Amerikai Magyar Szó, 1967. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1967-12-07 / 49. szám

3 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, December 7, 1967 McCarthy szenátor nyilatkozata Sró srerint közöljük Eugéne J. McCarthy szenátor nyilatkozatát, melyben kinyilvánít­ja elhatározását, hogy fellép az előválasztá­son Johnson elnökkel szemben. Elhatároztam, hogy a következő négy államban: Wisconsin, Oregon, Kalifornia és Nebraska, jelölte­tem magam az előválasztásokban. Azt, hogy Massa­chusetts és New Hampshire államokban résztve- szek-e az előválasztásokban, a következő két hét folyamán döntöm el. Ami a massachusetts-i választásokat illeti, ez at­tól függ, mit határoz a Demokrata Párt állami ve­zetősége. Amióta felvetettem a kérdést, hogy a vietnami háború problémáját a szavazók elé kell terjeszteni ez előválasztások alkalmával, 25—26 állam de­mokrata vezetőivel tárgyaltam, szenátorokkal, kép­viselőkkel, egyetemi diákokkal és másokkal ország­szerte.-Állandóan felfokozzák a háborút Az késztetett Johnson elnök kihívására, hogy a kormány állandóan felfokozza a vietnami háborút és nem tesz komoly lépéseket felszámolására, köl­csönös engedményeken alapuló béke megterem­tésére. Aggódom, mert úgy látom, hogy a kormány min­den árat hajlandó rr-3gfizetni azért, hogy katonai győzelmet arasson Vietnamban. Hadd összegezzem a háború eddigi "eredmé­nyeit": 1. A világ leghatalmasabb országa romba dön­tött egy szegény és gyenge nemzetet. 2. Dél-Vietnamban egyedül 150,000 a halottak és sebesültek száma. Nem beszélve arról, hogy milyen károkat okoztunk Észak-Vietnam bombá­zásával. 3. Széjjelromboltuk Dél-Vietnam gazdaságát. La­kosainak egynegyede, vagy egyharmada hontalan menekült. 4. 15,000 amerikai ifjú lelte halálát és 95,000 «1 sebesültek száma ez év novemberéig. 5. A vietnami háború havonta 2—3 milliárd dollárba kerül. A nyomor elleni harc a mi igazi feladatunk Aggódom azért, mert a vietnami háború eltereli figyelmünket mind a nemzeti, mind a nemzetközi problémákról. Aggódom azért, mert nem irányo­zunk elő kellő összeget házak építésére, a nyomor elleni harcra, közoktatásra és már megoldásra vá­ró problémákra. Most kilátás van arra, hogy a még előirányzott elégtelen összeget is csökkenteni fog­ják. Aggódom, mert lényegesen lecsökkentettük a külföldi segélyre kiutalt összeget. A vietnami háború egyik legközvetlenebb ered­ménye a dollár vásárló képességének nagy csök­kenése, az angol font devalválása, ami sokkal fon- sosabb, mint az angol hadiflotta jelenléte Szueztől keletre. És ami a legfontosabb: egyre mélyülő erkölcsi válság, elégedetlenség és reménytelenség terjedt el a lakosság között. Sokan törvénytelen és tör­vényellenes cselekedetekkel fejezik ki ellenvéle­ményüket. Abban a reményben határoztam el Johnson el­nök elleni fellépésemet, hogy ez visszhangra talál az ország politikai vezéreinél és enyhíti majd a politikai tehetetlenséget, visszaállítja az amerikai nép bizalmát a demokratikus kormányformában. Szeretném megakadályozni az elidegenedést Az egyetemi diákok és a komolyan gondolkozó felnőttek között általában, országszerte a politi­kától való elidegenedés folyamatát észlelhetjük. Sokan cinikusak, mások arról beszélnek, hogy egy harmadik, vagy negyedik párt létrehozásán szor­goskodnak. Nem fél az egységbontástól Nem félek attól, hogy cselekedetem megbontja a Demokrata Párt egységét, lett légyen az az egység ma az, ami. A vietnami háborút nem