Amerikai Magyar Szó, 1967. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-12 / 2. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, January 12, 1967 _l_ . ■ • ■__________:__________i_____________________ NYÍLT LEVÉL GOMBOS ZOLTÁNHOZ, AZ AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA SZERKESZTŐJÉHEZ Tisztelt Gombos Kolléga! Az utóbbi néhány hónapban hébe-korba talál­koztunk és elbeszélgettünk egyről-másról. E be­szélgetések folyamán kialakult bennem a véle­mény, hogy noha politikai kérdésekben homlok- egyenest ellenkező álláspontot foglalunk el, ön nem tartozik azon elvakultak közé, akik fejvesztve a mások vérével "teljes és határozott katonai győ­zelmet" hirdetnek Vietnamban. Ezért, az igazat megvallva, nagyon meglepett az Amerikai Magyar Népszava 1967 január 3-i szá­mában megjelent “A kardinális kijelentése” cimü vezércikk. A vezércikk idézi a newyorki bíboros Vietnam­ban elmondott beszédét, melyben kijelentette, hogy a vietnami háborúnak “katonai győzelemmel kell végződnie.” A vezércikk majd rámutat arra, hogy Spellman álláspontja “merőben különbözik VI. Pál pápa ál­láspontjától.” “VI. Pál pápa — Írja a vezércikk — az elmúlt karácsony előtt igy nyilatkozott: szeretné, ha a vietnami háború nem valamelyik fél katonai győ­zelmével, hanem igazságos megegyezéssel érne véget.” Miután a vezércikk Írója idézte VI. Pál pápa véleményét, átveszi a szót és igy fejezi ki saját véleményét: “Súlyos tévedés volt az amerikai adminisztrá­ció részéről, amikor úgy vélte: Észak-Vietnam bom­bázása megadásra fogja kényszeríteni a kommu­nistákat.” “Ez nem következett be és a jelek arra mutat­nak, hogy nem is következik be. S ezekután való­ban csak két megoldás látszik reálisnak: vagy ki kell vonulnia Amerikának Vietnamból, vagy kato­nai győzelmet kell aratnia.” “Az amerikai kivonulás következtében ellenáll­hatatlanná erősödnék az ázsiai kommunizmus, ez­ért tehát valóban csak egyetlen megoldás kínálko­zik: A TELJES ÉS HATÁROZOTT KATONAI GYŐ­ZELEM, félmegoldások és látszat-bom­bázás HELYETT.” Nem tudom, ki irta a vezércikket, de az ame­rikai magyarság önt, a lap szerkesztőjét, Gombos Zoltánt tartja felelősnek. Gombos ur persze nem az egyetlen, aki ilyen álláspontot vall magáénak, . Mendel Rivers képviselő, a képviselőház Fegyve­res Erők Bizottságának (Armed Services Com­mittee) elnöke a napokban hasonlóan nyilatkozott, amikor kijelentette: “Romboljuk le Hanoit. A fe­nébe a világ közvéleményével.” Walter Lippman, az országszerte nagy elisme­résnek örvendő republikánus publicista szindikált rovatában válaszolt. Rivers képviselő förmedvé- nyére és azon véleményének adott kifejezést, hogy azok, akik katonai győzelemről beszélnek: "elvesz­tették gondolkodási képességüket." Ezt az udvarias kifejezést minden bizonnyal ön is le tudja fordí­tani, vagyis: Azok. akik katonai győzelemről be­szélnek: megőrültek. Walter Lippman rámutat arra, hogy azok, akik “látszat bombázások helyett”, a világ közvélemé­nyének fitymálásával katonai győzelemre uszíta­nak, azok: "buta, tudatlan emberek. Ezek nem is­merik a világot, amiről beszélnek. Ha az ő akara­JAMAICA------­REFRIGERATION & TV. 168-04 Jamaica Avenue, Jamaica, L.I., N.Y. (8th Ave Subway 168th St. állomás, Színes televíziók Jégszekrények — Mosógépek — Gáz- és vil­lanykályhák — HI-FI — Slereo — Rádiók — Porszívó készülékek — Legolcsóbban! Legjobb gyártmányok. — Gyári garancia VFÜVFZn FIZETÉSI FELTÉTELEK! tűk teljesülne, akkor éppúgy, mint a múlt milita­ristái, mi is szemben találnánk magunkat a világ nemzeteinek egységével.” Az Amerikai Magyar Népszava vezércikkirója Spellman bíboros és Rivers képviselő álláspontját fogadta el és azt hirdeti a lap hasábjain. A Magyar Szó, VI. Pál pápa álláspontját támogatja. Úgy véljük, hogy az amerikai magyarság érde­két VI. Pál pápa és nem Spellman bíboros kép­viseli. Úgy véljük, hogy az Amerikai Magyar Szó képvi­seli az amerikai magyarság érdekét és véleményét. Mi szeretjük hazánkat, és éppen ezért a békét nraéf jobban szeretjük, Lusztig Imre, az Amerikai Magyar Szó szerkesztője Munkás és szakszervezeti hirek í 1 • __________________________________ Az átlag munkabér elégtelen a kielégítő életszinvonalhoz Az amerikai munkások átlag heti keresete nem elég ahhoz, hogy olyan színvonalon éljenek, me­lyet a munkaügyi minisztérium “minimálisan elég­ségesnek” minősített. Az “elégséges” életszínvonal fenntartásához egy négytagú családnak 131 dollár jövedelemre van szüksége. Ezzel szemben az amerikai munkás átlag heti bére csak $98.46, ami $32.54-el kevesebb, mint amennyit az “elégséges” életszínvonal fenn­tartása megkövetel. Az ipari munkás átlag bére a múlt év júniusában 108 dollár volt, ami 23 dollárral kevesebb a szük­ségesnél. A kiskereskedelemben dolgozók átlagban csak $69.14-et kaptak hetenként. A munkaügyi minisztérium, a kongresszus uta­sítására, 1959-ben határozta meg, hány dollárba kerül a “kielégítő” életszínvonal fenntartása. Az­óta az alapszámokhoz adnak egy összeget, mely fedezi az infláció által okozott áremelkedést. Jellemző a “kielégítő” életszínvonalra például az, hogy egy-egy családtagra csak egy tojás jut na­ponta. Közlekedési kiadásokra csak 696 dollárt má­nyoz elő, beleértve az autó vásárlást, fenntartást, biztosítást, benzint, noha a kormányszakértők sze­rint ez legkevesebb 1,000 dollárba kerül. Milliókra rúg azon munkások száma, akiknek keresete messze alul marad a $3.25 órabéren s ennélfogva, a “kielégítő” életszínvonalon, mely ilyen órabért követel. De számottevően vannak olyanok is, akik, mikor dolgoznak, megkapják a $3.25-es órabért vagy még annál is többet, de nem dolgoznak egész éven keresztül, több hónapon át munkanélkül vannak és igy évi átlagbérük sokkal alacsonyabb. Több család ugv emelkedik az alacsony élet­színvonal fölé, hogy a család több tagja dolgozik. nak. Felhívást bocsátott ki az ország szervezett munkásaihoz, melyben kéri, hogy bojkottálják a Union Carbide vállalat gyártmányait: a Prestone fagy-elleni folyadékot, az Everready elemeket, az Englander matracokat. A Union Carbide vállalat elleni harc jelenleg a szervezett munkások egyik legfontosabb küzdelme. Középnyugati szakszervezetek fegyverszünetet követelnek 32 országos szakszervezet 400 tagja konferenciát tartott Chicagóban, ahol követelték a vietnami fegyverszünet meghosszabbítását, Észak-Vietnam bombázásának beszüntetését és a Nemzeti Felsza­badító Front elismerését. A legnagyobb, 100 tagból álló delegáció, a férfi­szabók szakszervezetét képviselte. 