Amerikai Magyar Szó, 1966. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1966-12-01 / 48. szám

4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, December 1, 1966 MAGAS PROFITTAL MŰKÖDNEK A NAGY VASUTV6LLALAT0K Csökken a vasúti munkások száma 1966-ban az ország vasutvállalatai 925 millió dol­lár tiszta hasznot könyvelnek el. Az elmúlt évben, 1965- ben “csak’- 815 millió dollár volt a haszon. E hatalmas profit ellenére a vasút fejedelmei krodo- dilkönnyeket hullatnak azért, mert a vasúti hiva­talnokok 5 százalékos bérjavitást harcoltak ki ma­guknak. Ez a vállalatoknak ez évben 16 és a jövő évben 40 millió dollár többlet-kiadást jelent. Ha a többi vasúti munkások is hasonló béreme­lést kapnak, akkor a többlet kiadás 240 millió dollárra rúg. Emelkedik a munkabér — csökken a munkáslétszám Igaz, évről-évre a vasúti munkások órabére, évi jövedelme emelkedik. 1956-ban a vasúti munkás átlag évi jövedelme 5,100 dollár volt, 1966-ban 7,600 dollár. De 10 esztendővel ezelőtt az ország vasutvállalatai 632,000 munkást alkalmaztak. Ma, 1966- ban 40 százalékkal KEVESEBB munkás keresi kenyerét vasúti munkával. bevezették a “Piggyback” szállitási módszert. Ez abból áll, hogy nagy teherautókról, emelődaruk­kal percek alatt a vasúti kocsira helyezik az autó teljes terhét és ugyanannyi idő alatt rakodnak is­mét a vasúti kocsikról a teherautóra, mikor a szál- litmány rendeltetési helyére érkezik. Ilyen és ehhez hasonló újításokkal, a technika teljes kihasználásával a teherszállitás egyre kifize- tőbb üzlet a vasutvállalatok részére. Kiküszöbölik a kis vállalatokat A fentemlitett béremelés nem jelent semmi ne­hézséget a nagy vasutvállalatok részére. A Union Pacific vasutvállalat például a múlt évben 93.8 millió dollár tiszta hasznot könyvelt el. E tröszt munkásainak béremelése csak 8.5 millió dollárra rúg. A vállalat vezetősége egész biztosan igénybe­vesz minden technikai ujitást, ami ezt a kiadást is a minimumra csökkenti. