Amerikai Magyar Szó, 1967. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1967-06-01 / 22. szám
Thursday, June 1, 1967 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 5 PAÁL MÁTHÉ ROVATA A kulfura hiénái A Horthy—Szálasi-korszak legszégyenteljesebb kulturális züllését idézi emlékezetünkbe a “Magyarság” nevű pittsburghi megélhetési kísérlet min den egyes száma. Ennek a hetilapnak minden betűje nemcsak, hogy árad a vad gyűlölettől, hanem visszatükrözi íróinak szerencsétlen, reményvesztett életét is, melyet az sem enyhít, hogy kétségbeejtő életüket maguk kovácsolták ki maguknak. Lelki zavarukból nem akarnak, de nem is tudnak kikecmeregni és zavaros írásaikból látható, hogy a jövő bezárult előttük, mert az ő napjuk, a régi rendszerrel együtt, letűnt. Ha olvassuk a főmunkatársak Írásait, rögtön láthatjuk, milyen lelki zavart idéz elő minden, ami haladás és ami magyar. Ha a magyar népre vonatkozólag ez a kettő együtt jelenik meg, akkor írásaik tobzódnak a gyűlölettől és nagyképűségükben odáig mennek, hogy maguknak tulajdonítják nemcsak a magyar nép sorsának, hanem Amerika politikájának az irányítását is. Ezek az urak és társaik, akiket a történelem ledobott a magyar nép nyakáról, hivatottaknak érzik magukat arra, hogy legalább itt Amerikában rátelepedjenek a magyarság intézményeire. Ennek az “elhivatottságnak” élénk bizonyítéka az Amerikai Magyar Szövetség N. Y. állami osztálya, amely felhívja az amerikai magyarságot és intézményeit, hogy tegye magáévá 1967. évre előirt programját. A beképzeltségnek és urhatnámság- nak e példaképéből egy kis Ízelítőt adunk, hogy az amerikai magyarság felkészülhessen ennek a visszaverésére. A kulturcseréről Avval hozakodnak elő, hogy ha kormányunk kulturcsere-egyezményt köt a “Kádár-i Magyarországgal, a Szövetségünk követelje, hogy ebben a magyar származású tudósok, irók és újságírók is részt vegyenek.. . hogy ezek is-utat találjanak mondanivalójukkal az otthoni magyar véreinkhez.” Ha nem, úgy ők ellenzik a kulturcserét. Mi a célja a kulturcserének? A két- ország megismertesse egymással kultúráját, tudományos haladását. Mindegyik ország a saját legkiválóbb tudósait, íróit és művészeit küldi, hogy igy kiépítse a két ország népei közti barátságot. Az amerikai tudományra és kulturális előrehaladásra nagy szegénységi bizonyítvány lenne, ha ezekkel a Magyarországból kiebrudalt egyénekkel képviseltetné magát. Ahhoz, hogy az óhazai magyarság megismerje az itt élő kiváló magyar tudósokat és művészeket, nincs szükség kulturcserére, mert ezeket a magyar kormány nemcsak meghívja, hanem büszkén számon is tartja. Április elején számos kiváló, külföldi magyar volt meghívott vendég Magyarországon, vagy pedig elismerő megemlékezésben részesült. Dr. Verzár Frigyes professzort, a Bázeli Élettani és Kórtani Intézet igazgatóját diszdoktorrá avatták- a Debreceni Orvostudományi Egyetemen, aki ez alkalomból ott két tudományos előadást tartott. Magyarországon volt Paál Sándor, Amerikában élő neves filmproducer, Orson Welles filmművész társaságában. Ugyanakkor ünnepelték a magyar lapok Rózsa Miklóst, az Amerikában élő világhírű zeneszerzőt, 60 éves születésnapja alkalmából, akinek' müveit Magyarországon Ferencsik János vezénylésével adják elő. Mit mond a program? “Szükségesnek tartjuk — igy folytatja az A.M. Sz. programja — az amerikai könyvtárak felülvizsgálását, nehogy kommunista irodalom tért hódítson.” Ugyanígy szükségesnek tartják “az amerikai iskolák, tankönyvek felülvizsgálatát is.” Világpolitikai és vietnami kérdésben a Spellman bíboros által képviselt utat választják. Fel akarják “világosítani” az amerikai törvényhozókat az “orosz elnyomásról” és a kulturkapcsolatok felvételének “veszélyéről” és azt határozottan ellenzik. A program követeli a magyarországi politikai foglyok szabadonbocsátását, az abortusz-törvény eltörlését. Tiltakozik a magyarországi egyházak “súlyos” helyzete ellen, ezt az amerikai kormány tudomására óhajtja hozni, hogy az megfelelő intézkedéseket tegyen. Vidor Perlő: TOVÁBBI ADATOK A HÁBORÚS VESZTESÉGEKRŐL A Pentagon önkéntelenül megerősítette egyik előző cikkemben emelt vádamat, hogy nem hozza nyilvánosságra a Vietnamban elesett amerikai katonák teljes számát. Még mielőtt előző cikkem nyomdába került volna, a hadügyminisztérium államok szerinti statisztikát adott ki azokról, akik 1961 január és 1967 március között Vietnamban meghaltak. Eszerint, a 7,826 elesett katona közül 388 Ohio állambeli volt, a teljes szám 4.96%-a, amely nagyon közel jár az általam megállapított 4.89%-hoz és a Cleveland Plain Dealer adataihoz, amely a Pentagon adataira alapozva, Ohio államból, 1966-os számítás szerint 314 elesett katonát számolt. Ez a lap még 61, 1961—65 között a harctéren elesett ohioiról számolt be, de megjegyezte, hogy ez szórványosabb adatokból ered, mint az 1966-os számítás. Ez az országos számokhoz ará- nyitva is helytálló. Az 1966-ban számolt 314 ohioi halálesettel együtt azt jelenti, hogy összesen 375 ohioi katona esett el a múlt év végéig. Ha a Pentagon adata megfelelne a valóságnak, akkor legfeljebb csak 13 ohioi katona halt volna meg Vietnamban ez év első két hónapjában. E két hónap alatt, a Pentagon adatai országosan 1,182 veszteséget mutatnak, vagyis az előbbi országos veszteségnek 17.8%-át. Ha 1967 első két hónapjában, a korábban jelentett 375 főnyi minimális országos veszteségnek 17.8%-a ohioi volt, az 67-et tesz ki több mint ötször annyit, mint amennyit a Pentagon jelentett. Másképp megvilágítva, ahhoz, hogy a Pentagon adatai megfeleljenek a valóságnak, fel kell tételeznünk, hogy az ohioi halálesetek, az előbbi 5%-ról 1967-ben 1.1%-ra estek. Ennek a valószínűsége feltétlenül minimális. Ez az eltérés azt jelenti, hogy a Pentagon, miután az országos veszteségek létszámát redukálta, ennek megfelelőleg az állami veszteségek létszámát is kevesebbnek tüntette fel. Az itt megállapított eltérés csak minimális eltolódást jelent. A Cleveland Plain Dealer 1966-ról szóló hivatalos statisztika szerinti adatai jelentősen leszűkített számokat mutatnak. Amint már láttuk, az 1961—65-ös számokban nagyobb eltérés van. Végül pedig, a Pentagon külön sorolja fel azokat, akik “nem harcokban” haltak meg. Ez év február végén már 1,711 ilyen esetet jelentett, a kimondottan harcokban elesetteknek 21.9%-át. Ezek is éppúgy halottak, mint a többiek és a valóság az, hogy nagyon sok közülük — ha nem is un. “harcokban” —, de az NFF akcióiból kifolyólag vesztette el életét. Vietnam kiélezi a viszonyt Európa és Amerika között A Wall Street Journal különleges cikkben jelentette, hogy a nyugat-európai közvélemény 80 százaléka “ellenzi, amit Amerika Vietnamban csinál.” Kitűnő riporterük, Henry Gemmill úgy találja, hogy az európaiak vehemensen ellenzik az Egyesült Államok akcióját. Különös nagy hatást gyakorol rá, hogy a konzervatív, “jómodoru” középosztály is ezek között van, a munkásokon és egyetemi hallgatókon kívül, akik hangosan tüntetnek az amerikai vezetők és intézmények elleü. Egy egyén például, mint Írja: “egy nyájas finom hölgy... azt az általános meggyőződését juttatja kifejezésre, hogy itt az ideje, hogy az amerikai csapatok abbahagyják a gyermekek gyilkolását. Az asztalnál senki sem vonta ezt kétségbe... A tipikus európai egyszerűen azt akarja, hogy az U.S. hagyja abba a háborús és menjen ki onnan.’r De az iró emellett azt is kiemeli, hogy ez az ellenállás veszélyezteti az amerikai védelem alatt álló NATO szövetséget és a fő amerikai gazdasági érdekeket: • Segített megerősíteni Európa követeléseit a vámleszállitásokkal szemben. • Valószínűtlenné teszi, hogy Európa elfogadja az Amerika által követelt pénzügyi reformot, mely szerint arany helyett “papirt” fogadna el. • Kilátásba helyezi azt a lehetőséget, hogy a “technológiai különbségek” iránti kifogásokkal az európai kormányok akcióba lépnek az ott működő amerikai vállalatok ellen. A cikk egyik folytatása arról panaszkodik, hogy az U.S. vállalatok haszna esett 1966-ban Nyugat- Európában. A cikk ezt meglehetősen eltúlozza és helyesen azt is megállapítja, hogy ezt az esést részben a Nyugat-Európában beállt gazdasági lanyhulás idézte elő. De fennáll az a gyanú, hogy az amerikai vállalatok kezdik megérezni, hogy az ottani közönség nem szívesen vásárol olyan árukat, amelyek az Egyesült Államok vietnami atrocitásaira emlékeztetnek s hogy a nyugat-európai kapitalisták összefognak az amerikai óriásokkal szemben,, amelyek ki akarják szorítani őket saját földrészükről. Azzal, hogy a mesébe illő profitharácsolás céljából az amerikai nagyvállalatok távolkeleti gyarmati háborújukba mindent bevetnek, saját európai érdekeiket veszélyeztetik, amelyek a jelen pillanatban még mindig fontosabbak a távolkeletinél. Az ilyen meggondolások nyomosabban, mint a morális meggondolások, teremtik meg az egyre növekvő kételyt a vietnami háborúval szemben amerikai nagy üzleti körökben. Az, hogy már a Wall Street Journal is elismeri, hogy mit érez Európa, jó hir az amerikai békeerők számára. Elősegíti annak a lehetőségét. hogy meg lehessen állítani Johnson háborúját és meg lehessen hiúsítani háborús céljait. A vietnami nép gyűlöletes megkinzása főleg a következetlensége miatt megdöbbentő: Washington vállalja a megsemmisítés stratégiájának szégyenét, anélkül, hogy hasznot huzna belőle. Minden úgy fest, mintha az amerikai parancsnokság már csak azért mérné csapásait Észak-Vietnamra, hogy déli “szövetségesei” előtt bizonyságot tegyen elkötelezettségéről. A Magyar Szó tájékoztat az óhazáról, csatlakozzon Ön is az olvasók táborához! Mindezeknek a végrehajtására kéri az amerikai magyarok szives közreműködését. Természetesen, ennek a programnak a "financiális alapja rendkívül fontos". Azért ezt az egyházak, egyletek adományaiból óhajtja előteremteni. Zavaros gondolatmenetüket mi sem jellemzi jobban, minthogy elhiszik, hogy még ma is, 10 évi handabandázás után a falhoz tudják állítani az amerikai magyarságot és intézményeik kasszáját saját céljaikra használhatják fel. Még talán elhiszik, hogy az amerikai kormány most is, mint ’56 után, “felül nekik” és megpróbál — az ő kedvükért — beleavatkozni Magyarország belügyeibe, holott jól emlékezhetnek, hogy Magyarország kormánya akkor is milyen erélyesen és határozottan elutasította azt. Az egész “akció- program” csak azt a célt takarja, hogy maguk kezébe kaparintsák a magyar intézmények feletti hatalmat és vagyonuk fölött rendelkezhessenek. Az amerikai magyarság őrködik intézményei felett, amelyeket felépített és nem engedi hogy azok legyenek a haszonélvezői, akik sohasem építettek és most is csak rombolni akarnak. Egy centet sem szabad megszavazni az Amerikai Magyar Szövetség imáinak és ott, ahol a tényeket nem ismerve megszavazták a támogatást, azt is le kell állítani! A tagok követeljék, hogy egy centet se fizessenek ki a betegsegélyző központok ezeknek az uraknak és szakítsanak meg velük mindenfajta kapcsolatot. JAMAICA T'“42,38 REFRIGERATION & TV. | 168-04 Jamaica Avenue, Jamaica, L.I., N.Y. i (8th Ave Subway 168th St. állomás, Színes televíziók 1 1 ( | légszekrények — Mosógépek — Gáz- és vil- 1 }• lanykályhák — HI-FI — Slereo — Rádiók — ! Porszívó készülékek — Legolcsóbban! Legjobb gyártmányok. — Gyári garancia hFDVFZn FIZETÉSI FELTÉTELEK!
