Amerikai Magyar Szó, 1967. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1967-11-02 / 44. szám
Thursday, November 2, 1967 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 Rácz László: A HAGY SZOCIALISTA OKTÓBERI FORRADALOM ÖTVENEDIK ÉVFORDULÓJÁRA Ünnepe van ma világszerte a dolgozóknak. Mert egy félévszázaddal ezelőtt — a régi orosz naptár szerint — 1917 október végén, a cári fővárosban: PETROGRÄDBAN győzelemre jutott a forradalom. Ez a győzelem nem egyik napról- a másikra következett be. Évszázados szenvedések, évtizedes har- cok-felkelések és még utoljára is véres vajúdások előzték meg. Életre segitése igy is a LENIN mesz- szetekintő és megingathatatlan vezetése alatt álló bolseviki párt munkájának volt köszönhető. Már az 1905-ös országos méretű felkelések “főpróbái” voltak az októberi forradalomnak. De ezeket, a Japánnal vivott háború során súlyos sebeket kapott cári uralom még vérbe tudta fojtani. A forradalom parázsa azonban továbbra is izzott a hamu alatt. Majd az első világháború során újra lángragyult. Ebben az első világégésben két imperialista csoport vivta élet-halál harcát a világ gyarmatainak uj felosztásáért. A cári Oroszország — mint az egyik imperialista csoport: Anglia—Franciaország és az Egyesült Államok szövetségese, sok milliós hadseregét dobta oda ágyutölteléknek, a másik imperialista csoport: Németország és az Osztrák-Magyar Monarchia katonai ereje ellen. Az évekig tartó vérontás felrázta a frontokon szenvedő és a frontok mögött éhező orosz munkásokat és parasztokat. Már 1917 február végén forradalmi sztrájkokkal, felkelésekkel, a frontokon a további öldöklés megtagadásával végül is lerázták magukról az évszázados igát. A februári forradalom eredményeként megszűnt a cári uralom. A kormány zást egv “ideiglenes” koalíciós kormány vette kezébe, a demagóg szocialista Kerenszki elnöklésével. Ez cégérként bevett kormányába néhány men- sheviki —szocdem — vezért is. De ténylegesen polgári-kapitalista eleinek voltak az irányadói. Az ideiglenes kormány mérsékelt reformok “Ígéretével” igyekezett a forradalom tényleges célkitűzéseit, a i’égi rendszer gyökeres átalakítását meghiúsítani. Legelsősorban is a fronton szenvedő katonák millióinak azonnali béke utáni követelését elgáncsolni. Változatlanul akarta teljesíteni a cári kormány részéről vállalt kötelezettséget imperialista szövetségeseivel. Ezért a déli fronton uj offenzi- vát kezdett, majd újabb mozgósítással még további tömegeket kényszeritett a frontra. Elkeseredett harc kezdődött egyrészről a cári uralom alól alighogy felszabadult dolgozók, másrészt az uj hazug forradalmi cégér alatt fellépő, de ténylegesen a régi kizsákmányolást fenntartani szándékozó és a háborút folytató kormány között. A képmutató Kerenszki-kormány hamarosan levetette szocialista álarcát. Megpróbálkozott a régi erőszakszervek alkalmazásával: a volt cári titkos rendőrséggel és “megbízható” kozák- és tiszti ez- redekkel “rendet és nyugalmat” teremteni. De minden igyekezete megtört a tömegek forradalmi elszántságán. Hiába szorították föld alá a bolseviki pártot, vezetőjét LENINT illegalitásba. A frontokon mindjobban terjedt a bolseviki párt illegális propagandája: az azonnali béke és a munkás-katona és parasztok szovjetjei rögtönös megalakítása érdekében. A fővárosban és egész országszerte, de magukon a frontokon is, gombamódra nőttek ki a földből a szovjetek. Uj forradalmi szervei a munkás-paraszt s katona-tanácsoknak. Ezek mindenkor keresztezték és megakadályozták a megalkuvó ideiglenes kormány osztálybékét hangoztató intézkedéseit. A bolseviki párt munkájának tudható be, hogy a menseviki vezetők mindtöbb párthivüket vesztették el. Egyre nőtt a forradalmi sztrájkok száma a városokban. Mindszélesebb munkásrétegek jutottak fegyverekhez. Mind erősebben visszhangzott a jelszó; "MINDEN HATALMAT A SZOVJETEKNEK." A fővárosban 1917 október végére kitört a nyílt összecsapás a FORRADALMI KATONA-TANÁCS és az ideiglenes kormány egyes szervei közt. A forradalmi katona-tanácsot a petrográ- di munkás- és katona-szovjetek választották. Ezeknek a szovjeteknek túlnyomó többsége bolseviki volt. Ekkor már Lenin és legközelebbi munkatársai elérkezettnek látták az időt, hogy az államhatalmat fegyveres felkelés utján kézbe vegyék. A régi naptár szerinti október 24—25 napján, a forradalmi katona-tanács kongresszusa, győztes utcai harcok és a Téli Palota elfoglalása után, óriási lelkesedés közepette megbuktatta a Kerenszki-kor- mányt. Ugyanekkor elrendelte a szovjet állam képviselőjeként: a népbiztosok tanácsának megválasztását. Ennek elnöke LENIN, külügyi népbiztosa Trotzky lett. Ebben a történeti pillanatban Lenin a kongresz- szus színe előtt szerény szavakkal csak ennyit mondott: "Most pedig hozzálátunk a szocializmus építéséhez." Az azóta eltelt félévszázad maradék nélkül igazolta Lenin kijelentését: a marxi elméletnek a gyakorlatba való átültetését. Majd az épitő szocialista munka során, a marxi tudománynak elméleti kiegészítését Lenin útmutatása alapján." Az októberi forradalom győzelméért Lenin és pártjának nemcsak a mindenre elszánt uralkodó osztályokkal, valamint a forradalmi földrengéstől rettegő, óvatos szocdem vezetőkkel kellett megküzdenie. Magában a bolseviki párt kebelében is akadtak ingadozók, akik a fegyveres felkelés helyett egy “szocialista koalíciós kormánytól” várták volna a megoldást. De Lenin hajthatatlan maradt. Ismételten kijelentette: az egyetlen "koalíció" az októberi forradalom számára: a munkások-parasztok és katonák együttműködése lesz a bolseviki párttal. Messzire vezetne, ha itt részletesen akarnám ismertetni az uj népbiztos-kormány kezdő lépéseit, a javában dúló első világháború közepette, gazdaságilag teljesen leromlott országukban. Megelégszem annak a leszegezésével, hogy az október-végi kongresszus azonnal hozzálátott a bolseviki program két legfontosabb célkitűzésének megvalósításához. Lenin elsőnek meghirdette a szovjet állam békeajánlatát. Valamennyi hadviselő ország kormányához és külön is a világ dolgozó osztályaihoz. Azonnali, mindennemű területi kárpótlás nélküli békét és valamennyi fronton rögtönös fegyverszünetet követelt. Ugyanekkor meghirdette a népbiztosok tanácsának első rendelkezését a földtulajdonról. Az összes földbirtoknak állami kézbe véteTöiiénészek Amerikát okolják a hideg háborúért Történészek a Harvard és más egyetemekről uj megvilágításba helyezik a hidegháborút (cold war). Kétségbe vonják George F. Kennan állítását, aki 1947-ben mint a State Department egy magasran- gu tisztviselője, “Mr. X” aláirásu cikkében a Szovjetuniót hódításra készülő, agresszív politikával vádolta. Szerintük a Szovjetunió 1947-ben, a második világháború után csupán biztonságot keresett a környező államokban a nyugati bekeritési politika ellen. S ha csinált is hibákat úgy a nyugat, mint a Szovjet ebben az időben, a nagyobb felelősség az U.S.-t terheli. Ennek a véleménynek többen adtak hangot, Gar Alperovitz, Harvard professzor a New York Review of Books sorozatos cikkeiben, William Appleman Williams, “The Tragedy of American Diplomacy” Szerzője, David Horowitz “Free World Colossus” írója, Carl Oglesby a Students for Democratic Society elnöke, aki könyvében ostorozza a United States hidegháborús politikáját. Alperovitz felemlíti a Magyarországon közvetlenül a második világháború után lefolyt választásokat, amelyeket a Szovjetunió könnyen megakadályozhatott volna, ha igaz Kennan állítása, hogy a Szovjetunió agresszív volt. Rámutatnak, hogy az U.S. a háború befejezésével azonnal beszüntette a lend-lease-t, amikor arra az óriási áldozatot hozó Szovjetnek gazdasági talp- raállitásához oly nagy szükség lett volna, megakadályozta a német háborús jóvátételt, nem is válaszolt a szovjet kérésére, melyben 6 milliárdt dolláros kölcsönt kért. Több más, hasonló tényt idéznek Walter Lipp- man iró és D. F. Fleming professzor 1947- és 1951- ben megjelent könyveiből, melyekben súlyosan elítélték a hidegháborút. lét (a kis paraszti birtokok kivételével). Nemsokára követte ezt az összes termelő eszközöknek társadalmi tulajdonba vételét tárgyazó rendelet is. A bolseviki programnak rögtönös valóra váltásával és a frontokon szenvedő milliónyi katona békevágyának hangoztatásával nyerte meg a szovjet rendszer az egész hadsereg és a frontok mögött szenvedő dolgozó millióknak tántoríthatatlan bizalmát és aktiv támogatását. Ezzel a törhetetlen hátvéddel tudta csak meghiúsítani egymás után a belföldi reakció ismételt ellenforradalmi kísérleteit. A külföldi imperialista hatalmak — a cár szövetségeseinek — fegyveres beavatkozásait az uj munkás- és paraszt-állam belügyeibe. Ezért tudott megbirkózni az imperialisták mindmáig tartó szigorú gazdasági blokádjával. Ezért tudta megsemmisíteni, az elmúlt világháború során a német náci imperializmus ravaszul előkészített offenziváját. Darabokra zúzni azt a mindent elseprő hadigépezetet, melyet Hitler milliós náci zsoldosaival megmozgatott a mégcsak épülőfélben lévő Szovjetunió elpusztítására. Hogy a kezdeti nehézségeket és a később feltor- nyosodott problémákat mint sikerült a fiatal szovjet államnak megoldania, arra egy nagyszerű amerikai újságíró, John Reed könyve: "Tiz nap, mely megrengette a Világot" adja meg a leghivatottabb választ. John Reed mint szemtanú minden lépését nyomon követte a hősies októberi forradalomnak. Egyetlen rövid mondatban igy összegezi megfigyeléseinek eredményeit: “A bolseviki siker egyetlen titka az, hogy’ a nép legszélesebb rétegeinek vágyát váltotta valóra, amikor arra hívta fel őket, hogy romboljanak le mindent, ami régi és azután a füstölgő romok közt együtt kezdjék meg az uj rend építését.” (267-ik oldal.) Az októberi nagy forradalom győzelme megremegtette a világ imperialista hatalmait. De egyidejűleg felrázta a nemzetközi proletáriátus, a világ dolgozóinak lelkiismeretét is. Ennek első látható jele volt, hogy az első világháború során orosz hadifogságba esett “ellenséges” katonák tízezrei nemzetközi vörös ezredeket toboroztak, harcoltak orosz földön a fiatal szocialista hatalom védelmében. Szülőhazánk külön is büszkeséggel vallhatja, hogy 1919 márciusában követte a Nagy Októberi Forradalom példáját. A magyar proletárdiktatúra — ha csak rövid időre is — de meggyengítette az anti-szovjet seregek felvonulását a Szovjetunió ellen. Hogy Németországban — hol az Októberi Forradalom győzelme milliós tömegeket sodort a kommunista párt táborába — nem követhették az orosz példát, az csak az erős szocdem párt vezetőinek árulásában keresendő. A Noskék, Zorgie- belek, Scheidemannok fojtották vérbe a munkástömegek akcióit. Ugyanekkor gyilkos tiszti gárdák orvul gyilkolták le a Spartacus mozgalom nagy szellemi vezetőit: ROSA LUXEMBURG-ot és Kari LIEBKNECHTET. Cikkeknek egesz sorozatát igényelné, ha csak vázlatosan is akarnám felrajzolni, miként vált a szocialista épitőmunka során a szovjet állam a primitiv cári uralom idejebeli elmaradottságból, az ipar-, földművelés, tudományok és kultúra terén a gyorsuló fejlődés mintaképévé. Két világháború, véres ellenforradalmak és a legszigorúbb imperialista gazdasági blokád ellenére is, a szocialista tervgazdálkodás, a társadalom szükségletének kielégítésére és nem az egyéni profitra való termelés eredményezhette csupán a következő fel nem becsülhető gazdasági sikereket: A nemzeti jövedelem a második világháború rendkívül súlyos köv.eíkeményei ellenére is 1965-ben csaknem hatszorosa volt az 1940 évinek. Az ipari bruttó-termelés majdnem nyolcszorosára, a villamosenergia-termelés több mint tizenkétszeresére, a vegyipar termelése több mint tizenötszörösére, a gépgyártó- és fémfeldolgozó ipar termelése pedig több mint tizenhatszorosára nőtt. (Népszabadság, 1967 szept. 6.) Egy félévszázad csak egy pillanat a népek életében. Ha a Nagy Októberi Szocialista Forradalom segítségével egy ilyen rövid történeti pillanatban, a Szovjetunióval együtt immár tizennégy országban épül a szocializmus, semmi kétség, hogy már csak a fizika gyorsuló mozgása törvényének is megfe- lelőleg, a történelem egy további — rövidebb — szakaszában uj, boldogabb világ fog állni a régi helyén.
