Amerikai Magyar Szó, 1967. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1967-12-07 / 49. szám
Thursday, December 7, 1967 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 9 Schalk Gyula: Csendes-óceáni partokon 3. A Hollywood Downtowner Motel Különös város Los Angeles, ahol gépkocsi nélkül a szó szoros értelmében megtorpanna az élet. Ebben a hatalmas szines fény- és virágözönben ugyanis nincs földalatti és taxit is csak ritkán lehet látni. Egy útleírásban villamosról is olvastam, de nékem nem jutott osztályrészül a szerencse, hogy akárcsak egyetlen villamos-sint is láthassak. Autóbuszból is csak mindössze kettőt sikerült megfigyelnem a városban tartózkodásom egy hetes ideje alatt. Gyaloglásról pedig itt szó sem lehet! Az az érzésem, hogy itt feltétlenül vannak olyan emberek, akik talán évtizedeket élnek a város egyik szögletében anélkül, hogy a másik szögletébe akárcsak egyszer is eljutottak volna, ha nincs gépkocsijuk. A Hollywood Boulevard tájékán (talán az egész városnak is mértani középpontja körül) a Western Avenue sarkán levő Hollywood Motel-ban lakunk, melyet tájékoztatóm “very good” jelzővel illet. Ez annyit jelent, hogy az egy-emeletes épületben igen barátságosan és kényelmesen berendezett szobák állnak a vendégek rendelkezésére, televizióval, légkondicionáló berendezéssel, telefonnal és külön fürdőszobával. A négyzet alakú épület belső udvarán úszómedence foglal helyet. Az itteni időjárásra való figyelemmel ez nélkülözhetetlen kelléke a kellemes életnek. A főbejárat mellett hatalmas pálma lombját ingatja a szellő. Földszinti “lakosztályom” ablakai részben az udvarra, részben az utcára nyilnak. Már megérkezésünk első perceiben elárasztanak Los Angeles hatalmas térképeivel, prospektusokkal és a motel szines levelezőlap képeivel. Élelmezésről azonban természetesen magunknak kell gondoskodnunk, mi Amerikában nem okoz különösebb nehézséget. Hacsak azt nem nevezem nehézségnek, hogy egyelőre bajban vagyok a számtalan különféle feliratú doboz felismerésével az üzletben, mert mindjárt itt tartózkodásom első estjén — első önálló shopping körutamon — asztali só helyett uram bocsá’ úgynevezett “marha- só”-val állítottam haza. No de az efféléken át kell esnie mindenkinek. Legelső útjaink ötletszerüek. órákon át kocsizunk a tetszetős pálmafákkal szegélyezett utakon. Bizony nagy hasznát vesszük a térképnek, mert hamarosan már csak annak alapján találunk haza. Ezek az amerikai utcák ugyanis minden látványosságuk ellenére is egyformáknak tűnnek. Egy utcasarkon megállva egyszerűen lehetetlen első alkalmakkor megállapítani a helyes irányt. Még egy hét után is megesik velem, hogy térképpel a kezemben gyalogolva figyelem a keresztutcák Sorrendjét a térkép és a táblák alapján, mert csak igy tudom eldönteni este, hogy a megfelelő irányban haladok-e? Bármerre is nézek az egyformán csillogó reklámok, feliratok tengerében, jól meg kell jegyeznem azt a különleges, feltűnő épületet, vagy reklámot, melynek segítségével a későbbiek során is tájékozódhatok. Este a nagy Ívben egy dombra kapaszkodó Hollywood Boulevard északi végéről nézve lábam alatt fekszik Los Angeles és Hollywood. Mint hatalmas csillogó tó terül el a fényeknek és villogásoknak ez a páratlan halmaza. A tengerparti szórakozóhelyek éjféltájra elnéptelenednek, a night-clubok is beamerikai magyar női folyóiratot? Ez a lap már 33 éve az amerikai magyar nők számára minden hónapban 24 oldalon keresztül hoz nőket érdeklő cikkeket, teljes oldalon magyar konyha recepteket, szépirodalmat és más érdekes cikkeket. A kiadóhivatal kérésre készséggel küld mutatványszámot. Az előfizetési ár $3.00 egy évre. — Cim: Nők Világa, 130 E. 16. St., New York, N.Y. 10003 zárják kapuikat, és szinte egyszerre ürül ki a város. Este 10 órakor már csak pár ember lézeng az utcákon. így azután