Amerikai Magyar Szó, 1967. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1967-04-20 / 16. szám
12 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD ________Thursday, April 20, 1967 SPORTHÍREK Egy dollárért árulják az állami sorsjegyeket összeroppant a Konyád Diósgyőr—Bp. Honvéd 4:1 (1:1). Kispest, 12,000 néző. Vezette: Soós G. — hiba nélkül. Kellemes idő, ió talajú pálya. Gólok: Sikora (6. p.), Tóth K. (31. p.), Ruttkai (66. és 85. p.), Szűrként (86. p.). A sérült Tichyt nélkülözve kellett a kispesti együttesnek pályára lépnie, orvosi vélemény szerint a válogatott center sérülése olyan makacs, hogy valószinüleg a jövő héten sem játszhat. A Diósgyőr kezdett, de még egy perc sem telt el, s a Honvéd máris szögletet ért el — eredmény nélkül. Mindkét csapat “söprögetövel” játszott, a hazaiaknál Sipos és a vendégcsapatban a rugby játékos termetű Szigeti látta el ezt a feladatot. A Honvéd Sipos előtt három hátvédet vonultatott fel (Marosit, Tussingert és Tajtit), előttük Tóth Gy. játszott fedezetet, majd az öt csatár helyezkedett el jobbára mélységben változtatva helyeiket. A Diósgyőr hadrendje: 1 — 4 — 2 — 3 volt. A vendégcsapat nem tisztelte a vendéglátót s már a 6. percben gólt ért el. Szurgent 18 méterről nagy erővel kapura bombázott, a labda Sípos hátáról az üresen álló Sikora elé pattant, aki a kifutó kapus mellett mintegy 13 méterről laposan a hálóba bombázott (1:0). A gól fel rázta a Honvédet, de egy ideig a kitünően megerősített diósgyőri védelem ellenállt. A 18. percben Szendrei és Gál összecsapott, a diósgyőri fedezet bal sipcsontja megsérült, két percig a partvonalon ápolták a játékost. Egyre élénkebb, Változatosabb lett a játék, a veszélyes Szurgent és különösen Sikora sok kellemetlenséget okozott a nehézkes, lassú Honvéd-védőknek. De a piros-fehér csatárok megemberelték magukat és a 31. percben kiegyenlítettek. A 31. percben Marosi szabadrúgása után Nagy Antal két ragyogó csellel tisztára játszotta magát, bal oldalról a kapu elé vágta a labdát, amely Tóth Kálmán lábáról a háló jobb sarkában kötött ki (1:1). A félidő befejezése előtt Marosi bomba- baz-áadása a kifutó Bicskei téi'déről pattant visz- sza, a diósgyőriek azonban nem számítottak erre a “húzásra”, s igy elmaradt a gól. A második félidőben a Honvédben Kocsis hát- rahuzódott Tóth Gy. mellé középpályás játékosnak, Szendrei pedig helyet cserélt Tóth Kálmánnal. Sok Sikerrel ez a csere sem járt, mert néhány perces Honvéd-fellángolás és egy lesgól után a Diósgyőr hengerelt. A 66. percben Szurgent Rutíkait szöktette, Sipos elkönnyelmüsködte a védekezést, s igy a vendégcsapat fürge csatára, a kifutó kapus fölött a hálóba lőtte a diósgyőriek második gólját (2:1). A Honvéd továbbra is energián játszott, s a Vendégcsapat a hazaiak nagy megdöbbenésére még két gólt ért el. A 85. percben a szabadon hagyott Ruttkai megszerezte a harmadik gólt, mig a 86. pei’cben Sikora átadását Szurgent értékesítette (4:1). Kitünően megszervezett védelmével, villámgyors csatáraival (Sikorával az élen) megérdemelten szerezte meg a Diósgyőr a két pontot. A New York állam adóügyi megbízottja nyilvánosságra hozta: a törvényhozó testület abban állapodott meg, hogy az állami sorsjegyeket 1 dollárért fogják árusítani, az elárusító helyeknek 2 vagy 3 centet fizetnek a szolgálatért. Júliusban kezdődik az árusítás és havonként lesznek húzások. Honvéd-csatárok az első félidőben még csak mozogtak egy keveset, a mérkőzés második félidejében azonban védelmüktől “példát véve” szinte