47 autómunkás, 27 tanító 19 acélmunkás, 12 húsipari és számos más szakszervezeti tag vett részt. A vezérszónoklatot Frank Rosenblum, az Amal­gamated Clothing Workers szervezet titkár-pénz­tárosa mondotta s kihangsúlyozta: “Az események egy hidrogénháboru bekövetke­zése révén az emberiség elpusztulására vezetnek. Ezért kell, hogy a nemzetközi helyzet a legnagyobb figyelemben részesüljön részünkről.” “Az amerikai kormány vietnami magatartása erkölcstelen, brutális és meddő. A háború állan­dó felfokozása mindenkit meggyőzött arról, hogy a mi “béke” hozsannánk semmitmondó.” “A háborút nem lehet erőszakkal megnyerni. Az amerikai hadak kivonása Vietnamból nem csök­kentené, hanem emelné az amerikai tekintélyt.” Rosenblum beszéde adta meg a konferencia han­gulatát és lényegét. A delegátusok hasonló elgon­dolást hangoztattak. Bírói tiltóparanccsal kényszerítenek munkába 2,150 munkást A Taft-Hartley törvény igénybevételével Leonard P. Walsh szövetségi biró tiltó parancsot adott ki 2.150 acélmunkás ellen, akik 1966 szeptember 29-e óta szrtájkban állnak a Union Carbide válla­lat Kokomo, Ind. üzeme ellen. A biró a Johnson-kormány kérelmére cseleke­dett. A washingtoni szószólók azt állítják, hogy a sztrájk akadályozza a hadirepülőgépek gyártását, ez veszélyezteti a nemzet biztonságát. A munkások szakszervezete, a United Steel Workers of America, megfellebbezte a biró dön­tését azzal az érvvel, hogy a Taft-Hartley törvény nem érvényes ebben az esetben és csak akkor le­het alkalmazni, ha egy egész ipart bénít meg a munka beszüntetése. A tiltó parancs 80 napra kényszeríti vissza mun­kába a munkásokat. Közben a Union Carbide vállalat 10 más üzemé­ben tovább folyik a harc. A munkások egyik fő követelése az, hogy a vál­lalat egy országos kollektiv munkaszerződést Írjon alá és ne külön kössön szerződést minden üzem­mel. A Wall Street Journal, a bankárok lapja, rá­mutatott arra, hogy a Union Carbide vállalat, ami­kor ellenzi az országos szerződés aláírását, nem­csak saját, de számos más vállalat érdekét szol­gálja. Ezzel szemben, az AFL-CIO végrehajtó bizottsá­ga teljes támogatást Ígért a sztrájkoló munkások­20 százalékos béremelést követel 80,000 nőiruha munkás NEW YORK, N. Y. — A nőiruha iparban dolgo­zó 80,000 munkás kollektiv munkaszerződése ja­nuár 31-én jár le. Az International Ladies Gar­ment Unionhoz tartozó dolgozók benyújtották kö­veteléseiket a munkáltatókhoz. A munkások 20 százalékós béremelést, egy és fél nappal több fi­zetett ünnepnapot, a minimum bér emelését kö­vetelik és azon munkáltatók szigorúbb büntetését, akik szervezetlen üzemeknek adnak ki munkát. A 20%-os béremelés nagynak tűnik fel, de való­jában nagyon szerény, mert a munkások átlagbére heti 77 dollár. Még ha meg is kapnák a 20%-os béremelést a nőiruha ipar munkásai, még akkor is a legalacsonyabb bérért dolgozó munkások közé tartoznának. New Yorkban 40,000 és hat keleti államban szintén 40,000 munkást foglalkoztat ez az ipar. ÚJBÓL KAPHATÓ! Rózsa Imre: “MÉGIS TAVASZ” cimü kitűnő kis verseskönyve, szép kemény kötésben CSAK 75 CENT Rendelje meg még ma a MAGYAR SZÓ Kiadóhivatalától 130 E. lóth St., New York, N.Y. 10003 cimen v 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom