Amerikai Magyar Szó, 1967. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1967-07-27 / 30. szám

Thursday, July 27, 1967 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 7 13,400 elsőévest várnak a magyar egyetemek és főiskolák Izgalmas időszak kezdődött meg a középisko­lát most végző diákok és a továbbtanulni akaró felnőttek részére: március közepe és május kö­zepe között “zajlanak le” a jelentkezések Ma­gyarország egyetemeire, főiskoláira és egyéb felsőfokú tanintézeteibe — a nappali tagozatok­ra éppenugy, mint az esti és levelező tagozatok­ra. Az esti és a levelező tagozatok nem egészen két évtizede működnek csak, ezért minden bi­zonnyal nem lesz haszontalan röviden bemutat­ni őket. A dolgozó (legalább másfél évi munkavi­szonyt igazolni tudó) felnőttek részére létesí­tett tagozatokon a tanulmányi idő általában egy évvel hosszabb, mint a nappali tagozatokon. Az “esti egyetemisták, főiskolások” hetenként 3—4-es- tét töltenek a tantermekben, a levelező hallgatók (túlnyomórészt az egyetemi városoktól távol élő dolgozók) egyénileg tanulnak, de rendszeres kon zultációkon számolnak be előrehaladásukról. Mind az esti, mind a levelező tagozatokon fél- évenkint vizsgáznak a hallgatók, tanulmányaik végeztével államvizsgát tesznek és a nappali ta­gozatokon végzettekével azonos értékű diplomát kapnak. Az esti és levelező hallgatóknak évente 18—20 munkanap fizetett tanulmányi szabadság jár. Ezen felül az esti tagozatok a hét 3-4 napján 2-2 órás fizetett munkaidő-kedvezményre, a le­velező hallgatók pedig — a konzultációkra, vizs­gákra — 15—30 munkanapnyi fizetett távollétre is igényt tarthatnak. A diplomaterv, vizsgadol­gozat elkészítésére, az államvizsgára való felké­szülésre 12-36 nap külön tanulmányi szabadság jár. Idén az ország 16 (tudomány-, orvosi, műsza­ki és agrár-) egyetemére 14 (tanárképző, művé­szeti, testvérnevelési) főiskolájára s 54 egyéb felső- oktatási tanintézetébe (tanító- és óvónőképző, felsőfokú technikum stb.) pályázhatnak a fiata­lok (a korhatár 35 esztendő) — az egyetemek, főiskolák túlnyomó többsége esti, illetve levelező tagozataira is meghirdette a felvételt. A 84 magyar felsőoktatási intézmény nappali tagozatain idén ősszel összesen 13,400 fiatal kezdheti meg tanulmányait, Közülük mintegy félezer — úgynevezett előfelvétellel — már a ta­valyi felvételi vizsgán megszerezte a jogot arra, hogy az 1967/68-as tanévben elkezdhesse egye­temi-főiskolai pályafutását. (Ezek az “előfelvet­tek” sikeres felvételi vizsgájuk és tanulmányaik megkezdése között kötelesek 9 hónapot dolgozni, illetve katona-idejüket letölteni.) Az elmúlt években elsősorban a bölcsész- és jogi karokon, a művészeti főiskolákon, az orvos- tudományi karokon, a tanárképző főiskolákon, a Testnevelési Főiskolán, valamint a tanitó- és óvó­nőképző intézetekben okozott gondot a jelentkezők nagy száma. Volt olyan kar (például a budapesti egyetem jogi kara), ahol a felvehetők tízszerese jelentkezett. A felvételi bizottságok kivétel nélkül vala­mennyi pályázót maguk elé citálnak majd, hogy képességeik, tudásuk és rátermettségük gondos megvizsgálása után, minden részrehajlás nélkül a legjobbak számára tegyék lehetővé az egye­temi, főiskolai tanulmányokat. 25 nyelv — 65 kiadás Jubilál Madách Imre Tragédiája Madách Imre világszerte ismert versesdrámája, “Az ember tragédiája” most jelent meg 65. ki­adásban s a 25. nyelven — örményül. A müvet Hamburg, Bécs, Prága, Majna-Frankíurt, Berlin, Pozsony és Zágráb színpadain játszották, számos külföldi rádió sugározta és könyv alakban többek között angol, eszperantó, francia, héber, japán, orosz, török nyelvben látott napvilágot. Aranyat keresett - kincsei talált Borsod megye zempléni részén, a csehszlovák határ menti Kékeden él Húsz János, a 65 éves “aranyásó”. Mint utmester kezdte pályafutását, később megismerkedett a geológiával, aminek az­óta is szerelmese. Az utóbbi években a Hegyaljai Ásványbánya és őrlőmünél dolgozott, onnan ment nyugdíjba is, de még ma is egyik leglelkesebb se­gítője a zempléni hegyvidék ásványi kincseit ku­tató geológusoknak. Amikor a középkorban felhagyott, Telkibánya környéki ércbányák kutatásához fogott, kapta az “aranyásó” nevet, noha a kimerült teliérek nem juttatták aranyhoz, ezüsthöz, amelyről ez a kör­nyék a középkorban hires volt. Aranykutatásai során azonban aranyat érő kaolintelepekre buk­kant. Több helyen, igy például a Füzérradvány melletti, kiváló minőségű, hófehér porcelán gyár­tására alkalmas, úgynevezett illitkaolin-telepek felderítésében is része volt. ő gyűjtötte be az első perlitmintákat is. BUGAC Bugac átalakult anélkül, hogy vesztett volna régi varázsából, romantikájából. Aki még sose látta, másnak képzeli, de nem éri csalódás. Csu­pán az történt, hogy “szűkült” a puszta látóhatá­ra. Manapság feltartóztatják a szemet a fiatal erdők, gyümölcsösök, szőlősök. A 31,000 holdas határ egyharmad része erdő, s többezer holdon zöldellnek a különböző ültetvények. Itt van a Kis­kunság legnagyobb összefüggő — ezer holdas — almáskertje. Háborítatlan maradt a puszta egy része. Védett a lápos, a vadon, s annak ritka nö­vény- és állatvilága. Ez a kettősség még érdeke­sebbé, vonzóbbá teszi a mai Bugacot. Régen csak kisvasuton lehetett megközeliteni. Ma már a falun át müut vezet a pusztára. A te­lepülésen átutazó idegenek aligha tudják, hogy a kis házak lakói csak néhány éve kaptak villanyt, s nemrég kezdték meg az 5,500 lakosú falu teljes közművesítését. A nagykiterjedésü határban nehéz a közleke­dés. A homokon kerékagyig süpped a kocsi, s he­lyenként csak gyalogosan vagy lóháton közleked­hetnek a szemlélődök. A fáradságért azonban kár­pótol a romantikus környezet. Az ősi növényzetű homokbuckák ritka látképét sokáig őrzik emléke­zetükben a látogatók. A puszta 200 hektáros, vé­detté nyilvánított ősborókása egész Közép-Euró- pában egyedülálló látvány. A sivóhomokban meg­kapaszkodott ritka fajta ma is természetes utón szaporodik, s olykor óriásra megnő. A terület nagy részét azonban fiatal telepítésű fenyő- és nyárfaerdő díszíti. A most terebélvesedő erdőség rendkívül gazdag vadállományban. Leginkább fá­cán és vadnyid tenyészik a környéken, s gyakran tanyázik farkas az erdőszéli nádasokban. A vidék érdekességéhez tartozik a nádfedeles vadászház, amelyhez nemrég bekötőutat építettek. A mezőn az ország első, legnagyobb szabadtéri pásztormuzeumát nyitották meg az idén. Idős ju­hászok segítségével néprajzkutatók alakították ki a Kiskunság egykori nomád pásztortanyáit, kellékeit. Nádból készült szárnyékban most is ott delel a gulya, nem használják viszont a “látófát”, amelyről régen messze látva szemlélték, hogy mi­kor tűnik fel a számadó gulyás. Berendezték a cserénvt, gunyhót, ahol a gulyások, juhászok lak­tak. És most is használják az úgynevezett szolga- fát, amelyre a bográcsot akasztják. Egész Bugacpuszta élő muzeum. Nádasaiban ma is tömegesen él a mocsári teknős. Mezőin télen- nyáron terelik a szürkemagyar gulyát, amelyet ma már csupán a fajta fenntartása céljából tartan­nak Bugacon. A pödrött szarvú juhok irhájából készül a göndörszőrii suba. Látványos a helybeli Béke termelőszövetkezet csikótelepe is. Delente meghajtják a ménest, s versenyhez idomítják a nemestartásu lovakat. A környék bejárásához itt hátaslovakat is bérelhetnek a turisták, sőt né­gyes-, ötösfogatokon is parádézhatok * kivi»» dűlők. A vidék újabb érdekessége a nyulkert. Egy zárt, 40 holdas táblán élnek, szaporodnak a “fülesek”. Sokan keresik fel a fácánost is, ahol mestersége­sen tenyésztik a vadmadarakat. Az idén is tizen­kétezer fehér és fekete fácáncsibét nevelnek fel a puszta apróvadállományának gyarapítására. A fenyvesek alatt szabadban több mint 400 kotlós költi a fácántojásokat. Az anyagi ösztönzésről Az uj gazdasági mechanizmusban Magyarorszá­gon a vállalati dolgozók személyes jövedelme je­lentékenyen függ majd a nyereség alakulásától. Ez az érdekeltség a jövő évtől a vállalati részese­dési alap által valósul meg. A részesedési alapot a vállalatok nyereségük egy részéből képezik s ez kiegészül a szociális juttatásokra egv-egy évben rendelkezésre álló összegekkel. A gazdaságirányí­tás uj rendszerében az igy képzett részesedési alapból növelik a személyi jövedelmek minden fajtáját a béreket, az egyéb pénzbeni juttatáso­kat és a béren kívüli szociális szolgáltatások költ­ségét. A magyar kormány Gazdasági Bizottsága hatá­rozatban foglalt állást a részesedési alap felhasz­nálásáról, a vezető állásúak anyagi ösztönzéséről és a bérszínvonal alakulásának szabályozásáról. A határozat szerint a részesedési alapból kell fe­dezni az átlagbérek növekedését, a jutalmakat, az év végi részesedést, valamint az évközi segé­lyeket. Ugyancsak a részesedési alapból kell dí­jazni az ujitókat, ebből a keretből folyósítják a tanulmányi ösztöndijakat, s biztosítják a vállalat lakásépítési akciójához a hozzájárulást, illetve a dolgozóknak nyújtandó kölcsönöket. Ugyancsak a részesedési alapból fedezik az üzemi étkeztetést, a gyermek jóléti intézmények hozzájárulását, a vállalati üdülők fenntartását és más szociális, kul­turális és sport-célok vállalati támogatását. A ré­szesedési alap felosztását a vállalat igazgatója az üzemi szakszervezeti tanáccsal egyetértésben kol­lektiv szerződésben szabályozza. A Gazdasági Bizottság határozata a pénzbeli részesedés felosztása szempontjából a vállalatok dolgozóit — a termelésben betöltött szerepük fon­tossága szerint — három kategóriába sorolja. Az első kategóriában a részesedési maximum az évi alapbér nyolcvan százaléka, a másodikban 50, a harmadikban pedig a kereset 15 százaléka lehet. “Ahol a szarvasok összegyülekezni szoktak.. — Géza király rendelete a vadak védelméről — Az esztergomi egyházi levéltáraknak féltve őr­zött darabja II. Géza királynak egy 1157-ben ki­bocsátott eredeti oklevele. Ez az egyetlen ólom­bullával ellátott, e korból származó magyarországi oklevél. Tárgya: a király az esztergomi érsekség­nek adományozza azokat a só-tömböket, amelye­ket az esztergom-párkányi (akkori nevén: kakati) révnél a király vámszedői az uralkodó részére év- ről-évre átvesznek. A latin nyelvű oklevél azonban korlátozza ezt az értékes kiváltságot. Az adománylevélben ugyanis II. Géza király szószerint ezeket mondja: “. .. azonban minden harmadik esztendőben, ami­kor nékem tetszik, s azt megparancsolom, száz darab kősó adassék a királyi vadászispánoknak, ezek ott, ahol a szarvasok összegyülekezni szok­tak, a földre tétessenek le... ” Mint ezt az oklevél szövegének magyarázója, Karácsonyi János tudós megállapította: II. Géza király e rendelkezésével arról gondoskodott, hogy “gyülekező helyükre” vonuló — pilisi, bör­zsönyi, gerecsei — szarvasai sóban akkor sem szűkölködjenek, amikor az esztergom-párkányi révnél már nem a király, hanem az érsek emberei szedik az Erdélyből hajókon szállított só vámját. Fonott kerámiákat szállított Belgiumba, az NSZK-ba és Jugoszláviába a bodrogkereszturi Ke­rámia KTSZ.

Next

/
Oldalképek
Tartalom