Amerikai Magyar Szó, 1967. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1967-12-28 / 52. szám
Vol. XXI. No. 52. Thursday, December 28, 1967. AMERICAN HUNGARIAN WORD, INC., 130 E. 16th St., New York, N.Y. 10003. Telephone: AL 4-0397. BUGSU ÉS KÖSZÖNTÉS A jelen és jövő mesgyéjén — 1967 utolsó napján, amikor néhány óra múlva az ó-esztendő belezuhan az idők végtelen tengerébe, a történelembe, a titokzatos jövő beleolvad a jelenbe — búcsúzunk tőled, 1967 és szivszorongva, reménykedve köszöntünk, 1968! Az ember valahogy úgy van a történelemmel, mint az olajfestménnyel! Közelről nézve a kép zavarosnak, elmosó- dottnak látszik, de távolabbról egyre élesebbek a kontúrok és precízen rajzolódnak ki az apró részletek is. Nagyon nehéz az idő ilyen közelségéből tárgyilagosan hü képet festeni egy rövid időszakról. Egyszerűbb egy-esztendő mérlegszerű vizsgálata! Az 1967. év mérlegének legmasszivabb aktívája a szocialista országok gazdasági, erkölcsi erejének és politikai súlyának hatalmas emelkedése. Ez az eredmény hcsszu, kitartó munka gyümölcse. A szocialista rend fennállása óta hirdeti a békés egymás! mellett élés gondolatát, a világ problémáinak békés utón való megoldását. A háborút emberek csinálják, tehát emberek meg is akadályozhatják! A kapitalista világrend a hírközlés minden ágával sokáig igyekezett a szocialista országokkal szemben tömeghisztériát teremteni. A szovjet hadsereg támadó szándékáról, a szovjet vezetők világuralmi álmairól költött vad, fantasztikus közlemények ideig-óráig rémületben tartották a világ népeinek hiszékeny hányadát. Az elmúlt esztendők azonban kétségtelenül ennek az ellenkezőjét bizonyították. Gondolkozó emberek milliói rádöbbentek az igazságra, nem nyugtalanítja őket a szocialista államok erejének növekedése; sokkal inkább aggódnak a világ vezető tőkés államának nyaktörő politikai, katonai kalandjai miatt, melyek egyre nagyobb mértékben fenyegetik a világ békéjét! I Az emberiség történelmében még nem volt rá példa,1 hogy hóditó hadjáratok, idegen népek leigázása, gyarmati, vagy gazdasági kizsákmányolása nélkül egyetlen politikai rendszer ilyen rövid idő alatt ilyen óriási mértékben növelte a nép teljes egészének gazdasági, kulturális színvonalát, mint a szocialista rendszer. Csupán a düh és gyűlölet által elködösitett agy és szem nem képes meglátni az eddig elért eredményeket. A fejlődés üteme egyetlen pillanatra sem áll meg, mert a népgazdasági tervek biztositják a további fejlődést. S milyen volt a tőkésvilág 1967-es mérlege? Szánalmasan passzív az egész vonalon! A világ vezető tőkés országa 10,000 mérföldre saját partjaitól, a modern technika minden eszközével és hatalmas anyagi áldozatok árán pusztító hadjáratot folytat egy parányi néppel szemben. A jelszó a világ szabadságának védelme; az igazság: a haditermelésre átállított gazdasági rendszer védelme, melyet egy esetleges béke csődbe kergethet, maga alá temetve mindazokat, akik mesébe illő profitjukat a halál mezején harácsolják. Ez a háború azonban messze tulment azon a vonalon, amely a háborús ipar üzemeltetéséhez elerendő. A világ bámulata mellett a megtámadott kis nép hősi ellenállása olyan hatalmas anyagi áldozatokat követel a támadótól, hogy a józanabb elemek megítélése szerint komoly bajokat okozhat a hazai fronton. Az összes belső problémák teljes, vagy részleges elhanyagolása miatt nő a feszültség és egyre robbanékonyabb! a helyzet. De a gazdasági legyengülés mellett morálisan is romlik a helyzet. Egyre többen és többen Ítélik el a vietnami ( háborút, mert a háború kiterjesztése a harmadik világháborúhoz vezethet. Nő azoknak a fiataloknak és idősebbeknek a száma, akik hangosan tiltakoznak a háború ellen, erkölcstelennek, nemzeti katasztrófának nyilvánítják. W. PÁL PÁPA JAVASOLJA ÉSZAK-VIETHAM BOMBÁZÁSÁNAK AZONNALI BESZÜNTETÉSÉT Thieu felpukkantja Johnson“ béke-léggömbjét Mit nyert tehát az Egyesült Államok a vietnami háborúval? Elfogadható-e aktiv tételként a hadi jelentések által közölt számadat? Lehet-e aktiv tétel 10—20—30 vagy 100,000 ember elpusztítása? A pusztítás soha nem pozitív, hanem negativ! Csak a békés épités és békés termelés lehet egy nem- z.et mérleoének aktiv tétele. Az újév küszöbén szebb és jobb mérleget kivánunk fogadott hazánknak 1968-ra! Növekedjék azoknak a száma, akik ennek a hazának az egyetemes érdekeit tartva szem előtt, békét kiáltanak; békét az egyének között, békét a különböző fajták, különböző hi- tüek, különböző világfelfogásuak és végül békét a világ összes népei között!! j VATIKÁN. — VI. Pál pápa kinyilatkoztatta véleményét a vietnami háborúval szemben és azt javasolta, hogy az Egyesült Államok szüntesse be Észak-Vietnam bombázását. A pápaság történetében ez az első eset, hogy háborút viselő felek között a pápa a haladásért küzdők érdekében foglalt állás nyíltan és félre nem érthetően. U Thant, az Egyesült Nemzetek főtitkára azonnal támogatta a pápa javaslatát, mondva: “Csupán Észak-Vietnam bombázásának feltétel nélküli felfüggesztése vezethet eredményes béketárgyalásokhoz.” Thieu leleplezi Johnsont WASHINGTON, D. C. — A nagy hűhóval beharangozott tv-interjuban Johnson elnök azt mondotta, hogy: A háborút egy pár órán belül befejezhetjük, ha az ellenség leül tárgyalni a dél-vietnami kormánynyal és egyezményre jutnak, j Mihelyt azonban Johnson nyilatkozata Saigonba érkezett, j Thieu, a dél-vietnami ehiök ki-! jelentette: “Semmi körülmények között nem vagyok hajlandó leülni tárgyalni a Nem-j zeti Felszabaditó Front képvi-l selőjével. Csak azokkal vagyok kész tárgyalni, akik elhagyják; a Nemzeti Felszabaditó Fron-! tot.” Thieu e kijelentésével felpukkantotta Johnson elnök j “béke-léggömbjét”, amit nem! tudtak helyrehozni még az' ausztráliai tárgyalásokat követő közös nyilatkozattal sem. WASHINGTON. D. C. — Abból kifolyólag, hogy szenátorok mindkét pártban már, hónapok óta kérdésessé teszik, j hogy a Tonkin-öbölbeli inci-i dens 1964 augusztusában valóban megtörtént-e és mivel azt állitják, hogy a kormány erre vonatkozólag soha nem mondta meg a valóságot, most a szenátus külügyi bizottságának nyomására a kormány megengedte az eddig titokban tartott jelentés nyilvánosságra hozatalát. így a szenátus kül-i ügyi bizottsága nyilvánosságra j hozta a Fulbright szenátor és Wm. Bundy, helyettes külügy-j miniszter között 1966 szept. j 20-án lefolyt vitát, mely megerősíti a szenátorok gyanúját,! hogy a kormány az un. Ton-j kin-öböl határozati javaslatot már jóval az “incidens” előtt kidolgozta. A Fulbright vita a külügyi bizottság zárt gyűlésén történt. A sajtóban is hírek jelentek meg e vitáról, ami szintén kényszeritette a tárgyalás nyilvánosságra hozatalát. Előre kidolgozták a Tonkin-javaslatot 1966-ban zárt gyűlésen lefolyt vita mutatja, hogy Fulbright szenátor kérdőre vonta Bundy-t, hogy volt-e része neki is a Tonkin-öböl határozat kidolgozásában. Mr. Bundy beismerte, hogy ő is már előre kidolgozott erre vonatkozó javaslatot és ezt azzal magyarázta, hogy “mi mindannyian előkészültünk, hogy bármikor drasztikus fordulat állhat be az eseményekben...” A Tonkin-öböl határozatot a képviselőház annakidején 416:0 arányban, a szenátus 88:2 arányban szavazta meg; egyedül Wayne Morse oregoni és Ernest Gruening alaskai szenátorok szavaztak ellene. Habár több szenátor a vitában aggodalmát fejezte ki a határozattal szemben, a végén még is felhatalmazták az elnököt, hogy megtehessen “mindent, ami szükséges” az “ellenséges támadás” visszaverésére. Ez adta Johnson kezébe a korlátlan hatalmat a vietnami háború egyre nagyobb arányú és veszedelmesebb kiterjesztésére. A vita alatt Morse szenátor azt a vádat emelte, hogy az öbölbeli támadás az U.S. provokációjából eredt. Saigoni sajtóhírek alapján, amelyeket a zárt gyűlés helytállóknak fogadott el, Mr. Morse jelentette, hogy jul. 31-én dél-vietnami hajók bombázták Honme és Hanngu észak-vietnami szigeteket, amerikai hadihajók “a közelben tartózkodtak” és nem “60—65 mérföld távolságban voltak”, mint ahogy a hadügyminisztérium állította. Kétségbe vonják a bizonyítékokat A külügyi bizottság egyes! tagjai maguk indítottak vizs-j gálatot a tonkini incidens ügyé j ben, melynek révén kétségü-1 két fejezték ki az iránt, hogy; minden valóban úgy történt,! ahogy azt a minisztérium je-; , lentette. A hadügyminisztéri- | um magasrangu hivatalnokai 1 is beismerik, hogy lehetetlenség pontosan megállapítani, mi történt az említett hat óra zavaros körülményei között. I A kormány csupán azzal a I “kiegészítő” bizonyítékkal iga- ; zolta, hogy észak-vietnami torpedók az amerikai hadihajót megtámadták, hogy egy észak- vietnami torpedó hajót láttak a közelben. A “fő bizonyíték” abból állt, hogy az amerikai hajó négy tengerésze látta a vizen a torpedó nyomdokvonalát. ! A szenátorok, akik a torpedótámadás megtörténtét kétségbe vonják, azt állitják, hogy a kormány már hónapokkal az ; “incidens” előtt katonai erő- ; két összpontosított az öböl közelébe. Másrészt a Fehér Ház magasrangu tisztviselőinek ki- szivárgott kijelentéseiből kiderült, hogy Johnson már jóval a támadás előtt zsebében hordozta a Tonkin-öbölre vonatkozó határozati javaslatot. A szenátorok gyanúját megerősítette McNamara hadügyminiszternek a szenátusi közös külügyi és hadi szolgálati | bizottság zárt ülésén, 1964. aug. 6-án elhangzott kijelentése, melyet csak 1966 nov. 24- én hoztak nyilvánosságra. Mc Namara azt hozta fel érvül a Tonkin-határozat támogatásá- i ra, hogy az elnök máris nagy hadi felkészültséget rendelt ki és helyezett át más állomások I ról a Dél-Kinai tengerre, Thai- j földre és a Tonkin-öböl közelébe. (Meg sem várta a kong- j resszus határozatát!) Egyes szenátorok úgy nyilatkoztak, hogy a teljes valóság a Tonkin-incidensről talán soha sem fog kiderülni. VARSÓ. — A szocialista országok külügyminiszterei n y i 1 atkozatban kijelentették: Izrael vonja vissza seregeit a junius 5-e előtti határokra és az arab államok ismerjék el Izrael létjogosultságát. Csupán ez hozhat békét a Közép-Keletre. L Ént. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, at the P.O. of N.Y., N.Y. BÉKÉS, BOLDOG ÚJÉVET KÍVÁNUNK OLVASÓINKNAK! ► i.