teljesen leálltak. Nagyon érződött Tichy hiánya. Jók: Tamás, Szigeti, Gál, Hajas, Sikora, illetve' Tóth Gv., Nagy A. DIÓSGYŐR: Tamás — Kovács, Szigeti, Kiss — Gál, Salamon — Ruttkai, Hajas, Szurgent, Sikora, Vass. BP. HONVÉD: Bicskei — Marosi, Sipos, Tajti — Tóth Gy., Tussinger — .Vagy A., Kocsis, Kontóra, Szendrei, Tóth K. A Manchester-könyv körül keletkezett viták folytatódnak. Ezek a viták egyrészt azt tükrözik, hogy a-közvélemény elégedetlen a gyilkosság kivizsgálásának eredményeivel, másrészt megvilágítják az Egyesült Államok uralkodó köreiben kiéleződő politikai harcot, feltárják a Demokrata Pártban egymással vetélkedő csoportok harcát. BÉKETÜNTETÉSEK ORSZÁGSZERTE (Folytatás az első oldalról) két, hogy mindenütt a háború ellen oktassanak és szervezzenek”, mondotta dr. King. Előzőleg öttagú delegációban dr. King formális nyilatkozatot adott át dr. Ralph Bunche-nak, amely kifejtette, hogy a nagygyűlés támogatja az ENSZ alapokmányában garantált béke, egyenlőség, önrendelkezés jogának elvét. Dr. King az újságíróknak kijelentette, hogy ez a tüntetés “csak kezdete egy masszív tiltakozásnak és akciónak ez ellen a törvénytelen és igazságtalan háború ellen.” Később megelégedését fejezte ki a felvonulás és tüntetés méretét illetőleg és megjegyezte: “Ez a háború azért is erkölcstelen, mert életbevágó amerikai érdekek nincsenek ott veszélyeztetve. . . olyan háborút folytatunk, amelynek kérdéseit békés módon is teljesen meg lehetne oldani,” A szónokok között volt dr. Benjamin Spock, a jólismert gyermekorvos és békevezér, Floyd Mc Kissiek, á CORE országos titkára és Stokely Carmichael, a Student Nonviolent Coordinating Committee vezetője. Mr. Carmichael éles szavakkal ítélte el az Egyesült Államok vietnami beavatkozását, mint amely “brutális, faji jellegű” akció és kijelentette, hogy ellenzi a sorozást, különösen a fiatal, fekete amerikaiak besorozását. “Miért menjenek a négerek Vietnamba a ‘szabadság védellné- re’ harcolni, amikor itthon a szabadság és egyenlőség nem jut ki nekik osztályrészül.” Lelkes tüntetés San Franciscóban San Franciscóban több mint 40 ezren vonultak végig a városon, zászlókkal, plakátokkal, felkiáltásokkal tiltakozva a vietnami háború ellen. Ott is a polgárjogi mozgalom, sőt még a Fekete Nacionalisták kimagasló vezérei is csatlakoztak a rendezőséghez. A Fekete Nacionalisták húsz vezére ment elől, zászlójukon ez a felirat: “A vietnami N.L.F. sohasem nevezett bennünket Niggereknek.” A menet a Kezar Stádiumba vonult, ahol több mint 100 ezer főnyi közönség gyűlt össze. A szónokok között volt Mrs. Coretta King — dr. King felesége —, Paul Schrade, az United Auto Workers nyugati vezetője, a Vietnamból nemrég visszatért Abraham Feinberg rabbi, Julian Bond, Georgia-i néger állami képviselő, E. M. Keating és Robert Scheer, a Ramparts folyóirat szerkesztői. Rusk a kommunistákat “vádolja" WASHINGTON, D. C. — Dean Rusk külügyminiszter a “Meet the Press” tv programon azt mondotta, hogy “a kommunisták buzgón szorgoskodnak a vietnami háború elleni tüntetések megszervezésén. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy mindenki kommunista, aki a háborút ellenzi”. A kommunisták minden bizonnyal elfogadják Rusk ur “vádját.” Ne kritizáljunk — mondja Nixon SAIGON. — Richard Nixon, aki minden jel szerint 1968-ban ismét pályázni szeretne az elnöki tisztségre, ideérkeztekor arra kérte az amerikai - polgárokat, hogy “függesszék fel Johnson vietnami politikájának kritizálását, mert ezzel segítséget nyújtanak az ellenségnek.” Nixon egyetért Rusk külügyminiszterrel és a kormány azon álláspontjával, hogy a béketüntetések meghosszabbitják a háborút. Próbálkozásaik azonban minden jel szerint eredménytelenek és a békemozgalom napról-napra erősödik. Lindsay ellenzi a háború felfokozását NEW YORK, N. Y. — Az ország legnagyobb városának polgármestere, Mr. Lindsay tv-interjuban kijelentette, hogy ellenzi mind Johnson elnök, mind Romney politikáját. Lindsay a demokrata elnök és a republikánus kormányzó háborús politikájában nem lát különbséget. “Az én álláspontom — mondotta a polgármester — azonos Mark Hatfield, Oregon állam szenátorának álláspontjával.” Hatfield szenátor háboruellenes programot terjesztett a választók elé és e program alapján került a szenátusba. Hatfield szenátor időről időre felemeli szavát és követeli Észak-Vietnam bombázásának beszüntetését, a háború tárgyalások utján való felszámolását. sssssssssssssssssss>«ssssss©sssssssssssss Ágyba feküdni, tanácsolja egy német újság, meggyógyítja a betegségek felét. Felkelni a másik felét. Mit végzett a ref. egyház óhazai küldöttsége? (Folytatás a 2-ik oldalról) jnagasló képviselője jelent meg, többek között Nagy Lajos püspök, Kecskeméthy József, a Magyar Református Lelkészegyesület főtitkára és dr. Eduard L. Elsőn, a Nemzeti Presbiteriánus Egyház lelkésze, valamint dr. Lovell Ditzen, a Presbiteriánus Központ igazgatója. Jelen volt a fogadtatáson az amerikai külügyminisztérium több magas- rangú tisztviselője. Amerikai tartózkodása utolsó napján a küldöttség felkereste az amerikai protestáns egyházak központját New Yorkban. Rövid megbeszélést folytattak Eugene Smith titkárral, Coventry Smith lelkésszel, az Amerikai Egyesült Presbiteriánus Egyház Külügyi Bizottságának elnökével és munkatársaival, továbbá az amerikai egyházak segélyszolgálatának kelet-európai igazgatójával, Dorman lelkésszel. Ezen a napon tettek tisztelgő látogatást a Magyar Népköztársaság ENSZ-nél működő misz- sziójánál. Csatorday Károly nagykövet és munkatársai az ENSZ székházában fogadták a küldöttséget. Az óhazai ref. egyház küldöttei amerikai tartózkodásuk minden napján érezhették mind az amerikai, mind az amerikai magyar református egyházak és gyülekezetek testvéri szeretetét és megbecsülését. Különösképpen megható és jóleső érzést váltott ki a delegáció képviselőiben az a mély vonzalom és szeretet, mellyel az Amerikában élő magyar gyülekezetek lelkipásztorai és tagjai gondolnak az óhazára, a szülőföldre és az anyaegyházra. Ez a szeretet, hűség és áldozatvállalás kiállta az idők próbáját, változatlan és töretlen maradt. • íme ez volt az óhazai református egyház-delegáció működése. Ez az ut és tevékenység hasznos, előnyös volt mind az amerikai magyar református honfitársak, mind az óhazai reformátusok részére. De nemcsak a református hívőknek, hanem az összmagvarságnak, vallásra való tekintet nélkül, előnyét, javát, érdekét szolgálta és szolgálja az óhazai és az amerikai magyar reformátusok kéz- szoritása. • Az óhazai református delegáció nagy sikere okozta Béky ur egyensúlyának elvesztését. Ez késztette őt és társait arra, hogy a múlt cikkünkben idézett határozati javaslatot keresztül hajtsák az igazgatósági gyűlésen. Ez ellen a javaslat ellen lázad most fel minden becsületes, önérzetes magyar. Lapunk következő számában beszámolunk Béky urék támadásáról és a református egyházvezetők Béky uréknak adott válaszáról. Hívja fel ismerőse, barátja, szomszédja, rokona figyelmét az Amerikai Magyar Szó következő lapszámára.
