Amerikai Magyar Szó, 1967. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1967-05-25 / 21. szám

Thursday, May, 25, 1967 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 9 Victor Perlő: SZOVJET MAGNÉZIUM ÉS A VIETNAMI HÁBORÚ Egyik előadásomon nemrégen, egy hallgató azt a kérdést tette fel, mit tudok arról, hogy a Szov­jetunió a Dow Chemical Companynak magnéziu­mot adott el, amelyből napalmot készítenek. Na­gyon meglepődtem, mert először hallottam ilyes­miről és megígértem az illetőnek, hogy utánajá­rok, hogy mi az igaz ebből. Valaki egy másik lap cikkét említette meg, amely azt a vádat emeli, hogy az amerikai repülőgépek részére szovjet magnéziumot adnak el és ezekkel a repülőkkel harcolnak a szovjet gyártmányú MIG-ek ellen Viet­namban. Mi az igazság? Először is a magnézium nem alkotórésze a na­palmnak. Másodszor, a Dow Chemical vásárolt és szállított az Egyesült Államokba szovjet eredetű magnéziu­mot, ehhez azonban semmi köze nem volt a Szov­jetuniónak, a magnéziumot pedig nem repülőgé­pekhez, vagy más amerikai muníció céljára hasz­nálták fel. A magnézium megérkezett Houston kikötőjé­be és a részleteket közölte a Houston Post (feb. 11). A magnéziumot Rotterdamból és nem szovjet kikötőből szállították. A világ fémkereskedelmé­nek nagy részét nemzetközi társaságok kezelik, melyek különböző helyeken vesznek és eladnak, közben a fémeket raktározzák. Telefoninterjút csi­náltam Sergei A. Shevchenko, washingtoni szovjet kereskedelmi attaséval, aki határozottan állította, hogy ezt a szállítmányt egy előző vevő újból ex­portálta, ami felett a Szovjetunió nem rendelke­zett és a Szovjetunió semmiféle magnézium keres­kedelmet nem bonyolított le a Dow Chemical-lal, sem közvetve, sem közvetlenül. Megcáfolta a Hous­ton Post abbeli állítását, hogy a Dow egyik hiva­talnoka úgy nyilatkozott, miszerint a cég “a szov­jet kormány egyik ügynökségének” fizetett ezért a fémért. Az Egyesült Államokba szállított, szovjet eredetű magnézium értéke 1.1 millió dollár volt. A múlt hónapban az U.S. 1.4 millió dollár értékű alumi­nium szállítását engedélyezte a Szovjetunióba. Ezt sem a termelő cég adta el, hanem a Minerals and Chemicals Phillipp nevű nagy, nemzetközi keres­kedelmi vállalat. Mindkettő egyszeri üzletkötés volt és a vásárlók ismételt megrendelésekre nem gondolnak. A szélső jobboldali reakciósok ordíthatnak, hogy amerikai alumíniumot használnak a MIG-ekben, amelyekkel az amerikai repülőket lelövik és a szél­ső baloldaliak is ordíthatnak, hogy a szovjet mag­néziummal épített amerikai repülőgépek lövik le a vietnami repülőket. De sem a szovjet magnézi­um, sem az amerikai aluminium nem változtatja meg a muníció előállítását, még egyetlen repülő­gépben sem. Ez nem teljes erővel vivött háború. Ebben a háborúban a fémek bizonyos százalékát félreteszik katonai megrendelésekre — rendsze­rint 5—20%-át. A szokatlan, de még mindig csak gyér mennyiségű magnézium vásárlás a Szovjet­uniótól és aluminium vásárlás az Egyesül Államok­tól nem jelenthet mást, mint a vietnami háború­ból eredő megnövekedett nyersanyag keresletet, de nem tartozik az elsőrendű fontosságú háborús megrendelésekhez. Ebben az esetben pedig egészen tiszta a helyzet. A Houston Post idézi a Dow vállalat egyik hivata­los képviselőjének kijelentését, aki azt mondja, hogy a magnéziumot “ujraolvasztják és a Dow szabványainak megfelelő ötvözet formájában álta­lános export céljára készítik elő.” Ez érthető. A Dow Chemical dolgozza fel a világ magnézium ter­melésének 90%-át és az egész vüág termelésének majdnem felét. Ennek 10%-át municiós célokra, 20%-át exportra fordítják. A Szovjetunió a világ második legnagyobb magnézium feldolgozója és ebből a fémből nagyon sokat exportál. A magné­zium ötvözetek legnagyobb vásárlója a nyugat­németországi Volkswagen Co., amely e könnyű fém világtermelésének 20%-át használja fel. A nyugat-németországi ipar majdnem minden magné­zium szükségletét külföldről kénytelen beszerezni. Végül mindent összevetve, ez a magnézium- szállitmány a Szovjetunió normális kereskedelmi exportjának egy része volt; melyet egy korábbi vevő újra eladott- a Dow vállalatnak, amely azt, feldolgozás után, a.külföldi piaeon adja, el, de nem munició céljaira. Persze, az is lehetséges, hogy Amerika és a Szov­jetunió között megforduló áruknak egy kis része a municiógyárakba kerül, annak ellenére, hogy az eladók ezt meg akarják akadályozni. De ezt csak egyetlen módon lehet elkerülni, úgy, hogy meg­szüntetnek minden kereskedelmet a két ország között. A Szovjetunió a békés egymás mellett élés poli­tikáját követve, fenntartja a kapcsolatot az Egye­sült Államokkal, abban a reményben, hogy a viet­nami háborúnak vége lesz anélkül, hogy harmadik világháborúvá fejlődne. A szovjet—U.S. kereskede­lem, az utolsó két évben, évente mindkét részről a 100 millió dollárt sem érte el. Ez jelentéktelen összeg, jóval kevesebb, mint amennyi 1984-ben volt. A Szovjetunió részéről az egyoldalú kereskedel­mi tilalom Amerikával szemben, az országok több­ségének együttműködése nélkül csak üres gesztus lenne. Ezt az Egyesült Államok már fordított irányban, saját kárán tapasztalta, amikor sikertele­nül, kereskedelmi tilalommal próbálta megakadá­lyozni a szovjet gazdaság fejlődését. Washington fontos politikai személyiségei, akik ellenzik a vietnami háborút, mint Morse és Ful- bright, szintén támogatják a kelet és a nyugat kö­zötti kereskedelmet, de a legvadabb héjják ádázul ellenzik. A nyugat és a kelet kereskedelmének ki- fejlesztésére való törekvés teljes összhangban áll a vietnami háború elleni küzdelemmel. A szocialis­ta országokkal kifejlesztett kereskedelmi kapcsola­tok nagyban hozzájárultak a “kommunista vesze­delem” tévhitének lerombolásához Nyugat-Európá- ban és meggyengítették a NATO agresszív szövet­ségét. Ha az Egyesült Államok szabad kereskedel­met folytatna a szocialista országokkal, akkor sok­kal nehezebben tudnának az amerikai politikusok nemzetközi kommunista-ellenes hadjáratokat ve­zetni. Azonkívül, a kelet és nyugat közötti kereskede­lem lehetősége nagyon fontos tényezője lehet an­nak a gazdasági programnak, amely a vietnami- háborús gazdasági programnak helyét elfoglalja. Egyes nagybefolyásu kapitalisták tudatában van­nak ennek. Fontos, hogy a munkások is tudják ezt, hogy összeköthessék a békéért való küzdelmet a gazdasági biztonságért folyó harccal. APRÓSÁGOK Kovács Erzsi rovata A múltkoriban kifogásoltam, hogy Anyák Napja csak egy van az évben, az apáknak is csak egy na­pot adtak, de a savanyu uborka egy egész hetet kapott, a kocsmák pedig egész hónapot. ügy látszik megszívlelték Washingtonban a sok morgásomat és most, hogy kibékítsenek, az egész május hónapot nekünk, az öregeknek adták: kine­vezték májust az öregek hónapjának. “GOLDEN AGE MONTH.” Eddig én csak arany-ifjúságról tudtam, de most már a nyugdíjasokat arany-idősöknek nevezik. Má­jus a tavasz, a fiatalság, a szerelem hónapja és ezt az egészet most nekünk adták. “Tiszteljük, becsül­jük az idősebbeket, szeressük őket” — igy szól a rendelet. Nem nagyon vettem még észre, pedig már 9-ike van. Az arany-ifjúság úgy látszik nem vett tudo­mást az egészről. Azt onnan látom, hogy a sub- wayban olyan nyugodtan olvasott egy arany-ifjú és eszébe sem jutott, hogy átadja nekem, az ünne- peltnek a helyét. Amint kijöttem a subwayból, át akartam menni az utca másik oldalára, hát ha nem ugrok félre fiatalos sebességgel, egy másik arany- ifjú elütött volna az autójával. Már belenyugodtam volna mindenbe, ha ma a kezembe nem akad egy újság és látom, hogy május havát kinevezték a “Wall Street” hónapjának is, mert a newyorki tőzsde most 175 éves. De még ez sem volt elég. Ma hallottam a tele­vízión, hogy május hónap “Légy jó az állatokhoz” jeligével az állatbarátok hónapja. “Adjatok ott­hont a hontalan kutyáknak” — kiáltják az igazi állatbarátok, védjétek meg a kóbor macskákat és stb., stb. jelszóval próbálják jószivüket közhírré tenni. Hát mit akarnak ettől a szegény májustól? Még csak nem is úgy néz ki, mint egy igazi május, hi­szen egy napos, meleg szép nap sem volt eddig, csak esett a hideg eső, még a hó is. Mit akarnak a májustól és az emberektől? Vegyen mindenki részvényt májusban? Emeljenek nekünk öregek­nek kalapot mindennap májusban? Simogassuk a kóbor kutyákat, macskákat májusban? Nékem volna egy jó ajánlatom: emeljék fel a nyugdijunkat még most májusban, hogy az is meg tudjon élni belőle, akinek nincs spórolt pénze. Ez lesz szép május a részünkre! A Wall Streettel nem kell törődni, megsegítette már azt a jóistenke, nincs az rá szorulva senki szeretetére. A kutyákat, macskákat pedig bízzuk a kutya- pec-érekre. KIOLVASTAD A LAPOT? ADD TOVÁBBI MAS IS TANULHAT BELŐLE* ­Méltányoljuk közkatonáinkat , Nem mondunk semmi újat, amikor rámutatunk arra, hogy a legtehetségesebb hadvezér is teljesen tehetetlen és hatástalan, ha nem áll rendelkezésé­re közkatonákból álló, harcra kész hadsereg. Nem mondunk semmi újat, amikor kihangsú­lyozzuk, hogy egy szakszervezeti vezető, legyen az a legtehetségesebb, teljesen tehetetlen, ha nincs mögötte szervezett, fegyelmezett, hracra kész tag­ság. Nem mondunk semmi újat, amikor azt írjuk, hogy a polgári, munkás és egyéb szervezetek idő­ről időre banketteket és más összejöveteleket ren­deznek vezető tagjaik tiszteletére. Tiszteljük meg a közkatonákat Az Ügyvezető Bizottság ezúttal eltér a szokás­tól. Ahelyett, hogy valamelyik vezető egyént ünne­pelnénk, megtiszteljük közkatonáinkat. Megtiszteljük azokat, akik nap-nap után szorgal­masan dolgoztak az előfizetési kampány sikeréért. Azokat, akik nap-nap után feljönnek a kiadóhiva­talba és segítenek kiküldeni a mutatvány lapszá­mok tízezreit, a levelek ezreit. Ünnepeljük azokat, akik állandóan, önfeláldozással támogatják lapun­kat. Azokat, akik anyagi támogatásukkal lehetővé teszik a lap állandó és megszakítás nélküli megje­lenését. Ünnepeljük azokat, akik a piknikeken, szüreti mulatságokon nehéz fizikai munkával já­rulnak hozzá a sikerhez. Ünnepeljük azokat, akik művészi tehetségükkel szórakoztatják az ösz- szejövetelek közönségét, ünnepeljük és méltányol­juk azokat, akik lapunkat hétről hétre elhelyezik az ujságárusitóknál. A fent jelzett munkát elvégző közkatonák ko­operációja lapunk fenntartásának egyetlen alap­köve. Az ő munkájukból merít erőt az Amerikai Magyar Szó. Ezért helyénvaló, hogy őket ünnepeljük, őket méltányoljuk azon az összejövetelen, melyet vasár­nap, junius 18-án tartunk a Yorkville Temple he» lyiségében. Pont egy órakor jó ebédet szolgálunk fel. Azután szép műsorban lesz részük a megjelen­teknek. i Beléptidij nincs. Mindenkit szívesen látunk. Sok az öngyilkosság az orvosok, idegorvosok között Az American Psychiatric Association ülésén Det­roitban jelentették, hogy aránytalanul sok öngyil­kosság fordul elő orvosok, különösen idegorvosok között. 1965 májusától 1967 februárig az orvosok között kétszer annyi öngyilkosság volt, mint a fe» hér amerikai férfiak között általában; az idegor­vosok között ez az arány négyszer annyi volt. Le­hetséges; ohgy gyakrabban fordul elő öngyilkosság idegorvosok között, mint bármely más foglalkozási ágban. - • -j','.-, < .

Next

/
Oldalképek
Tartalom