Amerikai Magyar Szó, 1967. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1967-04-13 / 15. szám
8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, April 13, 1967 G ár dós Emil: Bányászok — itt és ott SZOCIALISTA HUMANIZMUS Magyarországon rosszul állunk energia-hordozók dolgában. Kevés a szenünk, általában gyenge minőségű és nehezen elérhető. Feketeszenet egyedül a mecseki medencében bányásznak kb. évi 4 millió tonnát. Barnaszén, lignit már inkább akad, de feltárásuk nehézkes és gyakran veszélyes. Az egykor mindenható DGHT, Rimamurányi, stb. trösztök rablógazdálkodása tönkretette a bányák állagát és veszélyeztette kizsákmányolt munkásaik életét. A felszabadulás után a termelés csak 1949-ben haladta túl a háború előtti alig tízmillió tonnás csúcsértéket. Hatalmas erőfeszítésekbe, nagy áldozatokba került a “széncsata” sikeres megvívása. Vagy százezer uj bányászt — kubikost, parasztot, ipari munkást — állítottak be a termelésbe, uj szénmezőket tártak fel, a meddőhányók hegyeiből kiválasztották a felhasználható szenet (az itt kidolgozott módszert Sziléziában is alkalmazzák). Nagyon kellett a szén, importra akkoriban nem támaszkodhattunk, igy a gazdaságos termelés másodrendű kérdés volt. Az egykor megvetett, nyomorgó bányász munkástársadalmunk kiemelt' tagjává vált. Tisztelettel adózunk ma is osztályharcos múltjuknak (a Bányásznapot szeptember 6-án, az 1919-es tatabányai csendőrsortüz évfordulóján ünnepeljük) a hős nógrádi és borsodi partizánok harcainak — de nem álltunk meg ennél. A nehéz, önfeláldozó munkát végző bányász a legtöbbet kereső, legjobb körülmények között élő munkássá vált. A magas bérek és társadalmi juttatások mellett hűségjutalmak, nyugdíj kedvezmények ösztönzik őket. Nem is maradt el az eredmény. A folyamatosan emelkedő termelés elérte az évi 30 millió tonnát. Bizony sokszor túl drága volt ez a szén (Nógrádban 100 forint értékű szén kitermelésére a kormány 47 forintot fizet rá), de ez másodrendű kérdés volt a múltban. A gazdaságos termelésért Az utóbbi években sokat javult a helyzet. Elmélyült a szocialista országok együttműködése, növekedett a sziléziai szén és a koksz importja, sok villamosenergia jön be az országok közti távvezetéken, mig a Barátság Csővezetéken át áramlik a szovjet olaj. Nálunk is emelkedett a szénbányászat hatásfoka, gazdaságossága, s hatalmas olaj- és földgáz mezőket tárunk fel az Alföldön. Az önköltség, termelékenység a bányászatban is kulcskérdéssé vált. Fokozatosan leépül a nehezen bányászható, gyenge kalória értékű nógrádi és borsodi szenek kitermelése, több aknát már le is zártak. Növekszik a termelékenység gépesítéssel, automatizálással, s közben uj jobb minőségű, ill. felszíni fejtéssel jöveszthető szénmezőket tárnak fel. Mindez a munkáslétszám csökkenésére vezet. 1965-ben egy százalékkal kevesebb bányász dolgozott, mint 1964-ben. A terv szerint az év elején dolgozó kb. 97.000 bányászból 1968 elejéig 3200-at más munkakörben kell elhelyezni. Félreértés ne essék, hazai szénre továbbra is szükség lesz. Szénhidrogén termelésünk felfutása, a 800 megawattos atomerőmű és energia importunk fejlesztése mellett 1975-ben ugyancsak 30 millió tonna — sokkal jobb minőségű — szénre lesz szükségünk, de ezt 74,000 bányász fogja kitermelni, korszerű, a veszélyes és nehéz munkát kiküszöbölő technikával. . A fentiekből a felületes, s nem a legjobb hisze- mü szemlélő furcsa következtetéseket vonhat le Lám, a szocializmusban is érvényesülnek a gazdasági verseny vastörvényei. Ahol nincs annyi bányászra szükség, akkor el kell bocsátani, az aknákat lezárni — körülbelül úgy, mint a kapitalizmusban. . . Hát “körül” talán igen, de “belül” semmikép RÉTESHÁZ ÉS CUKRÁSZDA 5 1437 THIRD AVENUE, NEW YORK, N. Y. 1 c (A 81-ik Street sarkán) — Telefon: LE 5-8484. ] c Mignonok .születésnapi torták, lakodalmi. Bar- j 5 Mitzvah-torták. — Postán szállítunk az ország < minden részébe. — Este 7.30-ig nyitva W AWMUivvtivvvuumnARnivvvinnivvuuvAAAiM sem! A tőkés minden teketória nélkül szélnek ereszti a felesleges bányászokat, akik — a monopoltőkés állam és a reakciós szakszervezeti vezérek által elárulva — éles, fegyveres összecsapásokkal, ülősztrájkokkal, tüntetésekkel harcolnak a munkához való jogukért. Ez történik Appalachiá- ban, az angliai Walesban, a belga Borinageban, a Ruhr vidéki és észak-francia szénnezőkön! A bányászok ügye a nép ügye Alapvetően más a helyzet nálunk, hol a dolgozók kezében van a hatalom, s ahol az állami és gazdasági vezetés és a szakszervezetek szorosan együttműködnek a társadalom érdekeinek — igy a dolgozók életszínvonalának — előbbrevitelében. A néhány ezer bányász kérdése egész társadalmunk ügye lett, mely felmerült a MSzMP kongresszusán, az Országgyűlés napirendjén, s nyilvános vita tárgyát képezi a sajtóban, rádióban és tv-ben is. Mi is a helyzet a bányászokkal kapcsolatban? Dr. Lévárdi miniszter beszámolt az országgyűlésnek a felső vezetés elgondolásairól. Kilenc év alatt kb. 23,000 bányásszal kevesebbre lesz szükség. Ezekből mintegy 15,000 nyugdíjba megy (a korhatár 55 év) s helyüket nem fogják betölteni. S a többi 8,000? A legegyszerűbb válasz az lenne, hogy könnyen el tudnak helyezkedni gyorsan és egyenletesen fejlődő népgazdaságunkban. Végeredményben évi ezer emberről van szó (U.S. méretekben 20—30,000-ről, mely nem is jön számba a létbizony talanságban élő milliók mellett)., A kérdés azonban nem ilyen egyszerű. Nemcsak elhelyezkedésről, esetleg uj szakmáról, más vidékre költözésről van szó, hanem a szocialista család több ezer tagjáról, akik derekasan dolgoznak, s ennek következtében jól is élnek, a maguk módján, túlnyomóan kis bányászfalvakban, családi házakban és egy egész különös mesterséget folytatnak. A bányászat önmagában álló. Szaktudást, erőfeszítést, bátorságot követel a vájár mestersége. S mi történne ezzel a kiváló, jól kereső szakmunkással, ha pl. egy gyárban kellene elhelyezkednie? Más szakmája nincs, s bizony a nagy erőbevetést követelő segédmunkási beosztáson kívül — akinek a fizetése a vájárénak kb. a felét éri el — másra nem igen számíthat, legalább is mig egy újat el nem sajátít. Az anyagi kérdések nem egyszerűek. Egy nógrádi vájár évi keresete kb. 30,000 forint, egy acélgyári munkásé átlag 19,000 ft. Soknak saját családi háza van (vagy társasházban él), autója, háztartási gépei, melyeknek egy részét hitelbe vette. Nem lehet egyszerűen összecsomagolni és családot otthagyva, egy városi gyárban elhelyezkedni. Továbbá nem szabad megfeledkezni a bányavidéken felnőtt fiatalok elhelyezéséről sem. Tehát megfontolt, komplex megoldásra van szükség, amely nagy vonalakban már ki is alakult es a sajtón keresztül nyilvánosság elé került. A megoldás útja A legegyszerűbb megoldás egy más bányavidékre való áthelyezés, a Dunántúlra, uj szénfejtésekre, de ez a törzsbányászoknak csak kis hányadán segítene. A pécsi uránbányákban is szükség van munkaerőre. A tv be is mutatott egy csoport északról érkezett fiatal szénbányászt, akik kipróbálják a felajánlott munkát, a jó kereset és lakás kilátásaival. Az alföldi olajmezőkön is sok, a bányászathoz közelebb álló munkalehetőség kínálkozik. Áttelepítés esetén jelentős segítséget kapnak, addig pedig távolélési pótlékot, mellyel növelhetik a család jövedelmét. A lezárt tárnák környéke sem néptelenedik el. Minisztertanácsi határozat alapján állami és szövetkezeti vállalatok üzemeket, telepeket hoznak létre a helyi munkaerő és a felhasználható épületek és berendezések igénybevételével. Akadnak ezek között nagyüzemek is, igy Kisterenyén egy hatalmas öntődét állítanak fel, mely többezer munkást fog alkalmazni. Hidason a felszabadult 900 bányász egy része más baranyai tárnákban helyezkedett el és a volt bányaépületekben faipari, gépjavító, pa- pirfeldolgozó üzemet létesítenek. A borsodi Királd- ra a Ganz-Mávag telepitett egy üzemet, az esztergomi Műszeripari Müvek egy volt munkásszálláson 4—500 embert foglalkoztató üzemet létesít. A salgótarjáni vállalatok a felszabaduló bányatelepeken egy sor üzemet hoznak létre, drót- és kovácsoló müvektől a nőket foglalkoztató irószergyárig és ruhagyárig Sok példát hozhatnánk még fel, de a fentiek is rámutatnak arra, hogy milyen gyorsan, rugalmasan reagál népgazdaságunk a munkához való alkotmányadta jog biztosítására. Még azt is hozzátehetjük, hogy egyes munkahelyeken srron kívül be lehet vezetni a 44 órás munkahetet. Nyugdíj, hitel Határozatokat hoztak a társadalombiztosítás kérdéseiben. Az idősebb korosztálynak nem kell attól félni, hogy a munkahely változtatással járó esetleges jövedelemcsökkenés befolyásolná nyugdijukat, A bányászok maguk állapíthatják meg, hogy mely öt (legmagasabb keresetű) esztendő átlagát vegyék alapul a szokásos öt utolsó év átlaga helyett. Rokkantság, csökkent munkaképesség esetén az 55 éves korhatár előtt “százalékolhatják le” a dolgozót. Sokan nálunk is igénybe veszik az Országos Takarékpénztár lakás s áruhitel akcióit, bár az utóbbi nak kisebb a szerepe, mivel tervgazdaságunk alapköve a fogyasztás és kereset közti egyensúly biztosítása. Itt az “installment buying” az OTP-n keresztül bonyolitódik le, a munkaadó vállalat közreműködésével, oly módon, hogy a visszafizetés nagysága arányban álljon a dolgozó keresetével. Az OTP intézkedett, hogy jövedelemcsökkenés esetén a visszafizetés részletei is csökkenjenek. Ha a bányász elköltözés előtt nem tudja eladni házát, úgy a havi 250—500 ft. visszafizetés mindaddig szünetel, amig a vevő át nem veszi a törlesztést. Külön elbánásban részesül az áttelepülő, saját házat építeni vagy venni akaró bányász. A rendkívüli áttelepülési megtérítés ill. hozzájárulás mellett — mely 20.000 forintig mehet — kedvezményes házvásárlási hitelt is kap. Mindez talán furán hangzik a gazdag U.S.-ben, ahol korlátlanok a hitelre való vásárlás lehetőségei. A monopoltőke eladási és hitelnyújtási szervei “magasnyomással” működnek, de mihelyt a havi részletfizetés késik munkanélküliség vagy betegség következtében, héjjá módjára lecsapnak és elhurcolják a részben kifizetett ingóságokat. A szocialista országokban a legnagyobb érték az ember — és nem a könyörtelenül kicsikart profit. Nálunk nincs papirháboru a nyomor ellen — s nincs is rá szükség — nem prédikálunk a Nagyszerű Társadalomról, hanem tudatos, tervszerű munkával, a szocialista humanizmus szellemében építjük a valóban nagyszerű társadalmat. A Magyar Szó tájékoztat az óhazáról, csatlakozzon Ön is az olvasók táborához! Rendelje meg az Amerikai Magyar Szól II MAGYARORSZÁGI ROKONAI RÉSZÉRE Az óhazai magyarok nagy érdeklődéssel ol- : vassák lapunkat. Óhazai előfizetőink szeretik a Magyar Szót és ottani olvasóink száma egy- i re növekszik. • A legszebb, legjobb és a legtartósabb ajándék óhazai rokonai, barátai részére: ELŐFIZETÉS A MAGYAR SZÓRA. Rendelje meg még ma! — Használja az alanti szelvényt — AMERIKAI MAGYAR SZÓ 130 East lóth Street New York, N. Y. 10003 Kérem küldjék a lapot a következő címre: Név: ................................................................... Cim: .................................................................. Város: ................................................................ Megye: .............................................................. (Egy évi előfizetés Magyarországra $12.00, félévi $6.50, negyedévi $3.50)
