Amerikai Magyar Szó, 1967. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1967-03-30 / 13. szám

Thursday, March 30, 1967 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 13 Illés Endre: ATHÉN KAPUiflBfil A napraforgó titka Kora délelőtt, Pireusz és Athén között, a 165-ös buszon. A tenger már felébredt, ásit, nyújtózik, égy- egy nagyobb hullámmal ráver a partra. De a part még alszik. Hosszú sorban, elhagyottan állnak a bódék. A sokféle áru ponyvába csomagolva, a lapos tetőre kötözötten pihen. A bódék üresek. Tegnap este óta nem történt itt semmi. Néhány csónak is fel­került a bódék tetejére. Napoznak, korhadnak a csendben. A tenger — úgy látszik — néha hara- pósabb kedvvel is ébred. Beleharapna a partba, de nem hagyják. Néhány perc múlva a busz befordul egy hosszú, külvárosi utcába. Földszintes és emeletes házak váltogatják egymást. Néhány éve még frisské­kek, üdezöldek, kellemesen sárgák lehettek, de most már inkább csak emlékeznek a színükre. A tengerből idesugárzó fény letörölte a külvárosi utca házairól az üdeséget, a friss kellemességet. Ez már Athén. Már két sorban állnak a házak. Nagyon csen­des házak. Két-három perce rohanunk az utcában, de még egyetlen fiatal nőt, egyetlen öregasszonyt sem láttam, aki a nyitott ablakban portörlőjét rázná. És még egyetlen kapualjból sem rohantak ki lármázó, tülekedő gyerekek, hogy a busz előtt átrohanjanak a túlsó járdára. Mint néma film, olyan ez a hosszú utca. Fiatal, butácska akácfák unatkoznak benne két oldalt. Égy-egy pillanatra megállunk, itt-ott felszáll- riák a kocsiba. , A vezető éppen fékez, amikor meglátom a fél­karú férfit, A járda szélén áll, jó ötvenes ,lehet, a baljában kicsi öntözőkanna. Jobban ódanézek. A,férfi,egy jóf fejlett, sárga tányéru napraforgó, tövére önti a vizet. Hogyan került a járda és a kocsiút közé egy napraforgó? A meglóduló kocsi­ban hátrafordulok. Még látom: a napraforgó az egyikjfiafal akác mellett hajtott ki a földből. .Néhány pillanat volt csak. De ezalatt is meg kellett látnom: ez a férfi gyengéden szereti ezt a járdán virító, magasodó, büszkélkedő, nágyképü, sárga napraforgót. Az egyetlen napraforgót a hosszú utcábán. Szereti, óvja; ápolja, félti. Az akácfa és az óvatosan hozzákötözött napra­forgó egy emeletes, sivár, szürke bérház előtt áll. Körülötte a szürke aszfalt. Mellette az olajos, szürke utca. A továbbrohanó kocsiban különböző változatokkal játszottam. Olajos magvaiért ápolná a félkarú férfi a nap­raforgót? Csak azért, mert nemsokára “leszüre- teli"? Vagy valamilyen jelkép, emlék ez a hosszú­ra nvult, otromba, vaskosságában is szép virág? Vagy. . . a szürke ház, a szürke utca sivárságát, ólmos csendjét ellensúlyozná ezzel a harsány, v-a- dul kiáltozó lángolással? Vagy... amolyan sziv- ember ő, aki kóbor macskákat tejjel itat, és egy idetévedt, rossz helyen kihajtott napraforgóma­got is pártfogásba vesz? Üres, egyre üresebb magyarázatok. Tőle kellene megkérdeznem, ő tudja. Előttem Athén. A Parthenon vár rám, Niké temploma, a Kariatidák, a Dionüszosz-szinKáz, á római Agóra, az Archeológiái Muzeum harminc terme, bennük a mükénéi anyag és Agamemnon aranymaszkja, vázák és szobrok, a Benaki Múze­umban a bizánciak, Lykabettos hegyén a panorá­ma — és mindez néhány percnyire. De ha negyedórával később érek hozzájuk, ta­lán megbocsátják a késést. Késni fogok, mert eb­ben a percben a napraforgót nevelő férfira is ki­váncsi vagyok. Az Erechteionra is, de a félkaru- ra is. , És jelzem a kalauznak, hogy leszállók. A kocsi megáll, leszálltam, visszafelé indulok a hosszú, szürke utcában. A ház előtt már nem találom a férfit. A napra­forgó haragosan és sárgán már magában áll. Most mit tegyek, Menjek be az emeletes házba? Csen­gessek be lakásról lakásra? Hiszen görögül sem tudok. A félkaruval sem tudtam volna beszélni. Mit akarok? Egy titkot szerettem volna elkapni. Egy elvilla­nó, apró titkot — a napraforgóért. Mert éppen a titoktól olyan különös és majdnem szép ez a vad­sárga virág. Nem. Többet akartam. Egy ember titkára voltam ki­váncsi. De nem minden titkot szabad megfejteni. lami elől. Elátkoznak valakit. Remegnek valakiért. Boldogok vagy, boldogtalanok valamitől. Megrendültén néztem őket a Kapnikaréában. Megrendültén — s bár gyertya nélkül, de magam is nagyon forrón kívántam valamit. Ó, ha hallhatnám ezeket az izgatott, gomolygó, fel-felsikoltó, összeroskadó, dadogó és legértelme­sebben könyörgő női monológokat! Itt, a sötét, görög templomban, ebben a vajúdó pillanatban, amikor a szem, a homlok, a néma nyelv, az össze­szoruló szív egyetlen gyertya lángjára bízza a ki nem mondott szavakat, az összetorlódó reményt vagy reménytelenséget. Lesage sánta ördöge háztetőket emelt le Mad­ridban, hogy bepillanthasson egy-egy szobába. Én többre Vágyom: a kapnikaréai nők koponyacsont­ját szeretném leemelni. Nem egyszerű kíváncsi­ságból. Gonoszabb szándékkal. Hogy megirjam őket. De hiába álltam mellettük, semmit nem hallot­tam a monológjaikból. Vigasztalásul csak a kopo­nyatető elfeledett latin neve jutott eszembe: cal­varia. J Artkir.o jjemuratja az áifalártosan elismer uj * J szovjet díjnyertes filmet : * í “Shadows g? Forgöuen Arisestors” | * Kotsiubinsky ukrán klasszikus regénye alapján. J * a Dovzhenko Film Stúdió (Kiev) rendezésében * J San Francisco, Montreal, London és New Ycrk-i * + filmünnepéyeken nagy sikert aratott * i “Brilliáns—látványos” — irta Bosley Crowther, * J a New_York Times-ban * J Extra: UKRÁN TÄNCPROGAM + } |MVri**** 12th St. E. of 5ih Avenue f *• «íiMwíizJ v - * * ‘•j é- New York. — WA 4-3363 * *■ Előadások déli 12 órától * Gyertyák A Kapnikaréa-templom a Hermész utca köze­pén áll. Úgy álldogál ott, mint egy zömök, öreg, vidéki bácsi, akinek a nagyvárosi forgalom láttán ijedtében gyökeret vert a lába, s percek óta moz­dulni sem tud. Percek óta? Évszázadok óta. Az elegáns Hermész utcának kellett kettéválnia, majd ismét egybeolvadnia mö­götte. A Kapnikaréa szép templom,régi templom. Még a XI. században építették. És nem az unalmasan szép régi'templomok közül való: nyugati homlok­zatában valamiféle mai idegesség és nyugtalanság bujkál. De hiába szép, régi és nyugtalan, mégsem tartozik a nagy athéni nevezetességek közé. , Mégis rangja van. És az gthéni nők szeretik. Égy fiatal Ao nyomában léptem be magam is a- KapnjjcarÁ exonairchosába •*— vagy mondjuk egyszerűbben és*magyarul: az előcsarnokba. A nő megállt, gyorsan vásárolt egy gyetryát és belépett a sötét templomba. Ámulva néztem a gazdag gyertyaválasztékot. Kapható itt egydrachmás gyertya, kétdrachmás, ötdrachmás tizdrachmás. Olyon vékony, mint a cukorspárga. Valamivel vastagabb, mint a csilla­got szóró magnéziumrudacska. Még vastagabb, akár egy füzvessző. Olyan, mint egy kötéldarab. Rövid, mint a hüvelykujjam. És nagyon vastag, súlyosan tekintélyes, szép és komoly gyertya is kapható itt. Ügy gondolom, férfinak is szabad