Amerikai Magyar Szó, 1967. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1967-07-06 / 27. szám
Thursday, July 6, 1967 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 17 AZ ELNÖK TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSI JAVASLATA A program minimális bővítése csak kezdet lehet Johnson elnök nem régen felhivta az amerikai szakszervezeteket, hogy mozgósítsák a közönséget a társadalombiztosítás kibővítésének támogatására, mely — az elnök szerint — “véget vet a társadalmi bizonytalanságnak milliók számára”. Egy későbbi beszédében arra hivta föl a nemzet figyelmét, hogy “több mint 5 millió idősebb polgár nyomorban él és közöttük több mint két millió egyén csak közsegélyből tud megélni.” Az elnök ezt az állapotot “megengedhetetlen”-nek és “szükségtelen”-nek tai'totta. Hubert Humphrey alelnök pedig a jelenlegi társadalombiztosítást “szégyenteljesének nyilvánította és hozzátette, hogy az “előrelátható jövőben, a lakosság többsége számára a társadalombiztosítás fogja szolgáltatni az egyetlen nyugdijat.” Az elnök ajánlata átlagosan 20%-kal emelné a nyugdijat. Mivel a javadalmazás olyan rendkívülien és a megélhetési költségekhez viszonyítva olyan aránytalanul alacsony, az ajánlott 20 százalékos emelést csak a kezdet kezdetének lehet tekinteni. A szakszervezetek, az öregkori klubok, az egyházi, polgárjogi és más szervezetek támogatják az elnök javaslatát és e célból március 12-én gyűléseket tartottak országszerte. New Yorkban több, mint 3,000-en vettek részt egy nagygyűlésen a Maritime Hallban. Sok helyen a szónokok kihangsúlyozták, hogy csak első lépésnek tekintik a javaslat keresztülvitelét. Az öregek problémáival foglalkozó szenátusi albizottság egy példával festette le a legnagyobb nyomorban és elhagyatottságban szenvedő öregkornak millióinak életét: “Louise W. 73 éves. Egyedül lakik egy bútorozott szobában, egy rooming house harmadik emeletén, a város egyik leromlott részén. Ebben az egyetlen szobában főz, eszik és alszik. Közös fürdőszobája van a többiekkel. 64 éves kora óta özvegy és csak nagyon kevés barátja maradt életben. “Akik megmaradtak, nem laknak a közelben és nehezére esik őket meglátogatni. A házbeli, többi öreg lakók nem kedvére valók. (Ugyanezt mondták a többi lakók is egymásról.) “így többnyire benn ül szobájában és csak az a fürdőszobája van, amit 9 más lakóval kell megosztania. Mikor elég meleg az idő, lemerészkedik a 3-ik emeletről, egyszer egy héten elsétál a sarokig és vissza.” Sajnos, ez a leírás egyáltalán nem túloz. Az amerikai élet legnagyobb ellentmondása: a szö- nvüséges nyomor a legelterjedtebb az öregek között. Ök képezik a szegények ötöd-hatod részét. Az öregek milliószámra nyomorognak . A társadalombiztosítás adminisztrációja szerint kb. 5 millió 65 éves, vagy idősebb ember nyomorog és egy másik 5.5 milliót csak a társadalombiztosítás ment meg a nyomortól. De a társadalombiztosítás rendkívül szigorú mértékkel méri, hogy mi a nyomor — évi 1,500 dollár jövedelem személyenkint és 1,850 dollár házaspároknak. A munkaügyi minisztérium költségvetése szerint, egy nyugalmazott öreg házaspár részére évi 3,000 dollár nagy városban és 2,500 dollár kisebb helységben biztosit minimális megélhetést. Az öreg házaspárok 40 százalékának 1964-ben kevesebb, mint évi 3,000 dollár jövedelme volt,'25 százaléknak a jövedelme 2,000 dolláron alul volt. Fogalmat alkothatunk az öregek nyomoráról, ha összehasonlitjuk jövedelmüket a legszegényebb dolgozókéval. 1966 júniusban az átlag nyugdíjazott munkás társadalombiztosítási járuléka 82 dollár volt havonta,984 dollár évente. Nyugalmazott házaspárok átlagban 144 dollárt kaptak egy hónapra, 1,728 dollárt egy évre. Habár az évek folyamán többször javították és kiterjesztették a programot, a legnagyobb hiányossága még mindig az, hogy a nyugdíj rendkívül kevés. Sokan azt hiszik, hogy a társadalombiztósitás csak az öregekre vonatkozik. Mindenkinek előnye, hogy minél jobb, hatásosabb legyen a szövetségi biztosítási rendszer. A fiatal kenyérkereső számára ez §.zt jelenti, hogy nem kell a család megtakarított pénzét az öregek segítségére fordítani. Azonkívül, megadja azt a biztonságot is, hogy ha a családfő meghal, az özvegy és a gyermekek havi járulékot kapnak. A legtöbb dolgozó nem engedhetne meg ilyen biztosítást magának. Társadalombiztosítás dolgában, a nyugati kapitalista országok között az Egyesült Államok a 13. helyen áll. A társadalombiztosításnak vissza kellene tükröznie azt, hogy ez az ország a leggazdagabb az egész világon. Nem apró részletekben, alamizsnaként és hosszú hai’cok után kellene megadni az öreg polgái’oknak a biztonságot és nyugodt életet, amelyet hosszú életük munkájával kiérdemeltek. □r (/> Qj QJ Qj CL»' ? 2 O) -t CD Q. < <D 0» 7T <t> </. S- « 3 ^ ° </> _2. o_ 2 n s. 5T g=S MONTHLY SOCIAL SECURITY CASH BENEFITS UNDER PRESENT LAW AND UNDER PROPOSAL ” »i/tOifif.-! ri RETIRED OR DISABLED WORK.tR WIDOW YOUNG WIDOW MONTHLY RETIRED OR PISABLEP WORKf-R_______AND WIFE- V ____ AGE- 62 OB. OVER_________ANP 1 CHIIP______ EARNINGS PRESENT PROPOSED PRESENT [PROPOSED PRESENT | PROPOSED PRESENT j PROPOSED > *44.00! *7000 [*66.00 $66.00 *105.00 “til 1 63.20] 7270 94.80 109101 5220' 94.80 150 78.20 90.00 117.30 13500 64,60 74.30 117.4o[13500 700 8990 10340 135.90 155.70 74,70 85.40 135.00 115.10 250 f 101.70 117.00 15260 175.50 84ŰO 9660 15160 175.60 300 1 11240 129.50 168.60 19400 92.80 106.70 168.60 Í9400 350 124.20 14190 18630' 114.40 10250 117.90 186.4012/440 ' 400 _ “ 135.90 156.30203.90 234.50 112.20 11900 20400 _ 450 14600 167.90 219űol 251.90 120.50 138.60 219.00 25200 500 A 157.001 180.60 235.50 2/0.60 129.60 14900 235.60' 27100 5505 16800 193.20 25200 283.20 138.60 159.40 252.00 269.80 650 16800 221.00 25200 311.00 138.60 18240 252.00r 331.60 750 1 168.00' 24600 25200 3380013860 20460 252 “ 900 168.001 288O0\ IblOO, 378.00\ 138,60! 23760 | 252ÖŐ[ 43200. M Assumes that retired worker and wife are age 65 or over when benefits start. 2/ Maximum possible under present law, Szépen megöregedni öregszünk? “Már későbben, mind későbben öregszünk” — mondja az ezüsthaju tudós, Ha- ranghy László professzor, a Magyar Gerontológiai Társaság elnöke. Az utolsó száz évben több mint két és félszerta nagyobb az emberiség életkora. Mi a határ? Határ nincs, de az élet- és az egészségügyi viszonyok minden térre kiterjedő javulását figyelembe véve Gi’eppi, a Nemzetközi Gei’ontológiai Társaság elnöke szerint: 105 esztendő. Az elöi'egedés kói'os folyamat, betegség, vagy pedig élettani jelenség, amit nem lehet feltartóztatni ? A világ gerontológusai efelett vitatkoznak. Parhon professzor, a bukaresti akadémikus leszögezte álláspontját: betegség és a betegséget gyógyítani kell. Anuhin kijevi professzor joggal száll szembe e nézettel. Különben az orvosok éa biológusok nagy többségének is ez a véleménye: az öi'egedés élettani folyamat. — Több kutató — mondotta Haranghy pi-ofesz- szor — bebizonyította, hogy a szervezet elöx'ege- dése nem a magas életkorban kezdődik, hanem bizonyos tekintetben már a születés pillanatában. Olyan értelemben vett megfiatalítás tehát, hogy az elöregedést megállíthassuk — ez éppen olyan biológiai lehetetlenség, mint az, hogy egy héthónapos magzat fejlődését nem lehet három-hónapos fejlettségi fokára visszavezetni. Az orvos szerepe az elöi'egedésnél az, hogy vigyázzon, ez a folyamat mindig az élettani határok között maradjon, soha ne váljék kóróssá, s a halál—.ahogy ezt a doktoi’ok mondják — mindig biológiai okok miatt álljon be. Szépen megöregedni! — Az öregkor megelőzésének egyik határozott és fontos orvosi eszköze — folytatja a profesz- szor — a szervezet anyagcseréjének, neuro-hor- monális viszonyainak, életműködéseinek megfelelő szinten való tartása. Ezért határozottan jelentősek azok a törekvések, amelyek az elöregedő szervezet szükségleteit vitaminokkal, hormonokkal és az anyagcserét befolyásoló gyógyszerekkel szeretnék megfelelő mederbe terelni. A már világszerte gyártott prepai'átumok fontosságát mind nagyobbnak tekinthetjük. De —■ s ezt meg kell jegyeznünk —, csodákat nem szabad várnunk. Bármilyen nagy fontosságúak ezek az anyagok, csak akkor akadályozzák meg a korai, vagy kói’os elöi'egedést, ha a gyógyszerek szedésével egyidejűleg megjavítjuk az emberek életviszonyait ; táplálkozás, lakás, foglalkozás stb. kérdéseiket rendezzük. Ezért is az orvos munkája szociológus nélkül nem lehet eredményes — viszont fordítva sem. Az uj tudomány egy másik fontos feladata: a szellemi képesség biológiai elöi’egedésének vizs- gálata.Ezelőtt igen sok oi’vos az idegrendszer öregedését kóros öregkori lelki működéssel azonosította és az öregkorban jelentkező elmebajokat egyszerűen “pszichózis szenilitásnak” nevezte. így születhetett meg a köztudatban az a helytelen nézet, hogy az öi’egkorban a szellemi képesség hanyatlása szükségszerű és csak kivételeknek tartják a nagy öi’egek — Kossuth, Csók, Pavlov — szellemi frisseségét. Ez pedig nincs igy. Moei’s megállapította: a súlyos testi munkái'a való alkalmasság ma az ötvenedik év körül szűnik meg, de a gyakran elő- förduló emlékezéscsökkenés ellenéibe is — és ezt bebizonyította! — a szellemi teljesítmények legtöbbször éppen a 60 és 70 év között a legnagyobbak. A gerontológus és a szociológus feladata az öreggondozás. Milyen legyen? Mert azokban az országokban is — Magyarországon is, ahol az öreggondozás magas fokon áll, még ott sem szívesen megy szociális otthonba az idősek egy része. A magyar állam 120 millió forintnál többet költ egy esztendőben szociális otthonokra, s 1980-i'a, a távlati tervek szerint 40 ezer főre emelik a szociális otthonok befogadó képességét. A kérdésnek ez csak a statisztikai “beruházási” oldala. Az öregkornak, vagy mondjuk úgy, öreggondozásnak azonban nem a szociális otthon az ideális megoldása. Mi inkább a családban való élést szeretnénk népszerűbbé tenni. Ezéi’t biztosítani kell azt a társadalmi légkört, amely megadja nekik a családon belüli nyugodt pihenés lehetőségét. K. Gy. 5 t .Q '<D 2 -sí u> .<£ * 1 U) cd <3 M— S U) '<U > c -g 1T* S*