Amerikai Magyar Szó, 1967. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1967-07-06 / 27. szám

Thursday, July 6, 1967 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 17 AZ ELNÖK TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSI JAVASLATA A program minimális bővítése csak kezdet lehet Johnson elnök nem régen felhivta az ame­rikai szakszervezeteket, hogy mozgósítsák a kö­zönséget a társadalombiztosítás kibővítésének támogatására, mely — az elnök szerint — “vé­get vet a társadalmi bizonytalanságnak milliók számára”. Egy későbbi beszédében arra hivta föl a nemzet figyelmét, hogy “több mint 5 millió idő­sebb polgár nyomorban él és közöttük több mint két millió egyén csak közsegélyből tud megélni.” Az elnök ezt az állapotot “megengedhetetlen”-nek és “szükségtelen”-nek tai'totta. Hubert Humphrey alelnök pedig a jelenlegi társadalombiztosítást “szégyenteljesének nyilvánította és hozzátette, hogy az “előrelátható jövőben, a lakosság többsé­ge számára a társadalombiztosítás fogja szolgál­tatni az egyetlen nyugdijat.” Az elnök ajánlata átlagosan 20%-kal emelné a nyugdijat. Mivel a javadalmazás olyan rendkívüli­en és a megélhetési költségekhez viszonyítva olyan aránytalanul alacsony, az ajánlott 20 szá­zalékos emelést csak a kezdet kezdetének lehet tekinteni. A szakszervezetek, az öregkori klubok, az egy­házi, polgárjogi és más szervezetek támogatják az elnök javaslatát és e célból március 12-én gyű­léseket tartottak országszerte. New Yorkban több, mint 3,000-en vettek részt egy nagygyűlésen a Maritime Hallban. Sok helyen a szónokok kihang­súlyozták, hogy csak első lépésnek tekintik a ja­vaslat keresztülvitelét. Az öregek problémáival foglalkozó szenátusi al­bizottság egy példával festette le a legnagyobb nyomorban és elhagyatottságban szenvedő öreg­kornak millióinak életét: “Louise W. 73 éves. Egyedül lakik egy búto­rozott szobában, egy rooming house harmadik emeletén, a város egyik leromlott részén. Ebben az egyetlen szobában főz, eszik és alszik. Közös fürdőszobája van a többiekkel. 64 éves kora óta özvegy és csak nagyon kevés barátja maradt életben. “Akik megmaradtak, nem laknak a közelben és nehezére esik őket meglátogatni. A házbeli, többi öreg lakók nem kedvére valók. (Ugyanezt mondták a többi lakók is egymásról.) “így többnyire benn ül szobájában és csak az a fürdőszobája van, amit 9 más lakóval kell meg­osztania. Mikor elég meleg az idő, lemerészkedik a 3-ik emeletről, egyszer egy héten elsétál a sa­rokig és vissza.” Sajnos, ez a leírás egyáltalán nem túloz. Az amerikai élet legnagyobb ellentmondása: a szö- nvüséges nyomor a legelterjedtebb az öregek kö­zött. Ök képezik a szegények ötöd-hatod részét. Az öregek milliószámra nyomorognak . A társadalombiztosítás adminisztrációja sze­rint kb. 5 millió 65 éves, vagy idősebb ember nyo­morog és egy másik 5.5 milliót csak a társadalom­biztosítás ment meg a nyomortól. De a társada­lombiztosítás rendkívül szigorú mértékkel méri, hogy mi a nyomor — évi 1,500 dollár jövedelem személyenkint és 1,850 dollár házaspároknak. A munkaügyi minisztérium költségvetése sze­rint, egy nyugalmazott öreg házaspár részére évi 3,000 dollár nagy városban és 2,500 dollár kisebb helységben biztosit minimális megélhetést. Az öreg házaspárok 40 százalékának 1964-ben keve­sebb, mint évi 3,000 dollár jövedelme volt,'25 százaléknak a jövedelme 2,000 dolláron alul volt. Fogalmat alkothatunk az öregek nyomoráról, ha összehasonlitjuk jövedelmüket a legszegényebb dolgozókéval. 1966 júniusban az átlag nyugdíja­zott munkás társadalombiztosítási járuléka 82 dollár volt havonta,984 dollár évente. Nyugalma­zott házaspárok átlagban 144 dollárt kaptak egy hónapra, 1,728 dollárt egy évre. Habár az évek folyamán többször javították és kiterjesztették a programot, a legnagyobb hiányossága még min­dig az, hogy a nyugdíj rendkívül kevés. Sokan azt hiszik, hogy a társadalombiztósitás csak az öregekre vonatkozik. Mindenkinek előnye, hogy minél jobb, hatásosabb legyen a szövetségi biztosítási rendszer. A fiatal kenyérkereső számá­ra ez §.zt jelenti, hogy nem kell a család megtaka­rított pénzét az öregek segítségére fordítani. Azonkívül, megadja azt a biztonságot is, hogy ha a családfő meghal, az özvegy és a gyermekek ha­vi járulékot kapnak. A legtöbb dolgozó nem en­gedhetne meg ilyen biztosítást magának. Társadalombiztosítás dolgában, a nyugati ka­pitalista országok között az Egyesült Államok a 13. helyen áll. A társadalombiztosításnak vissza kellene tükröznie azt, hogy ez az ország a leg­gazdagabb az egész világon. Nem apró részletek­ben, alamizsnaként és hosszú hai’cok után kellene megadni az öreg polgái’oknak a biztonságot és nyugodt életet, amelyet hosszú életük munkájá­val kiérdemeltek. □r (/> Qj QJ Qj CL»' ? 2 O) -t CD Q. < <D 0» 7T <t> </. S- « 3 ^ ° </> _2. o_ 2 n s. 5T g=S MONTHLY SOCIAL SECURITY CASH BENEFITS UNDER PRESENT LAW AND UNDER PROPOSAL ” »i/tOifif.-! ri RETIRED OR DISABLED WORK.tR WIDOW YOUNG WIDOW MONTHLY RETIRED OR PISABLEP WORKf-R_______AND WIFE- V ____ AGE- 62 OB. OVER_________ANP 1 CHIIP______ EARNINGS PRESENT PROPOSED PRESENT [PROPOSED PRESENT | PROPOSED PRESENT j PROPOSED > *44.00! *7000 [*66.00 $66.00 *105.00 “til 1 63.20] 7270 94.80 109101 5220' 94.80 150 78.20 90.00 117.30 13500 64,60 74.30 117.4o[13500 700 8990 10340 135.90 155.70 74,70 85.40 135.00 115.10 250 f 101.70 117.00 15260 175.50 84ŰO 9660 15160 175.60 300 1 11240 129.50 168.60 19400 92.80 106.70 168.60 Í9400 350 124.20 14190 18630' 114.40 10250 117.90 186.4012/440 ' 400 _ “ 135.90 156.30203.90 234.50 112.20 11900 20400 _ 450 14600 167.90 219űol 251.90 120.50 138.60 219.00 25200 500 A 157.001 180.60 235.50 2/0.60 129.60 14900 235.60' 27100 5505 16800 193.20 25200 283.20 138.60 159.40 252.00 269.80 650 16800 221.00 25200 311.00 138.60 18240 252.00r 331.60 750 1 168.00' 24600 25200 3380013860 20460 252 “ 900 168.001 288O0\ IblOO, 378.00\ 138,60! 23760 | 252ÖŐ[ 43200. M Assumes that retired worker and wife are age 65 or over when benefits start. 2/ Maximum possible under present law, Szépen megöregedni öregszünk? “Már későbben, mind későbben öregszünk” — mondja az ezüsthaju tudós, Ha- ranghy László professzor, a Magyar Gerontoló­giai Társaság elnöke. Az utolsó száz évben több mint két és félszerta nagyobb az emberiség életkora. Mi a határ? Határ nincs, de az élet- és az egészségügyi vi­szonyok minden térre kiterjedő javulását figye­lembe véve Gi’eppi, a Nemzetközi Gei’ontológiai Társaság elnöke szerint: 105 esztendő. Az elöi'egedés kói'os folyamat, betegség, vagy pedig élettani jelenség, amit nem lehet feltartóz­tatni ? A világ gerontológusai efelett vitatkoznak. Parhon professzor, a bukaresti akadémikus le­szögezte álláspontját: betegség és a betegséget gyógyítani kell. Anuhin kijevi professzor joggal száll szembe e nézettel. Különben az orvosok éa biológusok nagy többségének is ez a véleménye: az öi'egedés élettani folyamat. — Több kutató — mondotta Haranghy pi-ofesz- szor — bebizonyította, hogy a szervezet elöx'ege- dése nem a magas életkorban kezdődik, hanem bizonyos tekintetben már a születés pillanatában. Olyan értelemben vett megfiatalítás tehát, hogy az elöregedést megállíthassuk — ez éppen olyan biológiai lehetetlenség, mint az, hogy egy héthó­napos magzat fejlődését nem lehet három-hóna­pos fejlettségi fokára visszavezetni. Az orvos szerepe az elöi'egedésnél az, hogy vigyázzon, ez a folyamat mindig az élettani határok között ma­radjon, soha ne váljék kóróssá, s a halál—.ahogy ezt a doktoi’ok mondják — mindig biológiai okok miatt álljon be. Szépen megöregedni! — Az öregkor megelőzésének egyik határozott és fontos orvosi eszköze — folytatja a profesz- szor — a szervezet anyagcseréjének, neuro-hor- monális viszonyainak, életműködéseinek megfele­lő szinten való tartása. Ezért határozottan jelen­tősek azok a törekvések, amelyek az elöregedő szervezet szükségleteit vitaminokkal, hormonok­kal és az anyagcserét befolyásoló gyógyszerekkel szeretnék megfelelő mederbe terelni. A már világszerte gyártott prepai'átumok fon­tosságát mind nagyobbnak tekinthetjük. De —■ s ezt meg kell jegyeznünk —, csodákat nem sza­bad várnunk. Bármilyen nagy fontosságúak ezek az anyagok, csak akkor akadályozzák meg a korai, vagy kói’os elöi'egedést, ha a gyógyszerek szedé­sével egyidejűleg megjavítjuk az emberek életvi­szonyait ; táplálkozás, lakás, foglalkozás stb. kér­déseiket rendezzük. Ezért is az orvos munkája szociológus nélkül nem lehet eredményes — vi­szont fordítva sem. Az uj tudomány egy másik fontos feladata: a szellemi képesség biológiai elöi’egedésének vizs- gálata.Ezelőtt igen sok oi’vos az idegrendszer öre­gedését kóros öregkori lelki működéssel azono­sította és az öregkorban jelentkező elmebajokat egyszerűen “pszichózis szenilitásnak” nevezte. így születhetett meg a köztudatban az a helytelen nézet, hogy az öi’egkorban a szellemi képesség hanyatlása szükségszerű és csak kivételeknek tartják a nagy öi’egek — Kossuth, Csók, Pavlov — szellemi frisseségét. Ez pedig nincs igy. Moei’s megállapította: a súlyos testi munkái'a való alkalmasság ma az öt­venedik év körül szűnik meg, de a gyakran elő- förduló emlékezéscsökkenés ellenéibe is — és ezt bebizonyította! — a szellemi teljesítmények leg­többször éppen a 60 és 70 év között a legna­gyobbak. A gerontológus és a szociológus feladata az öreggondozás. Milyen legyen? Mert azokban az országokban is — Magyarországon is, ahol az öreggondozás magas fokon áll, még ott sem szíve­sen megy szociális otthonba az idősek egy része. A magyar állam 120 millió forintnál többet költ egy esztendőben szociális otthonokra, s 1980-i'a, a távlati tervek szerint 40 ezer főre emelik a szo­ciális otthonok befogadó képességét. A kérdésnek ez csak a statisztikai “beruházá­si” oldala. Az öregkornak, vagy mondjuk úgy, öreggondozásnak azonban nem a szociális otthon az ideális megoldása. Mi inkább a családban való élést szeretnénk népszerűbbé tenni. Ezéi’t bizto­sítani kell azt a társadalmi légkört, amely meg­adja nekik a családon belüli nyugodt pihenés le­hetőségét. K. Gy. 5 t .Q '<D 2 -sí u> .<£ * 1 U) cd <3 M— S U) '<U > c -g 1T­* S*

Next

/
Oldalképek
Tartalom