Amerikai Magyar Szó, 1967. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1967-12-14 / 50. szám

J, AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, December 14, 1967­Mindent a Szovjetunió ellen A legújabb időkig Anglia volt a világ főhatalma és még ma is — birodalmának elvesztése után — London a világ második financiális hatalma; kül­földi befektetései aránylag nagyobbak, mint az amerikaiaké, hajózásból, biztosításból, banküzletek­ből is hatalmas bevételei vannak. Miért oly súlyos ott a gazdasági helyzet, miért áll jobban a háború- vesztes Japán, Német- és Olaszország? Űrre nem lehet egyszerűen válaszolni. Nem elég azt mondani, hogy az angol kapitalizmussal van a baj — ez más országokban kevesebb megszorítá­sokkal működik, mint Angliában. A gyarmatok el- , vesztése sem kellő magyarázat; más országok is el- ; vesztették azokat; Portugália az egyetlen gyarmat- . birodalom, mégis utolsó helyen áll Európában. Vannak azonban az angol válságnak olyan okai, amelyek vitán felül állnak. Például Anglia külföldi vagyonának nagyrészét ráköltötte a két világháborúra és mig azelőtt nem •' volt küladóssága, ma milliárdokkal tartozik a kül­földnek. Nyersanyagban szegény ország, szénkivi­tele majdnem megszűnt. Iparának egyes ágait nem mödernizálták eléggé, igy nem tud annyit expor­tálni, amennyi az óriási behozatal fedezésére kelle­ne. A font a 34-országos sterlingblokk közös valu­tája, a tagállamok által befizetett pénzt kívánatra fontra kell beváltani — s ehhez Angliának már nincs elég pénzügyi ereje. Az izraeli háború folytán az angol hajózásra havi 50 millió dollár többlet­terhet jelent a Szuezi-csatorna elzárása folytán Afrika megkerülése; az olajsejkek milliárdokat vontak ki a londoni bankokból. De nem lehetett volna mindent máskép csinálni? Sokat lehetett volna és itt egy főokra mutatok rá, hogy miért nem csinálták máskép 50 év óta: az imperializmus­nak azantikommunizmussal valő összeszövődésére. Antikommunizmus mindenek előtt Az első világháború megrendítette a brit gazda­ságot. A tartalékok kimerültek, a kiadások és az adósságok megnőttek, a külföldi vagyon csökkent. Mégis, Anglia óriási összegeket költött a gyarmati függetlenségi mozgalmak leverésére és a Szovjet­unió elleni invázióra. 1925-ben, hogy a birodalom erejét bizonyítsa, Anglia újra rátért az aranyalap­ra, vagyis kívánságra a fontot aranyra váltotta be. Ezzel erősen megdrágította a termelést, csökken­tette a kivitel versenyképességét. A Szovjetunió azonban nem volt Anglia konkurrense. De a reakciós politikusok és újságírók azzal vá­dolták a Szovjetuniót, hogy dumping-gel (terme­lési költségen aluli árral) aláaknázza a világot. Zi- novjev hamis aláírásával levelet fabrikáltak, mely- lyel a Szovjetuniónak az angol politikába való be­avatkozását akarták bizonyítani (erről most jelent me'g egy könyv New Yorkban). Majd a szovjet tervgazdálkodást támadták a magánvállalkozás, a prófitmotivum és a spekuláció nevében, amelyek 1929-ben a történelem legnagyobb gazdasági vál­ságába vitték a világot. Ennek csapásai alatt Ang­Hoverciber 29, karácsonyi határidő ^★♦★★★★★★★★★★★★★★★★★★****-#***-******­SOBEL OVERSEAS CORP. IKKA FŐÜGYNÖKSÉG, U. S. A. 1484 S. Third Avenue New York, N. Y. 10028 (A 83-ik és 84-ik utcák között) Telefon: 212-535-6490 Vámmentes küldemények és gyógyszerek MAGYARORSZÁGRA es CSEHSZLOVÁKIÁBA IKKA-TIIZEX IBUSZ hivatalos képviselete lia letért az aranyalapról, devalválták á fontot, vég­leg felborítván a nemzetközi pénzrendszert, ami hozzájárult a válság elhúzódásához, egész a világ­háborúig, amikor a fegyvertermelés enyhítette a munkanélküliséget. Ekkor már Anglia, mint az antikommunizmus bajnoka az öngyilkosság felé haladt. Szabotált min­den közös akciót a nácik és a fasiszták ellen, azzal a céllal, hogy ezeket a Szovjetunió ellen fordítsa. Már magát Angliát is támadás fenyegette, mégsem akart a Szovjetunióval védelmi szerződést kötni, így 1939-ben Hitler ereje tetőpontján volt és ebben a legrosszabb percben vállalt Anglia garanciát Lengyelországért, amelyért semmit sem tudott és akart tenni. Az angolok és a franciák mozdulatla­nul nézték Lengyelország bukását, remélve, hogy Hitler igy kedvezőbb állásból támadja meg a Szov­jetuniót. Az angolok mindaddig nem is fegyver­keztek komolyan, amig a németek Nyugat-Európát el nem foglalták — s ekkor Anglia egyedül maradt a németekkel szemben. Szorongatott helyzetéből a Szovjetunió mentette meg. Ahelyett hogy idejé­ben megfékezték volna Hitlert, hatéves háborúba tántorogtak bele. Még nem is végződött ez, amikor az angolszászok megkezdték aknamunkájukat a Szovjetunió ellen, azzal a váddal, hogy ez meg akarja támadni Nyu­gat-Európát. Erre nem volt bizonyíték, nem is volt képzelhető, hogy az elvérzett és kiéhezett ország, az atombombával dacolva uj háborút kezdjen. Ez csak ürügy volt, hogy a német nácikat magukhoz öleljék, Nyugat-Németországot felfegyverezzék, szovjetellenes Atlanti Szövetségben “megelőző” há­borúra készüljenek. Nem segítették az érettük is vérzett ország újjáépítését, gazdaságilag bojkottál- ták és — mint ravaszul mondták — olyan költsé­ges fegyverkezésre kényszeritették, amely alatt össze kell omolnia. Ezzel szemben a Szovjetunió rövid idő alatt új­jáépült és gazdaságilag túlhaladta az európai or­szágokat, mig Anglia válságból-válságba támoly- gott. 1949-ben 30%-kal leértékelte a fontot, de a várt fellendülés nem következett be. Csak a nem­zetközi és a jegybankok gyakori közbelépése aka­dályozta meg többször is az újabb leértékelést. Bár az angol ipar és technika magas színvonalon áll, a termelés ott emelkedett legkevésbé. Ezért is — részben — a kommunisták felelősek, anélkül, hogy tudnának róla. A gyarmatbirodalom elveszett, de Anglia ragasz­Egységes akcióra készülnek a közlekedési munkások BAL HARBOUR, Fia. — Napirenden van a nagy vasutvállalatok egyesülése. A hatalmas New York Central és Pennsylvania vasúti trösztök egybeolva­dása csak egyik megnyilvánulása annak a folya­matnak, mely rövid idő múlva az ország egész köz­lekedési rendszerét néhány tröszt kezébe adja. Tömeges elbocsátások A vasúti munkások részére nagy problémát jé- lent a vállalatok egyesülése. Ezrek vesztik el mun­kájukat és akik munkában maradnak, uj beosztást kapnak, mely sok esetben sokkal kedvezőtlenebb lesz a réginél. Mindezek a problémák arra késztetik a vasúti munkások szakszervezeteit, hogy összhangba hoz­zák ténykedéseiket a munkások legelemibb ér­dekeinek védelmére. C. I. Dennis, a Botherhood of Railway Clerks szervezet országos elnöke azt javasolja, hogy a vasúti munkások szervezetei közös bizottságot ala­kítsanak problémáik megoldására. Sztrájkba lépnek a Chrysler vállalat munkásai 2 üzemben DETROIT, Mich. — A Chrysler autóvállalat In­dianapolis, Ind. és Twinsburg, O.-i üzemeiben dol­gozó munkások sztrájkba léptek. Az indianapolis-i üzem 3,000 munkása és a helyi üzemvezetőség nem tudott megegyezni a helyi panaszok orvoslá­sában és ez az oka a sztrájknak. Az üzem az autók kodott világuralmi álmaihoz és — a szokott impe­rialista frázissal — “kötelezettségeihez” (responsi­bilities) szerte a világon, kivált “Szueztől keletre”, egész Dél-Ázsiában. Mit jelent ez? A beruházások védelmét? De más országoknak is vannak ott be­ruházásai, amiket nem védenek bázisokkal és csa­patokkal, flottákkal. Csak azt jelenti, hogy Anglia fenntartja “katonai jelenlétét” mint az U.S. “ju­nior” partnere a “kommunisták” ellen, elsősorban az elnyomott népek felszabadulása ellen, mint a nemzetközi ellenforradalmi csendőrség segédcsa­pata. (Anglia tiz évig népgyilkos háborút folytatott a maláj nép ellen, amit csalárdul választott ál­parlamenttel fejezett be.) És Kina ellen — lehető­vé téve az U.S.-nek, hogy több csapatot vihessen Vietnam népe ellen. Még most is, az U.S. palástja alatt, uj bázisokat létesítenek az Indiai-óceánon, teljessé téve Dél- Ázsia körülkerítését. És amikor a font elvesztette a döntő csatát, újabb százmilliókat szánnak ameri­kai hadirepülőgépekre, a milliárdok után, amiket — már elavult — amerikai fegyverekre kellett köl­teni. Sok száz millió dollárnak megfelelő font megy ki évente a Nyugat-Németországban a Szovjetunió ellen állomásozó brit csapatok költségeire. Németország 10 évig, Japán máig aüg viselt ka­tonai terheket — ez egyik oka gyors felvirágzá­suknak. Anglia évi több száz millió font külföldi katonai kiadásai megrendítették a fontot — de csak most, a válságban, jelentik, hogy évi 100 mil­lió fonttal szeretnék e kiadásokat leszállítani. A baloldal ennél már régen többet követelt, de ha csak ezt is 5 éve megcsinálták volna, talán elkerü­lik a fontválságot. Anglia gazdasági harcot folytat kérlelhetetlen ellenfeleivel, elsősorban az U.S.-el, amely élvette tőle a gazdasági uralmat volt gyarmatai felett, euró pai dollár-követeléseken összevásárolja a vezető angol vállalatokat, gazdasági csatlóssá tette Ang­liát. A szocialista országok nem fenyegetik az an­gol közgazdaságot, csak kereskedni akarnak velük. Forgalmuk nőtt it az utóbbi években, de nem elég­gé, mert Anglia az U.S. embargo (kiviteli tilalom) szolgai követésével nagyon sok árut tilalmi listára helyez azzal, hogy ezek katonai jelentőségűek. A többi ország kevésbé skrupulózus, igy a Szovjet­unió sok száz millió fontnyi szerződéseket kötött olasz és francia autógyárakkal; az angolok kima­radtak. Lesz-e elég őszinteség az angol kormány­ban nyíltan kifejteni e problémákat, józanabb irányt követni a kereskedelem-politikában? Más képpen ez a devalváció is csak vízbe dobott kő lesz. Fináncpolitikus villanyos felszerelését gyártja, tehát ha a sztrájk hosszabb ideig tart, az megakadályozhatja a válla­lat teljes autótermelését. A twinsburgi munkások fő panasza a műhely elégtelen szellőztetése. Elárverezett múmia A chilei fővárosban nemrégen elárverezték a Nemzeti Könyvtár és a Perez Muzeum volt igaz­gatójának régiségeit. A vagyonos műgyűjtők hé­jaként csaptak le a zsákmányra, mert itt negyed­ötöd áron juthattak például régi római pénzek­hez, mint Európában. A chilei múzeumok vezetőit nem is hívták meg az árverésre. A vásárlók fi­gyelmét lekötötte 180 darab különleges, a maga nemében páratlan római, görögországi, pompei, bizánci, észak-afrikai, kartágói lámpa. A legnagyobb szenzációt mégis egy dombormű­ves, feliratos faszarkofágban nyugvó egyiptomi múmia keltette. A Chilében fellelhető egyetlen egyiptomi múmia titokzatos megvásárlója Sanchez nek nevezte magát, és határozottan megtagadta a választ az újságírók kérdéseire. Végül a riporte­rek és fényképészek kereszttüzében beismerte, hogy a múmiát egy amerikai számára vásárolta, de “a bebalzsamozott fáraó Chilében marad”. Ki­derült, hogy a múmia őrzésére magándetektíve­ket bérelt fel, akik ötmillió escudo előleget kaptak. Az árverés másik érdekessége egy arab már­ványoszlop volt, amelyet ezer escudóért Eisagirre neves santiagói építész vásárolt meg. A Magyar Szó tájékoztat az óhazáról, csatlakozzon Ön is az olvasók táborához!

Next

/
Oldalképek
Tartalom