magam is sietek “haza” és majd 10 ezer kilométerre Budapesttől jegyzeteimet irom, leveleimet fogalmazom. Éjfél is elmúlik már, mire az utolsó borítékot leragasztom, naplóm utolsó mon datait papírra vetem. Itt könnyebben megy a jegyzetelés, mint New Yorkban. Szükséges is. Ez az egyetlen módszer arra, hogy utazásom jelentős eseményeit, élményeit a valóságnak leginkább megfelelően rögzítsem, hogy átmentsem a jelen pillanatot a jövőre. Életemet mint mindig pillanat- töredékekre bontom, és ezen apró időegységekben határozom meg, mi volt említésre méltó, mit kell megőrizni, mit kell rögzíteni. Los Angelesben már megkezdem az összegező munkát is. Amerika földrajzilag már mögöttem van,hiszen egyik partjától a másikig értem és itt, ezekben a csendes los-angelesi éjszakákban érdekes gondolatokra bukkanok, különösen, ha eddigi tapasztalataim alapján megpróbálom körvonalazni, hogy mi az, ami engem részben elhidegit az itteni élettől. Úgy érzem, hogy az amerikai emberek jórésze elvesztette a gyermekség tiszta és őszinte érdeklődését kérdésekben, érzésekben és gondolatokban. Néha még Európában is megérezhető ez a folyamat. Önmagunkban világosan nyomonkövethető az ut, melynek során lassan kialszik szemünkből a gyermeki szemek csodálkozó csillogása és a közöny és a pénzhajhászás nyomasztó világába süllyedünk, elveszítjük az élet izének kellemes érzetét, elveszítjük kis régi reményeinket, vágyainkat. Ami megmarad, az csak valami furcsa, rezignált emlékezésféle a múltra, a gyermekkorra. Csak kevesen jutnak el az igazságig: nincs múlt s nincs jövő, mely értékesebb lenne, lehetne, mint az adott pillanat, a jelen lehetőségeinek és adottságainak, élményeinek és vágyainak megérzése, átélése, kihasználása. Az emberek — itt Amerikában különösen — állandó pénzéhségükben folyton folyvást a jövőre, a meggazdagodásra, álmaik teljesülésének egy későbbi idejére gondolnak és közben elfeledik, hogy legnagyobb hatalma életünkben a jelen pillanatnak van. Az adott pillanatok nyújtanak maradandó élményeket, megvalósítandó feladatokat és minden részletekbe menő terveket a jövőre nem szőhetünk. Az élet nem múlt és nem jövő, az élet a jelen. Az emlékezés és a tervezés között húzódik az életünk. Múltba meredten és jövőbe kacsintón öregszik meg az ember. Révedez a múlton és hajszolja a pénzt, gyűjti a jövőre. Általános emberi tulajdonság, amely talán legerőteljesebben az amerikai kontinensen kerítette hatalmába az embereket. És különösen itt az aranyláz egykori területén. Itt értem meg talán először és a valóságot legjobban megközelítve az egész amerikai életforma európai ember számára idegennek tűnő körülményeinek okát: talán sehol olyan mértékben, mint itt az egész világon egyedül Amerikában kényszerült az ember feladni apró kis örömeit, itt folytak össze leginkább az ünnepnapok a hétköznapokkal, itt jutott a legkevesebb idő önmagunkba mélyedni, megállni pillanatra a déli harangszó kondulásánál, égretekintve bárányfelhőkből gyermekes bohókássággal formákat képzelni, itt kényszerült az ember leginkább elszakadni a jelen nagy életformáló érzetétől, és egyedül már a múlttal sem sokat törődve, éppen hogy csak élve, megélve, babonás tisztelettel pénzt gyűjteni, aranyat ásni, a jövő időkre. Ezért oly nyugtalan belsőleg ez a kontinens és ezért nem jut ideje az itt élőknek úgy elmélkedni akár saját alkotásaik szépségének élvezetében sem, mint ahogy elmélyed abban egy idegen, aki nyitott szemmel, élményt gyűjtve jár ezeken az utcákon, ezekben a városokban. Megerősödik bennem a gondolat, amikor eszembe jut, hogy ma, amikor a Griffith Park festői Mount Hollywoodján álló Griffith Obszervatóriumból gyalog akartam este lesétálni a Hollywood Boulevardig, Mr. Hale director rosszalóan csóválta fejét: ime egy ember, aki este hét órakor gyalog akar a Griffith Parkon