek százaléka már egy harmaddal magasabb volt az előző évinél, ugyanakkor a BLS szerinti arány egy nyolcaddal kevesebb volt. A BLS kimutatásai mindig hagyományosan ki­csinyítették a növekedő munkanélküliséget, de sokkal kevesebb mértékben és rövidebb időszak­ban. 1960-ban csak egyetlen hónapban mutattak emelkedést, azután, hogy az állami biztosítási sta­tisztika ezt khnutatta. A BLS főképpen úgy csökkenti a kimutatott szá­mait, hogy bizonyos munkanélkülieket nem vesz számításba. Azt is állítja, hogy 1967 január és május között a teljes munkásállomány, beleértve a katonaságot és az idénybeli változásokat is tekin- tetbevéve, 828 ezerrel kevesebb lett. Talán ez a 828 ezer dolgozó, örökölt vagyonán nyugalomba vonult, vagy “népi kapitalistáivá lett és most a részvénykuponokból él? Ki hiszi ezt el? Nem kevesebben, de még többen akarnak és kény­telenek dolgozni. De a hatalmon lévők, a munka­követelők nagy számától való félelmükben, el akar­ják titkolni a munkanélküliek nagy számukban rejlő hatalmukat és munkások elől azt is, hogy mennyire érdekük a békéért és a munkáért való küzdelem.-----------------------a I Amerikai Magyar Szó • 130 East 16th Street J New York, N. Y. 10003 * Tisztelt Kiadóhivatal! Mivel lapom előfizetése lejárt, ide mellékelve II J küldök megújításra $..................-t. I Név:...........................................j....................... | I s 1 Cim: .......................................................................| . Város:.........................................Állam:............ ® ■ 1 2 Zip Code................ 1 MVVVVVMn/VmVUUUUIMVUVVVtfVtAAAAA/VUVWnAAAAAAAMn/VVUVVAAfWnOAAA/VUVVWWVVVVUVVWM nak csak 11,000 forintot juttatott, de a jó vezetés, a dolgozók együttműködése 1966-ra jobb ered­ményt hozott: tagonként 26,700 forint volt a be­vétel. Az 1966-ra tervezett 14 mázsás termelés nem egészen 22 mázsát hozott, de jövőre 25 mázsára akarják emelni. 110 holdon termelnek paprikát, amit a szorgalmas asszonyok félig feldolgoznak, majd a konzervgyárnak szállítják. Ez jó mellékjö­vedelmet hoz, ugyancsak a dinnyetermelés. Zöld­ség, gyümölcs és szőlőtermelés mellett az állat- tenyésztést is emelni akarják, hogy az évi 30,000 forintos jövedelmet biztosítsák. Nagy-Budapest területén, Budakeszin, vagyis a XI. kerületben van a Sasad tsz. Ennek a tsz-nek olyan eredményeket kell felmutatnia, hogy a kereset ugyanolyan legyen, mint a városi munká­soké. A tagok tulnyomórészben asszonyok, nem egészen 1,500 holdon gazdálkodnak és múlt évi jövedelmük biztosította az átlagos ipari munkás keresetének megfelelő keresetet, vagy a tiz forin­tos órabért, amellett komoly beruházások is történ­tek. Az 1967. évi tervezet 76 millió forintos ter­melést irányoz elő és ennek megvalósítását az el­múlt évek eredményei biztosítják. Főtermékük: dísznövény és zöldség, gyümölcs, szőlő. Van barom- fiüzemük, tojás és hústermelésük, feldolgozó üze­mük, borpincéjük, szeszfőzdéjük, takarmánykeve­rőjük, baromfikeltetőjük és virágcserép-üzemük. Saját kezelésükben hat üzletük van Budapesten, ahol termékeiket eladják. A tagok munkája egész évre biztosítva van és évi keresetük megközelíti a 25,000 forintot. Nem minden tsz ilyen, vannak gyengébbek is szép számmal, melyeknek fel kell zárkózniok ezek­hez a tsz-üzemekhe?. Ehhez jó, hozzáértő vezetés és szorgalmas tagság szükséges. Ezekről más alka­lommal emlékezünk meg. Addig is a magyar pa­raszt szegénységéről beszélni rosszakaratú valót­lanság.

Next

/
Oldalképek
Tartalom