Amerikai Magyar Szó, 1966. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1966-12-15 / 50. szám

Thursday, December 15, 1966 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD eiHOGy&n én-Cátom... Irj cl: E Olvasás közben Jönnek az oroszok? Amikor Los Angeles és a környező kisvárosok széltében-hosszában a mozilátogató közönség a “The Russians Are Coming” kitűnő, szórakoztató filmen mulat, a santa-monicai helyi újság “Red Fleets Invade Bay?” cimmel az első oldalon közöl izgalmas szövegű cikket. Az olvaso, aki a fejeim olvasásán túl nem megy, hanem gyorsan a sport-oldalra fordít, a kérdőjel ellenére is feltételezheti, hogy az “öbölbe” — ami alatt a motorcsónakok kényelmére fenntartott santa-monicai öböl értendő —, napokon, esetleg Órákon belül becsúszik az orosz hadiflotta tekinté­lyes osztaga,f hogy puszta jelenléte a tengerparti városok biztonságát 'veszélyeztesse. . .Aki .viszont elolvassa magát a cikket, rájön, hogy ilyesmiről.szó sincs. Amiről szó van: fennáll az a LEHETŐSÉG, hogy az orosz halászflotta egy része, amely jelénleg — hir szerint — Washington és Oregon partjaitól tekintélyes távolságban műkö­dik, ESETLEG levitorlázik enyhébb vizekre és a közeljövőben TALÁN Kalifornia partjaitól tekin­télyes távolságban folytatja békés és nemzetközi szabályok által korlátozott mesterségét, a halá- szást. Ismétlem, a vésztjósló fejeim ellenére sem fe­nyegeti partjainkat orosz flottatámadás és nem kell félni semmitől. Azaz, van valami mégis, ami ag­gasztja az amerikai halászokat, akiknek vezető kép­viselői éppen a szóban forgó cikk keretében beis­merték, hogy az orosz halászflotta modernebb és minden tekintetben jobb, mint az U.S. hasonló flottája. Ez kellemetlen, de életveszedelem a hala­kon kivül senkit nem fenyeget. Jönnek a japánok? Egy másik kiadvány és pedig a félhivatalosnak elismert “U.S. News & World Report” magazin szintén külföldről fenyegető veszedelemről irt, amely ezúttal Japán részéről fenyegeti országun­kat. Ez esetben arról van szó, hogy anyagiakkal busásan ellátott japán üzletemberek egyre na­gyobb számban tűnnek fel Alaskában és Kanadá­ban. Már ezidáig is a dollárok százmillióit fektet­ték be az amerikai szárazföldtől aránylag nem messzi fekvő területeken és a befektetések össze­ge évről-évre, szinte szemmel láthatólag növek­szik. Jelenleg csupán Amerika és Anglia importál többet Kanadából, mint Japán. Nyugat-Kanada ta­valy csaknem kétmillió tonna vasércet exportált Japánba és oda megy a réz-, az ólom- és cink-bá­nyák érceinek tekintélyes része is. Ugyancsak Ja­pán a vezető exportáló Kanada “propane” (folyé­kony gáz) termelésére és a “Japex” megvásárolta a calgaryi Pinnacle Petroleums részvényeinek több ségét. A legutóbb Alberta olaj-, gazolin- és sul­phur termékeire vetettek szemet a japán üzletem­berek. Alaskában, amely — ha messzebb is fekszik, mint Kanada, de közelebbről érdekel bennünket — a japán tőkések kb. százmillió dollárt fektettek a sitkai papírgyárba és a wrangeli fakitermelő te­lepbe. Ezeken kivül Alaska hal-állománya és ter­mészetes gáz-telepei érdeklik a japán üzletembere­ket. A gázt vagy folyékony állapotban, vagy mű­trágya formájában szállítják Japánba. Amint látjuk, ez az invázió sem fenyeget véron­tással. A japán betörés mindössze arra mutat, hogy komoly tőkével rendelkező társaságai tanul­tak az amerikai — és az angol, a francia, a holland, a belga, a német — tőkésektől és a nyerstermékek­re ráteszik a kezüket, ahol csak lehet. Kanada és Alaska sem kivétel, ha úgy találják, hogy ott le­het. Harc az életbenmaradásért Az európai autógyárosok között kiéleződött a harc az életbenmaradásért. Nem kisebb a kérdés, mint hogy melyik éli túl a másikat. Melyik a gyen­EGYBE TÜZESEBB POLGÁRHÁBORÚ GUATEMALÁBA!! Két hónapig titokban tartották a partizánok el­len folyó háborút, melyet az alelnök, a