Amerikai Magyar Szó, 1966. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1966-07-28 / 30. szám

—x.isAl MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, July 28, 1966 Báthory Mary fejfájára NILES, Ohio. — Nagy gyász, nagy veszteség ér­te a Youngstown és környéki haladószellemü mun­kásokat Báthory Mary elhunytával. Egyik legjobb támogatója volt ő a haladószellemü munkásmoz­galomnak, a magyar és amerikai haladószellemü sajtónak. Minden ügyet pártolt, amely a munká­sok érdekeit tartotta szem előtt. Még betegen is ki­ment az emberek közé, hogy gyűjtsön a sajtó ré­szére, előfizetőket szerezzen a Nők Világának. Ő is olyan hűségesen dolgozott akárcsak Erdődy Margit Californiában és Báber Emma Clevelandon. Nagy kár az ő távozásuk az élők sorából, ilyen fia­talon. Báthory munkástárs megtett mindent, amit em­berileg tehetett, hogy szeretett felesége életét megmentse, de sajnos hiába. Azt mondják, hogy a halál nem válogatós és akit erre a világra pottyan- tottak, annak előbb, utóbb el kell távoznia. Bele kell nyugodni abba, amin nem változtathatunk. Közeli barátság fűz engem a Báthory családhoz, mert már én is 53 éve dolgozom a munkásmozga­lomban.. Én is azt csináltam, amit Báthoryék, dol­goztunk a Magyar Szóért, a Nők Világáért és egy - boldogabb, szebb jövőért. Örültem mindig, hogy van egy ilyen kitűnő munkáscsalád a vidéken, fenntartják a haladószellemü munkásmozgalmat. Sok összejövetelt tartottunk náluk a mozgalom érdekében, mindig szép sikerrel. Igaz, hogy gyö­nyörű helyük van ilyen célokra, de az is igaz, hogy Báthoryék meleg barátsága volt az, amely legjobban vonzotta az embereket hozzájuk. Csak azt sajnálom, hogy felettem is eljárt az idő, az utolsó időkben sok megpróbáltatáson kellett át­esnem és nem tudok úgy dolgozni célunk érdeké­ben, mint ahogyan szeretnék. Báthory munkástársnő emlékét pedig örökké megőrzőm szivemben. Fodor Mike Mit tapasztaltam Magyarországon MIAMI, Fia. — 1959-ben jártam Magyarorszá­gon először, 40 évi távoliét után és bizony kissé remegve indultam és félve érkeztem meg. Azóta hét év telt el, most más érzéssel indultam útnak és érkezésem is más volt. Mintha sohasem hagy­tam volna el Budapestet, barátok, ismerősök fo­gadtak és akiket soha sem ismertem, barátaim let­tek. A Világszövetségen keresztül látogatást tet­tünk egy gyermekotthonban, ahol 150 gyermeket találtunk, újszülöttől 3 éves korig, orvosnőket, gondozónőket, szülésre váró leányanyákat. Ezek teljes ellátást kapnak, amig átesnek a szülésen és azután is bizonyos ideig gondozzák őket. A gyermekek nem mind árvák, van olyan, aki­nek a családja szétesett, vagy az anya beteg s nem képes gondozni gyermekét. Itt felügyelnek rájuk, amig a család ismét rendezett körülmények közé kerül és a gyermeket hazaviszik. Az intézet dr. Semmelweis emlékére alakult, aki az első volt a gyermekágyi láz megszünteté­séért folyó harcban. Minden évben megünneplik Semmelweis emlékét, az idén mi, akik éppen ott voltunk, részesei lehettünk ennek az ünnepély­nek, amiért hálás vagyok. Megláttuk, ugyancsak a Világszövetség jóvoltá­ból Dunaújvárost, melyről már olyan sokat hal­lottunk, de azért mindenkinek uj, mert a régi kis Dunapentele, mely valamikor a lelencházi gyer­mekek otthona volt, ma majdnem világvárosnak számit a virágos utcáival. Ott van a közelben épült Uránváros, mely még egészen uj. A régi düledező bányászházak eltűntek és helyükbe 6—8 emeletes bérházak épültek a bányászok részére, csodás üz­letekkel szórakozó helyekkel, széles, virágos ut­cákkal. Az emberek megelégedetten beszélnek és élnek. Komlón aludtunk, kényelmes szállodában, még éjjeli zenét is kaptunk. Meglátogattuk Harkányt, ahol a hűvös idő el­lenére is sokan fürödtek a nyitott medencében. A Siklósi várat is megnéztük. A régi várakat állan­dóan renoválják. Sok szenvedésről tanúskodnak a sötét földbe ásott börtönök, a különböző kinzó- szerszámok. Ezek láttán jobban megérthetjük a mai rendszert, amely a múlt nyomorúságát szün­teti meg. Hajdúszoboszlón 6 napot töltöttem. Rengetegen látogatnak el erre a fürdőhelyre, hogy reumás és izületi fájdalmaikat csillapítsák. Húsz ezer ember fürödhet zárt és nyitott medencékben. Alig 40 éve, hogy rájöttek ennek a víznek a gyógyító hatására és ma Debrecenből, környékéről, sőt sokan Buda­pestről is ide jönnek week-endre. Az automobilok­tól alig lehet járni. A szállodák kényelmesek, tisz­ták és elég jutányosak. Visszatérve Pestre Esztergom felé vitt az utam, ahol szintén szép virágos várost találtam. A Szé­kesegyház egyes részei sokat szenvedtek a háború alatt, ezek renoválás alatt vannak, de azért megte­kinthető a sok drágasággal együtt, melyeket sike­rült megmenteni. Egyes régiségek Párisban van­nak a kiállításon. Rengeteg idegent láttam, romá­nokat, cseheket, németeket. örömömre a Világszövetség meghívott, hogy nézzem meg a Csepeli gyárat. Már 1910 óta isme­Abban a cikkben, amely lapunk julius 21-iki szá­mában jelent meg, nem válogattam a szavakat, hangfogót sem használtam, hanem amúgy magya­rosan, — durva szavak és sértő kifejezések nél­kül,, — megírtam áperte: Kecskeméthy alaposan “tisztázta” magát és le- leplezetten áll egyházának hívei, a kollégái és az amerikai magyarság előtt: a Nyilatkozat meg­dönthetetlen bizonyíték amellett, hogy nem ak­kor mond igazat, amikor a “Krisztusi szeretetet” emlegeti; sem akkor, amikor az amerikai kül­politikát elitélő, BÉKÉT követelő felszólítást ir­ta alá; nem akkor, amikor a Szentgyörgyi tu­dóshoz, a Gellért művészhez és a Fritchman lelkészhez hasonló 6400 becsületes értelmiségi közé furakodott, hanem akkor mond igazat, amikor a KKK gyilkosainak Dominikába küldé­sét javasolja és az amerikai “titkos társaságok­kal“ fenyegetőzik. Az önállitotta csapdában ver­gődő, csatorna-nyelvezetet használó ember az igazi Kecskeméthy László! Tudtam előre, hogy ezt a véleményt sem oszt­ja mindenki és valóban akadtak olyanok, akik úgy vélekedtek, hogy Kecskeméthy lelkésszel engesz­telhetetlenül szigorú voltam. Volt olyan vélemény, hogy a lelkész-szerkesztőnek kellett volna legalább egy szűk kiutat hagynom: hátha mégis észretér, hátha mégis észreveszi, hogy tévedett és hivatásá­hoz illően a 6400 jóérzésü, békeszerető, tisztessé­ges ember között van a helye és nem a KKK ban­ditái között, sem az általa emlegetett “titkos tár­saságok” sötét alakjai sorában. Erre mi történt? Az történt, hogy Kecskeméthy László minden Nyílt Levél, minden felszólítás nél­kül önként jelentkezett és a Californiai Magyar­ság julius 15-i számában, keretes hirdetés formá­jában ezzel állt a világ elé: NYILATKOZAT A New York Timesban egy hirdetés jelent meg a vietnami háború ellen és közvetett for­rásokból arról értesültem, hogy az én nevem is ott szerepel a nagybecsű aláírók között. Nyil­vánosan kijelentem, hogy a tiltakozás szövegét sem a megjelenés előtt, sem a megjelenés után nem láttam és nyomozást inditok e titok kiderí­tésére. Egyébként amennyit tudomásomra hoz­tak a szövegből, azzal semmiképpen nem azo­nosítom magam. Az én álláspontom többször kifejezésre jutott a Californiai Magyar Életben. Kecskeméthy László Soha nem hittem volna, hogy sor kerül erre, de megtörtént, itt az irás, mindenki olvashatja: Kecs­keméthy NYILATKOZATTAL erősíti meg az állás­pontomat és megtagadja azt a kiváló társaságot, amelynek tagjaival együtt ő is aláírta a szenzációs hirdetést, amelyben a vietnami törvénytelen, bar­bár öldöklés azonnali megszüntetését és a tárgya­lások megkezdését követelték. Meg kell köszönnöm, hogy nekem, mint “közve­tett forrásnak” ad igazat a tiszteletes ur és segít­ségemre siet, amikor nyilatkozatával támogatja a véleményemet: nem akkor mond igazat, amikor az amerikai külpolitikát elitélő, BÉKÉT követelő felszólítást irta alá, hanem, amikor durva nyelve­zettel a KKK és a “titkos társaságok” cimborájá­rem Csepelt, amikor a gyár csak egy mákszem volt a maihoz képest. Igaz, Csepel is változott, a régi házakat emeletes házak