gyertyát vá­sárolni a Kapnikaréa előcsarnokában — de inkább csak nők kapkodják őket. Kapkodnak, mert sietnek. Mert valahonnan va­lahová útban vannak. Mert éppen csak egy-két percre suhantak be a Kapnikaréába, hazulról, a hivatalból, vásárlás közben, a szeretőjük lakásá­ról, esetleg kórházba menet, vagy amikor a gyón- tatójuktól jönnek. Ki tudná? Az előcsarnokban száz es száz uj, még fehér kanócu, meggyujtatlan gyertya kínálja magát. És csak egyetlenegy ég, meg-meglobbanó, sárga lánggal az örökös jövés-menésben. A frissen vásárolt gyertyát itt, az exonarchos­ban kell meggy uj tani, a lobogó kis gyertya láng­jánál — igy kívánja ezt a hagyomány és az illem. Majd az égő gyertyával egy-két lépést kell tenni 1 az egészen sötét templomban. Csak néhány lépést, nem többet. Azután a nő leteszi az égő gyertyát maga elé és imádkozni kezd. Ezf többféleképpen lehet csinálni. Hangtalanul, mozdulatlanul. De mozgó ajakkal is lehet. Le­hunyt szemmel és nyitott szemmel. Térdelve is. Könnyezve vagy kőarccal. Elszántan és elomolva. De akárhogyan kezdik, végül mindannyian fel­olvadnak valamilyen forró, izgatott, csillapíthatat­lan kívánságban. A könnyes szem száraz lesz, a száraz szem könnyezni kezd, az arcbőr elsápad és : kipirul, a homlokcsont váratlanul megvastagszik, a foguk összekoccan — elkinzottan, megmereved­ve imádkoznak. Imádkoznak ? Akarnak valamit. Félnek valamitől. Futnak va­C •• m * C " * Sütés—főzés A burgonya egészséges étel Mint mindennapi, megszokott ételt, a burgonyát, vagy ha úgy tetszik a krumplit, mindenki ismeri, nem kell bemutatni. Kevesen tudják azonban, hogy különleges, nem mindennapi ételeket is lehet vele elkészíteni. Sokan nem esznek burgonyát, mert azt hiszik, hogy az nagyon hizlal. Ez tévedés. Orvosi és táp­lálkozási szakértők megállapították, hogy egy kö­zépnagyságú sült krumpli, egymagában csak 98 kalóriát, vajjal 120 kalóriát tartalmaz, alig többet, mint egy cső kukorica, vagy egy félcsésze főtt borsó. A zsírban sült krumplinak sokkal több kaló­riája van, de még igy is, sokkal több más értékes tápanyagot tartalmaz és kevésbé hizlal, mint Szók a desszertek, amiket sokan a burgonya helyett esznek. Burgonya fánk 4 mérőbögre szitált liszt % bögre aludttej. 3 kávéskanál sütőpor 44 bögre olvasztott zsira­2% kávéskanál őrölt sze- dék recsendió (nutmeg) 1 bögre tört, főtt krumpli 2 kávéskanál só 1 evőkanál reszelt citrorh­M kávéskanál sütő szóda héj 2 felvert tojás Porcukor (aki szereti) 1% bögre cukor Sütéshez való olaj Szitáljuk össze a lisztet a sütőporral, a nutmeg- gel és sóval. Keverjük el a tojást a cukorral és a zsiradékkal. Keverjük hozza a törött krumplit és a citromhéjat. Tegyük a tésztát belisztezett gyúró- táblára, nyújtsuk ki negyed incs vastagságra. Vágjuk ki a fánkszaggatóval. Tegyünk belőlük egy­szerre négyet—ötöt a forró olajba. Addig süssük, míg a fánkok mindkét oldalon szépen megpirulnak és a felszínre emelkednek. Rakjuk ki a fánkokat papírszalvétára. Aki szereti, egy papirzacskóba tehet fahéjas porcukrot és ab­ban rázza fel a fánkokat, mig bevonódnak. A MIAMI3A LÁTOGATÓ MAGYARSÁG TALÁLKOZÓ HELYE az amerikai magyar mim klub 3901 N.W. Second Avenue. Tel.: PLaza 1-9453 Nyitva kedden, csütörtökön, szombaton és vasár­nap este. —^ Elsőrendű konyhánk választékos ételekkel várja vendégeinket. — Minden vasár­nap este műsor. — Cigányzene. — Minden ked­den társásdélután Női Osztályunk rendezésébe^

Next

/
Oldalképek
Tartalom