Amerikai Magyar Szó, 1967. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1967-03-23 / 12. szám

Knt. as 2nd Class Matter Deo. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, at the P.O. of N.Y., N.F. Vol. XXL No. 12. Thursday, March 23, 1967. AMERICAN HUNGARIAN WORD, INC., 130 E. 16th Streot, New York, N. Y. 10003. Telefon: AL 4-0397 A NAGYLELKŰ KONGRESSZUS Senki sem vádolhatja a 90. kongresszust fukarsággal — amikor a nagy vállalatok profitját kell megvédeni. A szenátorok bebizonyították ezt, amikor minden késede­lem nélkül jóváhagyták Johnson elnök javaslatát: helyezzék életbe ismét a törvényt, mely megengedi az ipari vállalatok­nak azt, hogy az uj épületekre és gépekre költött összeg hét százalékát levonják és adómentessé tegyék. A múlt év októ­berében felfüggesztették ezt az adó-kedvezményt, s most John­son elnök ezt újból életbe léptetni óhajtja. A képviselők még sokkal liberálisabb magatartást tanú­sítanak — a nagyvállalatok érdekei iránt. A képviselőház bizottsága, mely ezt a problémát tárgyal­ja, nemcsak a törvény visszaállitását javasolja, hanem azt is, hogy ez a múlt év októbere és ez év március 10-e közötti idő­szakban befektetett összegekre visszamenőleg is vonatkozzon. Johnson és a szenátorok "csak" 1.8 milliárd dollár ajándékot adnának a trösztöknek. A képviselők ezt megtetőznék még további 500 millió dollárral. Ez azt jelenti, hogy egy esztendő alatt, a szövetségi kor­mány 2.3 milliárd dollárt adományoz adóengedmény folytán az ország nagyvállalatainak. Azt is jelenti, hogy ezzel az egyet­len lépéssel több segítséget nyújt a szövetségi kormány a pél­dátlan magas profitot elkönyvelő trösztöknek, mint amennyi összeget előirányzott a nyomorelleni harcra. Ez mindent meg­magyaráz. EIERRE FUJ A SZÉL? "Mi, a nemzet tanítói — akiknek feladata az ifjúság ne­velése — nem nézhetjük tétlenül e becstelen és őrült véreng­zést. Mi, mint amerikai polgárok, felelősnek érezzük magunkat kormányunk celekedeteiért és ezért követeljük: Észak-Vietnam bombázásának azonnali és minden feltétel nélküli beszünteté­sét, fegyverszünet kinyilvánitását, a Nemzeti Felszabadító Front képviselőinek elismerését és az 1954-es Genfi Egyez­mény foganatosítását, az amerikai hadsereg Vietnamból való visszavonulását." Ezt a kijelentést tartalmazza az a dokumentum, melyet az ország különböző középiskoláinak és egyetemeinek 6,766 tanára és professzora irt alá és amelyet 16,500 dollár költség­gel, többoldalas hirdetés formájában tettek közzé a New York Times, március 12-i számában. Ugyancsak március 12-én, a Kaliforniai Demokrata Párt Tanácsa egyhangú szavazattal magáévá tette Kennedy szená­tor javaslatát Észak-Vietnam bombázásának azonnali beszünte­tésére és a béketárgyalások haladék nélküli megkezdésére. E két esemény újabb bizonyiték arra, hogy egyre növek­szik az amerikai nép háboruellenes hangulata. Egyre jobban terjed el a köztudatban, hogy Vietnamban polgárháború fo­lyik, melybe mi, amerikaiak önkényesen avatkoztunk be és félmilliónyi hadseregünkkel a régi, népellenes uralmat próbál­juk az ország népe nyakán tartani. Minden békeszerető amerikai polgár feladata e háboru­ellenes hangulat felfokozása. Kell, hogy ez az amerikai nép együttes akaratává váljon. Minden lelkiismeretes amerikai polgár a szakszervezetek­ben, az egyháztagok között, a kulturális szervezetekben, azon kell, hogy szorgoskodjon, hogy április 15-én, szombaton, min­denki részt vegyen az ország különböző részein megtartandó béketüntetésekben. Kell, hogy az amerikai nép a helyzet magaslatára emel­kedjen és félre nem érthető szavakkal harsogja Johnson elnök­nek: Eddig és ne tovább!! Szüntessük be Észak-Vietnam bombázását! Kezdjük meg a béketárgyalásokat! Vessünk véget ez esztelen vérengzésnek! NEW YORK, N. Y. — A vá­ros 10,000 szervezett tűzoltója elvetette az Egyeztető Bizott­ság javaslatát, sztrájkszavazat elrendelését követelte maga­sabb bérekért. Az Egyeztető Bizottság azt javasolta, hogy a 2 évre szóló szerződés első évében $500, a második evében $400 fizetés- emelést kapjanak a legmaga­sabb kategóriába tartozó tűz­oltók. A javaslat értelmében a legmagasabb fizetés évi 8,483 dollárra emelkedne. A tűzol­tók nagy többsége ennél keve­sebb fizetést kapna. KaLolikus egyházfők és lanárok békcakcióra szólítják a hívőket Nyílt levelet intéznek az ország katolikus papjaihoz és hívőihez. — Dr. King résztvesz az április 15-i béketüntetésen NEW YORK, N.Y. — Kilenc katolikus egyetemi tanár és a St. Paul-Minneapolis érsekség helyettes püspöke, nyilt leve­let szerkesztett meg, melyben felszólítják az ország összes katolikus papját és hivőjét: “Kérünk benneteket hogy csat lakozzatok hozzánk követelve, hogy kormányunk kövessen el minden lehetőt, nem az erő­szak alkalmazására, hanem a béke megteremtésére.” A nyilt levelet 800 pap, ta­nár és lapkiadó irta alá. Elitélik a bombázást “Tekintet nélkül arra, hogy ki milyen álláspontra helyez­kedik a háborúval kapcsolat­ban, akik azt vallják, hogy van lelkiismeretük, nem nézhetik tétlenül a háború bprzalmajt. Ezért kérjük, hogy csaílakozi- zanak hozzánk és követeljük: 1. a polgári lakosság bombá­zásának beszüntetését; 2. a napalm- és szilánkbom­bázás megszüntetését; 3. ne kínozzuk a hadifoglyo­kat.” A nyilt levelet, hirdetés for­májában a National Catholic Reporter, az America, a Com­monweal, az Ave Maria és a Continuum katolikus folyó­iratokban helyezik el, valamint a St. Louis Review, The Oak­land Catholic Voice és a Del- marva Dialogue c. egyházi la­pokban. Az aláirók közt találjuk Rév. Colman J. Barryt, a Collegvil- le, Minn. St. John Egyetem el­nökét, Sister M. M. Brendant, a Marymount Egyetem taná­rát, Rev. Patrick A. Donohoet, a Santa Clara Egyetem vezető­jét. A nyílt levél kihangsúlyoz­za, hogy “Az egyház tanítását nem lehet összeegyeztetni a háború borzalmaival.” Rev. King beszél az ápr. 15-i béketüntetésen NEW YORK, N. Y. — Rév. dr. Martin Luther King, jr., a néger nép egyenjogúságáért folyó harc legismertebb és leg­kimagaslóbb vezetője, bejelen­tette, hogy jelen lesz az április 15-i béketüntetésen és felszó­lal a vietnami háború azonnali felszámolásáért. Toynbee békét sürget LONDON. — Dr. Arnold Toynbee, angol bölcsész sajtó- konferencián kijelentette: “Észak-Vietnam bombázásá­val csupán azt érjük el, hogy] a lakosság még nagyobb szi-’ vóssággal folytatja a haza vé­delmét. Az a véleményem, hogy az Egyesült Államok sem mit sem nyer Vietnamban és minél előbb kivonja csapatait | e délkelet-ázsiai országból, an-j nál előnyösebb lesz az részére. Nincs kétség afölött, hogy Vietnam népének többsége Ho Chi Minht támogatja. Ezt nem változtatjuk meg a háború fel­fokozásával. Nincs más kiút, mint békét kötni a vietnami nép igazi képviselőivel.” GUAMBAN A HÁBORÚ FELFOKOZÁSÁRÓL TÁRGYALTAK Hétfőn Johnson elnök Guam- ba érkezett, McNamara had­ügyminiszter, Dean Rusk kül­ügyminiszter, W. Averell Har- riman különleges megbízatású miniszter és a kormány más tagjainak, valamint -vezérkará­nak társaságában, hogy a dél- vietnami bábkormány minisz­terelnökével, Nguyen Cao Ky- vel, a háború felfokozásáról és kiterjesztéséről megbeszé­lést folytasson. A sajtónak tett kijelentések szerint az elnöki látogatás csak azt a célt szolgálja, hogy a visszahívott és újonnan ki­nevezett amerikai vezetőséggel tárgyalja meg az újabb fejle­ményeket és koordinálja mű­ködésűket a dél-vietnami veze­tőséggel. A sajtó és a politikai élet vezetői azonban tudomá­sul veszik, hogy az elnöknek és társaságának guami konfe­renciája a háború további ki- terjesztését készíti elő. Johnson elnök a tisztségé­ből “saját kívánságára” fel­mentett Henry Cabot Lodge követ helyébe Ellsworth Bun- ker-t, segédje, Wm. J. Porter alkövet helyébe Eugene M. Locke és Robert Komer alkö- veteket nevezte ki. Minden valószínűség szerint a konferencia megtárgyalja a Pentagon vezérkarának régóta javasolt terveit, hogy Észak- Vietnam bombázását a nagy­városokra, kikötőkre is kiter­jesszék, hogy aknákat helyez­zenek el mindenütt a partvidé­kek mentén, hogy a Hanoiból Kínába vezető vasútvonalat még nagyobb mértékben bom­bázzák. Arról is valószínűleg szó volt, hogy az észak-vietna­mi MÍG hadirepülők bázisait, repülőtereit is támadás alá ve-| gyék. Szenátorok aggodalmukat fejezik ki a háború fokozása miatt A demokrata párt két veze-| tő szenátora: J. W. Fulbright, * a szenátus külügyi bizottságá­nak elnöke és Mike Mansfield szenátusi többségi vezető, ag­godalommal fogadta azt a le­hetőséget, hogy az elnök gua­mi konferenciája a háború ki- terjesztésére és elmélyítésére vezet. Tv-programon Fulbright sze­nátor többek között ezt is mon­dotta: “Egyre nagyobb nyo­mással megtizedeljük azt a né­pet, amig megadják magukat, hogy aztán mi építsük újjá az országot... építünk majd uta­kat, építünk majd házakat. Megteremtjük majd számukra a jólétet, ami nekünk majd óriási összegekbe kerül. Véle­ményem szerint, ebből nem fejlődhet ki az ázsiaiak szem­pontjából elfogadható társa­dalom.” Mansfield szenátor telefon­interjúban kifejtette, hogy vé­leménye szerint az elnök “fo­kozott katonai lépésekkel akar­ja a problémákat megoldani” és ebből a konferenciából “fontos katonai határozatok” jönnek létre. Volt ENSZ-követ az ázsiai politika változtatását kéri Philip M. Klutznick, az Egye­sült Államok ENSZ missziójá­nak volt tagja, felhívta a John- son-kormányt annak az átérté­kelésére, hogy tulajdonképpen mi a kormány politikai célja Vietnamban és a kommuniz­mus visszaszorítása Délkelet- Ázsiában valóban szolgálja-e az ország érdekeit. “Azoktól, akik azt mondják: ‘de mi nem mehetünk ki Vietnamból’, ezt kell kérdeznem: miért nem, ha ez felel meg nemzeti érde­keinknek?”, mondotta Klutz­nick. Kérte Johnson elnököt, hogy hívjon össze a vietnami kér­désben “mindkét oldalt kép­viselő, felelős egyénekből álló kis konferenciát”, amely igye­(Folytatás a 12-ik oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom