Amerikai Magyar Szó, 1967. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1967-07-20 / 29. szám

Thursday, July 20, 1967 AMI RIKA!' MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WÓRP_______________________________ 3 Rácz László: Parasztok parlamentje Két év elmúltával újra hazalátogatva, valahogy az volt az érzésem, mintha rég nem látott családi körben érkeztem volna. Ahol a kis fiuk közben erős legényekké és a leányokák szép hajadonokká serdültek. Mert az első benyomásom szülőhazánk­ban a szembeötlő növekedés és gyarapodás képe volt. Mindenütt uj gyárak, uj házak; a főváros­ban egész lakótelepek, sok helyen felhőkarcolók nőttek ki gombamódra. A falvakban aszfaltos utak kerültek a régi sáros pocsolyák helyébe. Mint kirakati táblája az uj otthoni világnak, egészség­től duzzadó, gyönyörű csemeték, a régi rendszer rongyokba burkolt, éhes gyeimekei helyén. De ami képzeletemet legjobban megragadta, az a falusiparasztság hihetetlenül gyors átalakulása — felemelkedése volt. Bizonyítékául annak, hogy a szocialista épitőmunka egészen mélyre hatott. Hogy rövid két évtized leforgásával eljutott a ré­gi rendszer jogfosztott, vérig zsarolt páriáihoz, a földnélküli szegény parasztokig is. Ez év áprilisának végén, a dunaparti ország­ház nagytermében, első kongresszusra gyűltek egybe a termelő szövetkezetek többszáz kiküldöt­te az ország minden részéből. A parasztok parla­mentje. Szegény parasztok képviselői: férfiak és asszonyok ültek a képviselők székeikben, forgolód* tak otthonosan az országház diszes folyosóin. Már a külsőségekben is megmutatkozott a szinte hihetetlen változás, a keserves közelmúlt és a szo­cialista jelen között. Képzeljük el, mi lett volna a sorsa egy szegény vidéki parasztnak, Ferencz József vagy Horthy idejében, ha csak belépni akart volna is a magyar uralkodó osztály szenté­lyébe; a parlamenti épületbe. Hiszen még a Tele­ki-téren is vigyáznia kellett az “ember vásár­ra”, fővárosba gyalogolt kubikusnak, hogy a rend őre valami ürüggyel el ne zavarja onnan talicská­jával együtt. De most, mint az ipari munkásság szövetsége­se, az ország felelős gazdájaként a legnagyobb természetességgel tárgyalták — fontolgatták a parlamentben, a legfőbb törvényhozó testület pa­lotájában, a termelő szövetkezetek ügyes-bajos dolgait és a jövő feladatait. Hihetetlenül gyors volt a folyamat, amig a magyar földnélküli sze­Sam Pollack munkástárs Miamiból küldte be Tom Wicker cikkét a N. Y. Times-ból, amelyet a Miami News is leközölt. A cikket kivonatosan itt közöljük: Természetes, hogy Johnson elnök halk megelé­gedéssel veszi tudomásul azoknak a nehéz­ségeit, akik őt a “világ rendőré”-nak és imperialis­ta háborucsinálónak nevezték Vietnamban és akik most követelik, hogy “mentsen meg egy kis orszá­got. .. az agresszióval szemben” a Közép-Keleten. Tény az, hogy azzal, hogy követelik Amerika be­avatkozását Izrael oldalán, bebizonyosodik a viet­nami háborút kritizálok vádja és a közhangulat is annyival egészségesebb lesz. Ha evvel járna a nagyszájú hazafiak és a stra­tégiai bombázásokat ajánlók lecsendesülése, akkor talán mindenki józanabbul és világosabban látná a helyzetet. Erre nagy szükség lenne — még akkor is, ha a közép-keleti hírek fejlécei félelmetes uj veszede­lemnek előjelei — mert még jobban nyilvánvaló, hogy bármiféle indokolás ellenére a vietnami há­ború nem jól megy és talán sohasem fog jól menni. Az elmúlt héten a harcokban 2,929 amerikai esett el, ami eddig a legnagyobb veszteség... Ez a háborúnak nemcsak emberi életben való magas árát mutatja, hanem világosan rámutat arra is, hogy majdnem két évi amerikai hadi beavatkozás és Észak-Vietnam több mint két évi bombázása után, az ellenség nemcsak erős és harcképes ma­radt, hanem még nagyobb támadásokat is kezd­het... átcsoportosításra kényszeríti az amerikai csapatokat, más