átjutni. Amikor Mr. Hale szobájába csőditette e hírre a csillagda munkatársait, láthatóan megdöbbentette őket ez a szándékom. Kénytelen voltam megmási* tani elhatározásomat, el kellett fogadni egyik munkatárs szívességét, aki kocsijával kivitt a parkból. Igen. Bármennyire szép is nekem a Griffith Park, bármennyire szeretnék is a jelen örömteli élményeivel gazdagodni, be kell látnom: a Griffith Park sem biztonságosabb hely, mint a Central Park. Ez is Los Angeles és ennyiben Los Angélái is: Amerika. (Folytatjuk) A “Majom” operáció 1 Tizennyolcezer fiatal bátorította kedvenceit —« a színpadot végtelenségig nyújtott je-je-je hangok töltötték be. A szereplők bábok módjára mozogtak a színpadon. Dallamuknak és ritmusuknak semmi köze sem volt? a Beatlesek vagy a Rolling Stones együttes stílusához. Ezek a fiatalok úgy; mozogtak, mint valamilyen gépezetek. A “Monkeys” az esztrádmüsor történetében, egy határtalanul cinikus vállalkozás eredménye. Az “operáció” 1965 őszén kezdődött, amikor Ra* felsőn és Schneider hollywoodi rendezők a következő laphirdetést» tették közzé: “Négy, 17 és 21 év közötti nem egészen normális fiatalember kerestetik szereplésre uj zenés tv-adásokban”. 437 jelölt közül négy tökéletesen abnormális jelentkezőt szemeltek ki. E négy fiatal: Michael Dolena, Peter Torca, Michael Nesmith és Davy Jones. Egy különleges instruktor hónapokig különféle rögtönzéseket végeztetett velük. Közben a producer és a rendező Beatles-filmek rendezőivel és a tv-studióval tárgyalt, továbbá tanácsot kért Donald Kirschnertől, aki csodátalos elektronzenével tompítani és erősíteni tudta a “Majmocskák** hangját. A vállalkozást? zajos reklám kísérte. | Sikerült. A fiatalok meghódították a televíziót. Első dalaik felvételei — Az utolsó vonat Clarks- ville-be és Én hivő vagyok — hárommillió példányban keltek el. Az idén a Monkeys együttesnek már nagyobb közönsége volt, mint a Beatles- eknek. Gombok, jelvények, kalapok, ingek, frizurák jelentek meg “Monkeys” védjeggyel. A népszerűség néha bajjal jár. Rafelsont? és Schneidert beperelték hollywoodi konkurrenseik, és 6 millió 850 ezer dollárt követeltek tőlük azon a cimen, hogy ellopták ötleteiket. Még az énekesek is elégedetlenek szerencséjükkel. “A zenének semmi köze sem volt hozzánk. Becstelenség volfc az egész” — jelentette ki Nesmith egy riporternek, amikor első felvételeiről nyilatkozott. “Szegett szárnyakkal” Van egy kasztiliai közmondás: “Az asszony - maradjon otthon szegett szárnyakkal”. Spanyolország munkaképes lakosságának 2S százaléka nő. A dolgozó nők százalékaránya —aa elmúlt években elért határozott növekedés ellenére — 1966-ban mindössze 17,7 százalék volt. Franco állama nem teljes értékű, nem elég erős és nem elég értelmes lénynek tartja a nőt. A polgári kódex ilyen megkülönböztetéseket tartalmaz: a férfiak 21 éves korukban nagykorúakká válnak, nem kell apai engedély a szülői ház elhagyásához. A lányoknak viszont meg kell várniuk) 25. életévük betöltését. Ha közben férjhez megy, vagy apácának megy, illetve más “családi fészekbe” kerül, ahol ismét felügyelet alatt van, nem szükséges az apai beleegyezés. A parlamentet? helyettesítő Cortesben 600 képviselő között csab három nő van. Spanyolországban a lánygyerekeknek csak 38 százaléka végez középiskolát, s az utóbbiaknak csak egyötöde jut egyetemre, ahol mindössze három nő tölt be tanszékvezetői tanári tisztséget. Az iparban dolgozó nőknek elenyésző 0,07 százaléka van vezetö állásban, 0,4 százaléka műszaki középkáder, 75 százaléka pedig segédmunkás. IWVWW WWW.VWWWWWWWWWWWW RÉTESHÁZ ÉS CUKRÁSZDA 1437 THIRD AVENUE, NEW YORK, N. Y. (A 81-ik Street sarkán) — Telefon: LE 5-8484. Mignonok .születésnapi torták, lakodalmi, Bar- Mitzvah-torták. — Postán szállítunk az ország minden részébe. — Este 7.30-ig nyitva ; WWMWWWMWWWWIMWIWWIWWimWWWWWI«»
