Amerikai Magyar Szó, 1967. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-12 / 2. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, January 12, 1967 Fodor Erna: Milyen az élet Kazárban ni. Salgótarjánban a Lenin téren van a megyei tanács impozáns épülete. A hatalmas, modern épület bár-milyen világvárosnak büszkesége lehetne. Természetesen ez is uj. Kimpián Aladár festőművész 1949-ben megörökítette azt a területet, ahol a mai épület áll. A kép földszintes majorépületeket mutat elég rozoga állapotban. A mai gyönyörű épület előtt díszes park, nagy szökőkuttal. A megyei tanács épületében van a Hazafias Népfront Nógrád megyei bizottsága. Ide igyekeztünk. Ellenbach Istvánné, a megyei titkárság munkatársa fogadott bennünket. Később megérkezett dr. Domonkos Imre, a járási tanács végrehajtó bizottságának titkára. Bemutatkoztunk, elmondtuk, hogy a Magyar Szó részére riportolunk a megye fejlődéséről és véleményüket kérjük arra nézve, hogy milyen falvakat ajánlanak meglátogatásra. Lehetőleg tipikus községet, ahol a régi világ mellett a haladás is felmérhető. Közben behozták az elmaradhatatlan feketekávét. Ez az országos jellegűvé vált folyamat barátságossá teszi a légkört és jó hangulatba hozza az embereket. A szót dr. Domonkos vette át és ismertette velünk a megyei helyzetet. Lassan de biztosan haladnak A beszélgetés azt mutatta, hogy a megye egységesen halad előre és a szocialista Magyarország Nógrád megyében is nemcsak eltörölte a régi világ nyomait, hanem lassan bár, de biztosan jólétet hoz dolgozóinak és hihetetlen mértékben emelte már eddig is kulturális és egészségügyi színvonalukat. A 19-ik század elején a szénbányászat megindulása inkább bevándorlást hozott Salgótarjánba, később a vármegye többi részéről igen sokan vándoroltak ki a világ minden részébe. Az ipari válság idejében a bányászok közül is igen sokan mentek ki Franciaországba, a jobb megélhetés reményében. A megye fontosabb központjai Pásztó, Széchény, Balassagyarmat és Rétság; ezek mindegyike járási székhely is egyúttal. Mindegyikről volna mit kiemelni. Balassagyarmatról már irtunk pár évvel ezelőtt, hogy miképpen lett szociális otthon a vármegyeházból, miként élnek a város kiöregedett, nyugalomba vonult polgárai, köztük néhány személyes ismerősünk is. Talán itt van a világ legszebb népviselete Turisztikai szempontból is jelentős Nógrád megye a Somoskő-i, a Baglyaskővár, a Hollókő vár, a nógrádi vár csodálatos kapuja, a romhányi hid, amelyen keresztül II. Rákóczi Ferenc seregei vonultak keresztül, a Forgách kastély, a volt Peache- vich kastély Ludánvhalászin (ez ma szociális otthon). Építészeti remekmű a Ferenciek kolostorának oratóriuma. Nógrád megye minden részében találkozunk a népművészet remekeivel Maga a népviselet is gyönyörű, szinpompás és változatos. A Hollókő-i fejdiszek, a rimóci leányok ruhái, csodálatos háziszöttesei, a galgagutai himzőasszonyok munkái, az őrhalmi menyecskék bámulatos hímzett ruhái és fejdiszei, a dejtári népviselet, a bán- kiak ruházata, vagy a kazáriak öltözéke olyan szép és festői, hogy mindegyik külön leírást, érdemelne. Sajnos e szépséges öltözékek ma már legtöbb esetben csak rendkívüli, ünnepélyes alkalmakkor kerülnek elő, mert a nép általánosságban a falvakban is a pestiekhez hasonlóan öltözködik és a divatnak hódol. A községek kiválasztásánál szóba került Kis- terenye, Somoskő a közvetlen határközség, majd Mátraszele és néhány más község. Végül is Kazár község látogatásában állapodtunk meg mert bányászok és mezőgazdasági dolgozók laknak ott. Kiderült az is, hogy dr. Domonkos éppen odavaló és onnan jár be dolgozni Salgótarjánba. Ö is, El- lenbachné is palócos kiejtéssel beszéltek, ami szintén rámutatott, hogy tősgyökeres nógrádiak. El- lenbachné velünk is jött Kazárra, ahol éppen volt valami elintéznivalója. A rövid 7 kilométert, elég jó utón pár perc alatt megtettük. Közben Ellen- bachné további adatokkal bővítette ismereteinket a környékről. Kazáron egyenesen a tanácsháza felé vettük irányunkat. Párdi László tanács-titkár éppen az épület előtt állt, akinek bemutatott bennünket és elmondta utazásunk célját. A festői falu Kazár hasonló volt a többi szegény magyar falvakhoz. A régi világban dr. Zsoldos Béla főispánnak 600 hold földje volt a kis faluban. Az egész falu mintegy ezer holdas. így természetes volt, hogy a fél falu lakossága már 14 éves korában summás volt a nyári munkálatok alatt. Kenyérgabonát termesztenek, de jelentős állattenyésztés, marha, juhtenyésztés és tojástermelés a főmegélKazári népviselet (Nógrád m.) hetésük. 1959-ben kezdték a Zöldmező nevű termelőszövetkezetet. Szépen megélnek belőle, hiszen az átlagos munkaegység 40—50 forint, Párdi László tanácstitkár szerint. Sok szép uj házat láttunk Kazárban. Egy gyönyörű uj villában lakik Sándor Béla, most már nyugalmazott vájár, aki egy időben a szocializált bányában igazgató is volt. Szebb háza van, mint a volt Zsoldos kastély. Azután elindultunk egy Kanadából visszatért magyar látogatására. Találkozás Lengyel József volt kanadai bányásszal Párdi László felhivta figyelmünket, hogy egy Kanadából visszajött bányász lakik a faluban. így kerültünk Lengyelékhez. Lengyel József munka- nélküli bányász 1928-ban, kölcsönpénzből Kanadába vándorolt, itthagyva feleségét és 3 gyermekét. A legidősebb 5 éves volt. Résztvett az I. világháborúban. 1919 után, valamelyik gyermek egy jelvényt akasztott ruhájára, amelyről nem is tudott. Viszont ez elég volt arra az ott garázdálkodó fehér tiszteknek, hogy elfogják és 75 botütést adattak rá, mert kommunistának nézték. A kivégzés elől úgy menekült meg, hogy egy volt harctéri bajtársa segitette leugrani az emeleti ablakból, amig a katonák gyakorlaton voltak és az épületet csak kevesen őrizték. Ott ült a felesége is a szobában és elmondta, hogy milyen keservesen éltek, mig férje Kanadában volt. Dolgozott, amit csak tudott és a gyerekek is mihelyt felcseperedtek, munkát vállaltak. Summások lettek. Ma mindhárman férjnél vannak és büszkén mutatták fényképeiket. Lengyel József 1952-ben jött haza és a közeli bányában azonnal munkát kapott. Rövid időre rá epekőre operálták, ami nemcsak nem került pénzébe, de fizetése 75 százalékát is folyósították egész betegsége tartama alatt. Kérdésünkre, hogy: “szeretne-e visszamenni Kanadába?”, Lengyel József szinte haragosan válaszolt: “Én még pénzt olvasni sem mennék Kanadába vissza. 1200 pengő kölcsönpénzzel indultam oda, 24 év és 4 hónap után 140 dollárral érkeztem haza. Csak két munkástársamra gondolok szívesen, Leslie Kisoltzkira és Béni Mezeire Blaimore, Alta.- ban, jóbarátok voltak” — mondta Lengyel. Látogatás egy bányászcsaládnál Krajer Ferencéknél csengettünk be. Krajerné nyitott ajtót. Mozaik lapokkal kirakott, napfényes verandán fogadott bennünket. A falu egyik mellékutcájában áll a házuk, amelyet 1956-ban építettek. Ikerablakos, öt szoba, fürdőszobás, ragyogó tisztasággal a világ bármely országában is szépnek mondható. “Jaj, csak jönne haza Ilonka. 