Amerikai Magyar Szó, 1967. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1967-03-09 / 10. szám
Thursday, March 9, 1967 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 7 • 12345678900S1234567890S1234567890S1234567890S12358 < I A SZßiÖK BESZELNEK r* J i írja: Eörsi Béla i M c *12345678900S1234567890S1234567890S1234567890S12358< A háború költségei és a “Nagyszerű Társadalom” Johnson elnök Ígérte, hogy a “Nagyszerű Társadalom” (Great Society) nem fog szenvedni a vietnami háborútól. Mindenekelőtt szeretnők tisztázni: mi az a “Nagyszerű Társadalom”? Két év óta beszélnek és úrnak róla, de az átlag amerikai még ma sem tudja, mi fán terem? Ez nem az átlag olvasó és hallgató hibája. Az uj jelszó tervezői maguk sem tudták, mit értsenek alatta? Ezért van az, hogy a terv keresztülvitele olyan rossz benyomást tett, kapkodásra és politikai tőkére való törekvésre vezetett. Ma már talán abban a helyzetben vagyunk, hogy képet alkothatunk a “Nagyszerű Társadalom” programjáról. Lényegében azt jelenti, hogy mi, a világ leggazdagabb országa, a kevésbé szerencséseknek segítségére sietünk, nemcsak az országon belül, hanem az egész világon. Harcolni akarunk belföldön a szegénység, a betegség.és tudatlanság ellen, amely óriási feladat. Az amerikai nép nagy része már mennyiségileg kielégítette szükségleteit, most minőségileg akar jobban, szebben, harmónikusabban élni. A "Great Society"-program legfontosabb része a “szegénység elleni harc” (war on poverty). Ez a program minden bizonnyal szenvedni fog, mert a tőkés gazdálkodásnak olcsó munkaerőre van szüksége. Az amerikai nagy közönség közönyös a szegénység iránt, különösen ha nem fehérekről van szó. Hajlandó a Dallasban megölt rendőr özvegyének $750,000-t, az állítólagos gyilkos Oswald özvegyének $130,000-t összegyűjteni, de a szegénység eltörlése ellen állandóan ujságharcot folytat és az a hivatalnok a hős, aki le tudja szállítani a segélyek összegét. ' A program lényeges része: a munkanélküliek munkalehetőségét elősegítem. Ezért van a "Job Corps" és a munkások uj szakmára való átképzése. A “Job Corps”-nak 113 központja van, ahol a szakmanélküli fiatalságot tanítják (sokan az iskolákból kimaradtak). Minden fiatal fiú, vagy leány tanítása $5,200-ba kerül. Az uj szakmára való átképzésre a “Job Corps” 300 milliót költ évente, 10 év alatt 3 milliárdra volna szükség. Ezt a szükségletet az automáció idézte elő és ezt a feladatot ténylegesen a tőkéseknek s a szakszervezeteknek kellene elősegíteniük. A "Head Start" szintén a szegénység elleni háború egyik ága. Itt összegyűjtik a társadalom elhanyagolt gyermekeit' és előkészítik őket az iskolára. Ezt az akciót az egész társadalom helyesli. 'A'Rural Loans" (mezőgazdasági hitel) lassan indul, különösen most, amikor a pénzt olyan nagyon drága lett. Az "Aappalachia-segély" összege az idén 3.3 millió dollárral kevesebb, mint amennyit a szegény farmerek és munkanélkülivé lett bányászok segélyezésére költenének. Az ott tervezett országutak munkálataira 30 millióval kevesebb pénzt kapnak. Medicare. Ezt mindnyájan ismerjük. Jan. 1 óta a Nursing Home (aggkori otthon) ellátás életbe lépett. Az összkiadást 3.1 milliárdra becsülik. Á fiatalok fogápolását és a Medicare-nek az összlakosságra való kiterjesztését egyelőre a vietnami háború meghiúsította. Ugyancsak lelassult az orvos,ápolónői nevelés megkönnyítése, valamint uj kórházak és orvosi egyetemek épitése. Nincs rá pénz. A lakbér-segély az uj kongresszustól alig várható. A városok újjáépítése. Igen fontos szükséglet, de csak $11 milliót szavaztak meg ezekre a tervekre, pedig a legközelebbi 20 évben 2,000 milli- rád dollárra volna szükség. Hogy ez megvalósulhasson, ahhoz le kellene mondani a Verne Gyulaféle Holdba való utazási ábrándról és a vietnami piszkos háborúról. Országutak szépítése. Ez Mrs. Johnson kedvenc terve. A múlt évben erre a célra $80 milliót szavaztak meg, ki tudja mennyi lesz az idén? Művészet és humanitás ápolása. Háború alatt a múzsák hallgatnak. A közlekedés javítása. Ez különösen los-angelesi Gárdos Emil: Szegedi utazás Nem csupán a távolba szakadtak sóvárognak vissza a szülőföldre; az itthonélőket is mágnesként vonzza a viszonylag könnyen elérhető falu, vagy város, amelyhez gyermekkori emlékeik kötik. Pécsett nevelkedtem fel és amikor 1948 tavaszán hazatértem, visszasiettem, felkutatva a régi barátokat, az egykor jól ismert köveket, házakat és hepe-hupás utcákat. Gyakran veszem igénybe a Mecsek üdülő nyújtotta lehetőségeket, állandóan figyelve ennek a régi, s mégis annyira fiatal városnak a fejlődését. Pécs azonban nem meríti ki a múltat. Egyéb helységek is helyet követelnek maguknak, még akkor is, ha a fiatalkori élmények rövidebb lélegzetüek és az elmosódó részletek kisebb megállókra emlékeztetnek. Pécsről már sok irás jelent meg a lapban — hadd Írjak most Szegedről, az első nagy városról, amely oly fantasztikusan nagynak, elkápráztatónak mutatkozott a csaknem hat évtizeddel ezelőtt odalátogató falusi kisfiúnak. Szeged helyet követel magának szivemben és gondolataimban. Gyakran fordultam meg ott hazaérkezésem óta, odavitt a hivatali munka, a családi kapcsolat, na meg az Ünnepi Játékok vonzóereje. Pár ott töltött nap is elégséges ahhoz, hogy észrevegyem a változásokat. A barátokkal végbement egy-két évenkénti rövid találkozással ellentétben, itt csak fejlődést, megfiatalodást észlelhetek. Különösen az utolsó években szembeötlő ez a fejlődés. A dinamikus Milkolccal, Győrrel és több más ipari várossal szemben Szeged tulsokáig megőrizte a mezőgazdasági környezettel, a hivatalnokok, nyugdíjasok és kulturális intézmények tul- tengésével járó nyugodt, hogy ne Írjam, álmos légkörét. Ez azonban — mint annyi más helyen — már közel tiz éve szünőbe-n van. Szeged nemcsak erősen iparosodik, újjáépül, hanem valami nagyszerű újat kezd nyújtani népünknek, gazdaságunknak. Érdemes lesz tehát minderről beszámolni, kiindulva abból a városrészből, amely nekem mindig a központot, Szeged szivét jelentette. A Mars térről a Marx térig Szenzációhajhászónak tűnik fel ez az alcím, de találó. Gyerekkori emlékeim egy beláthatatlan teret idéznek fel, piaccal, kis házakkal és a tér egyik részét elfoglaló óriási laktanyákkal. Még emlékszem a kis őrházakra, silbakokra és a kantinban vásárló katonákra. Valóban indokolt volt a Mars tér elnevezés: kaszárnyák és egyik oldalán a félelmetes Csillag-börtön. Hazatértem után csaknem minden utam az átkeresztelt Marx térre vezetett. Ott van a Vegyipari Technikum, ott szállók meg rokonaimnál, s az egyik hatalmas laktanya-komplexumban van a Beb- rits Lajos Vasutforgalmi Technikum, a felsőfokú technikummal és diákotthonnal. Ha már itt tartunk, mi történt a másik két kaszárnyatömbbel? Az egyiket lakóházzá alakították át, a másik a honvédségi kerület központi épülete. Még akad néhány kisebb ház, de nagyrészüket lebontották és egy korszerű, mintegy hatszáz lakásos lakótelepet építettek fel. A Csillag-börtön is ott .XXXXVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVXXVVXXXXXVVV'VVV probléma. Egyelőre kevés a kilátás, hogy a szövetségi kormány támogassa, pedig itt milliárdokra lesz szükség. Folyók kitisztitása. Amerika folyóit a gyáripar a hatóságok hallgatólagos beleegyezésével beszennyezte. Most $50 milliárdba kerül ezeknek a kitisztitása. Városi levegő tisztasága. Tiz év telt bele, mire Amerika észrevette, hogy a levegő fertőzött. Valószínűleg a gyárak és tűzhelyek kéményei, az automobilok kipuffogása és a szemétégetés okozza. Az automobilipar évente $1 milliót áldozott nagylelkűen erre a célra. A kongresszus 4 évre $191 milliót szavazott meg, de valószínűleg 2 milliárd dollárba fog kerülni. A Gettók megszüntetése. A múlt év folyamán a kongresszus $150 milliót engedélyezett, ez egy csepp a tengerben. Open Housing. Ez jövendőbeli gettók megszüntetését jelenti. A mostani kongresszustól azonban ezen a téren keveset remélhetünk. A tanulás lehetősége mindenki számára. Ez gyönyörű terv, de a háború eddig megakadályozta áll, de a mellette levő nagy épület udvaráról égfelé törő kémény a fogház változott jellegére mutat: az elitélteket foglalkoztató, ill. átnevelő üzemet látja el energiával. De hagyjuk abba az egyéni, ötletszerű megfigyelést és forduljunk a szakértőhöz. Kaza Zoltán, a városi tanács Építési és Közlekedési osztályának fiatal főmérnöke segítséget nyújtott egy összefogó felmérés elkészítéséhez. A történelmi múlttal kezdtük, római és hun emlékekkel, a középkorral, a Tisza, Maros és a gazdag termőföld által meghatározott gazdasági életr tel, de hamarosan rátértünk a fordulatot jelentő 1879. évi hatalmas árvízre. Közadakozás, nemzetközi segélyakció kezdődött az óriási károk rendbehozására (az 5,600 házból csak 300 maradt lakható állapotban) és a városnak központi terv szerint való újjáépítésére, sugár- és körutakkal, az árvizeket, megakadályozó körgát felállításával. Akkoriban kétszázezer lakosságú ipari városról álmodoztak, de mindez füstté vált. A körgát is határt szabott az építkezéseknek, az iporosodás megrekedt a malmoknál, durvatextil müveknél, szalámi gyárnál. Móra Ferenc és Tömörkény István humanista álmai helyett az 1919 évi ellenforradalom “szegedi gondolata” jelképezte a fejlődést. Poros, tunya, álmos latejner-hivatalnok város maradt, amelybe csak az egyetem léte vitt be kis életet. A háború után 1945 megváltoztatta a légkört, irányt adott a későbbi fejlődésnek, de jó tiz évig alig történt valami. A helytelen gazdaságpolitika és a jugoszláv határhoz való közelség miatt a város csak vegetált. Aztán jött a fordulat. Felépült a vasúti hid és Szeged bekapcsolódott a Bánáttal, a szocialista szomszédokkal való vérkeringésbe. A pamutfonóda 3,500 munkást foglalkoztató automatizált textilkombináttá fejlődött. Elkészült a kábelgyár nagy telepe s mér részben működik a legnagyobb létesítmény, a félmilliárdos beruházással kialakuló gu- mikombinát, kerékabroncs, ipari szállító-heveder, valamint hőt és nyomást álló tömlő részlegekkel. Kiépült, korszerűsödött az élelmiszeripar s egy sor exportra termelő kisebb fémipari üzem, ruházati szövetkezet jött létre. A 116,000 lakosú városban 18 ezren dolgoztak iparban 1960-ban, jelenleg 25— 26,000, köztük közel 4,000 az építőiparban. Uj lakónegyedek jöttek létre Újszegeden (az ezer lakásu Odessza testvérvárosról elnevezett negyed) a Ti- szaparton, a Marx téren — összesen mintegy 6,000 lakás, a sokezer régi ház tatarozása mellett. , Szeged bekapcsolódott iparosodó nagy városaink sorába. Az ipari tanuló intézetek, szakiskolák biztosítják az utánpótlást, az esti korzó Szeged e hagyományos intézménye, tele van hangos, életerős — a nagyvárosi áruházak kirakatait nézegető, jövőjüket kovácsoló — fiatalokkal. Szeged ipari profilja is kezd kialakulni. Miskolc nehézipara, Győr gépipara, Pécs szén- és uránbányászata mellett itt is épülőben van a jövő Szeged gazdasági képét meghatározó, a szénhidrogén kincsekre alapuló hatalmas ipari központ. Ezzel azonban a következő cikkben foglalkozunk. ■.vxxxxxxxxxnxxvxvxxxxvxxxvvxvvvvvxxxvvxxxs megvalósítását. Kalifornia kormányzója éppen az ellenkező irányban halad. Ebből láthatjuk, hogy főleg a republikánusok és a jobboldali demokraták a tanulás lehetőségét a gazdagoknak kívánják fenntartani. Külön segély négereknek. A néger vezető körök harcolnak a szegregáció (elkülönítés) ellen. Egyelőre ettől a kongresszustól keveset remélhetünk. A program sok milliárd dollárba kerülne, ha megvalósítanák. Biztosított jövedelem a szegénység számára. Ez azt jelentené, hogy akiknek jövedelmük a létminimum alatt van, azt a kormány az év végén kiegészítené. Ez évente $12 milliárdba kerülne és emelné az ország fogyasztási lehetőségét. A pénz visszakerülne a forgalomba és hadiipar helyett ipari fellendülést hozna létre. Ezeknek a legnagyobb része egyelőre csak terv marad, de a hidegháború enyhülése, a vietnami háború beszüntetése, a vele járó költségek, a Mars, A,oni.o, pS a holdbéli űrutazásokról való lemondás, lehetővé tennék a Nagyszerű Társadalom programjában felsorolt tervek keresztülvitelét.