hadügymi­niszterrel közösen, az elnök és a képviselőház bele­egyezése nélkül indított. Most, mikor már nem le- Tietetí eltitkolni, mivel a lapok a partizánok hadi- jelentéseit is közölték, a kormány kénytelen volt a hadiállapótot kihirdetni. A lapok már csak a had­ügyminiszter, vagy a kormány tájékoztatási ügy­nöksége által kiadott jelentéseket közölhetik. A négy forradalmi hetilapot beszüntették, két szer­kesztőt és egy munkatársat börtönbe zártak, az “El Estudiente” diáklap 6 munkatársával együtt. No­vember 23-án a diákszövetség elnökét, apját és nővérét elfogták, lakásukban razziát tartottak. Az egyetem vezetősége a lapokon keresztül tiltakozik a' terror és a diákszövetség üldöztetése ellen, kö­vetelve az elnöktől az elfogottak szabadon bocsá­tását, habár ügy látszik, az elnöknek nincs hatal­mában közbenjárni. Az: egyetemi" diákszövetség elnökéner, a lakása körül valóságos harctér fejlődött ki. Egy század ka: to'naság,.,50 rendőr, 2—3 hadirepülő és 2 helikop­ter cirkált ezen ‘a vidéken három óra - hosszat és egy'tank bedobásával kb. kétórás harcot folytattak a védelemre felkészült partizánok ellen. Hivatalos jelentés szerint három rendőr és egy partizán meghalt, számtalan egyén megsebesült. Ez este 6’30-kor történt, amikor éppen két diákkal beszél­gettem és hallottuk a csatazajt. A diákok már tudták, mi történik, mivel őkét előre figyelmez­tették, hogy támadás készül az elnök lakása ellen és a partizánok a védelemre készen álltak. Ugyanezen a napon három rendőrt agyonlőttek, a negyedik csak véletlenül menekült meg. Valaki egy amerikai gyártmányú kézigránátot dobott és egy 1967-es texasi rendszámú Buick autóval me­nekült. Ezeket a gyilkosságokat az ellenforradalmárok követték el. Az előző napon ezer font puskaport találtak egy ellenforradalmi vezér lakásán, de hagyták az ille­tőt elmenekülni és nem is keresik. Minden nap két-három bombamerénylet történik azoknak la­kása, üzlete ellen, akik az ellenforradalom ellen beszélni, vagy írni mernek. Vidéken is napirenden vannak az összecsapások, melyekről nem szabad a lapoknak Írni. A kormányhivatalok kijelentik, hogy semmiről sem tudnak és majd kivizsgálják a dolgokat. Két megyében meggyilkoltak két amerikait, kik a vietnami háború szakképzett tisztjei voltak. Ezen­kívül hat magasrangu amerikai gerillaharc szak­értő is odament a katonasággal. Közülük kettőt megöltek a partizánok, egyet pedig sulyös sebe­süléssel fogságba ejtettek. Ezt is csak a partizánok röpiratából lehetett megtudni. Ugyanezen a vidé­ken, CL4. ügynökök polgári ruhában — Porter ame­rikai generális jelentése szerint — "civil akciót" folytatnak. Ezen a vidéken két P.R. pártszervezőt meggyilkoltak és több paraszt eltűnt. Ezek a forra­dalmárokkal rokonszenveztek, vagy a forradalmi kormány megválasztásában voltak aktivak. A gyil­kosokat nem keresik, pedig egyiknek a nevét meg is mondták a szomszédok. A kormány haláltánca Mendez Montenegro kormánya nagyon gyenge lábon áll; mivel jobbra-balra handabandázik, mind­két harcos csoport gyűlöli. így csak a rendőrségbe és a katonaságba helyezi bizalmát, fokozza a ter­rort és kaotikus állapotokat teremt. Ellenforradal­mi propagandát kezdett Alfonso Alejos is, aki Cas­tillo Armas szárnysegédje volt és Arbenz kiűzésé­nek megszervezője. A kormányban mindenkit kom­munistának nevez és féloldalas hirdetésekben eltá­volításukat követeli. Senor Alejosnak két óriási földbirtoka van és saját repülőgépei, amelyeket a kubai ellenförradalmárok kiképzésére a CIA ren­delkezésére bocsátott. Tiltakozik az ellen is, hogy a kormány a magasabb jövedelmekre adót-vessen ki. A kisiparosok, gyárosok, szállodatulajdonosok is szervezkednek a kormány azon igyekezete ellen, hogy a minimum napi munkabért $1.26-rör|LoI); re emelje. Azt állítják, hogy tönkremennek, :liá többet fizetnek. Az igaz, hogy nem tudnak verse­nyezni az amerikai árukkal, mivel itt egy szakmun­kás 8—10 óra alatt végez annyi munkát, mint egy amerikai szakmunkás 2 óra alatt. v y m Mentik a vagyonukat a gazdagok * .X á.tí.«’: Az állami bank jelentése szerint heterikint 2 millió dollárt visznek ki az országból bank-átutala- sokkal. Nem jelentik, hogy itt egy banda működik, mely 30—40%-os haszon Ígérgetésével szedi össze a pénzt és küldi New Yorkba. E sorok Íróját is megkörnyékezték és mikor a nagy haszon kilátásá­nak nem dőlt be, 10%-os hasznot Ígértek amerikai dollár-csekkekért. Nem lehet tudni, hogy a hivata­los kétmülió dolláron felül még mennyit rabolnak el az országból, ami még nagyobb nyomort, mun­kanélküliséget von maga után. Akinek lenne pénze befektetni, az inkább külföldre csempészi vagyo­nát. A kormány mégis sürgősnek tartotta megfizetni az angoloknak azt az 1,400,000 dolláros adósságot, melyet még a katonai diktatúra sem volt hajlan­dó elismerni. Ezenfelül a katonatiszteknek építe­nek modern, összkomfortos lakásokat ahelyett, hogy a munkanélküliségen és nyomoron segítené­nek. így kenyerezik le a katonaságot, hogy meg­védje ezt az omladozó reformkormányt. De mivel a gazdasági helyzetet nem képesek megoldani, vagy jobbról, vagy balról fogják a kormányt else­perni és ezek a harcok máris folyamatban vannak. Tudósító Az Egyesült Államokban 823 méter mélységben felrobbantottak egy 250 tonna TNT erejű nukleá­ris szerkezetet. gébb, amelynek él kell tűnnie a piacról az erősebb támadásai következtében. Az európai autógyárak helyzetét megnehezíti, hogy az amerikai kolosszusok, a GM, a Ford, a Chrysler — külföldi gyáraikban a termelés foko­zását határozták elr az ottani gyárak veszélyére. Elég felemlitenem, hogy júliusban például, az ad­dig vezető Volkswagen második helyre szorult az Opel mögött, amelyet tudvalevőleg a General Mo­tors finanszíroz. Az európai gyárosok termékeik egy részét áz U.S. területén szeretnék eladni, mert kell a va­luta. Lehetőleg többet szeretnének eladni, mint a múltban, ami érthető, mert nincs olyan gyáros, aki ne igyekezne az általa termelt javakból minél többet eladni. A jövő évben 400 ezer Volkswagen, 16.500 Mercedes, 15,000 Renault eladását terve­zik amerikai vevőknek és az angolok az 1966-ban eladott autók mennyiségét 2—3 percenttel, a ja­pánok 20 percenttel akarják felemelni. Hogy milyen irányt követ a jövő, azt talán az olasz Fiat-gyár mutatta, amely a Szovjetunióban egy 320 millió dolláros gyár felépítésére kötött szerződést. Nyugati tőkések számítása szerint a Szovjetek évenkint 1,600 millió dollárt fordítanak külföldi bevásárlásokra. Biztonságos autók? Még az 1967-es autók piacra vetése előtt sokat hallottunk arról, hogy az elnök és a kongresszus végre elhatározta, hogy az amerikai polgárok -éle­tének és épségének a megóvása érdekében olyan automobilok gyártását követeli, amelyek minden, tekintetben biztonságosabbak lesznek, mint a múlt­beli modellek. Az 1967-es autók megjelenésével egyidőben ha­talmas hirdetéseket olvashattunk arról, hogy az uj autókban az utas és a vezető olyan biztos lesz, mint gyermek az anyja ölében. Ez történt? Nem ez történt. Ennek az ellenkezője történt. Az történt, hogy a GM, a Ford, la Chrysler és az American Motors — tehát az összes -amerikai tái*- saságok beismerték, hogy az 1967-es autók tízez­reit kell visszakérni az uj tulajdonosoktól, mert különböző hibák, tévedések, gyengeségek az utasok és a vezető testi épségét veszélyeztetik. Az amerikai társaságok szégyenkezés nélkül vall­ják be ezt a baklövést, mert hiszen a világhírű Rolls Roys autógyár 25 ezer dolláros modelljeit is visszakérik, mert azokban is hibákat fedeztek fel. Ha a drága Rolls Roysnak lehet, miért ne le­hetne az “olcsó” amerikai gépeknek tévedni? Biztonságos autók? Talán a Holdban?! 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom