Amerikai Magyar Szó, 1967. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1967-06-15 / 24. szám

Thursday, June 15, 1967 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 9 Spanyolországban Irta: Fodor Erna (Folytatás az előző hétről) A madridi Marconi gyár munkásai 300 dollárt kitevő segélyt küldtek és kitartásra buzditották a sztrájkólókat, további segélyt Ígérve. Két másik gyár munkásai határozatot hoztak, hogy ellátják a sztrájkolok gyermekeit. A vezetőség hiába tá­maszkodik a rendőrségre, mert terrorizálni tudják a munkásokat, de acélt termelni nem tudnak. Már kezdenek meghátrálni, hajlandók 564 munkást visszavenni, de 20-at feketelistára helyeztek és azo­kat nem akarják visszavenni. A munkások jól tud­ják, hogy ez éhhalált jelentene, mert ki alkalmaz­na Spanyolországban munkásmozgalmi okokból el­küldőiteket? így tovább folyik a harc. Az egyik bübaoi újság leközölte a munkások levelét, amely­ben leírták küzdelmeiket. Kiemelték, hogy harcuk­ban nemcsak az a néhány pezeta a fontos, bár­mennyire is szükségük van rá, de meg akarják szüntetni az embertelen bánásmódot és igazságta­lan eljárásokat, amelyben a gyár vezetősége állan­dóan részesíti őket. Végkielégítést is kérnek a nyugdíjba menők részére, legalább annyit, ameny- nyit más országok már régen megadtak munkása­iknak. A bányászok küzdelmeit Mieres városka bányá­szai vitték a világ elé. A vállalat 11 bányászt elbo­csátott munkásmozgalmi okokból. Ezek leszálltak a tárnák mélyére és éhségsztrájkot kezdtek. A töb­bi 2,000 is beszüntette a munkát, követelve a 11 bányász visszavételét. Az alacsony bérek mellett, a rossz lakásviszo­nyok, az állandóan emelkedő élelmiszerárak, a rendőri zaklatások és letartóztatások a sztrájkok fő okozói. A munkabeszüntetések mellett, egyes helyeken lelassítják a termelést, egyes üzleteket, sőt forgalmi, illetve közlekedési eszközöket is boj­kottálnak. A fémipari munkások haladnak elől a küzdelem­ben. Madridban se szeri, se száma a munkabeszün­tetéseknek. A hivatalos “Munkás Bizottságokból” kibuktatták a “hivatalos” jelölteket és harcos mun­kásokat választottak helyükbe. Toledói látkép Toledo ősi város Uj Kasztiliában. önkénytelenül is El Greco hires festménye: az Alkazár jut eszünk­be. A mór híresség ma is uralja a város látképét, bár különben elég kopár vidék ez, kivétel a kis Tagus folyó környéke, amely csodálatos ezeréves hidjával küiön élménnyé teszi a panorámát. A vá­ros 1000 éven keresztül a gótok, mórok és spanyo­lok fővárosa volt. A spanyol turizmus egyik híressége az El Greco muzeum is itt van. Ez a vüág minden tájáról vonz­za a művészet kedvelőit. Bemutatják El Greco há­zát, amelyben a nagy görög festő, aki képeit Do- meniko Theotokopouli névvel irta alá, de nehéz kiejtése miatt csak El Greco (a görög) néven is­merték, sohasem lakott. Ahol valóban lakott, itt állt állítólag, de régen összedőlt, ügyesen újjáépí­tették és a turisták úgy járnak itt, mint a szentély­ben, azon hitben, hogy itt lakott a nagy művész. A San Tómé templomban van El Greco egyik legcsodálatosabb müve: “Orgaz gróf temetése.” E képnek nemcsak színei, de fantáziája is rendkívüli. A holt lovagot két angyal viszi a mennybe, gyönyö­rű öltözetben s kisfiú segitkezik, ez El Greco kis­fia volt. Középen teljes egyházi díszben misét mond valami egyházi méltóság. A gyászolók közé festette El Greco barátait is. Az akkori idők hí­rességei, mint Cervantes, Lope De Vega, a Covar- rubbias fivérek (hires építészek), Tristan, a festő és maga El Greco is látható a vásznon. Toledo másik érdekessége a XIV. században épült két zsinagóga. Mudejar stilusu (mohamedán és gótikus). Az egyiket a kasztiliai király Don Pedro kincstárnoka Ha-Levi Sámuel építette. (Ez időben sok jómódú zsidó lakott Toledóban.) Ez ma Transito néven ismert, hatalmas héber betűk be­szélnek régi dicsőségéről. A Mayor, Santa Maria La Blanca néven ma katolikus templom. 1492 (a zsidók kiüldözése) után mindkettő katolikus temp­lomul szolgált. Most a Transitot restaurálják és múzeumként mutogatják. Plaszter dekorációja rendkívül gazdag, mennyezete is remek példánya az arab és keresztény művészetnek. Toledo 70 kilométernyire fekszik Madridtól. Bi­zony hideg idő volt itt januárban. Erős szél fujdo­gált. Autóbusszal utaztunk és amikor visszafelé fel akartunk szállni, fiatal, szomorú arcú nő állt ’ a templom kapuja előtt gyermekével kéregetve. .. Lábán ócska kis kék papucs, elnyűtt, de tiszta ruha volt rajta. Fájdalmas látvány a pazar paloták után a spanyol nép gyermeke, a kolduló anya. Az Alkazár Toledó legmagasabb pontján áll a régi fellegvár, vagyis arabul az Alkazar. Annyi rekonstrukción ment már keresztül, hogy senki sem tudja, mikor épült. Citadella volt a rómaiak alatt, erősség a vi- zigótok honában, X. vagyis bölcs Alfonz király is megerősítette 1253—84 között. V. Károly a hi­res építésszel, Covarrubiassal építtette át a for­mátlanná vált épület—tömeget. Ebben az időben, Spanyolország aranykorában, sok hires művész dol­gozott átépítésén. El is készült II. Fülöp uralkodá­sa alatt. Fülöp Madridba helyezte át udvarát, és soha többé nem lakott spanyol király az Alkazár- ban. 1710-ben az örökösödési háború pusztította el, majd újjáépült és 1810-ben Napoleon seregei rombolták le. A polgárháborúban is nagy harcok színhelye volt. Körülötte az épületek nagyrésze ma is mutatja a polgárháború nyomait, de az Alkazárt már majdnem teljesen helyrehozták. Külseje a ré­gi, belül dolgoznak rajta. Az épület 1882 óta kato­nai akadémia. Az egész épület uj egy szoba kivé- letével. Ez a polgárháború idejében a parancsnok szobája volt. Toledó a köztársaságiak kezén volt, csupán az Alkazár tartotta magát a város legtete­jén. így mesélik a turistáknak. Persze az előadó szerint a köztársaságiak a lázadók. Megfeledkezve arról, hogy 1936-ban rendes választással kerültek a kormányra és Afrikából, Marokkóból indult el Sanjurjo, majd Franco generális lázadása, akik Hitler és Mussolini hadseregével és repülőgépeivel verték csak le a “loyalistákat.” A harcok folya­mán a köztársaságiak elfogták a toledói fellegvár parancsnokának fiát, mint ellenforradalmárt. Fran- coék propagandistája mesél róla a turistáknak: “a fiával felhivatták az apát, hogy adja fel az Alka­zárt, ha nem, kivégzik a fiát.” Mire a “hős” apa azt felelte fiának, hogy: “Spanyolországért halsz meg fiam, nem tárgyalunk.” Hát igen, Francöék vendég — egyik kérdésemre azt válaszolta: “Aki Magyarországot meg akarja ismerni, ha csak tehe­ti, látogasson oda és hasonlítsa össze a múlttal, al­kosson magának véleményt a látottakról.” A színművészek életéről érdeklődve elmondta azt a szeretetet, mellyel a magyar nép őket körül­veszi, megbecsüli és a kormány nemcsak kielégítő jövedelmet biztosit aktivitásuk idejére, de beteg­ségük és öregségük idején is gondoskodik róluk, szanatóriumok, szinmüvész-otthonok létesitéséveL A nyugdíjkor 60 év, de nem kötelező. Mivel vendégei is voltak és a vacsora ideje sem volt már távol, szívélyes kézszoritás és meleg sza­vak közepette váltunk el egymástól. Cincár Gyula, tudósitó nem az elsők, akik meghamisítják a történelmet. A turisták legtöbbje nem is hallott a 30 eszten­dővel ezelőtti spanyol polgárháborúról, amelyet a hős spanyol nép három éven keresztül folytatott és amely kétmillió spanyol életébe került. Pedig történelem, hogy 1936-ban a népfront jelöltjeit választották meg a Cortesben. Az uj köztársasági kormány, Azana vezetésével, meghirdette az égető spanyol társadalmi, gazdasági problémák (földre­form, nemzetiségi, szociális kérdés, egyházi re­form) megoldásának programját. A reakciós föld- birtokosok, egyházi és katonai erők azonnal hozzá­láttak az ellenforradalmi erők felkelésének meg­szervezéséhez. Római tárgyalásukon biztosították maguknak a fasiszta Olasz- és Németország segít­ségét. Juan March, többszörös milliomos mellett Henry Deterdig, a Royal Dutch Shell angol világ­tröszt vezetője adott részükre pénzbeli támogatást. A fiatal köztársaságban julius 18-án a ceutai rá­dió jelszavára megmozdultak a fasiszták és Spa­nyolország több városában legyilkolták a köztár­saság hü parancsnokait és Marokkóból partraszáll- tak a fasiszták csapatai. Elfoglalták Sevillát. A re­pülőszerencsétlenség következtében elpusztult San­jurjo tábornok helyét Francisco Franco foglalta el. Julius végén már megkezdődött a német—• olasz intervenció; özönlött a hadianyag és repülő­gép a fasiszták számára. A német Kondor Légió, az olasz haditengerészet jött Franco segítségére, miután a II. Világháború “főpróbájának” tekintet^ te ezt a harcot a két fasiszta diktátor. Largo Ca­ballero és Juan Negrin kormánya felvette a harcot a lázadókkal. A spanyol nép egy emberként csatla­kozott kormányához és majdnem három évig har­colt a túlerővel szemben... A világ demokratikus államai magára hagyták a spanyol köztársaságot, még az ugyancsak népfront alapján uralomra jutó francia kormány is benemavatkozási politikát kö­vetett és ugyanazt tanácsolta a többi hatalmaknak is. A haladó emberiség legjobbjai nemzetközi bri­gádokban jöttek a spanyol nép segítségére. A tá­voli Szovjetunió élelmet és hadianyagot küldött, de két év és nyolc hónap múlva győzött a túlerő s fasiszták kerültek uralomra Spanyolországban. Kezdetét vette a kommunisták, demokraták, haza­fiak kegyetlen üldözése, tömeges kivégzése és be­börtönzése. Mindez ma már történelem. Sárdy János színművész honfitársunk sikeres szereplése Los Angelesben Jelen voltam Sárdy János május 20-i, szombat esti előadásán. A nagyszámú közönség lelkesen ün­nepelte a dalokat előadó, valamint a lerövidített formában előadott “Marica grófnő” c. operettben a “tiszttartó” szerepét játszó Sárdyt és a többi színművészeket. Amig szülőhazánk olyan tehetségeket termel ki, mint Sárdy János, nem kell féltenünk sem a ma­gyar népet, sem jelenlegi kormányát. Elsőrangú alakítást nyújtottak szerepeik tökéletes alakításá­val Tóth-Váry Ibolya, Hlatky Edith, Rózsa Nándor és a jeleneteket összekötő konferánsz, Szombat- helyi Blanka. Sovincz Magda zongoraművésznő ne­héz feladatát, a darab zenei kíséretét kiváló tehet­séggel töltötte be. Az a kritika, hogy nagy kár volt, hogy a rendezőség mellőzte a néhány tagból álló zenekart, megállja a helyét. Szerencsémnek tekintettem, hogy volt alkalmam személyesen is megismerkedni Sárdy János honfi­társsal, bájos feleségével és néhány hónapos kis- lánykájukkal. A színművésszel néhány perces be­szédünk témája az igazi humanizmuson, embersze- reteten alapuló magyar egység megteremtése volt. Ha ez megalakulna, úgy az amerikai magyar szín­játszás, zene, általános kultúra és magyar sport tá­mogatása megsokszorozódna. Ilyen egység nem­csak az amerikai magyar életben hozna megerősö­dést, de szülőhazánk szorgalmas, szellemi; fizikai és mezőgazdasági dolgozóinak is, ami szüléink, testvéreink, rokonaink, barátaink és ismerőseink minél előbbi magasabb életszínvonalát jelentené. Sárdy János színművész honfitársunk — mint amerikai körúton járó vendégszereplő, mint jó “Block Parly” Los Angelesben Igazi lélekemelő ünnepségben volt részük azok­nak, akik május 28-án, vasárnap megjelentek Los Angelesben a Hot Point utcán folyó un. Block Partyn. A környék lakói, négerek és fehérek, leg­többjük magánház tulajdonosa, a barátság és test­vériség jegyében rendeztek ünnepséget, pikniket Már a kora délutáni órákban tódultak az embe­rek, szülők gyermekeikkel , fekete, fehér boldo­gan sugárzó arcok. A hosszú asztalok végig az ut­cán megrakva a legizletesebb ennivalókkal, Ízlése­sen felszolgálva. A legelőkelőbb vendéglővel is ve­tekedhettek volna. A néger és a fehér lakosok hozták a legfinomabb süteményeket, édességeket; főzelékeket, 650 font pulykát adtak a különböző élelmiszerüzletek, volt sonka, italok, papirtányé- rok és minden egyéb, amit a környék lakói hoztak. Három különböző zenekar és programszámok szórakoztatták a jelenlévőket. A nagyszerűen meg­rendezett összejövetel felemelő volt mindenki ré­szére. Ott láttuk meg. hogy ha az emberek baráti jó érzéssel közelednének egymáshoz, a gyűlölet, megkülönböztetés megszűnne. Milyen szép lehetne az élet, ha nem volnának önző emberek, akik arra törekednek, hogy szétválasszák az embereket. i Faragó Margit

Next

/
Oldalképek
Tartalom