lehet, mint elszigetelt problémát tárgyalni. Összefügg az minden más problémával. Ilyen értelemben viszem ezt a kér­dést az amerikai nép elé. Minden bizonnyal azzal vádolnak majd, hogy békét akarok minden áron. A tény az, hogy én elvi alapra helyezett, becsületes békét akarok. Politi­kai eszközökkel óhajtom a békét elérni. Ez, véle­ményem szerint, visszaállítja hazánk nemzeti be­csületét és fölemeli nemzetközi tekintélyünket, mind szövetségeseink, mind ellenfeleink szemében. A béke helyreállítása lehetővé teszi részünkre, hogy időnket, energiánkat, képességünket hazánk halasztást nem tűrő problémáinak megoldására for­dítsuk, Minden igyekezetemet arra összpontosítom, hogy helyreállítsam hazánk célkitűzéseit, dediká- cióját és méltóvá tegyem nagy nemzetünket a XX. század által adott feladatok teljesítésére. Köszönöm. IRAN KORMÁNYA lépéseket tesz gazdasági ön­állósága felé. Olajbevételeinek eddig 75, a jövőben 80 százalékát forditja majd fejlesztési célokra, csak a fennmaradó összeg marad az államháztar­tásnak. Ami a külföldi gazdasági segélyeket illeti: noha a beruházások öt év alatt megháromszorozód­tak, a külföldi segélyek a felhasznált tőkének csu­pán 10 százalékát teszik ki. Idén növekszik a kül­földi tőke részesedése, minthogy 250 millió dollár kölcsönt vesznek igénybe. Ennek túlnyomó több­ségét a Szovjetunió nyújtja, mely hatalmas acél­kombinátot épit Iránnak. Jönnek az oroszok! Ez a hir terjedt el New York város közepén, legalább is azok között, akik a Fifth Avenue és a 25. utca sarkán látták a hirt egy kirakatban: “The Russians Are Coming!” Miféle offenziva ez az oro­szok részéről, amellyel egycsapásra a város szivébe hatolhattak és hóditó hadjáratuknak semmi sem állta útját? A Bond Stores kirakatában van a tábla kitéve: “The Russians Are Coming!” És mögötte Körülötte sorakozik fel pompás diszben az oroszok hódításának tanujele. A kecses és egyáltalán nem harcias és nem fé­lelmetes divatfigurák a hagyományos orosz vise­let által inspirált szebbnél szebb ruhákat hord­ják. Mutatják, hogy mit viseljen a jól öltözött nő, mert most ez a divat. Van ott magasnyaku, hím­zett bordürös orosz “rubacska”, ing mintájára ké­szült mini-ruha. varrottas elejü, zubbonyszerü blúz, a nadrágon kivül hordva, derékban pánttal meg­kötve. Vannak oldaltgombolt orosz ingszerü felső­résszel női nadrágkosztümök, középen végig apró gombolásu. tunikaszerü ruhák. Szebbnél szebb színekben kivitelezett, kozák vi­seletét sugalmazó kabátkák, nadrágok. Orosz min­tára csizmák, kucsmák, süvegek, mindenféle szín­ben és formában. Határozottan orosz kinézésüek, csak éppenhogy mindezek a newyorki divathoz vannak alkalmazva. Ez az invázió olyan észrevét­lenül történt, hogy még csak meg se lepődnek a járókelők a Fifth Avenue-n, hanem megállnak a kirakat előtt és tetszésüket kifejezve, megjegyzése­ket tesznek erről vagy arról a modellről. A kirakat megtekintése közben elgondolkodik az ember: mit szólnának a vietnamiak ahhoz, ha az Egyesült Államok is ilyenfajta inváziót alkalmazna az ő országuk ellen, ahelyett amit ott most véghez visz! Milyen más szemmel tekintenének a vietna­miak az amerikaiakra, ha az oroszokat utánozva nem bombázással és napalmmal, nem a rizskészlet elégetésével, a városok, falvak elpusztításával, ár­tatlan emberek tömeggyilkolásával, hanem divat- bemutatókkal vezetne Amerika inváziót Vietnam földjén! Ha a hatalmas, nagy “testvér”, a kis or­szágot nem agyonbombázással kísérelné térdre kényszeríteni, hanem építő, baráti segítséget nyúj­tana, mindenki hasznára és boldogulására! Akkor a vietnamiak is örömmel újságolnák egymásnak a hirt: “Jönnek Az Amerikaiak!” Takarékos milliomosok Az egyszerű halandó különcködésnek, érthetet­len rendszeretetnek, különös eredetieskedésnek tartaná. Ugyanis szép dolog a takarékoskodás, de. . Milliomosokról van szó. Mrs. Cornelius Van- derbildt Whitney például használt levélboritéko- kat gyűjt. Bár férje multimilliomos és több pa­pírgyárat vehetne feleségének, őnagysága hasz­nált borítékokra rója feljegyzéseit, a titkárnőjé­nek szóló üzenetét és a cselédségnek adott utasí­tásait. Sőt használt borítékokra még rajzol is, mert férjével együtt elhatározták, hogy a jövő­ben művészettel foglalkoznak. Mrs. Johnny Carson, akinek férje hires tele­víziós celebritás, dobozok és ládák szenvedélyes gyűjtője. “Olyan rokonszenvesek, hogy sajnálom őket kidobni — mondotta. — Néhányat fel fa használok, amikor ajándékokat küldök kaliforniai rokonaimnak. ” A multimilliomos Farris felesége sohasem hagy­na ott ételt a vendéglőben. “Még a gyerekek tá­nyérját is kitörlöm” — ismerte be. Vannak milliomosok, akiknek mániájuk a vil­lanyfény kikapcsolása. Közéjük tartozik Jack Warner, a Warner Brothers Filmtársaság alel- nöke is, aki otthonában és a filmstúdióban szemé­lyesen kapcsolja ki a világítást. Harold Prince, neves színházi rendező négyemeletes villájában esténként le s fel futkároz a lépcsőkön, hogy meg­győződjék, nem égnek-e hiába a lámpák. Paul Getty olaj mágnás a világ leggazdagabb embere a világért sem venne át a postától után- vételes küldeményt. Dallasi kollégája, Hunt reg­gelente barna csomagolópapírban viszi magával reggelijét a hivatalba. Elefántok végnapjai Zambiában nagy kampányt inditottak a rosszul- tápláltság ellen, amely a legnagyobb nemzeti csa­pások egyike. A rosszultápláltság okozta betegsé­gek egyike, a komplex avitaminózis, minden száz gyermek közül negyvenet halállal fenyeget. Az ország egyes vidékein az öt éven aluli gyermekek egyharmada vészes vitaminhiányban szenved. A rosszultápláltság oka vagy a szegénység vagy a tudatlanság. Ezért országos küzdelmet inditottak ellene. A kormány segéllyel támogatja a tejáru- sitóst, a Luangna völgyben pedig mintegy hatezer elefántot lőnek le, hogy húsúk fehérjedus olcsó eledelül szolgáljon. Mivel Zambia lakossága elég rohamosan szaporodik, a kormányzatnak a felével kell növelnie az élelmiszertermelést. Drága ár mámorért Fényűző szállóiról és mozgalmas életéről hires a mexieói Acapulco üdülőváros. Persze mint ilyen helyen szokás, a bűnözés is nagy arányokat ölt. Itt van az Acapulco-arany, vagyis a marijuana kábítószer csempészközponéja. Guerrero államban a havonta elkövetett átlag kétszáz gyilkosság kö­zül hatvan színhelye Acapulco. A város omlado­zó, piszkos börtöne túlzsúfolt. Jelenlegi 519 lakó­jának teljes “ellátást” kell fizetnie. Meg kell fi­zetnie a fekvőhelyet, a nehezen ehető ételt, a bör- tantársakkal szemben nyújtott védelmet, a fele­séggel vágy barátnővel együtt töltött egy-két órát. Aki megengedheti magának, egyszerűen megvásárolhatja szabadságát. A 120 főnyi városi rendőrség ötödrésze felmondott, mert 70 napig nem kaptak fizetést. Az államrendőrök száma a tavalyi 140-ről 10-re csökkent*. Aki nem lesz bűn­tény áldozata, szegre akasztja egyenruháját. A hatóságok már a katonaság segítségét kérték a foglyok őrzésére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom