Amerikai Magyar Szó, 1966. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1966-08-04 / 31. szám

Thursday, August 4, 1966 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 Kizsarolják a betegeket a gyógyszerkufárok (Folytatás az első oldalról) Ha az orvos “Prednisone”-t ir a receptre, akkor az orvosság csak hatvan centbe kerül, de ha össze­játszik a gyógyszergyárossal, vagy a patikussal, ami nagyon gyakori, és a receptre “Meticortenn”-t ir, akkor hatvan cent helyett $17.90-t kell fizetni. Vannak betegek, akiknek gyógyulása “chlorphe- niramine”-t igényel. Ez csak $1.40-be kerül, de ha az orvos “Chlor-Trimeton”-t ir elő, ami ugyanaz, akkor $20.59-t kell előteremteni, mert anélkül nem kapjuk meg az orvosságot. Vannak betegek, akik “Resperin”-re szorulnak, ami 69 centért megvehető. Ha a kezelő orvos nem ismeri ezen a néven az orvosságot és a gyógyszer­gyárosok cifra nevén “serpasil”-t ir elő, akkor a betegnek a 69 cent helyett 39 dollár és 50 centtől kell megválnia, hogy az orvosság tulajdonába jus­son. Hihetetlennek hangzik mindez, habár igaz. De menjünk tovább. Azok a betegek, akik “Mebpro- mate” orvosságra szorulnak, megvásárolhatják $20.80-ért. Ha azonban ugyanezt az orvosságot “Equalin” felirattal vesszük, akkor $62.50-t kell érte fizetni. Mások olyan betegségben szenvednek, melynek gyógyításához “Butabarital sodium” kell. Ez $1.60- ért kapható, de ugyanez az orvosság “Butisol” né­ven $18.30-ba kerül. Ha azonban a betegség mivolta “Rauwolfia ser­pentina” orvosságot igényel, ez kapható a gyógy­szerésznél egy dollár tiz centért. Ugyanaz az or­vosság “Raudixin” néven $30.78-ba kerül. Folytathatnánk a végtelenségig, de a fentiek tisztán és félreérthetetlenül bizonyítják, hogy a gyógyszergyárosok nem elégednek meg a “normá­lis” profittal, hanem ultra-profitra pályáznak, a betegek rovására. A kormány is károsul A szövetségi, állami és városi közegek is érde­kelve vannak e kérdésben, ami azzal magyarázha­tó, hogy ők fedezik a nyomorban élők orvosi és gyógyszerszámláját. Csupán egy esztendőben, 1964-ben, a szövetségi kormány megtakaríthatott volna 100 millió dollárt, ha a szükséges orvosságot az “általános” címkével és nem a kereskedelmi megnevezéssel (brand name) vásárolta volna. Érdemes megjegyezni, hogy az ország leghíre­sebb kórházai: a Walter Reed, a Bethesda Naval az általános címkével ellátott gyógyszereket hasz­nálják. Ez bizonyítja azt, hogy minőségük éppen oly jó s megbízhatók, mint a gyógyszergyárosok ál­tal cifra néven forgalomba hozott és horribilis ösz- szegekért eladott orvosságok. Barbár rendszer uralkodik Minden civilizált országban a betegek ingyenes gyógyszerre jogosultak. Anglia a csőd szélén áll, de a betegek díjmentesen kapnak orvosságot. A dúsgazdag Egyesült Államokban a beteg ön­magáról kell, hogy gondoskodjon. E sorok Írója, minden hónapban — átlagban — hatvan dollárt költ orvosságra a család egyik tagja részére. Itt az ideje, hogy e barbár rendszert megváltoz­tassuk. A szakszervezetek, az egyházak, a haladó szellemű politikusok feladata, hogy olyan törvényt iktassunk be, amely orvosságot biztosit min­den betegnek és díjtalanul. A szövetségi kormány feladata az, hogy az orvosságot mérsékelt áron vá­sárolja a gyógyszergyárosoktól. E lépésre már ré­gen szükség volt, ma is szükség van és minden na­pi késés a betegek millióinak rovására megy. L. I. Csatlakozzunk az augusztus 6-i béketüntetésekhez (Folytatás az első oldalról) ben, San Diegoban, Detroitban, Chicagóban, Cleve- landon és az ország minden nagyobb városában. A helyi szervező bizottságok a röplapok ezrei utján, valamint újsághirdetésekben adják a lakos­ság tudomására, hol és mikor gyülekezzenek. Az Amerikai Magyar Szó olvasói és támogatói minden bizonnyal ott lesznek a tüntetők soraiban. A szegények fizetnek a háborúért A tüntetők követelni fogják, hogy a Johnson- kormány minden késedelem nélkül számolja fel a vietnami háborút. Szüntesse be Észak-Vietnam bombázását és vonja ki az amerikai katonákat Vietnamból. Az amerikai nép egyre súlyosabb terhet visel a háború következtében. A közszükségleti árak állan­dóan emelkednek. Pl. New Yorkban augusztus 1- én ismét felemelték a tej árát quartonként egy centtel, nemrégen emelték a viteldijakat s az Edi­son társaság most kérvényezte New York város közigazgatásától, hogy felemelhesse a villanyáram árát 3 százalékkal. Mindez fokozza azok nyomorát, akik munkanélküliek, vagy alacsony bérért dolgoz­nak, akik nyugdíjban vannak, akiknek nagy csa­ládjuk van. A harctéren küzdő katonák nagy százalékát a szegények soraiból verbuválják. A szegények fizet­nek a háborúért vérben és verejtékben. De nem csak a szegények érdeke és kötelessége résztvenni e tüntetésekben, mert a gazdagoknak is van veszteni valójuk. Ha ez a piszkos vietnami há­ború harmadik világháborúhoz vezet (s erre a ve­szélyre nagy az eshetőség) akkor a gazdagok is. MINDENT elveszthetnek; vagyonukat és életüket egyaránt. Vegyünk részt, csatlakozzunk a háboruellenes tüntetésekhez. Elvetették Johnson ajánlatát a sztrájkoló gépészek (Folytatás az első oldalról) amikor kihangsúlyozta: emelik a tej árát, felemel­ték a viteldijat, újabb adót rónak ki és az uj szer­ződésben ajánlott öt százalékos béremelést föl­emésztik a magasabb árak és adók. Nekünk abból egy árva cent sem marad. Nagy taps jelezte, hogy az elhangzott beszéd nem egyéni vélemény, hanem a tagság többségé­nek a véleménye. Nem törjük a Fehér Ház beavatkozását Gus Gallas, a szervezett gépészek 1894-es lokál­jának elnöke igy beszélt a tagsághoz: “Ellenezzük az ajánlott szerződést főleg azért, mert az nem szabad tárgyalásokkal jött létre, hanem a kongresz- szus és a Fehér Ház nyomására. Tiltakozunk a Fe­hér Ház akciója ellen.” Gallas szavait is nagy taps fogadta. A sztrájkolok egyik legnagyobb panasza, hogy az ajánlott szerződés nem védi őket az állandó ár­emelkedések ellen. Olyan szakaszt követelnek a szerződésben, amely automatikusan emeli bérüket a szerződés időtartama alatt, ha a közszükségleti cikkek ára emelkedik. A tagság lázadásának egy másik oka, hogy az öt százalékos bérjavitás az egyetlen “kedvezmény” ebben az évben. Több fizetett ünnepnap és más kedvezmények csak 1967- és 68-ban lennének ese­dékesek. A szerződés ezen pontjaira utalva Alfred Gerys- ser ezt mondotta: “A repülővállalatok MOST köny­velik el hatalmas profitjukat. Itt az ideje, hogy e nagy profitból mi is részesedjünk. A tény az, hogy egy köztisztasági alkalmazott többet keres, mint mi.” A tagság nagy része nem hibáztatja a szervezet országos vezetőit. Mint az egyik tag megjegyezte: “Nekik nem volt mit tenniük. A mi feladatunk, hogy döntsünk a szerződés felett.” Sztrájktörésre készül a kongresszus Miután Johnson elnök sztrájktörő munkálkodása kudarcot vallott, a kongresszus próbálja kimente­ni a kátyúból a repülővállalatokat. Rendkívüli tör­vényt próbálnak beiktatni a képviselőházban és a szenátusban, mely kényszerítené a sztrájkolókat a munka felvételére. A sztrájkolok erről az eshetőségről is beszéltek. Frank Cremona, az országos vezetőség képvise­lőjének azon kijelentésére, hogy “ez a lehető leg­jobb egyezmény, amit a jelen helyzetben elérhe­tünk és ha ezt elvetjük, akkor a kongresszus tör­vény utján kényszerit bennünket a munkára”, a tagság válasza ez volt: “Távolítsuk el Johnsont az elnöki tisztségből. Vonuljunk fel Washingtonba.” Ilyen és ehhez hasonló közbeszólásokkal fogad­ták Cremona ösztökélését. Az International As­sociation of Machinist tagságának lázadása jellem­ző arra, amit az összmunkásság soraiban tapasztal­hatunk. WWWtA/VtA/VWMt/WWWVXAAAAAAA/WX/WtAA* U Thant, az Egyesült Nemzetek főtitkára több napon át tárgyalást folytatott Kosygin szovjet mi­niszterelnökkel. Moszkvából való eltávozása előtt tárgyalt Leonid I. Brazsnyevvel, a Szovjet Kommu­nista Párt első titkárával. Az amerikai űrhajózási bizottság azt tervezi, hogy augusztus 9-én űrhajót meneszt Hold-körüli pályára. Ez az első ilyen kezdeményezés ameri­kaiak részéről. A Szovjetunió már hónapokkal ez­előtt elérte ezt a teljesítményt. KÉSZÜL AZ 1902—67 EMLÉKKÖNYV A Magyar Szó kiadóhivatalában, szerkesztőségé« ben és nyomdájában nagy a sürgés-forgás. A lap elkészítése mellett ugyanis az 1902—1967-es EM­LÉKKÖNYV munkálatai is folynak. Az EMLÉKKÖNYV több mint negyven oldala már elkészült és csak nyomásra vár, s időközben még mindig szállingóznak a jobbnál jobb cikkek a kiadóhivatalba. Már eddig majdnem minden kül- munkatársunk megírta cikkét az EMLÉKKÖNYV részére, úgyhogy minden jel szerint e 65 éves EM­LÉKKÖNYV felülmúlja majd valamennyi eddigi kiadványainkat. Ennek az EMLÉKKÖNYVNEK az összeállítása sokkal több gondot és munkát kíván, mint az elő­ző kiadványaink, különösen ha méltó módon kí­vánjuk visszatükrözni a 65 éves múltat. Mig a külmunkatársak és a lap személyzete mindent elkövet az EMLÉKKÖNYV sikeréért, addig nagyon lassan halad azon része, amelynek összeállítása az olvasótábortól függ. Ez a munka legnehezebb része, mert az üdvözletek, megemlé­kezések, stb., stb. összeállítása sok aprólékos mun­kával jár és nagy figyelmet kíván. Ezt a munkát nem lehet az utolsó percre hagyni. Azt sem sze­retnénk, ha üdvözletek, megemlékezések kimarad­nának ebből a fontos EMLÉKKÖNYVBŐL. Ezért rendkivül fontos, hogy mindazok, akik hozzá akarnak járulni az EMLÉKKÖNYV megjele­néséhez, akik üdvözölni kívánják hozzátartozóikat, akik meg akarnak emlékezni elhunyt hozzátarto­zóikról, minél előbb juttassák el üdvözletüket, meg­emlékezésüket a kiadóhivatalba. Eddig még nem állapítottuk meg a határidőt, amikor ezeknek be kell érkezniük, de rövidesen ezt is jelezzük lapun­kon keresztül. Még a nyár elején levél kíséretében szelvénye­ket küldtünk ki olvasóinkhoz, melyeken üdvözle­teiket, megemlékezésüket beküldhetik a kiadóba. Lehetséges, hogy egyesek nem kapták meg ezt a levelet, vagy elkallódott valamelyik fiókban. Ezért kérésre szívesen küldünk újabb szelvényeket, vagy kérjük, hogy használják fel az alábbi hirdetés szel­vényét. Akik fényképet küldenek, jelezzék, hogy kíván- ják-e annak visszaküldését. Ez esetben küldjenek bélyeggel ellátott, megcímzett válaszborítékot és a fénykép hátára Írják rá a keküldő nevét. Nagy munkát vállaltunk magunkra, amit csak úgy tudunk sikeresen teljesíteni, ha olvasóink és lapunk barátai segítségünkre jönnek. Az EMLÉK­KÖNYV tartalma meg lesz örökítve, ezért kár len­ne, ha abban nem jelenne meg mindazoknak az üdvözlete, akik valamikor olvasták, támogatták la­punkat és résztvettek annak harcaiban. AZ EMLÉKKÖNYV BIZOTTSÁG AMERIKAI MAGYAR SZÓ 130 East 16th Street New York, N. Y. 10003 Itt küldöm hozzájárulásomat az 1902—67 EMLÉKKÖNYV megjelenéséhez $................... összegben. Itt küldöm szeretett hozzátartozóm fényké­pét és adatait. Helyezzék el az IN Memóriám rovatban. (Fénykép közléséért legalább $ 10-t kérünk.) Itt küldök $............... összeget. Én is üdvözölni kivánom szülővárosomat és rokonaimat. Mellékelek $...............-t. (Fény­képes üdvözletért legalább $ 10-t kérünk. Kö­zölje szülőhelyének nevét.) Megrendelem az Emlékkönyvet a követke zőknek (Ára $2.00 — külföldre $2.50.) Itt mellékelek $................. . . ,-t. Név: ...................................................................... Cim: ..................................................................... Város: ....................................Állam: .................. Beküldő neve: ..................................................... Cime:..................................................................... Név: . Cim: . Város:

Next

/
Oldalképek
Tartalom