váltották fel. A plé­bánia, mely mindig helyt adott a rendőrségnek, amikor baj volt a gyárban, eltűnt és szép 4 eme­letes ház van a helyén. A gyárban megnéztük a Motorkerékpár üzemet, ahol több munkással be­széltünk. Mindannyian megelégedettek. Sok nő dolgozik itt és sok fiatal, akik iskolába járnak és dolgoznak is. Jövőjük a fontos, vegyészek, mér­nökök, stb. akarnak lenni. Nevettek, amikor mond­tam, hogy a régi időben reggel fél héttől este fél hétig dolgoztunk és nem volt időnk tanulni. Ma van újságjuk, kulturházuk, sportcsapatuk, melyet mi is ismerünk. Az igazgató átadott egy könyvet: Csepel története, mely úgy meghatott, hogy köny- nyek jöttek a szemembe, örökre szivembe zártam Csepelt, annak dolgozóit és azt az óriási gyárat, mely oly nagy múlttal rendelkezik, növekszik és halad a szebb és jobb jövő felé. Mary Abjanich nak vallotta magát. Kecskeméthy László már tudja, hogy mi sza­vunkat minden körülmények között megtartó em­berek vagyunk, hadd lássa most, hogy hálás em­berek is vagyunk. A köszönet mellett még viszo­nozni is kívánom a szívességét.. . Azt nyilatkozta a tiszteletes ur, hogy “a tiltakozás szövegét sem a megjelenés előtt, sem a megjelenés után nem látta és nyomozást indít e titok kiderítésére.” A “nyomozás” felesleges, mert én ezennel “ki­derítem a titkot” a következő idézettel, amely a lapunk junius 30-iki számában megjelent NYI­LATKOZAT egy részét képezte. íme: ‘Én ugyanis az igazi, áldozatkész, jóttevő Qua- kereknek, az úgynevezett ‘Friends Service’ ké­résére írtam alá a békenyilatkozatot... (A kie­melés az enyém). A “titok” nem is titok, mert aki most “nyomo­zást indít”, két hét előtt beismerte, hogy a Qua- kerek kérésére irta alá a BÉKENYILATKOZA- TOT. Feltéve, de nem elismerve, hogy a TIMES nagyszerű hirdetésének az egész szövegét nem ol­vasta; feltéve, de nem elismerve, hogy egy lelkész elolvasás NÉLKÜL aláír egy fontos felszólítást, amelyet az amerikai kormányhoz és az elnökhöz intéz ezernyi-ezer kiváló ember, — a tiszteletes ur két héttel a cáfolatának megjelenése előtt, TUDTA, HOGY BÉKENYILATKOZATOT IR ALÁ, mert ezt az első számú, terjedelmes Nyilatkozat­ban BEISMERTE ÉS ALÁÍRÁSÁVAL ERŐSÍTET­TE. A “titok” kiderítésén kívül, hálából a nekem nyújtott segítségért, még egy szívességet kívánok tenni Kecskeméthy lelkész-szerkesztőnek. Azt ta­nácsolom, hogy hagyja abba. Hagyjon abba min­den nyilatkozást és vegye tudomásul, hogy nyakig van a slamasztikában. Ébredjen tudatára, hogy csúnyán blamálta magát és minden további nyilat­kozattal, minden újabb szóval, amit leír, csak mé­lyebbre sülyed, csak — ha lehet — még jobban leleplezi önmagát. Azt tanácsolom, hogy töltsön néhány órát temp­lomának egyik hűvös sarkában. Szálljon magába, meditáljon és lássa be ÖNMAGÁNAK súlyos té­vedéseit és HALLGASSON! A két nyilatkozat ol­vasása után csak az nem látja, akinek elborult az elméje, hogy a "kiválasztott lelki vezér" egyik szavával meghazudtolja a másikat; hogy tévely­gésében elfelejti ma, amit tegnap mondott. Hallgasson, tiszteletes ur, mert a világ már amúgy is tisztában van azzal, hogy milyen ember a “San Fernando Völgyi Magyar Ref. Egyház” lel­késze és minden további nyilatkozat, minden újabb szó, amelyet a saját rossz ügyének a védelmében leír, még pőrébbre vetkőzteti a hívei előtt, akik —- szent meggyőződésem, — “lelki vezérnek” olyan embert érdemelnének, aki nem a BÉKÉT követe­lő “nagybecsű aláírókat”, hanem a KKK gyilkos banditáit és a “titkos társaságokat” tagadja meg. Még egyszer köszönöm, hogy második nyilatko­zatával az én álláspontom megerősítésére sietett s remélem, hogy viszonzásképpen adott tanácsaimat megfogadja. A saját érdekében! A/vvwuv\AAnn/vvvvvvvvvvvvvvvvwvvvvvvvv\ni A szenátus törvényjavaslatot vitat, mely meg­tiltaná, hogy repülőgépről féregpusztitó mérget szórjanak olyan földekre, amelyek lakóházak kö­zelében vannak. E. H. Neuwald: Köszönöm, tiszteletes ur!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom