Amerikai Magyar Szó, 1967. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1967-03-02 / 9. szám
Thursday, March 2, 1967 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 Reagan legújabb alakítása Kalifornia újdonsült kormányzója nem a legkedvezőbb gazdasági és politikai előjelekkel kezdi meg működését. Az 1967-es pénzügyi esztendőt igen súlyos deficittel inditja, amely részben még az előző adminisztráció elszámolási, illetve könyvelési módszerének változása miatt állott elő és részben valóságos, a bevételeket meghaladó költségtöbbletből ered. Az előző kormányzat ugyanis életbe léptette, a modern vállalati számvitelhez hasonlóan, a tényleges, mérlegszerű könyvelési módszert, vagyis a jövedelem számla elismerését, még mielőtt azt behajtották volna. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy 3 hónap adójövedelme csak papiron létezik, de valójában még nem kollektált bevétel. így tehát Kalifornia 4.8 milliárd dollárt kitevő költségvetése 473 millió dollár deficittel indul. Hatalmas összeg ez, a költségvetésnek csaknem 10 százaléka. A kormányzó az összes állami szervek és ügynökségek részére 10 százalék költségcsökkentést rendelt el, uj személyzet felvételét felfüggesztette. A költségcsökkentés azonban nem állott meg az állami szerveknél. A nagyon jó hírnévnek örvendő és egyre fejlődő Kaliforniai Egyetem állami támogatását is csökkentette, noha az egyetem az uj felvételek és szükségessé váló uj fakultások felállítására a költségvetés 15%-os emelését kérte. Ugyanígy csökkentette a Kalifornia Állami Kollégiumok pénzügyi támogatását. Mindkét főiskolán a tanítás ingyenes, a tanulók nem fizetnek tandijat. Ezzel az intézkedéssel a kormányzó kényszeríteni akarja a főiskolákat, hogy a hiányzó pénzügyi alap fedezésére szüntessék be a tan díjmentes oktatást és mintegy 400 dolláros tandíjjal sújtsák a diákokat. Természetesen, úgy akadémiai körökben, mint a főiskolák soraiban nagy volt a visszahatás. Oktatási szakemberek szerint, az egyetem legjobb tanulóit rövidesen elvesztheti, hírneve tönkremegy, évek szorgos munkájának gyümölcse elvész. Az egyetem hallgatói hevesen tüntettek, Reagan bábhasonmását az egyetem udvarán felakasztották! A kormányzó mindezekre azzal válaszolt, hogy a kötelező tandíj meg fogja fegyelmezni a hallgatókat s agitáció helyett majd tanulni fognak, ha a költségek az ő vállaikat terhelik. Ezzel a megjegyzéssel ismét felidézte annak a szégyenteljes politikai kampánynak a sötét emlékeit, amelyeket választása előtt és a választási hadjárat alatt is folytatott az egyetem Berkeley tagozatának haladó gonddlkodásu hallgatói ellen. A kötelező tandíj kierőszakolása súlyos gazdasági kihatással járhat az olyan polgári rétegek számára is, amelyek pénzügyi terveiket hosszú idő óta, gyermekeik tandíjmentes felsőfokú oktatására építették jel. Ennek a rétegnek a soraiban, kétségtelenül sok támogatója is volt a választás alatt. Kaliforniában a krízis elkerülhetetlen Pénzügyi és gazdasági problémák egész sorozata vár megoldásra és az előjelek szerint, a krízis elkerülhetetlen. Kalifornia, a hatalmas népesség-szaporulat miatt, a közlekedés, házépítés, levegő- és viz tisztítás vonalán azonnali megoldásra váró feladatok tömkelegével áll szemben. Az előző kormányzat több ízben foglalkozott az adóemelés kérdésé- val, de a hadiiparban, úgynevezett “boom” megoldotta a pénzügyi problémákat. Gazdasági szakértők becslése szerint az elkövetkező pénzügyi fellendülés helyett komolyabb visszaeséssel kell számolni. Az állam pénzügyi mobilitását pedig csökkenti az a tényező, hogy Kaliforniában nem vonják le a keresetből az állami adót, amint azt New York államban teszik. Több ízben kísérleteztek ilyen törvény életbeléptetésével, de sikertelenül. Minthogy a kormányzó a választási kampány alatt az ingatlan adó reformját is megígérte, nem marad más választása, mint az általános kereseti, vagy forgalmi adó emelése. Röviden összefoglalva, ezek a gazdasági nehézségek és problémák. De mert gazdasági intézkedések mindig politikai visszahatást váltanak ki, az uj kormányzó máris súlyos-politikai válsággal néz szembe. A főiskolák bevonása a politikai arénába, Victor Perlő: A KÖLTSÉGVETÉSI PROPAGANDA ÉS AZ IGAZI KILÁTÁSOK Az elnök előterjesztett költségvetése olyan propaganda okmány, amely szeretné kevesebbnek feltüntetni a vietnami háború költségeit és az ebből eredő inflációs deficitet. Johnson 1966-ban az országos költségvetés hadi költekezésében “csak” 7%-os emelkedést jósolt a jelen költségvetési évre, eszerint ez 60.5 milliárd dollárra emelkedne. De jelenleg ez az összeg 70.2 milliárd dollárt tesz ki, ami 22%-os emelkedést jelent. E rovat volt az első, amely 1965 közepetáján avval vádolta az elnököt, hogy nagymértékben lebecsülte a vietnami háborús költekezést. Az elnök most azt állítja, hogy tanult korábbi tévedéséből, hogy előbb azt hitte, hogy a háborúnak már vége lesz 1967 júniusában. Most nem is gondol arra, hogy a háború 1968 júniusra befejeződhet és beismerd, hogy azt követően még ki is terjedhet. De most is épp olyan meghamisított statisztikára épit, mint máskor. Ezúttal a statisztika az 1968-as költségvetési évre 7y2-os emelkedést mutat az adminisztrációs hadi költekezésben és csak 2.5 milliárd dollárt jelöl ki a vietnami háború költségeire, a beismert és alábecsült 13.6 milliárd dolláros emelkedéssel szemben, amelyet ez évben a vietnami háborúra költünk. Johnson bejelentett költsegvetése nevetséges. A jelen költségvetési év végére az évi katonai költekezés már több lesz, mint a 75.5 milliárd dollár, amit Johnson 1968-ra tűzött ki. Az elnök uj hadi programja és a vietnami amerikai katonaság létszámának aránylag lassú növekedése, — amit a Pentagon tervez, — sokmilliárd dollárral túlszárnyalja azt az összeget, amellyel az 1968 költségvetési évet megkezdik. Johnson költségvetése csak abban az esetben felel meg a valóságnak, ha abbahagyja Vietnam bombázását, nem szállít oda több csapatot, csökkenti a gyalogos háborút és az uj költségvetési év elejére már tárgyalásokba bocsátkozik Észak- Vietnammal és a Nemzeti Felszabadító Fronttal. De nem ez a kormány jelenlegi programja, hanem, hogy elpusztítsa Vietnamot, vagy megadásra kényszerítse. Johnson azt állítja, hogy az 1968-as költségvetés, beleértve Vietnamot és a tröszt vagyonokat, “a teljes, országos termelésnek csak iy>%-ával lesz több, mint három évvel ezelőtt.” Itt belegabalyodott a saját hármas könyvvitelébe. Az előterjesztésében benyújtott táblázat szerint, az országos jövedelmek — közöttük a tröszt vagyonok, melyekre szívesen hivatkozik — az 1965 évi össztermelés 18%-áról az 1968-as költségvetési évben 21%-ra emelkednek, annak ellenére, hogy az áremelkedések és más tényezők révén az országos össztermelés inflációs statisztikája messze túlhaladja a termelés valóságos emelkedését. Ez 3%-os, nem iy>%-os emelkedést jelent, amely megfelel a koreai háború legmagasabb évi költekezésének. Johnson azt állítja, hogy az országos jövedelmek számlája magasabb, mint a pénzbeli, vagy az adminisztrációs költségvetés. Azt is mondja, hogy az országos jövedelmek költségvetését a szakértők már három évtizede tekintetbe veszik, hogy erről megállapíthassák a szövetségi költség- vetésnek a gazdaságra való kihatását. A valóság az, hogy a szakértők tényleg az országos jövedelmet tekintették a legrealisztikusabb alapnak és ez helyes is. Az országos jövedelmek számlája nyilvántartja az adókat, amikor esedékesek, a készpénzt, amikor kifizetik, de ezeknek a gazdasági hatása akkor jelentkezik, amikor a fizetések megtörténnek. Például múlt április óta a fizetésekből a nagyobb szövetségi adólevonások csökkentették a fogyasztók költekezését, annak ellenére, hogy magukat az adókat nem emelték. Amikor tavasz- szal az adó visszatérítések esedékesek lesznek, a fogyasztók egyszerre nagy vásárlásokat tesznek, de ez az országos évi jövedelmekben semmi különbséget nem tesz. Az országos jövedelmek számlájában nincsenek feltüntetve a szövetségi kormány kölcsönei, ezek csak a készpénzi költségvetésben mutatkoznak. A kormány kölcsöneiből kifolyólag