Amerikai Magyar Szó, 1967. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1967-07-20 / 29. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, July 20, 1967 Megtelte a kötelességét N1LES, 0. — Jólesett olvasni, hogy megemlé- :eztek a “közkatonákról,” mert én is közéjük tarazom. Egész életemben küzdöttem a munkásosz- íly jobb életéért, a szebb jövőért. 1912-ben, amikor Clevelandon laktunk és a házgyárban dolgoztam, már volt családom, de azért sombat délutánonként mindig kimentem a Lorain .ve és 25 utcánál lévő piacra, ahol különböző szóokok beszéltek a munkásság szervezkedéséről, a locializmusról. ba költöztem, ahol sok munkám volt, mert második feleségem nem értette meg a dolgokat, sok időbe telt őt felvilágositani. Warrenben volt MBÖ- SZ osztály. Később több munkáscsalád költözött Niles-ba a bányászplézekről, akik ismerték a be- tegsegélyzőt és a lapot is és igy megalakítottuk a helyi osztályt, amit a központ jóvá is hagyott, Elég jól működtünk, de ezzel a warreni osztály meggyengült, később hozzánk csatlakoztak és sokféle aktivitást rendeztünk, mindig elég sikeresen. Volt vagy 75 tagunk és majdnem ugyanannyi előfizetője a lapnak. A 30-as években résztvettünk Clevelandon, az Uj Előre nagy demonstrációján a munkanélküliség ellen. A West Side-ról átmentünk az East Side- ra, a Buckeye Rd.-on nagy gyűlést tartottunk. Vagy 15 delegátust vittem Youngstownból, Niles- ból és Warrenból a teherautómon. Ugyancsak 1930-ban Chicagóba vittem 15 delegátust az országos munkanélküli tanács megalakitási gyűlésére, ahol szintén nagy tüntetést rendeztünk. 1930 dec, 5-én 35 delegátussal mentem Washington, D.C.- be az éhségmarsra. Azt hiszem eleget tettem köteleségemnek mint közkatona, a munkásosztállyal szemben. Kérem küldjenek tiz jubileumi lapot és üdvözlöm az olvasótábort a 65 éves jubileum alkalmával. Fodor Mike Itt hallottam először Erdei Mihályt, de beszéltek ít mások is, mint Molnár a szocialista labor párt- ►1, Rotfischer az IWW-tól és mivel még nem vol- im tapasztalt a szervezkedésben, kissé megzavar- ik ezek a szónokok. Meg is kérdeztem Erdei mun- ístársat, hogy hányféle szocializmus van? Egyféle - volt a válasz, mindannyian egy célért dolgo- ink, csak más taktikával, de eljön az idő, amikor :ek a szervezetek egyesülnek majd és a legjobb ktikával együtt harcolnak a munkásság jobb egélhetéséért, a szebb jövőért, a szocializmusért. Jött pár lapszámot az Előréből és különböző szó- alista irók füzeteit. )e mivel elköltöztünk Clevelandból és visszamen- nk Alliance-re, csak ott rendeltem meg az Előt. Visszakaptam munkámat a Morgan Engineer- g Co-nál, ahol emelődarukat készítettek. Meg- nerkedtem Tóth Andrásékkal, akik aktivan dol- ztak a munkásmozgalom érdekében. 1913-ban egalakitottuk a Munkás Betegsegélyző és Önkép- Szervezet (MBÖSZ), majd a Szocialista Part he* t osztályát, szereztünk sok uj előfizetőt az Előrék, majd az Uj Előrének, sok sikeres népgyülést rtottunk. 1914-ben, amikor az Első Világháború kitört, há- ruellenes gyűléseket szerveztünk, melyek elein- nem igen sikerültek mert a nagy tőkés lapok kor is félrevezették a kevésbé öntudatos mun- sságot. A Szabadság és a Népszava verték a gy dobot jó pénzért a háború mellett. Miért ne lnnének a magyarok a háborúba a szerbek ell, amikor azok megölték a drága trónörököst? gmondtam egy erdélyi parasztembernek, nem- gy háborúba nem megyek Ferenc Ferdinánd- , de még hálásaknak kellene lennünk a szerinek, hogy végeztek a magyar nép egy ellenségei, mert előbb-utóbb a magyaroknak kell vé- :niök velük. Rámnézett és azt kérdezte, honnan lom én az ilyesmit? Elővettem az Uj Előrét és ndtam neki, hogy ő is megtudhatja ebből a lap- , ha olvasni akarja. Crdei munkástárs sokszor kijött gyűlést tartani, e jött Németh Antal, aki akkoriban az MBÖSZ zágos szervezője volt és lapkezelő is. A háború [efelé már sokan jöttek a gyűlésekre, megtelt erem és különösen azok jajgattak, akik hadi- csönt jegyeztek. i háború végeztével Szabados Zádor, az Uj Elő- akkori szerkesztője jött ki gyűléseket tartani, ikor megvonták a postai szállítás jogát az Uj rétől, a Munkás Otthonba jött a lap csomago- és onnan hordtuk szét az előfizetőknek. 923-ban elvesztettem a feleségemet, ott ma- taom három kis gyermekkel. 1924-ben NilesJAMAICA-------! REFRIGERATION & TV. j 68-04 Jamaica Avenue, Jamaica, L.I.; N.Y. j (8th Ave Subway 168th St. állomás, Színes televíziók légszekrények — Mosógépek — Gáz- és víl- 1 anykályhák — HI-FI — Siereo — Rádiók — 1 Porszívó készülékek — Legolcsóbbanl í Legjobb gyártmányok. — Gyári garancia J VFWFZti FIZETÉSI FELTÉTELEK! T> ▼▼▼▼▼▼ w'w v v v v v t «vTá? : APRÓSÁGOK j ► - • < j ► Kovács Erzsi rovata < Válasz Reverend Gross cikkére Kedves Gross Nagypapa! Nagy élvezettel olvastam cikkét, melynek minden szavával megegyezek. Mégis, — van valami, magában az alapgondolatban, ami — szerintem — téves. Ugyanis én nem a nagypapákra bíznám a jövőt, hanem a nagymamákra. Csak képzelje el kedves Reverend Gross, hogy a híres nagygyűlés ott Glassboroban milyen eredménnyel járt volna, ha — mondjuk — az elnökünk Mr. Johnson helyett a Lady Bírd lett volna ott és a Mr Kosygin helyett (mivel neki már nincs felesége) valamelyik nevezetes orosz diplomatának, vagy miniszternek a felesége, aki persze nagymama. Mondjuk Mrs. Federenko, vagy Mrs. Gromiko, vagy valaki más, aki legalább is olyan nagymama típus, mint Mrs. Krushchev. Na, most aztán nem kell nagy képzelő tehetség ahhoz, hogy hogyan is ment volna az a hires megbeszélés ott Glassboroban. Persze a nők sokat beszélnek és az első találkozáskor nem lett volna elég öt óra és a másodiknál négy és fél, de mi az az egy pár óra a világ ügyeinek a megoldásánál? Minden valószinüség szerint az orosz nagymama meggratulálta volna a Mrs. Johnsont, hogy már ő is nagymama lett. Aztán beszéltek volna az unokákról — mondjuk — öt vagy hat órát az első találkozásnál. Mindenki tudja, hogy az unokákról sokat lehet beszélni, képeket mutogatni róluk, stb. Mikor aztán a drága kis unokáknak a jövőjéről lett volna szó (mert biztos, hogy mindegyikük orvost szeretne nevelni belőle) akkor aztán rájöttek volna arra, amit minden nagymama már régen tud, hogy nincs biztos jövője a kicsikének, amig a férfiakra van bizva a világ sora. Bocsásson meg kedves Rév. Gross, de én nem a férfiakra haragszom. DEHOGY IS. Én csak a vere- kedős természetükkel nem egyezem meg. Emlékszem jól, hogy bármikor két férfi összejött nálunk, az asszonyok már ki is mentek a szobából, mert azok mindjárt a háborús hőstetteikről beszéltek. Sajnos, igen hosszú már az emlékezőtehetségem s jól emlékszem legalább is a nevekre: Doberdó, Isonzó. Micsoda hőstetteket vitt ott végbe az én unokatestvérem, meg a bátyám, meg a szomszéd! Micsoda szép idők voltak azok! Katonának lenni dicsőség volt és most is az. Az egyenruha az egyenlő a biztos nőhóditással. A hős katonák, akik sok ártatlan ismeretlen embert megöltek, azok érdemrendet kapnak, amire mindig büszkék. A. fiú gyerekeket mai napig rászoktatják a lövöldöző játékokra, a katonásdira. Fourth of July-kor a felszabadulás ünneplésekor, felnőtt férfiak árulják a kisfiúknak a pukkantókat, és fülsiketítő lármát csapnak vele a fő, hogy már korán hozzá szokjanak a lövöldözéshez. Soha még nem láttam egy kislányt a tűzi játékokkal, vagy puskákkal játszani. És miről beszéltek a nagymamák? Arról, hogy milyen nehéz idők voltak a háború alatt amikor a kenyérkeresőt elvitték, és nekik kellett fenntartani a családot, amikor a férj, vagy a fiú nem jött visz- sza soha többé. Arra is emlékszem, amikor az édesanyám az első háború kitörése napján sírva ölelt bennünket gyerekeket magához és megnyugtatásképen azzal vigasztalt bennünket, hogy “most nagyon keserves esztendők jönnek, de ez mind azért van, hogy majd nektek szép békés életetek legyen. Aztán jó pár év múlva én ugyanezt mondtam az én gyermekemnek. Most pedig hallom, hogy a lányom a 14 éves fiának mondja: “lehet fiam, hogy még terád is sor kerül ebben a vérontásban de talán már a te gyermekeid békében fognak élni.” Mire a 14 éves gyermek azt felelte, hogy: “Az én gyermekeim? Hiszen mire én felnövök, ebből a földgolyóból még maradék sem lesz.” Ezért szeretném én a nagymamák kezébe fektetni a jövőt, mert ők azok akik a háborúban nem a dicsőséget látják, hanem a szenvedést, halált, bánatot. Sok nagymamát ismerek, hiszen minden ismerősöm, jóbarátom már legalább is 60-70 év között mozog és mindegyik nagymama, de soha egyetlen egy sem szólt még egy jó szót a háborúról, a kato- násdiról. Meg vagyok győződve, hogyha a nagymamákra bíznák az emberiség jövőjét, akkor biztosabb, szebb jövő elé néznénk. Őszinte tisztelője, Kovács Erzsi. WASHINGTON, D. C. — “Fájdalommal állapítjuk meg, hogy dúsgazdag hazánkban a férfiak, nők és gyermekek ezrei éheznek országszerte” — mondotta Walter Reuther, a Nyomorelleni Bizottság elnöke. ORSZÁGOS LAPKONFERENCIA Lapunk országos lapkonferenciája ez évben újabb mérföldkövet jelent a sajtónk életében. Beszámolunk ezen a konferencián az eddig elért eredményekről. Kihangsúlyozzuk az elénk táruló lehetőségeket. Programot terjesztünk a delegátusok elé és rajtuk keresztül az olvasókhoz és az egész amerikai magyarsághoz. Rámutatunk a felelősségre, amely reánk hárul e program életbeléptetéséért. Vegyen részt a konferencián, töltse ki az alábbi szelvényt! Küldje be lehetőleg augusztus 15-e eiőtt. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 130 East 16th Street New York, N. Y. 10003 Szándékomban van résztvenni az ORSZÁGOS LAPKONFERENCIÁN, szombaton és vasárnap, szeptember 2- és 3-án Detroit, Mich.-ben a Petőfi Körben. Név: ........................................................................ Cim: ....................................................................... Város: ..................................Állam: .................... Zip Code:.............. Szükségem van szállásra..........személy részére Az ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerűen azonosak a szerkesztőség álláspontjával
