Amerikai Magyar Szó, 1966. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1966-07-28 / 30. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Mt Történik** ÖhAíAbAN- ________________ „ , \ ” ■ SOMOGY MABART&VLATBÓL A Balatontól a Dráváig nyúló Somogy megye több mint egymillió holdnyi területével egy kicsit mindig külön világnak számított a Dunántúlon. Országként emlegetjük, olyan tökéletes egységnek érezzük; holott több kistájból tevődik össze, melyek mindegyikének meg vannak a sajátos problémái. Ha csak futó pillantást vetünk is a megyére, ha szinte madártávlatból tekintünk is le rá, ezek a kérdések akkor is élesen elénk tűnnek. S az is nyomban kiviláglik, hogy legtöbbjüknek igen mélyre nyúlnak gyökerei a múltba. Somogy az ország legjellegzetesebb nagybirtokos megyéi közé tartozott. Területének mintegy fele a Festeticsek, az Esterházyak, a Széchenyiek, a veszprémi püspökök és kanon okok, meg egyéb egyházi és világi uraságok kezén volt. A múlt század elején ötven család élvezte 30,000 paraszt munkájának a gyümölcsét, s ha a sürü cser-erdőségekben sertéseket makkoltató kanászok viszonylag szabad életet éltek is, a falusi zsellérnép a legnyomorultabban tengődött, sötét tudatlanságban, a művelődés legelemibb lehetőségétől is elzárva. “Hát csak kanásznak termett a somogysági paraszt?” — kiált fel keserűen a Csurgón tanitóskodó Csokonai, s Berzsenyi Dániel is hangosan lázadozik a kiáltó társadalmi igazságtalanságok láttán. Ezerholdas birtokos nemes létére le meri írni, hogy a mezei szorgalom fölvirágzásához “helyes földeloszlat szükséges . , . Nincs más menekvése a múlt század derekán a somogyi földtelen népnek, csak kivándorlás. A Dunántúlon Somogyból hajózott ki Amerikába a legtöbb magyar, nem lelvén hazára az uradalmak világában. Az 1945-ös földosztás törte szét a Balatont körülölelő latifundiumok acélgyürüjét, s ma már többségükben virágzó termelőszövetkezetekben dolgozik és boldogul a megye parasztsága. Somogybán 1919 februárjában, még a Tanács- köztársaság kikiáltása előtt, megindult a termelőszövetkezetek szervezése, s erre a hagyományra épültek rá a maiak, a mezőgazdálkodás korszerű formáit honosítván meg. A megye 700 ezer holdnyi mezőgazdasági területén 252 községben 240 termelőszövetkezet gazdálkodik, közös vagyonuk immár meghaladja a 2,5 milliárd forintot. Az anyagi felemelkedést pedig úgy követte nyomon a művelődési föllendülés, ahogy azt Móricz Zsigmond 1919-ben megjósolta “A somogyi földmüvesszövetkezet” cimü, szárnyaló riportjában : “Minden szövetkezeti tag v i Iá g osan kell, hogy lássa a szövetkezeti termelés hallatlan előnyeit. Meg kell értenie a nagyüzem egész természetét. Méltányolnia kell a szervezés jelentőségét, a mezőgazdaságban, a szaktudás jelentőségét minden szövetkezeti tag számára. A magyar mezőgazdasági munkás a most következő években egy évszázadnyi kulturális haladást tesz majd meg.” Csokonai jövendölésétől — “az első oskoláról Somogybán” — m á sf é 1 évszázad kellett, hogy elteljen, amig az ember gondja a haza gondja lett e “kies tartományban”. A megyében ma 22 középiskola működik — az 1945 előtti hattal szemben —, s csak kulturális célokra 187 millió forintot irányoz elő az 1966 évi költségvetés. Az elsüllyedt múlt hagyatéka a megye zárt kistájain hat még ma is eleven visszahúzó erőként. Különösen a Zselicségben. Hajdan hatalmas erdőország volt ez a barátságos tekintetű dombvidék. Sok tízezer sertés élt szabadon a széles dombházakat betakaró tölgyesekben, bükkösökben, az irtásokra települt kanászfalvak népe gondozta őket. A kanászvilág ugyan leáldozott a múlt század derekán, de az állattenyésztés mindmáig uralkodó gazdálkodási forma a Zselicségben ; csak éppen többrétűvé vált és nem a makkszüreten, hanem a takarmánytermelésen alapszik immár. A múlt azonban még erősen jelen van e táj mezőgazdasági problémáiban. A Zselicséget mindmáig úgy tartják számon az agrár szakemberek, mint az ország egyik leg- ktilterjesebb mezőgazdasági vidékét. Az erősen tagolt táj eróziótól pusztított, meredek lejtésű földjein gyengék a terméshozamok, emiatt a lakosság életszinvonala alacsonyabb, mint a megye más részeiben. Az ötvenezer holdnyi Zselicség parasztsága tápanyagokban igen szegény erdőtalajon gazdálkodik, az agrártudomány hathatós segítsége nélkül nem tud megküzdeni mostoha körülményeivel. A végrehajtás küszöbére jutott tervek a táj hagyományos állattenyésztését emelik korszerű szintre, a mezőgazdálkodást pedig elsősorban takarmánynövények termesztésére állítják át. Az állatállomány nagyarányú megnövelése érdekében jelentős befektetéseket igénylő építkezések folynak a társasgazdaságokban; sorra hozzák létre a nagy befogadóképességű tehénistállókat, egymás után rakják le a nagyüzemi állattenyésztés alapjait. Kidolgozták a szakemberek a talaj rendezési terveket is, hogy gátat vessenek a termőföld további pusztulásának. A múlt tanulságainak okos fölhasználásával készült “zselici program” egy mostoha természeti adottságú tájat indít el a fölemelkedés utján. A Kapós-völgyi, a Koppány-völgyi meg a Csurgó környéki parasztság is régóta foglalkozik állatneveléssel, de a második világháború következtében az állatállomány erősen leromlott. A Kapós-völgye ma már ismét nagy mennyiségű húst, tejet és tenyészállatot ad az országnak, a szövetkezetek összefogásával pedig még jobban hasznosítani tudják majd az előnyös tájadottságokat. A Kapós-völgy leghíresebb állattenyésztő községeinek társasgazdaságai komoly- erőfeszítéseket tesznek az állomány számszerű és minőségi fejlesztéséért, sorra megteremtik a gépesített nagyüzemi jószágtartás feltételeit, ugyanakkor földjeiken olyan vetésszerkezetet formálnak ki, amely az állattenyésztésnek legjobban kedvez. Az uj, nagy szarvasmarhatenyésztő telepek kialakítására irányuló törekvések eredményei máris megmutatkoznak az áruértékesítésben: mig 1955-ben, a kötelező begyűjtés idején, Somogy 68,000 vágómarhát adott közfogyasztásra, addig 1965-ben 147,000 hízott sertést és 30,000 marhát vásárolt föl a megyében az Állatforgalmi Vállalat. A harmadik ötéves terv előirányzata szerint a megye szarvasmarha-állománya 1970- be eléri a 135 ezret: a termelőszövetkezetek állománya ekkorra megkétszereződik. A somogyi löszhátakon az ország legértékesebb termőterületei sorakoznak; ezeken a kitűnő tala- jokon a szántóföldi növények nagy választéka teimelhető igen jó eredménnyel. A hajdani egyoldalú szemtermelés ma már a múlté; a kenyér- gabona vetésterülete az tuóbbi években jelentősen csökkent a takarmánygabona javára, s erősen növekedtek a cukorrépa- és a kukoricaföldek. ,.. 9r^ágszerte hires Somogy kertimag- és szőlőoltvány termelése, s különösen a homokos vidéken évről évre mind nagyobb területeket foglalnak el a szőlők és gyümölcsösök. Az uj telepítések között egyformán megtaláljuk a különböző almaféléket, az őszi. és a kajszibarackot, valamint a szilvásokat. A szőlő- és gyümölcstermelés elsősorban a Balaton mellékére jellemző. A Bala- tonboglári Állami Gazdaság huzalos támrendsze- rti uj szőlőinek betonoszlop-erdői sajátos tájképi jelleget adngk a tóra tekintő lőszös domboldalaknak. A oszlopok között drót feszül, karók helyett ezek tartják az uj telepítésű szőlőket. Karós művelésnél a szőlőtőke zárt tömböt képez, mig ilyen kordonos neveléssel valóságos lombfal alakul ki, amelyen sokkal jobban érvényesül a napfény hatása. Ugyanakkor az oszlopsorok közötti másfélkét méter távolság lehetőséget ad arra, hogy a talajmunkákat és a növényápolás minden fázisát kistraktorok végezzék el. A bő napfény és a gépi művelés együttesen növeli nagyra a kordonos szőlők hozamát. A termésfokozás nagyszerű lehetőségeire rejlenek ebben a módszerben. Az utóbbi években igen nagy arányú és látványos telepítési munka folyt a Balaton somogyi partvidékén, elsősorban Bogláron és környékén. Az öt község határába nyúló Balatonboglári Állami Gazdaságban két év múlva több mint 3000 holdnyi nagyüzemi gyümölcs- és szőlőültetvény fordul már termőre. Az ipar fejletlensége ugyancsak a múlt számláját terheli. A megye földbirtokosai minden tervezett gyárban, üzemben — még a mezőgazdasági feldolgozóipar létesitményeiben is — uradalmaik olcsó munkaerő-ellátásának a veszélyeztetőjét látták. Somogy iparosodása még ma is ugyszólván csak Kaposvárra szorítkozik, s noha az iparban foglalkoztatottak száma az 1945 előtti 2,500-ról 25,000-re emelkedett — szóval megtízszereződött —, az ipar arányát tekintve a megye az utolsó előtti helyen áll az országban, a Dunántúlon pedig egyenesen az utolsón. Elsősorban ezért csökken évről évre a megye lakossága; 1950 óta mintegy harmincezren v á n d o roltak el Somogyból munka után. A lakosság fogyása jelenleg is tart, a Dunántúl uj nagy ipari körzetei erős szívással vonzzák magukhoz távoli tájak mezőgazdasági népességét is. Somogy iparosítása pedig ma még csak távlat, s ha Marcalit és Nagyatádot a következő ötéves tervek során ipari központtá építik is ki — Nagyatádot egy 4,500 vagonos kapacitású konzervgyárral a somogyi táj gyümölcs- és zöldségfeldolgozó főhelyévé teszik —, a megye gazdasági életének legjelentősebb ága még hosszú ideig a mezőgazdaság lesz. Ezért van kiemelkedő fontossága annak, hogy az 1919-es hagyományokat őrző somogyi szövetkezetek olyan kiváló mező- gazdasági nagyüzemekké váljanak, melyek képesek a gazdag táj minden adottságát a legjobban hasznosítani. Antalffy Gyula Thursday, July 28, 1966 RÖVIDEN v 24,000 hektár a tógazdaságok területe Magyarországon. Haltermelésük egy évtized alatt hektáronként 350 kg-ról 800 kg-ra növekedett. A távlati tervekben két-három évtized alatt a halastavak területének százezer holdra való megnövelése szerepel. <SrJ> * Az utolsó rézcsengő-készitő. Borsod megyében félévezredes hagyomány alapján napjainkban is sok cigány foglalkozik fémművességgel. Sok cigánynak a csengőöntés adja a kenyeret. Rézcsengő-készitő azonban már csak egy akad közöttük: egyedül a kesznyéteni Algács Lajos ismeri a szépen hangzó rézcsengő készítésének titkát. oto ^ Magyar film Kodály Zoltánról. Magyarország világhírű zeneköltőjéről, a 84 éves Kodály Zoltánról televíziós film készült. A film, amelyet Kis József, több kitűnő dokumentum-film alkotója rendezett, bemutatja a nagy zeneköltő életének érdekes mozzanatait, munkásságának kiemelkedő eredményeit. Látjuk Kodályt otthoná- pan, alkotás és tanítás közben, s a kis film Ízelítőt ad több nagy zenemüvéből is. A filmet a Magyar Televízió mutatta be. C-fJ> v Százezer személygépkocsi Magyarországon. Magyarországon a személygépkocsik száma meghaladja a százezret. 1958 január 1-én a személygépkocsiállomány 12,728 volt, ebből 3,980 volt magántulajdon. Idén január 1-én — az utolsó statisztikai kimutatás szerint — a személygépkocsik száma 99,395 volt, ebből 82,640 magán- személyeké. Ugyanebben az időszakban a motor- kerékpárok száma 41,828-ról 157,870-re nőtt. CfJ ^ A magyar filatelisták nesztora... A Sammler Dienst cimü német szaklap legutóbbi számában hosszabb cikkben ebiékezett meg a magyar filatelisták nesztorának, Rampacher Ferenc nyugalmazott szabadalmi bírónak 85. születésnapjáról. Rampacher 75 éve gyűjt bélyeget, és már 17 éves korában dijat nyert egy kiállításon. Az első világháború tábori postáját tartalmazó gyűjteménye múzeumba került. Az idős gyűjtő az alkalmi és magánbélyegek, levélzárók nemzetközileg ismert specialistája. Kiterjedt szakirodalmi tevékenységet is folytat, cikkeit nemcsak a magyar, hanem a külföldi szaklapok is rendszeresen köz- lik. , c-+j> ^ “Ezüstbánya” — a hulladéktelepen. Néhány éve még a csatornába öntötték Budapesten a fényképészeti fixir-oldatot, de ma már a Budapesti MÉH Vállalat (Melléktermék és Hulladékgyűjtő) fixirviztelepének dolgozói naponta “körbej árják” a várost és 25—30 helyről gyűjtik az értékes folyadékot. Naponta 200 dollár értékű ezüstöt mentenek meg belőle. A fényképészeti -fixir-oldatból — amely csekély mennyiségű ezüstöt tartalmaz — ezüstnitrátot nyernek, amelynek ötven százaléka szinezüst. A kioldott szinezüstöt az Állami Pénzverdében feldolgozzák és az igy kapott tárgyakat exportálják. Csupán a múlt évben 430,000 liter fixiroldatból mintegy másfélezer kiló szinezüstöt “mentettek ki”.