évente sokmilliárd dollár kerül forgalomba és ennek döntő befolyása van a gazdaságra. A kormány most például kiterjeszti a házépítési kölcsönöket, avval a kimondott szándékkal, hogy életre keltse ezt a lelassult iparágat. Ugyanígy, az Export-Import Bank kölcsönei azt a célt szolgálják, hogy segítsék egyes cikkek gyártását és exportálását. Most az egyszer én is egyetértek a Wall Street Journallal (1/26) abban, hogy a készpénzi költségvetés jár a legközelebb ahhoz, hogy realiszti(Folytatás a 12-ik oldalon) a kötelező tandíj bevezetésére irányuló machinációk a vártnál is sokkal nagyobb hullámokat verték fel. E harc során az egyetem nagy tekintélynek örvendő elnökét, Clark Kerr-t is menesztették. Az egyetem, amely jelenleg az ország legnagyobb főiskolája, nagyon sokat köszönhet Kerrnek. Óriási tiltakozás Kerr elmozdítása miatt Kerr, minden konzervatizmusa ellenére is remek szervező és páratlan szaktekintély. Népszerűségére és tekintélyére mi sem jellemzőbb, minthogy a legnagyobb polgári napilap, a New York Times szokatlanul éles kirohanást intézett január 20-i számában Reagan ellen. A lap vezércikkben foglalkozik Kerr elbocsátásával és ennek kapcsán azt Írja, hogy Reagan az az ember, aki skrupulus nélkül dobta be a választási kampányba a Berke- ley-tagozat eseményeit és éppen olyan könyörtelenül élt vissza ezekkel, mint a polgárjogi harcok kapcsán kialakult fehér visszahatással. Lelkiismeretlen módon használt fel minden reakciós vádat és híresztelést politikai céljának elérésére. A N. Y. Times emlékezteti olvasóit Reagan San Franciscóban tartott gyűlésére, a Cow palotában, 1966 május 13-án, ahol felhívta Kalifornia törvényhozását, indítson vizsgálatot Berkeley ellen, kommunizmus és szekszuális kilengések vádja alapján. Ez a beszéd teljesen feltárta ennek az embernek a lelkületét és taktikáját — Írja a lap. Ezt a vádat Reagan a hírhedt Kalifornia Állam-Szenátus Amerikaellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság jelentése alapján emelte, noha — mint ezt beismerte — a jelentést soha el nem olvasta. Választási hadjárata során megígérte, hogy az oktatás céljaira történő állami hozzájárulást nem csökkenti, az egyetem régenseinek önállóságát nem érinti és a felsőfokú oktatást nem vonja be a politikai küzdelembe. Egyetlen Ígéretét sem tartotta be! Amerika népe most élénk figyelemmel kiséri a nagyfeszültségű drámát, amely nem csupán Kalifornia, hanem egész Amerika ügye is. A jellemzés, amelyet a legelőkelőbb polgári napilap adott Reaganról, mint emberről és mint politikusról, nem kíván kommentálást. Az olvasó lelkében azonban önkéntelenül felmerül a kérdés: minek köszönheti Reagan, hogy Amerika legnépesebb államának választói a legmagasabb pozícióba emelték? Miféle sötét erők és hatalmak formálták, vagy deformálták a választók többségének elhatározását? A haladó gondolkodású amerikai aggódva figyeli ezt a remélhetőleg átmeneti tendenciát, vagy folyamatot, amely megtagad minden közösséget azzal a régi, haladó, minden újért és szépért lelkesedő szellemmel, amely ezt az országot ilyen naggyá és erőssé tette. *• Nehéz elképzelni, hogy Amerika népe elfelejtette volna hazájának rövid, de dicső múltját, amely mindig a jövő útjait kémlelve, példát adott a világ népeinek. Nem hiszem, hogy a Reaganok vissza tudják fordítani az idő kerekét! Reagan jelenlegi alakításánál az egyetlen tragikus körülmény, hogy a közönség, amely eddig sok szerepében látta, nem tud élni a korábban alkalmazott védelmi módszerekkel. Eddig ugyanis, ha alakítása nem tetszett, elzárta a tv készüléket, vagy nem váltott mozijegyet. Az elkövetkező néhány esztendőben azonban Kalifornia népe kénytelen lesz végig élvezni alakítását. Ha rosszmájú lennék, azt mondanám, egyék meg, amit főztek, elvégre is ők választották meg. Azok számára pedig, akik főzés nélkül is kénytelenek lenyelni a keserű falatot, van egy vigasz! A tehetségtelen, vagy rossh alakítás utáni harc és elkerülhetetlen bukás netil csupán a színészeket éri utói. íEGYRŐL-MÁSRÓL írja: Somogyi Zoltán
