Amerikai Magyar Szó, 1967. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1967-06-08 / 23. szám

12 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, June 8, 1967 ! Rovás 5 A legtöbb ember annyira megszokta a mások által való befolyásolást, hogy a legkisebb fárad­ságot sem hajlandó venni az önálló gondolkodásra és mindent elfogad, hogy úgy mondjuk — kész­pénz gyanánt vesz, amit hivatalos jelleggel vagy tekintéllyel számára közölnek. Ezért nehéz általá­ban meggyőzni az embereket még a saját érdekü­ket szolgáló törekvések helyességéről is, amely tö­rekvések szembehelyezkednek a hivatalos körök véleményével, vagy szándékával. Különösen súlyos a meggyőzés feladata, amikor a kormány állás­pontjának beszuggerált helyességét kell megdön- teni, mert az emberek nagy többsége —‘ mi taga­dás — abban a végzetes tévhitben él, hogy a kor­mány, különösen pedig a demokratikus formák kö­zött választott kormány — feltétlen a nép összes­ségének javát szolgálja. Minden kormánynak általában előnye van ellen­feleivel szemben, akármennyire is a kormány kri­tikusainak oldalára billen az igazság mérlege. Ezt a csüggesztő és elszomorító állapotot napról-napra tapasztaljuk a kormány és a kormányhoz huzó sajtótermékek, egyéb hírközlő tényezők által ter­jesztett céltudatos propaganda révén, amely té­nyek elhallgatásával vagy tudatos eltorzításával igazolni próbálja a bűnös és esztelen vietnami há­ború jogosságát. A háború ellenzőinek lekicsinylésében és leszó- lásában, meghurcolásában már annyira felbátorod­tak a kormány és a hadsereg szószólói, hogy “haza- fiatlanoknak” szerették volna bélyegezni mindazo­kat, akik minden befolyástól tisztán tartott emberi lelkiismerettel imádkoznak, könyörögnek, tiltakoz­va követelik, hogy hagyják abba fiaink napról- napra való feláldozását Vietnam őserdeiben, fal­vaiban és országútjain, ahol semmi keresni való­juk sincs és szüntessék be a vietnami nép tömeges gyilkolását, nehéz munkával teremtett ipari és kulturális alkotásainak pusztítását. Annyi tudós, nyugalomba vonult generális, pap, lelkész, munkásvezér, ha nem is nagy számban, sajtóember, rádió-bemondó tart ki a háború ellen egyre növekvő tiltakozásban, hogy az erkölcsi csa­tát a hazai fronton, az országon belül Johnson el­nök és követői nem nyerhetik meg. Egyelőre csak a hazai frontról beszélünk, lesz még alkalmunk arra is, hogy a vietnami front esé­lyeivel is foglalkozzunk. Akármennyire is kedveskednek Johnson elnök­nek és a háborúnak a közvélemény-kutatók kedve­ző százalékarányos jelentéseikkel, a közvélemény háborut-támogató irányáról, tagadhatatlan az ide­gesség kormánykörökben, mert a háboru-eílenes- ség behatolt a katonaköteles ifjúság és a háborut- viselt katonák soraiba is, mégpedig olyan mérték­ben, hogy sem megfojtani, sem megállítani nem lehet. A legnagyobb segítséget a háborús propagandá­nak az AFL-CIO elnöke, George Meany és a vele egyhuron pendülő munkásvezérek adják, nem tö­rődvén azzal, milyen következményeket zudit a há­ború az országra és — ki tudja — talán az egész emberiségre. George Meany egész vezérkarának Johnsont tá­mogató háborús propagandája mégis eltörpül az­zal az egy beszéddel összemérve, amelyet Emil Mazey, az UAW (United Automobil Workers) tit- kár-pénztárnoka tartott márc. 15-én a chicagói Coliseumban. A beszéd súlya és minden háborús propagandát támogató megnyilatkozást megsemmi­sítő hatása abban rejlik, hogy a háborús Johnson elnök szembe került a békét hirdető Johnson el­nökjelölttel. A beszédet most közölte a “Labor Today” két havonként megjelenő folyóirat ápr.-májusi száma. Ha nem is közölhetjük az egész kitűnő beszédet, de azt nem engedjük el, hogy a beszédben használt Johnson-idézeteket magyar nyelvre le ne fordít­suk, bizonyságul arra, hogy Johnson elnöknek vesztett ügye van vietnami háborújával minden valamennyire gondolkodó ember előtt. Nézzük csak, miket is mondott Johnson elnök 1964-ben kampánya alatt a vietnami konfliktusról, amikor szemben állt Goldwater rep. elnökjelölttel? SPORTHÍREK Ferencváros-MTK 2:0 (1:0) Népstadion, 75,000 néző. Vezette: Emsberger — vitathatóan. Gólok: Novak (15. p., 11-esbó'l), Szőke (72. p., 11-esből). A Ferencváros öltözőjében feltűnően ideges, az MTK-nál meglepően nyugodt volt a mérkőzés előt­ti hangulat. Érdekes az is, hogy fél órával a kez­dés előtt még csak “fél ház” volt a nézőtéren, kezdéskor viszont már talpalatnyi üres helyet sem láttunk. Zsúfolásig megtelt a Népstadion Sajnos, kezdés után hosszú ideig nem olyan volt a mérkőzés, mint amilyet az óriási nézősereg megérdemelt volna. Sok volt az eladott labda, a rossz passz, gólhelyzetet pedig az első húsz perc­ben csupán egyet láttunk. A 16. percben Albert középen kiugrott, három védőt is kicselezett és a 11-es pontnál absZolut gólhelyzetbe került, amikor Jenei szabálytalankodott. A vitathatatlan bünte­tőt Novák laposan a kapu jobb oldalába vág­ta. 1:0. Az MTK Lutz és Oborzil hátravonásával erősen biztonsági futballt játszott, mezőnyben ügyesen kombináltak a kék-fehérek, ritka ellentámadásaik azonban csak kevés veszélyt jelentettek Géczi ka­pujára. A 30. perc mindenesetre egyenlítési alkal­mat kínált, Lutz beívelt szabadrúgása után Ta­kács fejese alig szállt mellé. A 36. percben ismét Takács került gólhelyzetbe, idegességében azon­ban a kifutó Géczi fölött az égbe lőtt. Páncsics majdnem öngólt vétett, majd a 43. perc meghozta az első igazán szép akciót, Katona remekül adott be Varga félfordulattal kapásból lőtt, bombája azonban a kapufán csattant. Szünet után az MTK kezdett lendületesebben. Takács a kifutó Géczi mellett alig fejelt a léc mel­lé. A Ferencváros átcsoportosította csapatát, a sántikáló Novák a jobbszélre állt, Juhász lett a jobbhátvéd, Rátkai a jobbfedezet, a belsőhármas pedig így alakult: Szőke, Varga, Albert. A játék képe annyiban változott az első félidőhöz képest, hogy az MTK felhagyott biztonsági játékával, és bár a Ferencváros ekkor is többet támadott, a játék nyíltabb, kiegyensúlyozottabb és — sajnos, durvább lett. Az 54. percben Oborzil átadását Lakinger tisz­tán kapta, és gólhelyzetbe került, amikor Rátkai 3 méterrel a 16-oson belül elhúzta a lábát. A já­tékvezető nem Ítélte meg a nyilvánvaló 11-est. A 69. percben viszont megadta azt a büntetőt, ame­lyet Páncsics előtörése előzte meg. A balhátvéd a 16-oson belül volt, amikor Dunai és Csetényi egyesült erővel felvágta. Szőke a hálóba rúgta a labdát (2:0), utána pe­dig csak annyit lehetett látni, hogy Lanczkor és a szélső összeakaszkodott. Szőke megütötte a ka­pust, s a játékvezető kiállította a csatárt. Egy perc múlva Varga felvágta Takácsot, a biró Var­gát is leküldte a pályáról. Ezt követően 10 percen 1964 aug. 12-én New Yorkban az Amerikai Ügy­védi Kamarának tartott beszédében ezt mondotta: “Mások nagyon meg akarják nagyobbitani a konfliktust. Azt követelik tőlünk, hogy amerikai ifjakat szolgáltassunk arra, amit ázsiai ifjaknak kell elvégezniük. Azt kívánják, hogy meggondo­latlan cselekedetekkel milliók életét kockára te­gyük és ellepjük Ázsia nagy részét, veszélyeztet­ve az egész világ békéjét. Azonfelül ilyen eljárás egyáltalában nem oldaná meg Vietnam problé­máit.” 1964 augusztus 29-én Johnson elnök Stonewall, Texasban a következőket mondotta: “Azt a javaslatot kaptam, hogy repülőgépein­ket rakassam meg bombákkal és dobassam le a bombákat bizonyos területekre, amelyek — sze­rintem — megnagyobbítanák és felfokoznák a háborút és azt eredményeznék, hogy jó sok ame­rikai ifjút harcra köteleznénk a háborúban, me­lyet — szerintem — Ázsia ifjaihak kell megviv- niok, hogy a saját országukat megvédhessél “Éppen ezen oknál fogva nem vagyok a háború keresztül inkább bikaviadalt láttunk, mint fut­ballt. Már a mérkőzés első perceiben ideges, kapkodó légkör uralkodott a pályán, és a közönség azt vár­ta, hogy lecsillapodnak a kedélyek, és a kemény, csapkodó játékot igazi futball váltja majd fel. Sajnos, nem ez történt, ahogy múlt az idő, úgy romlott a játék színvonala. Ilyen sportszerűtlen mérkőzés régen volt a Népstadionban! ; Egyénileg Albert, Szűcs, Mátrai, Juhász, illetve Oborzil, Lutz és Takács nyújtott jó teljesítményt. Két vélemény. Lakat Károly: “A második félidő nagy részét tulajdonképpen nyolc emberrel játszottuk, úgy érzem, megérdemelten győztünk, sajnálom a tör­ténteket. Hidegkúti Nándor: “A Ferencváros jobb volt, vitathatatlanul megérdemelt a győzelme, l:0-nál azonban nem adott meg a biró egy tizenegyest. Ha megadja, talán döntetlen marad az eredmény.” FERENCVÁROS: Géczi — Novák, Mátrai, Páncsics — Juhász, Szűcs — Szőke, Varga, Albert Rátkai, Katona. MTK: Lanczkor — Készéi, Dunai, Jenei — Nagy I., Csetényi — Török, Takács, Lutz, Obor­zil, Lakinger. Az Amerikai Magyar Szó eiőfizetési kampány állása 1967 május 29-én 3—6 hónapos Egy éves előfizetők előfizetők Arkansas 1 — Arizona — 2 California 15 24 Colorado 1 — Connecticut 39 10 Delaware 2 — Florida 11 5 Illinois 16 5 Indiana 15 2 Michigan 10 9 Nebraska 1 — Nevada — 1 New Jersey 28 14 New York 17 12 Ohio 40 27 Pennsylvania 42 6 Virginia 1 — West Virginia 6 1 Wisconsin 2 — Kanada 7 Magyarország 14 247 139 ssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss ELLENTMONDÁS: EGY HÁTRALÉKOS ELŐFIZETŐ! nagyobbitása mellett...” Még folytathatnánk. De — úgy véljük — e két idézet is elég a gondolkodó emberek meggyőzésé­re és megnyugtatására, hogy azoknak van tökéle­tesen és elvitathatatlanul igazuk, akik nem enged­ték sem eltéríteni, sem félrevezettetni magukat arról az útról, amelyet Johnson, az elnökjelölt 1964-ben az ország népe nagy többségének helyes­lésével az ország és az emberiség érdekében meg­jelölt. A történelem két Johnsonról fog megemlékezni. Arról, aki a békét hirdette és arról, aki a békét cserbenhagyta. A háború-ellenesek kitartanak az első Johnson mellett és bármit is tesz a háborússá vedlett John­son elnök, százezer és talán mondhatjuk — millió­nyi amerikai még mindig lelkiismeretével és meg­győződésével hirdeti, amit Johnson elnök minden ^elfogadható magyarázat és felvilágosítás nélkül cserben hagyott: Az amerikai lelkiismeret főkövetelése: Hagyják abba a bűnös, esztelen és céltalan há­borút!

Next

/
Oldalképek
Tartalom