1923-ban ment Amerikába és New Brunswickon lakik”, mondta Krajerné, mikor meghallotta, hogy amerikai lap részére Írunk falujukról. „Nem panaszkodhatunk, jól élünk, két fiunk és 3 leányunk van. A fiuk érettségiztek. Az egyik az anyakönyvi hivatalnál, a tanácsházán dolgozik. Két autó is van a családban”. Majd a beszélgetés közben hazaérkezett Krajer Ferenc vette át a szót. “Régen bizony rosszul éltünk. Kilencen laktunk egy szoba-konyhában. 1926-ban Kisterenyére jártam dolgozni, naponta kétszer tettem meg a 8 kilométeres utat. De legalább dolgoztam. 1929—- 1936-ig minössze 3 napot dolgoztunk hetenként. Az asszonyok közben az uraságnak dolgoztak, aztán mi bányászok is napszámos munkára kényszerültünk. így volt ez bizony 45 év előtt. Ma nyugdíjas vagyok és szépen megélünk belőle. Unokám is leérettségizett és gépipari technikumba jár”, fejezte be mondanivalóját látható büszkeséggel Krajer Ferenc. A falu mai élete Kazáron ma 12 tanító oktat a 8 általános iskolában. óvoda is van 30 gyermek részére. Cukrászda, expresso is létesült. Törpe vizmü lehetővé teszi a vízvezetékeket, van is már legtöbb házban. Könyvtára is van a falunak, 3500 kötettel, 360 család már rendszeresen igénybe is veszi. Népi tánccsoport is működik. Az éppen Krajeréknál látogatóban levő Tőzsér Gusztávné büszkén mondta: “Krajerék leányával együtt az én leányom is tagja a tánccsoportnak. Gyönyörű ruhájuk van és nemcsak itthon táncolnak a kulturház színpadán, de mennek az ország minden részébe, sőt már külföldre is meghívták őket.” A faluban 35-nek van személygépkocsija, a motorkerékpárt már nem is tudják megszámlálni. Igen sok a televízió is a faluban. A kis Sasvári Erzsiké, aki negyedik osztályba jár, hirtelen reám nézett és megszólalt: “Tessék megmondani Ilonka nénémnek ott Amerikában, hogy jó tanuló vagyok és jöjjön el hozzánk legalább látogatóba, hogy én is megismerhessem már. Anyukám sokszor mondta, hogy jó volt hozzánk és csomagokat is küldött, amikor még én nem is voltam, de nagyanyám megírta neki, hogy ne küldjön, mert van már nekünk mindenünk. De én nagyon szeretem ám őt ” Ma már nem szegődnek el kazáriak napszámba summásnak, sőt mint régen az urak szokták, nyaralni járnak. A bükkszéki fürdőhelyet nagyon látogatják, de szívesen mennek Egerbe is. Nem messze Lengyel József házától egy valamivel kisebb, de ugyancsak csinos uj ház épült az utolsó években. Kérdésünkre, hogy ki lakik ott, megtudtuk. Tulajdonosa Mezei Elemér, cigány, aki bányász. Uj házban él, uj, korszerű modern bútorokkal berendezett a lakása. Teljesen beleilleszkedett az uj társadalomba és annak megbecsült, tisztelt jagja. Lassanként esteledni kezdett és indulnunk kellett vissza Salgótarjánba. Párdi Lászlónak megköszöntük szives fáradozását és megígértük, hogy későbbi hívására készséggel újra lejövünk, ha úgy akarják a kulturház vezetői. Ellenbachnénak pedig ezúton is köszönjük velünk való fáradozását, valamint a Nógrád Megyei Hazafias Népfrontnak is készséges segítségét. Már sötét volt, amikor a megyeház elé értünk. Itt elbúcsúztunk .vezetőinktől és már útban is voltunk vissza Budapestre. Az utón bekapcsoltuk a kocsi rádióját, úgy hallgattuk a Vasas—Hollandia futballmérkőzést, amelyet a rádió Amszterdamból közvetített. Nem kell mondanom, hogy a Vasas győzött a sok magyar szurkoló megelégedésére. WWWIAnAWUVWWVMAnAAMUMVWWWWVUUUWAAAMUU nyugdíjba menjünk? NEM! !! EGY UJ OLVASÓT SZEREZZÜNK!
