Amerikai Magyar Szó, 1967. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1967-12-21 / 51. szám
3* flbiOW MLAIAA^HUH — ÓS* ÜAY&AM 1A3HJ13MA fm .ÍS itttamad ^J&aHWiT 4----------------------------------------------------—ÄM^Rii?irn^GYinr?^^^Ufip^<ÄTrwö]n5—“ —— tküFsH^: recembéTTinsg? %Zr! í Ki a felelős? Az ország rézbányáiban, rézfinomitóiban és rézfeldolgozó üzemeiben 60,000 munkás több mint öt hönápja sztrájkol. Magasabb bért, jobb munka- viszonyokat, magasabb nyugdijat követelnek. 22 különböző szakszervezetbe tartoznak, de most első alkalommal, egységesen állnak a munkáltatókkal szemben. A szakszervezetek egyik követelése, hogy a mllnkások bérét, munkaviszonyait országos munkaszerződés foglalja magában, nem mint azelőtt, arfiikor minden bánya, finomitó és gyár külön-kü- löh kötött szerződést a munkásokkal. A munkások ezen utóbbi követelését a réztröszt vezetői ellenzik, s minden erejüket latba vetik, hogy meghiúsítsák a dolgozók jogos célkitűzéseit. Miért a nagy ellenállás? Nem szükséges nagy képzelő tehetség ahhoz, hogy megértsük: miért ellenzik a trösztfejedelmek az! országos munkaszerződést? Jól tudják, hogy ha a munkásoknak sikerül érvényesíteni ezen követelésüket, akkor nem lehet egységüket többé megbontani. Eddig a munkáltatóknak sikerült az egyik szervezetbe tartozó munkásokat a másik szervezetbe tartozókkal szembe állitani. >.; A tény az, hogy a múltban a réztröszt a leggyengébb szakszervezettel kötött “egyezményt”, azután a többi szakszervezetet kényszeritette hasonló .vagy azonos egyezmény elfogadására. A munkások most egységesek a munkáltatókkal szemben és elhatározták, hogy nem tűrik az egységbontást. Az AFL-CIO támogatása Az AFL-CIO konvención szóba került a rézmunkások harca. A különböző szakszervezetek megbízottai a helyszínen több mint félmillió-dollárt szavaztak meg a sztrájkolok támogatására. 1967 december 12-ét az amerikai munkásmozgalom “fekete napjaiként emliti majd a történelem. Ezen a napon, az AFL-CIO hatodik konvencióján megjelent 1,200 delegátus nagy része lelkesen ünnepelte Lyndon B. Johnsont, aki az amerikai nép többségének véleménye szerint az ország legnép- szerütlenebb és legkevésbé szavahihető elnöke. Émelyitő volt, amint Johnson elnök George Meanyt, az AFL-CIO elnökét dicsérte. Azt a Mea- nyt, aki azzal dicsekszik, hogy soha nem vett részt egy sztrájkban, soha sztrájkot nem engedélyezett. Ugylátszik, hogy Meany e munkásmozgalmi “tevékenységével” kiérdemelte a magasztalást L.B.J. részéről. Never had it so good Az amerikai nép sohasem élt ilyen jól, mondta Johnson elnök a delegátusoknak. Ugyanakkor a Johnson-kormány hat tagja a következő tanúvallomást hallotta Washingtonban: Tennessee állam Fayette megyéjében éheznek az emberek, a megye lakói fáznak, oktatásra szomjaznak, dolgozni akarnak, de nincs munka. Johnson dicsekszik Johnson elnök az amerikai szakszervezetek szabad működését dicsérte, de ugyanakkor egy árva szót sem szólt arról, hogy az ország réztrösztjének fejedelmei összeesküvést szőttek a rézbányászok, rézfinomitók, rézfeldolgozók szakszervezeteinek letörésére és ennek következtében már hatodik hónapja piketel 60,000 munkás, akik családtagjaikkal együtt a legnagyobb nélkülözésnek vannak kitéve. Johnson elnök az AFL-CIO delegátusok előtt ismét hangoztatta áhitatos szavait békeszeretetéről. Amig az ajkáról elhangzott szavak eljutottak a delegátusok füléhez, addig C—133-as és C—141-es repülőgépek útban voltak Vietnam felé, a 101-es hadosztály 6,500 katonájával, az ottani amerikai Ez azonban nem elégséges. A réztröszt össze esküvéséről le kell rántani a leplet, az amerikai nép elé kell tárni a Phelps Dodge, az Anaconda, ä Kennecott és a többiek véres múltját. Emlékeztetni kell az amerikai népet arra, hogy miként terelték össze a Phelps Dodge vállalat rézbányáinak és rézfinomitóinak sztrájkoló munkásait, hogyan vitték őket a sivatagba és hagyták ott őket étlen-szomjan, hogy letörhessék a század elején a munkások sztrájkját. Egyesülnek az alvilággal A második világháború után a Phelps Dodge akkori igazgatója, Wiley Brown mondotta: “Majd megmutatom, hogyan kell letörni a munkások szervezetét.” Brown ur az Elizabeth, N. J.-i munkásokat nyolc hónapos sztrájkba kényszeritette és minden elképzelhető eszközt felhasznált, hogy a sztrájkot letörje. Többek között felbérelte a “Murder Inc.” alvilági gyilkosait, mint sztrájktörőket, akik megszállták az üzemet. A gyár egy öböl mentén állt és a sztrájktörők részére csak hajóval szállíthattak élelmet. Az alvilági gyilkosok megöltek egy embert, aki a sztrájkolókkal rokonszenvezett és többet megsebesítettek a sztrájk folyamán. De mindez hiábavalónak bizonyult, a munkások harckészsége és a munkásosztály támogatása teljes sikerre vitte a sztrájkot. A 60,000 rézbányász, rézfinomitó és rézfeldolgozó sztrájkja is 100 százalékos sikerrel végződhet, ha a munkások mostani vezetői mozgósítják a szervezett munkásokat és ha hajlandók lerántani a leplet a réztröszt fejedelmeinek összeesküvéséről. Kommunisták dolgozhatnak hadianyagot gyártó üzemekben WASHINGTON, D. C. — 1950-ben törvénybe ikcsapatok megerősítésére, az erkölcstelen háború felfokozására. Szomorú és megvetésre méltó látvány volt, amint a magas fizetésű, jólétben élő szakszervezeti vezetők tapsolták és éljenezték Johnson elnök beszédét, amikor csak a napokban amerikai ifjak százezrei tüntettek New York, Boston, Chicago, Detroit, San Francisco, Los Angeles és az ország többi városainak utcáin, követelve a sorozás beszüntetését és a háború felszámolását. Szomorú és megvetendő látvány volt, amint a tulhizott, kopasz, vagy őszhaju “munkásvezérek”, a 74 éves Meanyvel az élükön, éljenezték Johnson vietnami politikáját, amikor a szavazók többsége minden alkalommal elitéli ezt a politikát és a béke mellett szayaz. A “munkásvezérek” éljeneztek, San- Franciscóban pedig a 11. választókerület szavazói 66,314 szavazattal megválasztották a Johnson-politika legélesebb kritikusát, Paul V. McCloskyt, aki legyőzte ellenfelét, Roy A. Archibaldot, noha ő is “galamb” volt McClosky azonban részletesebb, konkrétebb békeprogramot terjesztett a választók elé; követelte nemcsak Észak-Vietnam bombázásának beszüntetését, de a háború fokozatos leépítését, tárgyalásokat a Nemzeti Felszabadító Front képviselőivel és az amerikai csapatok lépcsőzetes visszavonását. Szomorú és megvetendő látvány az. erkölcstelen háborúért felelős Johnson éljenzése, amikor Ful- bright szenátor, Kanada külügyminisztere Paul Martin, VI. Pál pápa és az egész emberiség békét követel. Úgy véljük,, hogy nem a Bal Harbourban gyülése- ző és a jólétben elpuhult szakszervezeti búrokrat- ták, hanem a chicagói konferencián résztvett 500 szakszervezeti képviselő hangoztatta a 17 millió szervezett munkásság többségének véleményét: BÉKÉT MOST!!! tgitták a McCarran javaslatot. A McCarthy-korsza- kot visszatükröző törvény többi között kimondotta: a koipmunista párt tagjai nem dolgozhatnak hadianyagot gyártó üzemekben. E törvény alapján elbocsátották Eugene F. Roheit, aki a Todd Hajógyárban, Seattle, Wash.-ban mint gépész dolgozott. Robel törvényre vitte az ügyet. A Legfelsőbb Bíróság most döntött és 6 szavazattal kettő ellenében érvénytelennek minősítette a McCarran törvény ezen szakaszát. A döntést a Legfelsőbb Biróság elnöke, Earl Warren főbíró irta, aki éles szavakkal ostorozta a McCarran törvényt, és kihangsúlyozta, hogy nem lehet egy amerikai polgár alapvető jogát megsérteni csak azért, mert tagja a kommunista pártnak. A közlekedési munkások egységéről Az ország közlekedési gépezete, a vasutak, a repülővállalatok, a teherautó-üzemek egyre kevesebb kézben összpontosulnak. A trösztösitési folyamat nagy lendülettel halad előre, ami többi közt azt jelenti, hogy a személy- és teherszállítás modernizálása, gépesítése lehetővé teszi, hogy kevesebb munkaerővel több személyt és nagyobb mennyiségű árut szállítsanak. A szállító munkások ezer és egy problémával állnak szemben és a munkások képtelenek legelemibb érdekeiket megvédeni, mert a szállító iparban nem kevesebb, mint 37 különböző szakszervezet képviseli őket. Ez a szakszervezeti felépítés talán helyénvaló volt a múlt században, de semmiképp sem felel meg a MA követelményeinek. Ez késztette C. L. Dennist, a vasúti irodai alkalmazottak (Brotherhood of Railway and Airline Clerks) szervezetének országos elnökét, hogy konferenciára hívja a 37 szakszervezet képviselőit egységes program kidolgozására. Elvesztette a csatát a Stevens-vállalat A J. P. Stevens-vállalat az ország egyik legnagyobb szövőgyára. A vállalat nem egy gyár, hanem húsz gyár tulajdonosa. Az üzemek North és South Carolina államokban vannak. 1963-ban a Textile Workers Union szervezési kampányt indított a Stevens-vállalat munkásai között. A vállalat kiáltványt intézett a munkásokhoz, melyben kinyilvánította: “Ha a szakszervezetbe léptek, abból nem lesz előnyötök”. A vállalat képviselői azonban nemcsak ilyen módon igyekeztek megakadályozni a munkások szervezkedését. Elbocsátották az üzemek legaktívabb 71 munkását és ezzel megfélemlítették a munkások ezreit. A szakszervezet eljárást indított a vállalat ellen. A National Labor Relations Board hosszú vizsgálat után bűnösnek nyilvánította a vállalatot és elrendelte az elbocsátott munkások visszavételét. A vállalat azonban nem fogadta el az NLRB határozatát, hanem bírósághoz folyamodott, amely hosszú tárgyalások után jóváhagyta az NLRB eredeti döntését. A munkásgyülölő Stevens Co. tulajdonosai az alsóbb biróság döntését nem fogadták el és fellebbeztek. A Legfelsőbb Biróság most döntött az ügyben és jóváhagyta az alsóbb bíróság határozatát. így a vállalat kénytelen visszavenni az elbocsátott 71 munkást és a négy évi munkaveszteségért kárpótolni őket. A. szövőmunkások szervezete most újabb kampányt indít a J. P. Stevens Co. munkásainak megszervezésére.---------ÚJBÓL KAPHATÓ!--------ORSZAGH LÁSZLÓ Angol-magyar ét magyar-angol ZSEBSZÓTÁR két kötetben Ara kötetenként $2.50 . és 25 cent posta- és csomagolási költség Megrendelhető a Magyar Szó Kiadóhivatalában, 130 E. 16th Street, New York, N. Y. 10003 ti MEGVETÉSRE MÉLTÓ TELJESÍTMÉNYE Munkás és szakszervezeti hírek
