Amerikai Magyar Szó, 1967. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1967-04-06 / 14. szám

ÖREGKOiUAK SZERVEZETE A KONGRESSZUS ELŐTT Kérik a társadalombiztositást a Medicare és a Medicaid kiterjesztését ÉGYRŐL-MÁSRÓL írja: Somogyi Zoltán A pénzarisztokrata születésnapja A JM:' Y. Times, amely igen gyakran a fontos nemzetközi eseményeket is lakonikus rövidséggel közli — sőt a saját vietnami háborúnkról is sok­szor csak annyit jelent, hogy apró-cseprő csatáro­zások folytak, ahol mondjuk 80 Vietcong és két amerikai vesztette életét — ez alkalommal egész oldalas, részletes, lelkes hangú tudósításban közli Amerika népével, hogyan ünnepelte meg Mrs. Post 80. születésnapját. Érdeklődéssel nézem a cikket, mert arra gondo­lok, hogy Mrs. Post bizonyára valamilyen világ- megváltó dolgot müveit, vagy esetleg általam ed­dig nem ismert kiváló iró, művész, stb. Csalódá­som azonban egyre nő, mert olvasás közben kide­rül, hogy Mrs. Post egyetlen érdeme, hogy jó he­lyen született és egyetlen örököse a többszáz mil­lió értékű Postumnak; vagyis hamisitatlan, igazi arisztokrata. A cikk felsorolja a megjelent kiváló­ságokat, az elegáns ruhákat, a mink- és hermelin díszítésekkel, a drága nagyértékü ékszereket, stb. Ismerteti az ünnepelt külső és belső szépségét, elegánciáját, kiváló Ízlését és főleg jótékonyságát. Azután felsorol néhány dolgot, amely csak igen kis töredékét teszi ki Mrs. Post földi javainak. Kiderül, hogy az év minden szakához különféle stílusban épitett, csodálatos kastélyai vannak az ország különböző tájain. Hollywoodban, pazar ker­tekkel övezett “szerény” hajlékában, a 18. század­beli francia bútorok között tölti a tavaszt és az őszt. Palm Beachen, a mór stilusu kastélyában a te­let tölti és végül a Saranac-tó melletti pompás he­gyi kastélyában szenvedi végig a nyarat. És miután ilyen nomád életet él, állandóan változtatva lakó­helyét, vendégei szállítására van egy kis, 16 szemé­lyes turbópropeller hajtású repülőgépe is. De a vizi kirándulásokról sem szabad megfeledkezni, igy erre a célra is akad egy szerény kis yachtja, mindössze 40 személy befogadására, amelyen 62 személy teljesít szolgálatot. Mrs. Post nagyon szerény, a nyilvánosságot nem szereti! Csendesen, elvonulva használja márvány­ból készült fürdőkádjait és mert roppant szereti az elegáns fürdőszobákat, a csillárok aranyból ké­szültek. Praktikus dolog is, mert az arany nem oxidálódik, kevesebbet kell tisztogatni, a kiszol­gáló személyzet energiáját is kíméli. Lám, mégis igaza volt a szónoknak, hogy Mrs. Post jótékony lélek! Sőt, valami 2 millió dolláros adományáról is szólt, amit néhány éve követett el. Ezek a nagy- összegű adományok nekem mindig gyanúsak, mi­óta tudom, hogy az ilyen hatalmas tőkéjű csopor­toknak, nagytőkéseknek valóságos adózsonglőrjeik vannak, akik kiszámítják, hogy a nyereséget csök­kentő, nagy adományok átlendíthetik az adózót egy olyan alacsonyabb adózási csoportba, ahol leg­alább annyit tud megtakarítani, mint a monumen­tális, nevét örökre hirdető jótékonyság összege. Ezért én úgy vélem, hogy az aranycsillár használata sokkal meggyőzőbb érv Mrs. Post jószivének bizo­nyítására. Hogyan éltek a magyar arisztokraták? Ha már legnagyobb napilapunk ilyen szépen el tud dicsekedni pénzmágnásainkkal, engedjék meg, hogy eszükbe juttassam, hogy semmi sem uj a vi­lágon. A mi szülőhazánk, nem is olyan régen még hihetetlenül “gazdag” volt arisztokratákban. Még ma sem tudom megérteni, hogy a kis, koldus or­szág honnan szedett össze annyi arisztokratát? És az övék volt minden! Amerre a szem ellátott, amer­re utad vitt, grófi, hercegi földek, uradalmak, kas­télyok voltak találhatók. Csaknem minden faluban, községben, ott voltak az uraságok. Vasrácsos, dí­szes kerítések, nehézveretü kapuk mögött utak, angolkertek, vadaskertek közé ágyazva díszelgett a kastély, amelynek falai között éltek az arisztok­rácia tagjai. A falu pedig tisztes távolságban fulla­dozott a sárban, a nyomorban. A paraszt mély tisz­telettel nézett a kastély felé, mélyen megemelte gyűrött süvegét, ha véletlenül az uraság arra ko- csikázott egyenruhás kocsisával és a hintó elé fo­gott pompás lovaival. Bizonyára arra gondolt, amit a jövőbelátó nagy magyar költő olyan csodálatos A National Council of Senior Citizens, az öreg- koruak országos szervezete, március 21-én a kép­viselőház előkészítő bizottsága előtt hozott fel nyo­mós érveket a társadalombiztosítási programok megjavítására. Az öregkoruak szervezetének veze­tői kérték a kongresszust garantálja azt is, hogy az öregeknek és szegényeknek kijáró orvosi szol­gálatok ugyanazt a mértéket üssék meg, mint a gazdagok orvosi szolgálatai. A National Council vezetői meglehetősen gyenge álláspontot foglaltak el avval, hogy — habár keve- selték — egyszerűen csak támogatták és sürget­ték Johnson elnök kezdeményezésének megvalósí­tását, amely a társadalombiztosítási nyugdíjnak mindössze 20%-os emelését javasolja, ülő volna, hogy ilyen szervezet, amelynek országszerte 2 mil­lió öreg, nyugdíjas tagja van, határozott és pozitív javaslattal álljon elő az öreg polgárok sorsának megjavítására. Nekik kellett volna olyan progra­mot benyújtani, amely mintaképül szolgálhatna és amelyet a szakszervezetek és haladó szellemű politikai csoportok támogathatnának. Mindamellett a Council vezetője, James C. O’Brien, meggyőző érvekkel ecsetelte a társada­lombiztosítás hiányosságait. Kimutatta, hogy az öregkori nyugdíj a leggyengébb láncszeme a szö­vetségi biztosítás újonnan kiterjesztett hálózatának és itt van a legégetőbb szükség a járulék eme­lésére. Egy másik vezető, William R. Hutton a Medi­cares analizálta. “A Medicare túl gyakran ponto­san azokkal szemben gyakorol megkülönböztetést, akiknek a legnagyobb szükségük van rá. Ez az ál­lapot mindaddig megmarad, amig a kongresszus meg nem szünteti a kórházi kezelésnél a kötelező első 40 dollár lefizetését, az orvosi számla első 50 dollárjának, a további orvosi költségek egyötödé­nek és egyéb költségeknek a páciens által való fi­zetését.” Hutton azt is kérte, hogy a Medicare fedezze a hallókészülékek, szemüvegek, a lábápolás és egész­ségügyi felszerelések költségeit és vidékenkint szabályozzák az orvosi honoráriumokat, hogy evvel megállítsák az orvosi költségek egyre fokozottabb növekedését. Az ápoló otthonok nívón aluliak A Medicare és a Medicaid előirt szabványai sze­rint elfogadott ápoló otthonok közül nagyon sok az elfogadott színvonalon alul van. Miután a Medicare életbeléptetésével sokkal nagyobb a szükség a lá­badozó otthonokra, különböző helyekről egyre na­gyobb nyomást gyakoroltak abba az irányba, hogy enyhítsék az elfogadhatósági szabályokat, hogy mi­nél több lábadozó otthon vehessen részt a prog­ramban. Hutton kimutatta, hogy az öregkoruak problé­máival foglalkozó szenátusi különbizottság már egy évvel ezelőtt aggodalmát fejezte ki afelett, hogy a szabályok szerint elfogadhatónak tekintenek olyan otthonokat is, amelyek “legtöbb” szempontból ki- elégitőek. Egy későbbi szabály azt is megengedte, jövendőmondással harsogott “A Grófi Szérűn” cimü költeményében. A koldus, rosszálmu zsellér igyekezett menteni a szérűn felhalmozott gabonát a tűz pusztításától. A költő azt kérdezi, miért fáj neki a pusztulás, hiszen nem kell félnie, mert gróf­jának továbbra is lesz “pénze, nője és bora.” És választ sem várva felel a kérdésre: mert a zsellér érzi, hogy az övé az élet, a kalász. A jóslat bekövetkezett! A történelem tisztitó vi­hara úgy seperte el az arisztokráciát, mint az őszi szél a túlérett, megsárgult falevelet. A kastélyok­ból és parkokból gyermekotthonok, üdülőhelyek, kórházak lettek. A nép verejtéke építette, nem az arisztokratáknak, hanem saját magának. Használja hát sokáig, békében és jólétben! És ha ma még akad, aki nem szereti a közös gazdálkodást, egy sem akad, aki az arisztokráciát visszasírná. A szo­cialista országokban az arisztokrácia éppenugy tör­ténelem lett, mint a rabszolgaság, jobbágyság, stb. A folyamat azonban — érdekes megfigyelni — egyes tőkés országokban is megindult. Angliában az örökösödési adó olyan magas, hogy a magas arisztokrácia anyagi sorvadásához vezet. Az elsze­hogy még olyan otthonokat is hagyjanak helyben, amelyek legtöbb szempontból nem felelnek meg, ha a helybenhagyás nélkül sokan nem juthatnának ilyen egészségi szolgálatokhoz. Azt is hozzáfűzték az ápoló otthoni épületi és tűzbiztonsági rendsza­bályokhoz, hogy az államok ezeket a szabályokat “realisztikusan” alkalmazzák, vagyis ne vegyék túl szigorúan. Végül módosították a szabályokat és “feltételesen” is helybenhagynak lábadozó ottho­nokat. Ha a kórház utáni ápolási szolgálatokat nem ja­vítják meg, a Medicare paciensek orvosi ellátás­ban másodrangu polgárokká válnak. A kórházak­ból idő előtt elszállítják az öregeket olyan lábadozó otthonokba, ahol nem részesülhetnek megfelelő ápolásban és ahol sok esetben még a testi bizton­ságuk is veszélyeztetve van. 1966 a legjobb év volt... de kinek? A nagyvállalatok számára milyen év volt 1966? A “Time” folyóirat február 3-i száma szerint “ez volt a legbőségesebb év az Egyesült Államok tör­ténetében.” Például az acéliparban, ahol mindig készek siránkozni, ha nagy profitról beszélnek, a Bethlehem Steel forgalmának 3.5 százalékos emel­kedését 14 százalékkal túlszárnyalta az évi 171 millió dolláros jövedelem. A három legnagyobb rézbánya közül a Kennecott Copper 125 millió dollárt kitevő, 22 százalékos hasznot húzott. A New' York Times szerint az American Can Co. rekordot ért el a múlt évben, 12 millió dollárnyi profittal és 104 millió dollárt kitevő forgalommal. A vállalatok profitja, adófizetés előtt, 5.3 müliárd dollárral volt több 1966-ban, az AFL-CIO üzemi szakszervezeti osztályának adatai szerint. Ezek a számok nem sokat jelentenek a háziasz- szonyoknak és a kenyérkeresőknek. Mind az árak, mind a fizetések felmentek, de a dolgozók való­ságos vásárlóképessége semmit sem emelkedett az óriási profit ezen hónapjaiban. A gazdasági össztermelés emelkedett, de az emelkedés százaléka, az előző évihez képest, ha­nyatlott. Ez a hanyatlás nem sok jót ígér az alkal- maztatási lehetőségek terén. Husyéti békemenet Angliában Mintegy ezer angol békeharcos tartotta meg a hagyományos aldermastoni menetet, amelynek az a célja, hogy felhívja a világközvélemény figyel­mét a békeharc erősítésének szükségességére. A menet részvevői az amerikaiak vietnami ag­resszióját elitélő transperenseket vittek. A tün­tetők az aldermastoni nukleáris tudományos kuta­tóközponttól Londonig vezető 50 kilométeres ut megtétele után az angol fővárosban a Trafalgar téren nagygyűlést tartottak a főváros lakosaival gényedéssel együtt, politikai súlyúkat is elvesztik az angol arisztokraták. Európa ma már nem Eldo- rádiója az arisztikráciának, uj vadászterület után kell néznie. Az uj lehetőség — micsoda furcsa iró­niája a történelemnek —, éppen abban az ország­ban adódik, ahol azok a tömegek találták meg a szabadságot, az éltető, friss levegőt, amelyek a fél­feudális országokból, az arisztokratáktól menekül­tek. A hatalmas gazdasági és politikai súllyal rendel­kező amerikai pénzarisztokrácia és a “kékvérű” le­szegényedett arisztokrácia egymásra talál. Micsoda pompás frigy! Az újságok társadalmi rovatai egyre gyakrab­ban közük majd a pompás, látványos bálokat, szü­letésnapi ünnepségeket, csakúgy, mint egykor oda- át tették. A történelem kerekét azonban sem a gö- rögtüzek káprázatos fénye, sem az ékszerek pazar csillogása nem tudja megállítani és a fejlődő társa­dalom egy szép napon lerázza magáról a felesleges, de egyre terhesebb, egyre nyomasztóbb felépít­ményt. r »»■■■•»•••rt. ■ * «IW ■ r-l.% --- « I VMWni\inil VVVfVU ___

Next

/
Oldalképek
Tartalom