Amerikai Magyar Szó, 1967. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1967-12-21 / 51. szám

2 Thursday, December 21, 1967 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD INNENONN AN £GY NYUGATNÉMET sörgyár uj dekli-sorozat­tal akarja fellendíteni forgalmát: egy angol karika- turistával vezető politikusok karikatúráit rajzol­tatja a kocsmai korsóalátétekre. Schiller gazdasági miniszter tiltakozott portréja effajta népszerűsí­tése ellen, viszont néhány kollégája kifejezetten kérte, hogy ne feledkezzenek el róla. Ők nyilván jobban emlékeznek rá, hogy Németországban mi­lyen fontos döntések születtek már sörcsarnokok­ban ... > • • • MOSZKVÁBAN az a vélemény, hogy akár tetszik Washingtonnak, akár nem, Európában mindinkább kétségbe vonják az "atlanti partnerség" fenntartá­sának célszerűségét, mert ma már mindenki látja, hogy ez az arrerikai uralmat jelenti. Magától érte­tődően még csak most kezdődik az "atlanti érde­kek" átértékelésének folyamata Nyugat-Európá- ban. Ám ez csak még figyelemre méltóbbá teszi a heves vitát. r • • • Haiti sok vonatkozásban rekorder állam Latin- Aitaerikában. A lakosság évi átlagjövedelme nem több, mint 60 dollár, ötmillió haiti néger kényte­len a kisparaszti parcella nyomorúságos jövedel­méből tengődni, az országnak semmiféle ipara nincs, és bár a lakosság mégis évi 2.5 százalékkal növekszik, miközben a társadalmi termék mind­össze egy százalékkal nő: tehát abszolút mértékben csökken. • • • A mi népjóléti miniszterünk, John Gardner a North Carolina-i egyetemen beszédet mondott: "Ellenségeskedés és gyűlölet lesz mindinkább úrrá az ország ügyeiről folyó bárminemű beszélgetésen. Mintha mindenkit a kölcsönös vádaskodás szelle­me szállt volna meg — feketét és fehért, szegényt és gazdagot, konzervatívot és liberálist, héját és galambot, munkást, és munkaadót. Északot és Délt, fiatalt és öreget. Társadalmunk szakadékai máris veszélyesen mélyek." • • • A Nemzetbiztonsági Ipari Egyesülés, mely a had­ügyminisztérium legnagyobb szállítóit és a hadi­szállításokkal foglalkozó kormányhivatalokat fog­lalja magában, a State Departmentben tartotta évi közgyűlését. A vendégszónokként meghivott Paul Goodman professzor, a hires szociológus igy trak- tálta az egybegyült előkelőségeket: “Jelenleg önök alkotják a világ legveszedelmesebb testületét... önök szétzúzták a régi társadalmi formákat, meg­semmisítették régi kultúráikat, törzsi és más hábo­rúkat szítottak s Vietnamban népgyilkosságra vete­medtek . . . önök gyártják a napalmot, a repesz- bdmbákat, a rizsvetéseket megsemmisítő repülőgé­peket. Az önök fegyverei százezreket öltek meg Viétnamban, és további százezreket fognak meg­ölni más Vietnamokban... A legjobb szolgálatot akkor tennék, ha gyorsan eltüntetnék magukat, és ismereteiket átadnák méltóbb embereknek.” • • • A Svéd Szociáldemokrata Párt stockholmi kong­resszusán Torstén Nilsson külügyminiszter — az International Herald Tribune hire szerint — heve­sen bírálta az Egyesült Államokat, mert az a viet­nami háború fokozásával — úgymond — "az er­kölcsi és politikai elszigetelődést kockáztatja." Ké­telyeit fejezte ki, hogy "az amerikai politika a bé­ke, a demokrácia és az igazság eszméin alapulna, ahogyan azt egyes amerikai tisztségviselők hajto­gatják", és kereken kejelentette: "a világ azon az utón van, hogy elveszítse bizalmát az Egyesült Ál­lamok iránt." • « • A Német Szövetségi Köztársaság kormánya a nagy koalíció létrehozásának egyéves fennállása alkalmából hatoldalas propaganda ujságmellékle- tet szerkeszt, melyben eddigi, kolosszálisnak éppen nem mondható eredményeinek dicséretét zengi. A mellékletet az évforduló napján — december 13- án — a napi- és hetilapokba rakatják majd be a fekete-vörös (a valóságban inkább szürke — hal- ványrózsaszin) koalíciós kormányférfiak. A vékony- pénzű szerkesztmény vastag pénzbe kerül: a 14 millió példányban nyomandó kiadvány költsége 1 millió 200 ezer márka. Adópénzből persze. A régi és az uj Yerevan Irta: LUSZTIG IMRE Yerevan a cárizmus alatt piszkos, poros falu volt. Ma 700,000 lakosú világváros, amely a tenger­szint felett 1,000 méter magas síkságon fekszik. A város 2,750 éves múltra tekinthet vissza. Aszfaltozott utcáin az autók százai száguldanak, nagy áruházai, színházai vannak. Egyeteme 12,000 hallgatóval, sportstádiuma és balettszinháza van. A város északi, déli, nyugati és keleti részein min­denütt uj házak emelkednek a magasba. A régi Yereván házai, melyeket több száz évvel ezelőtt építettek, ma is állnak, illetve a földbe süllyedve ott vannak. Ezek a házak ugyanis ugyanolyan mély­ségben vannak a föld színe alatt, mint felette. Az ablakok sem a föld színe fölött vannak, hanem alatta és felette. Minden ablak előtt a járdán négy­öt láb mélyen, két-három láb széles mélyedés van, az ablakokkal egy szinten. Amikor megkérdeztük, hogy miért építették a házakat ilyen módon, azt válaszolták, hogy ez té­len melegen tartja a lakást, ugyancsak nagyobb menedéket nyújtott a perzsa és török hódítókkal szemben. Betekintünk a Régiségi Okmánytárba Grisha, az örmény Újságírók Szövetségének megbízottja, volt az útmutatónk, vendéglátónk. El­vitt bennünket a város északi dombján fekvő Me- tandaran Régiségi Okmánytár gyönyörű épületébe. Ebben az intézményben nem kevesebb, mint egyezer ősrégi és középkori eredeti írást, okmányt gyűjtöttek össze, legtöbbjük pergament-papirra irt művészi kivitelű remekmű. A kézírás szebb a leg­szebb nyomtatványnál. Az okmányok visszatükrö­zik az örmények több mint 2000 éves történelmét. Bepillantást adnak az örmény filozófia, matemati­ka, jog, közgazdaságtan, fizika, orvostudomány, val­lástudomány múltjába. Az egész örmény nemzet büszkesége ez az intézmény. A látottakból megértettük, hogy napjainkban is miért van olyan sok neves örmény a társadalmi élet minden szivonalán, mint Anastas Mikoyan, a Szovjetunió volt elnöke, Ivan Ishakian, a szovjet tengerészet admirálisa, Aram Kacsaturian, a világ­hírű zeneszerző, Lomidas Quarkepet, zongoramű­vész, aki Kennedy elnök meghívására fellépett a Fehér Házban 1962-ben; Victor Hambartemian, a világ egyik legnagyobb csillagászati intézményé­nek vezetője, Mikoyan, a világhírű MÍG repülőgép tervezője, az Alicianian testvérek, akik a kozmosz­sugarak elemzése terén tettek hírnévre. Meglátogatjuk a Sevan tavat Jó karban lévő köves ut vezet a több száz méter magasan fekvő hatalmas Sevan tóhoz. Amint au­tónk a hegyen felfelé haladt, a távoli táj kopárnak tűnt. Majdnem olyan benyomást keltett, mint a Rocky Mountain az Egyesült Államokban. Amint azonban közelebb kerültünk a hegyoldalhoz, ki­tűnt, hogy minden talpalatnyi földet intenziven megművelnek, mindenfelé főzelékfélék: paprika, káposzta, paradicsom, valamint a különleges ör­mény főzelékek teremnek a kollektiv és állami ül­tetvényeken. A cárizmus idején a hegyvidék valóban kopár si­vatag volt, főleg azért, mert nem volt viz, mely lehetővé tette volna a föld megművelését. Ma már ez nem probléma, de nem azért, mert most több eső esik, mint akkoriban, hanem mert a szocialista rendszer a hegytetőn lévő Sevan tó vizét csöveken át a hegyoldalra vezette és a kopár tájat dús ter­mést hozó területté varázsolta. Egy órai utazás után a hegytetőn elénk tárult a gyönyörű tó, mely úgy csillogott a napfényben, mint valami gyémánt. A tó körüli hegyek sivatag- szerűsége csak emeli a tó szépségét. Nagy élvezet­tel szívtuk be a tiszta, ózóndus levegőt. A tó part­ján lévő strandon, fedett helyen egyik faágy a má­sik mellett állt és öt, vagy hat napozó (férfiak és nők) bikiniben élvezte a nap meleg sugarait. A tó baloldalán emelkedik az írók Nyaralója. Több szakszervezet tervbe vette nyaralók építését a tópart mentén. Yereván autógumi, vegyi, bútor, óra, aluminium és szerszámgyáraiban dolgozó mun­kások nagy türelemmel (vagy talán türelmetlenül) várják e nyaralók felépülését. A tó menti autóut baloldalán lévő szép szállo­da és étteremben az örmény szakácsmüvészet re­mekműveit élveztük. A tóból kifogott pisztráng izére még ma is visszaemlékszem, nem beszélve az eredeti siskebabról. Este a Balettszinházba mentünk. Furcsa látvány volt, amikor a zenészek gyülekezni kezdtek. Az egyik ingujjban, a másik nyakkendő nélkül, a har­madik szvetterben; mindegyik másképpen volt öl­tözve. A legnagyobb meglepetés akkor ért, amikor a karmester frakkban, keményített ingben, csokor nyakkendővel lépett a pódiumra. Ellátogatunk Ezhmiadzianba Yerevántól délnyugati irányban, vagy tiz mér- íöldnyire van Enzhmiadzian nevű ősrégi városka. Mig Yereván Örményország politikai, gazdasági és kulturközpontja, ez a városka az ország vallási központja. Közepén ott áll a negyedik században épült székesegyház. Vasárnap látogattunk el Ezhmiadzianba, de nem közönséges vasárnap volt, mert éppen aznap ünnepelték az örmény egyházak egyesítésének 25. évfordulóját. A templom közelében óriási embertömegben áll­tunk, szinte mozdulni sem tudtunk. Egy fiatalem­ber, két fiatal nő és egy idősebb férfi folyékony angolsággal megszólított bennünket és elbeszél­gettünk. A fiatalember főiskolai tanár, az egyik nő laboratóriumban dolgozik, a másik matematika ta­nárnő. Megtudtuk, hogy Lilly Csookasiant, a new- yorki Metropolitan Operaház hires örményszárma- zásu énekesnőjét jöttek el meghallgatni. Közben megindult az ünnepi menet. A templom­ból a gregorián énekek gyönyörű dallama szűrő­dött ki. Ott álltunk a tiszta kék égboltozat alatt, nem messze az Ararat hegység jég- és hófedte csú­csai tündököltek a napsütésben. Mintha álomvilág­ban lettünk volna. Vendéglátónk és tolmácsunk hozott vissza bennünket a valóságba: Induljunk vissza, mert még megtekintjük Zvartnots romjait is! Yereván és Ezhmiadzian között, Zvartnots nevű faluban fekszenek a hetedik században épült temp­lom romjai, melyek az akkori örmény építészet magasrendűségét tükrözik vissza. Egy régész he­teket, hónapokat tölthet itt él, tanulmányozva a köveket, épületalkatrészeket. Mi azonban — nem lévén régészek — a romok megtekintése után foly­tattuk utunkat vissza Yerevánba. Kár volt, hogy csak rövid időt tölthettünk Szov- jet-örménvországban, mert nem volt alkalmunk elbeszélgetni munkásokkal, földművelőkkel, szelle­mi dolgozókkal. Sokat tanulhattunk volna tőlük és jobban megismerhettük volna helyzetüket. A rákövetkező nap visszatértünk Moszkvába. BOMBAY, India. — Százan meghaltak és több mint ezren megsebesültek földrengés következté­ben. • WASHINGTON, D. C. — A képviselőház$l,612,- 000,000-t szavazott meg az ez évi nyomor elleni harcra, ami 300,000,000 dollárral kevesebb, mint amennyit a képviselők eredetileg előirányoztak er­re a célra. A törvényhozók döntése azt jelenti, hogy a nyomor elleni harc egy évi költségvetése kevesebb, mint amennyit a vietnami háborúra köl­tünk egy hónapban. • WASHINGTON, D. C. — Az újabb csapatmeg- erősitések megnövelték az amerikai hadsereg szá­mát Vietnamban, úgyhogy ma több amerikai kato­na van ott, mint az 1950-es háború alkalmával Koreában. Published every week by Hungarian Word, Inc. 130 East 16th Street, New York, N. Y. 10003. Telephone: AL 4-0397 Ent. as 2nd Class Matter, Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879 to the P.O. of New York, N.Y. Előfizetési árak: New York városban, az Egyesült Államokban és Kanadában egy évre $10,00, félévre $5.50. Minden más külföldi ország­ba egy évre 12 dollar, félévre $t.-'>0

Next

/
Oldalképek
Tartalom