Amerikai Magyar Szó, 1966. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1966-07-21 / 29. szám
4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, July 21, 1966. JEVGENYIJ JEVTUSENKO: Levél John Steinbeckhez A világ minden becsületes emberét felháborítják az amerikai légierők újabb támadásai Vietnam békés városai ellen. Nincs és soha nem is lesz olyan politikai ok, amely magyarázatul szolgálhatna arra, hogy ártatlan gyermekek pusztulnak el bombák tüzében. Paszternák irta az Iszonyú mese cimü versében: Ui világ jön, uj nemzedék Eltűnnek mind a szemtanuk. Ám tovább sir a nyomorék: Sirnak a csonka gyermekek Én szeretem az amerikai népet, sok barátom van Amerikában és tudom, hogy barátaink most teljesitik nemzeti és nemzetközi kötelességüket, tiltakoznak a vietnami háború ellen. Ezek az emberek nem ellenségei, hanem hűséges polgárai Amerikának, hiszen az igazi hazafiság lényege éppen az, hogy nyíltan küzdünk az ellen, ami foltot ejtene nemzetünk becsületén. És én éppúgy, mint az egész szovjet nép, kezet nyújtok az óceán fölött mindazoknak a diákoknak, munkásoknak, háborús veteránoknak, tudósoknak és művészeknek, akik azért harcolnak, hogy béke legyen Vietnamban. ők az igazi amerikai hazafiak és internacionalisták, ők azok, akik hivek maradtak ama magas elvekhez, amelyeket Walt Whitman és Robert Frost hagyott az amerikai népre. De még nem minden barátom, még nem minden becsületes amerikai emelte fel a hangját a vietnami gyermekek lemészárlása ellen. Sokan hallgatnak még, vagy azért, mert úgy tartják, hogy személyes beavatkozásuk teljesen haszontalan, vagy azért, mert féltik nemzetük presztízsét. A nemzet presztízsének színvonala azonban a nemzet lelkiismeretének színvonala, és az, aki hallgat a bűnök idején, segít elveszteni a nemzet presztízsét. Ezt tanítja a történelem. Ezért fordulok verses levéllel egyik kedves írómhoz és barátomhoz, John Steinbeckhez, akitől tanulni szeretnék. Valaha Steinbeck Moszkvában járt és a “Ju- noszty” szerkesztőségében rendezett találkozón azt mondta nekünk: “Nocsak, fiatal farkasok, mutassátok a fogatokat, lássuk, mivel harap az ordas.” John Steinbeck, kedves, jóságos John! Rajta mint régen, a kabátot fel a fogasra, s bár őrködne rajtunk az asszony-szigor, jöjjön megint a whisky, a vodka. Ön most is a régi: mint egy paraszt, keményen áll. Arcán — a whiskytől, széltől veresen — fénylik a tajgai erdész-szakáll, s ravasz fény csillan kék halász-szemében. Ön tudja, mire mozdul a lélek, mi a horga, s nálunk, Moszkvában szándékos-goromba szóval mondta is ön, öreg, tapasztalt farkas: “Nocsak ti kölyköcskék növendék-ordasok, lássuk csak, mivel harap az ordas?" S a zavart csendben Ön várt. ; Majd mosolygott, akaratlan. És szólt egy lánynak: I “Lám ön szomorú, mondja csak bátran, mi bántja, valami baj van?" , Akkor az a lány — tatár volt, kancsal, sztyeppén nőtt ravaszdi. Azt mondta Önnek, I “Igen szomorú vagyok, Steinbeck ur. S az ok? í Rosszul vezettem, s oda lett a 'jogsi'." j John Steinbeck, , kedves jóságos öreg! Szeretjük Önt, mert nyers volt, nem hizelgett. így szólnék én is, engedje meg, hogy igy tiszteljem Önt s az illemet. Kedves jó John, hogy én Önt okítsam? Nem, én Öntől csak tanulhatok. Ne hallgass soha, ezt is Öntől tanultam, Ön okított, hogy nem hallgathatok. Mi nem vagyunk némák — ezt állíthatom. John Steinbeck — mi a hazánkra büszkék vagyunk, i Ne aggódjék, becsület, kurázsi az, ha az igazság, jóság jegyében áll. Elhúzódást a világ nem ismer. Aki küzd, csak az lehet gyengéd. Még Lovel — a legintimebb poéta is ordítva hívja a Fehér Házba a gyengét. — Joan Baez viszont ismeri, fiatal — Önhöz képest majdnem lányka még — hallja ama jajt, ama kérést s Vietnamról mondja énekét. A terveiben persze Ön szabad. S mégis érezze meg: a dzsungel felől füst szaga száll s átkot szór a dúló hadakra az unoka is — tépett gitárján Bob Dylan! s hogy másképp legyen, sehogysem akarnám. Félénken szólnék, tudván illemet S mégis, kedves jóságos öreg John: nem lett-e Ön egy kissé jobb a jobbnál? Értse meg, nincs a levélben fondorlat semmi. Csupán hallgatni nem tudok. Igen, mi kölykök, növendék-ordasok vagyunk. S John, Ön öreg, tapasztalt farkas. Mutassa meg hát fogait, a remek John fogát! Mutassa meg, mivel harap az ordas! Számomra pedig — ezt is megírom — nem volt, s nem is lesz nyugalom. Növendék farkas... bölénybe nem mar, nem harap. John Steinbeck: tartom merész tanácsát: A farkaskölyök mutatja Önnek a farkas fogat. Fordította: HÉRA ZOLTÁN Megjelent a Lityeraturnaja Gazeta-ban jul. 7-én. • • • Steinbeck válasza a fent közölt levélre John Steinbeck, a Nobel díjjal és a Pulitzer díjjal kitüntetett iró, akinek fia Vietnamban szolgál az Egyesült Államok katonaságában, nyílt levélben válaszolt Jevtusenko-nak, a Newsday, Long Islandi hírlapban, ahol rovata rendesen megjelenik. “Kedves Genja barátom: Épp most olvastam versednek azt a részét, mely megjelent a N. Y. Timesban. Nem tudom, milyen jó fordítás, de boldoggá és büszkévé tesz nagyrabecsülésed. “Versedben felszólítasz, hogy emeljek szót a vietnami háború ellen. Tudod nagyon jól, meny- nyre iszonyodom a háborúktól, de ezt a háborút még személyes okokból is mindennél jobban gyűlölöm. Ellenzem e kínai -kezdeményezésű háborút és nem hiszem, hogy egyetlen amerikai is támogatná. De szeretett barátom, arra kérsz, hogy fél háborút ítéljek el, a mi oldalunkat. Arra kérlek, hogy velem együtt Ítéld el az egész háborút. “Valóban nem hiheted, hogy pilótáink ‘a gyermekek bombázására mennek oda’, hogy a bombákat és a hadi felszerelést ártatlan polgárok ellen küldjük oda. Ez nem Kelet-Berlin 1953-ban, vagy Budapest 1956-ban, se nem Tibet 1959-ben. “Genja, te éppoly jól tudod, mint én, hogy az olajraktárakat a szállítási vonalakat és a rajtuk szállított modern, nehéz fegyvereket bombázzuk, amelyek megölik fiainkat. És hogy az olaj és a fegyverek honnan jönnek, bizonyára jobban tudod, mint én. Azok mind képjelekkel és cyrill- betükkel vannak ellátva. “Remélem azt is tudod, hogy ha azok a fegyverek nem lennének ott, mi sem lennénk Vietnamban. Ha csak a vietnami nép közötti vitáról lenne szó, egész biztos, hogy nem lennénk ott. De itt nem arról van szó és mivel nem tartalak naiv embernek, valószínűleg te is tudod, mi a valóság. “Ez a háború Mao elnöknek a munkája, aki a távolból tervezte ki és a távolból irányítja, Peking tanácsára. Ezt a háborút pusztító külföldi fegyverekkel látják el, amelyeket külföldiek kezelnek. Ezt is ítéljük el, barátom, de még jobb, ha az elítélésnél hathatósabb programot dolgozunk ki együtt. “Könyörgöm, használd fel a nép között, a szovjet kormánynál és a Szovjetunió barátainál elért nagyon nagy tekintélyedet, hogy szüntessék be ezeknek a gyilkos anyagoknak a szállítását Észak Vietnamon keresztül, hogy a dél ellen felhasználják. “Részemről, minden erőmmel azon leszek, hogy meggyőzzem kormányomat, vonja ki csapatait és fegyvereit a délről és csak a pénzét hagyja ott, amiből Vietnamot felépíthessék. Tudod, Genja, ha ezt megteszed, én azonnal és habozás nélkül mindent megteszek. “De még ez sem szükséges ahhoz, hogy vége legyen a háborúnak. Ha meg tudnád győzni Észak Vienamot, hogy jóhiszeműen beleegyezzen a tárgyalásokba, a bombázás egyszeriben megszűnne. Az ágyuk elhallgatnának és drága fiaink hazajöhetnének. Ilyen egyszerű az egész, kedves barátom, arról biztosíthatlak. Remélem, találkozom még veled és kedves feleségeddel, Gáljával. Nagyrabecsüléssel és szeretettel, John Steinbeck." A szerkesztőség megjegyzése . A fenti levélváltás arra késztet bennünket hogy elgondolkozzunk, mivé lett a "Grapes of Wrath" Írójának bátor szelleme, amely arra indította, hogy a legmaróbb kritikával ítélje el a rendszer embertelenségét és ostorozza a hatalmasok emberi életeket felőrlő kapzsiságát. Időnként vannak olyan esetek, amikor az igazságtalanság, az elnyomás, a sötétség elleni küzdelem legbátrabb harcosai életük során, valamilyen okból, cserbenhagyják azt az ügyet, amely életük vezércsillaga volt és az elnyomók szekere mellé szegülnek. Ilyen volt Dosztojevszkij esete is, aki egész életében korának kilengései ellen harcolt, de élete végén, talán a harcokba belefáradva, behódolt a cár hatalmának és a cárt dicsőítette. Nem tudjuk , mik az okai Steinbeck pálfordulá- sának, csak sejtjük, hogy a Vietnamban katonáskodó fia életéért való aggodalom befolyásolhatta. Tragikusan téved azonban, ha azt hiszi, hogy a történelem és a valóság letagadásával, vagy meg- másitásával célt érhet el. Lehet, hogy még Johnson elnök demagógiáján is tultevő válasszal meg akarja nyerni a hatalmasok tetszését, ő is “behódol a cárnak." Ennek a tragikus háborúnak azonban a történelem megcsúfolása nem vethet véget. Nem lehet elkerülni, hogy az Egyesült Államokat tekintsük az egyedüli bűnösnek a vietnami háborúban. Az Egyesült Államokat terheli a felelősség a létrejött háborúért és annak kiterjesztéséért, egész Délkelet Ázsia békéjének veszélyeztetéséért és az Egyesült Államoknak kell haladéktalanul felszámolnia az általa megkezdett agressziót. Senki sem hunyhat szemet a valóság előtt. Még John Steinbeck sem. tAMWWWWWWWWWWWWWWWWWWW I t/Cbé. Tfledhár. RÉTESHÁZ ÉS CUKRÁSZDA |' 1437 THIRD AVENUE, NEW YORK, N. Y. ! (A 81-ik Street sarkán) — Telefon: LE 5-8484. ] Mignonok .születésnapi t°rták, lakodalmi, Bar- ] Mitzvah-torták. — Postán szállítunk az ország ( minden részébe. — Este 7.30-ig nyitva j ■ IMMVMHUVVMVMWVVIWWMUVVHVVVWfVUVVVWi eszes büszkeség ez, annak, mi ócska, nem lesz oltalom. Annak fogunk mutatjuk igaz, olykor csak gyenge tejfogunk, s a tejfog nem mindig harap. . . Az élősdi kap a fejére bőven, S az ördögbe is: a tejfogak helyén nőnek uj fogak... Harapni kell, John. . . így igaz, igy bölcs. Különben a fog nem fog, meglazul. Vagyunk, akiknek eztán “Érik a gyümölcs," Önnek csak érett — messzi a múltban? Ön értette mindig az idők szavát. Hallja hát most is — messzi Vietnamból a dzsungelén át New Yorkig hatol S Moszkváig hatol a jajnak, kérésnek szava. Körmével a padlót tépi Charlie-ja, és Önnek nem fájna mégse semmi? Éjjelente, mikor bombázni száll a pilóta — — mellette tán az Ön könyve Charlie-ról — nem fájna Önnek akkor se semmi?! Az aggódás tele ez a nyár, nem szabad csendben süttetni magunk. Ön azt mondja erre: "Politika, s a politika szajha, Szennyes lesz tőle, aki vele hál..." Nem John,
