Amerikai Magyar Szó, 1967. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1967-04-06 / 14. szám
Thursday, April 6, 1967 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 5 Fegyveres erőink egyik vezető tábornoka tette ezt a kijelentést nemrégiben: “Ha Vietnam még mindig nem hajlandó beadni a derekát, egyszerűen visszabombázzuk őket a kőkorszakba.” Szép szavak. Milyen szerencsések vagyunk mi. Gondoljuk csak meg. Bennünket senki, de senki sem kell, hogy visszabombázzon a kőkorszakba. Amikor minálunk ilyen erkölcsi felfogású emberek kerülhetnek az ország legfontosabb állásaiba — akkor ez annak a bizonysága, hogy mi még ki sem másztunk a kőkorszakból. • Pál' hete nagy felhördüléssel tárgyalták lapjaink az itt tanuló délvietnami diákok esetét. Az történt, hogy államköltségen idehozott pártucat diák tanulmányai végeztével vonakodott visszatérni Dél-Vietnamba, ehelyett Franciaországban akarnának letelepedni. Hát ez bizony nagy szemtelenségnek bizonyult részükről, hiszen azért költötte kormányunk rájuk azt a temérdek pénzt, hogy egyetemi végzettségükkel hasznára legyenek a dél- vietnami kormányzatnak. Még az is szóba került, hogy elszedik útlevelüket és igy kényszerítik őket a hazájukba való visszatérésre. Mindez eszembe juttatta azt a másik, dolgot. A szovjet állam ingyen, sőt anyagi segítséggel taníttatja ki összes diákjait, az elemitől kezdve az egyetemig azért, hogy képzettségükkel aztán hasznára legyenek hazájuknak. Mi pedig mindig nagy cécó- val ünnepelünk csalogatunk és nyugatra biztatga- tunk mindenkit, akit lehet. Propaganda a lapoknak, de nagyon hasznos is, ha a más állam költségén tanult mérnök vagy orvos tudása és munkája itt hoz eredményeket. Nálunk a felsőbb tanulás rengeteg pénzbe kerül, sokkal olcsóbb gazdaságunknak befogadni az elkészült anyagot. Ez igy nagyszerűen kifizeti magát. Csak amikor a cipő a másik lábra kerül és egy tucat délvietnami diáknak nem akaródzik a mi költségeinket vietnami pártfogóink részére munkájukkal visszafizetni — ez ugyebár csúnya dolog? • Vagy öt-hat évvel ezelőtt egy moszkvai zsinagógában újévet ünnepeltek a hívek, amikor valaki egy féltéglát vágott az ablakba. Erről a csúf epizódról azóta és még mostanában is időnként olvashatunk a lapokban, annak bizonyítására, hogy a Szovjetunióban antiszemitizmus dúl. Időközben ismételten megtörtént az Egyesült Államokban, hogy “ismeretlen tettesek” zsidó temetőket gyaláztak meg, zsinagógák ablakait törték be, horogkereszteket rajzoltak templomok falaira, de mindez “ismeretlen tettesek” egyéni cselekedete volt és senkinek sem jutott eszébe antiszemitizmust emlegetni. AzRendelje meg az Amerikai Magyar Széf MAGYARORSZÁGI ROKONA! RÉSZÉRE Az óhazai magyarok nagy érdeklődéssel olvassák lapunkat. Óhazat előfizetőink szeretik a Magyar Szót és ottani olvasóink száma egyre növekszik. • A legszebb, legjobb és a legtartósabb ajándék óhazai rokonai, barátai részére: ELŐFIZETÉS A MAGYAR SZÓRA. Rendelje meg még ma! — Használja az alanti szelvényt — AMERIKAI MAGYAR SZÓ 130 East 16th Street New York, N. Y. 10003 Kérem küldjék a lapot a következő cinné: Név: .............................................................. Cim: .............................................................. Város: ............................................................ Megye: ............................................................. (Egy évi előfizetés Magyarországra $12.00, félévi $6.50, negyedévi $3.50) tán csak idestova két hete, mindjárt a Detroit melletti Trentonban meggyalázták a zsinagógát, a szertartási mátokat összetépve felgyújtották, úgyhogy az egész templom belseje kiégett. Csak tessék elképzelni, mennyit és milyen elképesztő részleteket olvashatnánk erről, ha e barbárságokat nem Trenton, Michiganben, hanem Trenton, Ukrajnában követték volna el. • Fene tudja, néha elvesztik az emberek humorérzéküket. Hogy történt, hogy nem Dél-Vietnam kegyelmünkből kormánynak titulált vitézlő tábornokai szokás szerint összegabalyodtak egymással, elsősorban zsebelési okokból és megüzenték az egyik Tue nevezetűnek, aki történetesen éppen külföldön járt, hogy haza ne merjen jönni, mert bíróság elé állítják panamázásokért, sikkasztásokért s hasonlatos kormánycselekedetekért. Ellen ben felajánlották neki, hogy ha békésen tudomásul veszi a dolgot és külföldön marad, kinevezik Dél- Vietnam nagykövetének valahová. Ez igy volt olvasható újságjainkban és hallhattuk a rádióban kereken és egyenesen minden megjegyzés nélkül. Egy panamista és tolvaj délvietnami tábornok válogathat a börtön, vagy nagyköveti kinevezés között — ez mégis csak meg kell, hogy ragadjon az ember fülében. De senki sem ütközött meg rajta és senkinek sem csiklandozta meg a humorérzékét. A kormány panamistának és tolvajnak mondja a tábornokot, de kinevezi külföldre nagykövet- -képviseletében. Akár ide is küldheti Washingtonba nagykövetnek. Valóban jellemző képviselője lesz a dél-vietnami társaság, akarom mondani kormányzat igazi karakterének. • Dél-Vietnam kormányának tábornokai időnkint összerugják a port nemcsak azon, hogy ki mit lopott és mennyit, hanem például azon is, hogy a kormány tagjainak legnagyobb része nem is Délről való, hanem északi és mégis Dél-Vietnamot akarják képviselni. Maga a nagyfiú, Ky is északról való. E tények különös ellentmondásban vannak kormányunk hivatalos álláspontjával, hogy Vietnam két ország és nem egy, ennélfogva ott nem polgár- háború folyik, hanem Észak beleavatkozik Dél- Vietnam dolgába és mi egy “független” országot segítünk “külföldi” erőszak ellen. Ilyenformán azonban kérdezhetjük, milyen “jogcímen” állítottunk fel és támogatunk mi egy külföldiekből ösz- szeverbuvált kormányt? Milyen jogcímen? — kérdeztem. Bocsánat az illetlen szóért, már rég túljutottunk azon a ponton, hogy akármilyen álláspontunkkal és cselekedetünkkel kapcsolatban jogcímekkel bíbelődjünk. De azért sokszor beszélgetünk északról jövő erőszakról, ezalatt azonban az égvilágért sem az északi emberekből álló kormány értendő, melyet a délvietnamiak nyakára ültettünk. • Tudnivaló, hogy mi erkölcsös nép vagyunk. Az erkölcsös embert úgy lehet megismerni, hogy ha valami csúfságon kapod rajta, egy hangzatos szót talál föl a dicstelenség mentségére. így például valahányszor a CLA működésére kerül a beszéd (mostanában még gyakrabban, mint azelőtt), a jó erkölcsös polgár igy szólal meg, kicsit szemérmesen és enyhe restelkedéssel: “Nincs segítség, mi ‘nyilt társadalom’-ban élünk — szemben a szovjet államok ‘zárt társadalmá’-val, tehát muszáj, hogy mi kémkedjünk és leskelődjünk utánuk, még kémrepülőgépeket is küldjünk területük fölé és ür- bolygókat használjunk fel hasznos fényképek készítésére.” Ez nagyon úgy hangzik, mint az egyszerű tolvaj védekezése: sajnálom, de le kellett törnöm a zárat, hogy elvihessem az aranyórát, mert a pofátlan ember bezárta az ajtót kulcsra. így szólva ez érthető beszéd volna és legalább őszinte, de hogy az istennyilába keríthető ebbe bele a “nyílt társadalom”, meg a “zárt társadalom” szóbeszéd. Ha megkérdeznénk az illetőt, csak hápogna, hiszen nem merné azt mondani, hogy a mi “nyílt társadalmunkban nyitva tartjuk az ajtókat! Akarjon csak valaki besétálni bizonyos területekre, vagy gyárakba és hamarosan megismerkedik az FBI néhány tagjával, akiket még az is érdekelni fog, hogy a kedves nagymama, amig élt, eleget járt-e templomba? Egyetemi tanárok kémeket, kémek egyetemi tanárokat játszanak meg — csupa nyíltságból. Avagy az tesz benünket nyílttá, hogy némelyik automobilgyár ablakai önműködően elsötétednek, ha a közelben egy repülőgép kering, mert még kikémlelheti, hogy az uj automobil farkincáját jobbra vagy balra akarják-e kanyaritani. Hasonlatosan csupa nyíltságra vall, amikor egyik gyár legmélyebb ablaktalan pincéjében tervelik ki a hajpo- mádé uj üvegjének alakját, a konkurrens pedig telefonokat drótoz meg, kémeket küld és veszteget, hogy ezt a nagy titkot megtudja. így megy ez felülről lefelé. A telefonlehallgatások, lepénzelések, titkolózások és kémkedések korát éljük. Ipari titok, hadi titok. .. — titok, titok, titok.. . Titok kedves nejem életkora, hogy milyen szinü szappant fog a jövő hónapban piacra dobni a gyáros, hogy elől lesz-e a motor az automobilban, vagy hátul és hogy milyen mély és széles az a szakadék, amely az igazságot a kormány nyilatkozatoktól elválasztja. A legnagyobb titok azonban mégis az, hogy milyen alapon nevezhetjük magunkat “nyílt társadalominak. A négerek egészsége rosszabb, mint a fehér lakosságé A Howard egyetemmel kapcsolatban dr. James G. Haughton és Paul M. Densen, New York állam közegészségügyi hivatalának szakértői, tanulmányi statisztikai jelentést adtak ki, amely kimutatja, hogy egészségügyi téren a négerek jóval a fehérek mögött vannak. A halandóság a négerek között — az orvostudomány előrehaladása ellenére —- sokkal lassabban csökken, mint a fehérek között. Dr. Haugton ezt nagyon tragikus jelenségnek nevezi és adatokkal támasztja alá meglátásait: — 1930-ban kétszer annyi néger anya halt meg gyermekszülésben, mint fehér. 1964-ben minden 100 ezer élve született fehér gyermek közül 22.3 halálozott el csecsemő korában, a nem-fehérek közül 89.9. — 1940-ben 14-szer annyi nemfehér, mint fehér anya szült gyermeket csupán szülésznő segítségével. 1960-ban ez a szorzószám már 23-ra emelkedett. 1960 és 1964 között, az újonnan bejelentett tuberkulózis esetek száma New Yorkban a négerek között 1 százalékkal növekedett a portorikói lakosság körében 12%-kal, fehér lakosság körében pedig 28%-kal csökkent. Dr. Densen véleménye, hogy a négereknek, már születésük percétől fogva kevesebb esélyük van az élethez és az egészséghez, mint a fehéreknek. 1963-ban minden 1,000 élve születés után a fehér lakosság körében 13.7, a néger lakosság körében 26.7 volt az elhalálozás. “Még elszomorítóbb — mondották a tanulmány szakértői —, hogy ez a különbség a gyermekhalandóság terén egyre növekszik. A tudományos tanulmány azt is kimutatta, hogy nem faji eredetűek az inditó okai a négerek és fehérek egészségi állapota közötti nagy különbségnek. “A legfontosabb tényező ebben — mondotta dr. Haughton — a szolgálatok elérhetetlensége. Sok rendelkezésre álló szolgálathoz, a bennük rejlő nehézségek miatt nem lehet hozzájutni. A klinikai fogadó órákat nem a beteg, hanem az orvosi kar kényelme szerint határozzák meg. A kórházak elérhetetlensége is visszatartja sokszor a betegeket a kórházba menéstől.” A jelentés azt is kimutatja, hogy még súlyosbítja a problémát az a tény, hogy kevés képzett orvos, ápoló és egészségügyi technikus van. Bódog András: Idétlen megjegyzések I ISMÉT KAPHATÓ “LEARN HUNGARIAN” | Bánliidi-Jókay-Szabó kiváló nyelvkönyve s angolul beszélők részére, akik magyarul akarnak tanulni £ Gyönyörű, keménykötésben, finom papíron, raj- f zokkal és képekkel — 530 oldal — a Budapesti g Tankönyvkiadó Vállalat kiadásában Ára $4.00 és 20 cent postaköltség „ > 5 Megrendelhető' a MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALÁBAN g 130 East 16th Street, New York, N. Y. Í0003 £ S 5