helyen meggyengiti, szükségessé teszi több csapat kirendelését és olyan kockázatos vállalkozásokra vezet, mint a tengerészgyalogság expedíciója az úgynevezett semleges zónába. gény parasztok páriából emberré váltak. Hasonló­képpen a paraszti tömegek gondolkodás módjá­nak átalakulása is. Hol van ma már az ismert ma­radi paraszti beállítottság? A “közös lónak, túrós a háta” megállapításban kifejeződött félelem? Mindazzal szemben, ami nem egyéni tulajdon. Most már a kongresszus elején jelentették hi­vatalosan, hogy csak ez év március végéig továb­bi húszezer paraszt kérte felvételét a termelőszö­vetkezetekbe. A parasztok parlamentjének tár­gyalásai során beigazolódott, hogy a gazdasági alap forradalmi átalakulása: a kis egyéni paraszti birtokok helyébe lépett nagvüzemü termelőszö­vetkezeti termelés, nemcsak hogy a parasztság életszínvonalát emelte, hanem egyidejűleg fedez­te az egész ország dolgozóinak megnövekedett szükségletet is. A mind hathatósabban gépesitett tsz-ek — mint a földmivelésügvi miniszter De- mény Imre előadásában kihangsúlyozta “az 1945 évi felszabadulás előttinél mintegy 45%-al ki­sebb területen termelik meg a megnövekedett la­kosság kenyerét.” Ezt csak a megszaporodott traktorokkal és egvébb mezőgazdasági gépekkel felszerelt nagy- üzemü termelő szövetkezetek érhették el. A régi egyéni paraszt gazdálkodás csökevényeként fenn­maradt kis háztáji birtokok hozzájárulnak ugyan a terméseredményekhez. De a statisztikai adatok világánál letagadhatatlan a tény, hogy a gabona- termelés és állattenyésztés jelentős fejlődése, az utolsó évtizedben a tsz-ek megszilárdulásának és ezzel az uj szocialista szövetkezeti gazdálkodás életjogusultságának a bizonyítéka. Ez az új termelési rend felhasználja mindin­kább a tudomány- és technika vívmányait. Mint a kongresszuson rámutattak, “minden tízezer hold tsz birtokon öt egyetemet vagy főiskolát végzett szakember dolgozik”. Hogy az ésszerű szövetke­zés mennyire javára szolgált a parasztságnak, ar­ra nézve hadd álljon itt az örvendetes adat, hogy 1961 óta 1966-ra a tsz tagok, közösből származó részesedése — tsz-be adott földjeik járadékát is hozzászámítva — majdnem kétszeresére: 13 mil­liárd forintra rúgott. A parasztok parlamentjében sok tárgyilagos Westmoreland generális főhadiszállása jelentet­te, hogy ezideig 1,398 repülőgép és 888 helikopter veszett el — beleértve 38 májusban elpusztult re­pülőgépet. Ebből következik, hogy Észak-Vietnam légivé­delme erősebb, vagy a hosszú tapasztalat után hat­hatósabb, vagy mind a kettő. A hires amerikai B- 52-eseket például távol kell tartani az un. semle­ges zónából, mert az északvietnamiak közel hozták szovjet rakétáikat. Mindez nemcsak Hanoi egyre növekvő erejét mutatja, hanem egyre szorosabb kapcsolatát Moszkvával és a Kínai Népköztársaság­gal is. Saigonban a gazdasági élet gyengébb lábakon áll, mint valaha. Az árak 1967-ben előraláthatólag legalább 50 százalékkal emelkednek... az egyre nagyobb számú amerikai csapatok odarendelése gazdasági katasztrófát jelenthet, abban az ország­ban, amelyet meg kellene mentenie. A békitési program is, amelyhez oly sok re­ményt fűztek az amerikaiak, nyilvánvalóan bajban van... Ky marsall és Thieu generális is jelölteti magát az elnökválasztáson és senki sem tudhatja, hogy ebből milyen nagy bajok származhatnak: Le­het, hogy ez a katonaságban politikai viszályt okoz­hat. Az is lehet, hogy az egyik fél kétes paktumot köt a másikkal, vagy ami még rosszabb, más lépés­hez folyamodik a helyzet tisztázására. Ha a népszerű és tehetséges Tran Van Huong is a politikai szintérre lép, a katonaságban bekö­vetkező szakadás esetleg polgári elnök megválasz­tását eredményezheti.. . ez kedvező fejlemény lenne. Különben is polgári kormány megválasztá­sa a háború egyik legfontosabb célja. "De vajon megengedné-e a katonaság, hogy egy polgári kormány vegye át a hatalmat jövő ősszel Dél-Vietriamban? bírálat is elhangzott. Többen rámutattak fennál­ló hibákra és nehézségekre. Ezek nagyon is meg- érthetők abban az átmeneti korszakban, mely, a mai szocialista nagvüzemü termeléshez vezet. Ugyanekkor azonban számtalan javaslatot és in­dítványt is hallottunk a hibák kiküszöböléséről, a szövetkezeti gazdálkodás tökéletesítésére. A kongresszuson határozatot fogadtak el éppen ezért, hogy az ország összes dolgozóinak törvény­hozó testületé, még ez évben tsz törvényben fek­tesse le az immár nagykorúvá vált termelő szövet" kezetek hatáskörét és lényegesen kibővített célki­tűzéseit. A szocialista épitőmunka szülőhazánkban ezer­nyi formában mutatkozik meg a jóhiszemű haza­látogató előtt. De ha semmi egyebet sem mutat­na, mint hogy lehetővé tette már napjainkban a parasztok parlamentjét, hogy a régebbeni “három millió koldust” igényes, osztálytudatos, a közért munkálkodó emberré változtatta, már ezzel egye­dül igazolta történelmi szükségességét. “Kenyérkosár kampányt” kezd dr. Martin King 42 városban CHICAGO, 111. — “Az a tény, hogy a néger if­jak ezrei, tízezrei munkanélkül kóborolnak és még csak kilátás sincs arra, hogy munkát kapjanak; ez az igazi oka a nagy városokban lezajlott lázadá­soknak” — mondotta dr. Martin Luther King, Jr. 150 néger pap előtt tartott beszédében. “Itt az ideje: ki kell szélesíteni a ‘kenyérkosár kampányunkat’ minden olyan városban ország­szerte, melynek több mint 100,000 néger lakosa van.” Dr. King a “kenyérkosár kampány” alatt azt érti, hogy tüntetésekkel, bojkottal és egyéb békés módszerekkel kényszeríteni kell az ipari és keres­kedelmi nagyvállalatokat, hogy több négert alkal­mazzanak és hogy a már munkában lévőket tehet­ségükhöz képest előléptessék. New York, Chicago, Cleveland, Philadelphia. Boston és más, összesen 42 városban szervezik a “kenyérkosár kampányt.” Hogyan került Csőmbe Algériába? Az algériai tájékoztatásügyi minisztérium köz­leményt adott ki a Csomba-ügyről. A közlemény a többi között a következőket mondja: “1967. junius 30-án, pénteken greenwichi idő szerint 18 óra 10 perckor egy repülőgép kapcsolat­ba lépett az algériai ellenőrzési központtal. A re­pülőgép 50 tengeri mérföldnyire volt északnyuga­ti irányban Algírtól, az 1967. junius 10-én megálla­pított zónában. Az algíri regionális ellenőrző központban szol­gálatot teljesítő ellenőr felszólította a repülőgépet, hagyja el a tiltott övezetet, repüljön Dellys fölé és ott várja meg a további utasítást. A pilóta kö­zölte, hogy üzemanyaga kifogyóban van és legfel­jebb tiz percig tud várni. Azt mondta, hogy a gép fedélzetén egy bizonyos személyiséget szállít és kénytelen leszállni Algírban. Ebben a helyzetben az algiri regionális ellenőrző központ utasítást adott, hogy szálljon le egy kato­nai repülőtéren.” A közlemény ezután részletesen leírja a leszál­lás körülményeit, felsorolja a hét utas és a legény­ség nevét és nemzetiségét; közli, honnan érkeztek és milyen céllal utaztak. A tájékoztató szerint a gép Palma de Mallorca irányába tartott, amikor “az egyik utas hangtompitós, önműködő pisztoly­nál a kezében felszólította a többi utast, hogy ne mozduljanak, a pilótákat pedig, hogy vezessék a gépet Algírba. A pilóták ellenszegülés nélkül en­gedelmeskedtek, csupán az egyik utas próbált he­lyéről felemelkedni — s kapott egy lövést. A piló­ták kijelentései szerint a zendülés pillanatában a kétmotoros sugárhajtású repülőgép nemzetközi légitérben szállt. A biztonsági szolgálat által megindított vizsgálat tovább folyik — mondja végül a közlemény —, hogy meghatározza a zendülés indokait és a zendü­lésben részt vett személyeket.” v* Ha a tényeket tudni akarod, a Magyar Sióban megtalálhatod! waaaMaaaaaaaMaaaaaawwwwwwww Rosszul megy a vietnami háború

Next

/
Oldalképek
Tartalom