Amerikai Magyar Szó, 1967. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1967-11-16 / 46. szám
Thursday, November 16, 1967 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD I PAÁL MaTHe ROVATA j wwwvvwwvwwvwwwwvwwwwwvwww Victor Perlő: A rakétaelháritók De jó lett volna ott lenni? Nemcsak én, de elképzelhetetlenül sokan kiáltanak fel hasonlóképpen, amikor olvassák a világlapokban, vagy látják a televízión azokat a nagyszerű eseményeket, melyekkel az emberi történelem egyik legnagyobb horderejű megmozdulását a Nagy Októberi Forradalom győzelmét és a Szovjetunió megalakulását ünnepük. Nemcsak a 235 millió szovjet ember ünepel, hanem velük együtt ünnepel a földkerekség népeinek többsége is. Jó volna látni azt a haladást, amit a Szovjetunió népe egy félévszázad alatt elért és áttekinteni azt a hatást, melyet a Szovjetunió 50 év alatt az emberi társadalomra gyakorolt. Akkor, csakis akkor tudnánk teljesen megérteni, miért ünnepük ezt az eseményt mindenütt olyan mértékben, ahogyan a történelem folyamán még nem ünnepeltek soha. Jó volna elmenni Moszkvába, megnézni az uj várost, gyönyörű épületeit, gyárait, áruval teü üzleteit és összehasonlítani azzal, amit 45 évvel ezelőtt láttam: lerombolt házakat, fűtőanyag hiánya miatt tétlen gyárakat, áruk nélküli bezárt üzleteket. Megnézni az akkor még élő, de már beteges Lenin helyett, a mauzóleumban fekvő holttestet. Akkor talán megértenénk, miért van az, hogy ma, halála után több, mint 40 évvel, nap-nap után forró nyárban, fagyos télben hosszú, végnélküli sorokban vonulnak fel a szovjet emberek, vagy a Moszkvában megforduló idegenek, hogy egy pillantást vethessenek a Nagy Forradalom irányítójára. Soha társadalmi változásnak nem volt még olyan visszhangja, mint a Nagy Októberi Forradalomnak, a szovjetek megalakításának. De egyetlen változást sem követett még annyi valótlanság, rágalmazás, mint amit a Szovjetunióra szórtak az elmúlt 50 esztendőben. Régen elmúlt az az idő, amikor az orosz népet elmaradottnak, tudatlannak, technikailag fejletlennek lehetett nevezni. Először a második világháborúban döbbent rá az emberiség arra, hogy a szocialista szovjet ember és rendszer milyen nagyhatalommá vált, amikor óriási áldozatok árán, egye dűl szétzúzta az egyesült fasiszta hatalmakat, amelyek egész Európát a lábuk alá tiporták, és nemcsak felszabadította Európa népét, de megmentette az egész világot az imperializmus legbrutálisabb formájától, a fasizmustól. Ezt elfelejtették az imperialista hatalmak, amikor látták, hogy a Vörös Hadsereg nagy győzelmének hatásaként egy tucat uj szociaüsta állam született meg, a gyarmati rendszer összeomlott és az uj népek arra törekednek, hogy felsorakozzának a szocialista országok soraiba. Hidegháborút kezdtek a szocialista világhatalom ellen, az Egyesült Államok kormányával az élen. Csak a szovjet által vezetett szocialista világ felkészültségének, rendit- hetetlen békeakaratának köszönhető, hogy az imperialisták nem zuditották a mindent elpusztító harmadik világháborút az emberiségre. Behozhatatlan az elsőbbség De azért az amerikai lapok, melyek most-olyan sokat foglalkoznak a jubiláló országgal, ma sem tudnak belenyugodni abba, hogy a szovjet és a szocialista világhatalom itt van. Minden rágalmazás és hazugság ellenére, ma már a fenyegetőzés mögül is kilátszik remegésük, hagy vajon még milyen meglepetéseket tartogat a mind hatalmasabb szovjet tudomány és ipar az atomtudomány és az Űrrepülés terén, melyekkel az Egyesült Államok akart terrorizálni. Behozhatatlan elsőbbsége van a szovjet tudománynak a Vénuszra való sikeres leszállás után. Még a hivatalos amerikai tudományos szerveknek is be kellett ismerniük a szovjet fölényét és előre bejelentik, hogy ezen a téren még sok meglepetést várnak a szovjet tudósoktól a jubileumi év befejezése előtt. Senki sem tagadhatja le, hogy az Egyesült Államok sok minden téren előbbre van, mint a Szovjetunió. Az itteni életnívó magasabb, az áru meny- nyisége és választéka nagyobb, az egy főre eső termelékenység is felette áll a szovjet termelékenységnek. De ezek a különbségek állandóan csökkennek és a termelés sók ágában az Utolsó években a Szovjetunió már megközelítette az amerikai ipar kapacitását. a világháború veszélyét okozzák Nemrégen egyik cikkemben írtam, hogy a tervezett ABM (anti-ballistic-missile). . . rakéta elhárító rakéta) programot nem az amerikai városok védelmére, hanem agresszív nukleáris háború előkészítésére kívánják kidolgozni. Az ABM-ek ugyanek- nek a célnak az érdekében szolgálnák az amerikai rakétabázisok védelmét, ellentámadásokkal szemben. Ezt az állítást most hiteles bizonyítékokkal tudom igazolni. Amikor McNamara formálisan bejelentette az ABM kifejlesztésére vonatkozó határozatot, azt mondta, hogy az “vékony” védelmet képez, mely csak néhány millió dollárba kerül, hogy megvédje az országot az 1970-es évek közepe táján egy esetleges kínai támadástól. Az volt az elgondolás, hogy ha szükségesnek látják szovjet támadás ellen védekezni, abban az esetben a programot az eredetinek tízszeresére terjesztik ki. Ez szépen beleillett Rusknak, Johnsonnak és Humphreynek abba a Hearst-féle kísérletébe, hogy a fél évszázad előtti “sárga veszedelem” hisztériáját újra élesszék és igy piszkos háborújuk gyengülő támogatását alátámasszák. Mindennek ellenére, a Fairchild News Service, amelynek a legjobb összeköttetése van a Pentagonnal, ezt jelentette: “Az Egyesült Államok rakétaelháritó rakétáinak (ABM) bevetése elsősorban Oroszország — nem Kína — ellen irányul, a program jólértesült szószólói szerint. “A kínai interkontinentális lövedékekkel szemben az úgynevezett védelem nem más, mint a Pentagon valódi szándékának elködösitése: az U.S. rakétabázisok védelme orosz támadás ellen.” De nyíltan ért nem mondják ki, részben azért, mert a közvélemény az egész világon és meglehetős mértékben már az Egyesült Államokban is tudja, hogy ilyen támadás csakis egy U.S. által indított agresszív háborúval szembeni ellentámadásként jönne létre. Ehelyett Johnson és McNamara igyekeznek eloszlatni a jogos félelmet, hogy a háborús felszerelési verseny kiterjesztésével közelebb hozzák a Szovjetunióval való katasztrófáüs nukleáris háború veszélyét. Előkészületeiket határozatlan leszerelési kijelentésekkel burkolják és célzásokat tesznek arra, hogy hajlandók “Kína elleni közös védelemben” a Szovjetunióval “közreműködni.” Mmdamellett: “Az ABM programon dolgozó ipar vezetői közül kevesen veszik komolyan McNamara hadügyminiszter tagadását; azt, hogy az ABM hálózat bevetése nem Oroszország ellen irányul.. Azt is kétlik, hogy Oroszország nem tudna erről.” A cikk világosan kifejti, hogy az ilyen háború esetére semmiféle komoly terv nincs a polgári lakosság védelmére. Csakis a Minutemen rakétabázisokat látják el a Sprint védelmi rendszerrel. “Mialatt a Minutemen bázisokat busásan ellátják ABM védelemmel, a Spartan területvédelmi berendezést csak ‘papir-vékonyan’ alkalmaznák.” Még igy is, a McDonnell Douglas vállalat sokmilliárd dolláros szerződéseket fog kapni a Spartan gyártására. A “vastag” rendszer helyett a “vékony” rendszer alkalmazásának igazi célja az, hogy a legnagyobb megrendeléseket visszatartsák mindaddig, amig a fegyvereket tökéletesítik. Ezekkel a fegyverekkel az első komoly próbát a jövő évben a Kwajalein Korallszigeten hajtják végre. A Sprinten végzett korábbi kísérletek azt mutatták, hogy további változtatásokra van szükség. Valószínüleg még sokkal több módosításra lesz szükség és az is lehetséges, hogy az egész programot elvetik, technikai okok miatt. De a legkisebb kétség sem férhet ahhoz, hogy a jelenlegi kormány teljes erővel kívánja kifejleszteni az ABM hálózatot és sokmilliárd dollárt szándékszik erre költeni, amint fokozott tempóban készül fel a harmadik világháborúra a Szovjetunió, Kina, a többi szocialista ország ellen és a fejlődésben levő országok ellen is, amelyek nem hajlandók behódolni. Hogy ennek az ABM rendszernek agresszív célját megértik az egész világon, azt jól megvilágítja Kanada reagálása. A sajtóban széltében-hosszá- ban ismertették Martin kanadai külügyminiszter felhívását Vietnam bombázásának beszüntetésére, de alig említették meg Pearson miniszterelnök hasonlóan fontos bejelentését, hogy Kanada nem látja szükségesnek, hogy részese legyen az ABM hálózatának. Olyan ember mondta ezt, aki mindeddig a kanadai politikusok között legjobban pártolta az Egyesült Államokat. Kanada is természetesen részese volt a bombatámadás elleni most már elavult U.S. figyelmeztető és rakéta hálózatnak. De a kanadaiaknak nem tetszett, ahogyan az amerikai katonaság mindenütt felülkerekedett és Kanadát majdnem gyarmati területté fokozta le. De még ennél is jelentősebb, hogy a kanadaiakat, mint a legtöbb más népet elrettenti az U.S. vietnami agressziója és nem kívánnak közreműködni annak az országnak a katonaságával, amely ezt az agressziót elköveti. Semmi hajlandóságuk nincs ahhoz, hogy ők álljanak az Egyesült Államoknak szánt nukleáris bombák útjába és ezek őket találják el. Pearson mérsékelt hangú megjegyzése után a kanadai sajtó, a jobboldalit és a baloldalit beleértve. úgyszólván egyöntetűen, szavakat nem kiméivé, a legkeményebb hangú vezércikk áradatban jelentette ki, hogy Kanada nem kíván részt venni az U.S. háborújában az ABM rendszerrel való “kooperáción” keresztül. Az Egyesült Államok egyre nagyobb fokú elszigeteltsége mind világosabban mutatja, hogy vagy meg kell szabadulnunk ettől a kormánytól és egy egészen másfajta, teljesen más politikai irányú kormányt kell a helyébe ültetnünk, vagy mi leszünk annak a katasztrófának a fő áldozatai, amely- lyel ez a kormány a világot veszélyezteti. S. Kuznec amerikai közgazdász adatai szerint az “amerikai nemzeti jövedelemnek csak 20%-át tette ki a cári Oroszország jövedelme, a Szovjetunióé 1965-ben már a 62ró-át.” De az 1966 és 1967-es évek ezen a téren nagy eltolódást mutattak a Szovjetunió javára. Amint az amerikai közgazdászok jelentik, 1966-ban, de különösen 1967- ben az alapiparok termelési mennyisége terén lassú lemorzsolódás mutatkozik, mig a szovjet iparban az évről évre mutatkozó termelés az utolsó két évben meggyorsult. Erre mutatnak a világ ipari termeléséről hónapról hónapra kiadott statisztikák is. Az amerikai acéltermelés 1966 júniusban 10 millió 345,000 tonna volt, ez egy évvel később 8 millió 687,000 tonnára csökkent. Ugyanakkor a szovjet acélipar 1966 júniusában 7 millió 900 ezer tonnát termelt, 1967 júniusában pedig 8 millió 400 ezer tonnát, vagyis 500 ezer tonnával többet. Ez azt jelenti, hogy az amerikai acélipar csak 287 ezer tonnával termelt többet, mint a Szovjet, mely többlet az utolsó 3 hónapban teljesen eltűnt. (Folytatás a 12 oldalon) ISMERI ÖN A amerikai magyar női folyóiratot? Ez a lap már 33 éve az amerikai magyar nők számára minden hónapban 34 oldalon keresztül hoz nőket érdeklő cikkeket, teljes oldalon magyar konyha recepteket, szépirodalmat és más érdekes cikkeket. A kiadóhivatal kérésre készséggel küld mutatványszámot. Az előfizetési ár S3.00 egy évre. — Cim: Nők Világa, 130 E. 16. St„ New York, N.Y. 10063
