Amerikai Magyar Szó, 1967. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1967-06-01 / 22. szám
Thursday, June 1, 1967 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 HérvéGifevéc írja: Rev. Gross A. László B. D„ Th. M. “PÜPULORUM PROGRESSION Nem csekély szakmai érdeklődéssel és élvezettel olvastam az avatott tollú “Figyelőnek” lapunkban megjelent tanulmányszerü írását VI. Pál római pápának a fenti cim alatt nemrég kibocsátott en- ciklikájáról. Megvallom: magam is erős indíttatást éreztem a pápai szózat publikálása után, hogy annak mélyreható tartalmával, újszerű hangjával és előrelátható hatásával e rovatban foglalkozzam, de a cikk megírását szántszándékkal elodáztam, mert előbb látni akartam, milyen visszhangot ébreszt a hívők, hitetlenek és közömbösek számlálatlan milliói között és — főképpen! — az amerikai nagyka- pitalista sajtó berkeiben. S mig én kényelmesen vártam, “Figyelő” — felismervén a vatikáni megnyilatkozás óriási horderejét — olyan alapos és tanulságos cikket kanyaritott róla, hogy az egy éles- látásu szocialista buvárkodónak és egy képzett teológusnak egyképpen a becsületére válna. Bár a pápai körlevél jellemzése és boncolgatása közben nem fukarkodik az olyan jelzőkkel, mint: “nagyjelentőségű,” “világraszóló,” stb., a szocializmus tanaiban és történetében otthonos “Figyelő” — teljesen érthető okokból — némi óvatossággal és gyanúperrel analizálja a szóbanforgó encikli- kát. Magam is osztoznám a “Figyelő” soraiból kiérezhető szkepticizmusban, ha nem volnék kor- társ-szemtanuja a katolikus egyházban alig néhány esztendővel ezelőtt megindult és máris hatalmas lendülettel előretörő megújhodási folyamatnak, amely szemmelláthatólag felöli az emberi élet minden fázisát, és ha nem tudnám, hogy egy ilyen történelmi jelentsőségü okmány megszületését hónapokig, sőt évekig tartó tervezgetés, számtalan beható vita és tanácskozás, valamint a szöveg gyakori átírása és gondos átszürése előzi meg, tehát amikor végre napvilágot lát: hűségesen és őszintén tükrözi vissza a vatikáni Kúria és a pápa kollektiv gondolkodását. Mivel pedig a “Népek haladásáról” szóló enciklika pontosan és logikusan beleillik az egyház “aggiornamento”-jának egyéb ra- dikálás újításaiba és mivel kétségkívül hosszadalmas és alapos megfontolás után, nem pedig pillanatnyi felbuzdulásból jött létre, kevés okot látok arra, hogy ezt az uj megnyilatkozást a régi katolikus egyházat méltán megillető gyanakvással és kétkedéssel fogadjam. Ma már a vak is látja, hogy XII. Piusz pápa 1958-ban bekövetkezett halála óta, tehát nem egészen egy évtized alatt, a katolikus egyház a “progressio” országutján nagyobb távolságot futott be, mint a múltban egy teljes évezred alatt.. . Engem személy szerint a római egyháznak a társadalmi és gazdasági kérdésekben most nyilvánossá vált “uj” filozófiája egyáltalán nem lepett meg, hiszen ebben a rovatban, “Mindennek eljő az ideje” cim alatt, 1954 november 25-én, tehát csaknem tizenhárom évvel ezelőtt megjósoltam ennek a bekövetkeztét. Szabadjon ebből az elsárgult rovatomból néhány paragrafust ideiktatnom: “. . .Erős a hitem: eljő annak is az ideje, hogy a kereszténység és a szocializmus — ez a két hatalmas világtényező — felismeri egymásban a közeli rokonságot. Egyesek már régen felfedezték ezt, de a tömegek — Pál apostol szavaival élve — “tükör által homályosan látnak.” (I. Kor. 13:12.) Kiváltképpen, ha a tükör, amit elébük tartanak, torzítva vetíti vissza a világképet. “A szocializmus hive tiszteli a természet törvényeit és hisz a történelmi fejlődésben. Mi keresztények a természet törvényei és a történelem fordulatai mögött Istent látjuk, mint szerzőt. A szocializmus elfogadja a természet törvényeit, de figyelmen kívül hagyja a Szerzőt; a kereszténység formailag elismeri ugyan a Szerzőt, de lábbal tapossa a törvényeit és útjában áll a történelmi fejlődésnek — vajon a kettő közül melyik áll közelebb az Istenhez?! “A szocializmus hisz a minden fajt, minden szint és minden nyelvet magábafoglaló testvériségben, amit osztálynélküli társadalomnak nevez; vajon lényegesen különbözik- ez a tan attól az isteni elvtől, hogy mindannyian egy Atya gyermekei vagyunk A SZOVJETUNIÓ VONAKODIK JÓVÁHAGYNI A KONZULI EGYEZMÉNYT Washingtonból jelentik, hogy szovjet diplomaták tudomására adták illetékes amerikai külügyi tisztviselőknek, hogy a Szovjet valószínűleg nem hagyja jóvá az Egyesült Államok szenátusa által elfogadott konzuli egyezményt, amely a két ország közti hidegháború beszüntetéséhez jelentős lépésnek volt szánva. Bármennyire szívesen is fogadta a Szovjetunió a fordulatot az Egyesült Államok külpolitikájában lAAfWVWVWWWWWWWX/WWWt/WWX/WWV Kivizsgálják a gyógyszerárakat Május 15-én kezdőinek a szenátusi monopóliumkivizsgáló albizottság kihallgatásai a magas gyógyszerárak kérdésében. Az albizottság vezetője, Gaylord Nelson (Wis. demokrata) szenátor, már az előzetes vizsgálatokból megállapította, hogy a gyógyszergyárak felháborítóan magas árat számítanak gyártmányaikért, melyeket márka szerint és nem vegyi nevük szerint árusítanak. A szenátor megemlítette, hogy az egyik gyár egy bizonyos magasvérnyomás elleni orvosságot 1,000 tablettánként 60 centért ajánlott a hadügyminisztériumnak, de ugyanannyiért a kiskereskedő gyógyszerész márkás név alatt $39.50-t fizet. De még ez a gyáros sem kapta meg a rendelést, mert egy másik cég, ugyanazért a mennyiségért 51 centet számított. Nelson szenátor még más gyógyszereket is megnevezett, amelyekért a közönség a kelleténél húszszor többet fizet. Ezek között van a penicillin, mely márkás név alatt $27.50-be, vegyi neve alatt 5 dollárba kerül. Egy asztma elleni gyógyszert 30 dollárért árusítanak egy bizonyos néven, de a vegyi nevén csak 3 dollárba kerül. Egy altatószer márkás néven $16.20-ért, az étvágycsillapitó Dexedrine $22.60- ért kerül forgalomba; ugyanezeket vegyi nevükön $3.90-ért, ill. $l-ért árusítják. Ezek a példák világosan mutatják, hogy mennyivel többet számítanak márkás név alatt a gyógyszerekért azoknak, akik a legkevésbé képesek megfizetni. A receptek 90 százalékán az orvosok a gyógyszereket márkás nevükön rendelik, holott azok semmivel sem jobbak, mint a vegyi néven árusított gyógyszerek — mondta Nelson szenátor. Azért Írják az orvosok igy a receptet, mert “a gyógyszeripar évente 600 millió dolláros hirdetéssel árasztja el őket.” Amellett, a gyógyszergyárak ügynökei állandóan látogatják az orvosokat és elhitetik velük, hogy ugyanaz a gyógyszer nem olyan tiszta, vagy nem olyas hatásos, ha vegyi neve alatt kerül forgalomba. Könnyen be lehet bizonyítani ennek az érvnek a valótlanságát. A kormány csakis a vegyi név alatt rendel gyógyszereket a kórházak részére, még ott is, ahol az elnököt, vagy más magasrangu kormánytagokat kezelnek. Azonkívül az elismert, elsőrendű kórházak is a vegyi nevük alatt vásárolják a gyógyszereket. Nelson szenátor egy újonnan megjelent könyvből vette adatait, a könyv cime “Handbook of Prescription Drugs” (Gyógyszerek Kézi könyve), Írója dr. Richard Burack, aki a Harvard Medical School tanára. Ennek a könyvnek valamilyen jótékony változást kell előidéznie a gyógyszergyárak árszabásaiban. Egy másik szenátusi bizottság is vizsgálatot indított a gyógyszerárak ügyében. a népi demokráciákkal és a Szovjettel szemben, mégsem ujjong a konzuli egyezményért, mely lehetővé tenné, hogy a washingtoni szovjet nagykövetségen kívül más városban, valószínűleg Chicagóban, kellő személyzettel konzulátust állíthasson fel; úgyszintén az Egyesült Államok a moszkvai nagykövetségén kívül konzuli hivatalt rendezhessen be más városban. Még pedig azért nem ujjong, mert nem áll el attól, hogy Észak-Vietnamot a legmodernebb eszközökkel segítse az Egyesült Államok egyre növekvő és egyre embertelenebb támadása ellen. Ezek a modern orosz hadiszerek rövidesen használatban lesznek az amerikai hadsereg ellen a vietnami hadszíntéren és a Szovjetunió úgy vélekedik, — még pedig okkal — hogy a konzuli egyezmény nem szolgálhatja eredeti célját: a két ország közötti kereskedelmi kapcsolat növelését és a kulturális egyezmény kiterjesztését, amikor a Szovjetnek segítenie kell Észak-Vietnam népét az Egyesült Államok minden elfogadható ok nélküli támadásával szemben. Johnson elnök elszámitotta magát külpolitikájában. Azt remélte, hogy a Szovjetunió minden habozás nélkül belenyugszik a vietnami háborúba annak fejében, hogy az Egyesült Államok békésebb hajlamot mutat a Szovjet hiányában. A Szovjetunió semmiféle egyezményért, semmiféle előnyért, semmiféle kedvezményért nem hagyja cserben a szabadságáért és függetlenségéért harcoló vietnami népet. Szivesen jóváhagyná a konzuli egyezményt a Szovjetunió és örömmel támogatna minden kísérletet, amely a két ország közötti barátságot, békés egymás mellett élést erősítené, ha az Egyesült Államok beszüntetné Észak-Vietnam bombázását és ezzel lehetővé tenné a vietnami háború beszüntetésére irányuló tárgyalásokat. Az Egyesült Államok semmit nem veszítene, ha e feltételnek eleget tenne, amit U Thant, az Egyesült Nemzetek főtitkára is magáévá tett. Ez talán az utolsó alkalom arra, hogy Washington kiszabaduljon a meggondolatlansággal és bűnös szándékkal felfokozott céltalan vietnami hadakozásból. Ha Johnson elnök nem ragadja meg ezt az utolsó lehetőséget és továbbra is fokozza a vietnami háborút, könnyen kiprovokálhatja a Szovjetunió és a többi szocialista ország intenzivebb beavatkozását. S ki tudja, nem vezet-e Johnson elnök vietnami politikája a harmadik világháborúhoz és azzal kapcsolatban a félelmetes atomháborúhoz, milliók és milliók pusztulásához? A vietnami háború a borzalmakon kívül néhány abszurdummal is gazdagabbá teszi az emberiség történelmét. A Newsweek'jelentése szerint a Pentagon az utóbbi kilenc hónapban csak homokzsákokra 93 millió dollárt költött, minthogy 334 milliót használtak fel a fedezéket kereső katonák. Csak most jöttek rá, hogy a jutazsákokra nem szabad több pénzt kiadni, mert a mocsaras dzsunge- lekben túl gyorsan tönkremennek. A lövészárkok mellvédjén azóta megjelent a homok — nylonban. v* Saját érdekedben cselekszel, ha a Magyar Szót terjeszted! ^AAAA/ÁA/UVVVÁA/XASV/VtSVAA/VVVt/VVt/VXAA/UÁA/'A/VVVVVV/t/VXA/XA/WVVA/Vft/Vn/VVX/VVVX/lA/VVVVtSVAA/VVWVV-— Isten nem személyválogató — és hogy szeressük felebarátunkat, mint önmagunkat?! Én nem vagyok képes felfedezni a különbséget, ha. a gyakorlati oldalát szemlélem a két világnézetnek. A baj ott van, hogy a kereszténynek csúfolt világ csak prédikálja ezeket az elveket, de nem gyakorolja ... "A ma lehetetlensége: a holnap lehetősége. Ami ma fantasztikusnak tetszik, az holnap elfogadott és megszokott realitás lehet. Ma szinte lehetetlennek látszik, hogy a szocializmus és a keresztény világ- szemlélet egymásra találjanak, holnap azonban mindkét oldalon rájöhetnek, hogy az ellentét csak látszólagos, a cél voltaképpen azonos, csak az eszközök és a “szak-kifejezések” különbözők. .. “Javíthatatlan optimista lévén, szilárdan hiszem: eljő az ideje, amikor a szocializmus s a kereszténység híveinek százmilliói együtt fognak munkálkodni egy uj világ megteremtésén. Az az uj vüág, amely ebből a frigyből fog megszületni, nagyon közel fog járni az “Isten országának” fogalmához. Biztató jeleket látok mindenfelé. A különb világ híveinek minden okuk megvan arra, hogy figyel- mezzenek az Apostol intésére: “Annakokáért a le- csüggesztett kezeket és az ellankadt térdeket egyenesítsétek fel és lábaitokkal egyenesen járjatok, hogy a sánta el ne hajoljon, sőt inkább meggyógyuljon.” (Zsid. 12:12—13.) Eddig az idézet. Nem áltatom magam azzal, hogy fenti jóslatom már be is következett, de azt hogy a római egyház az első lényeges és határozott lépést a beteljesülés felé immár megtette, az ellen- fogulatlan szemlélő nem vonhatja kétségbe.
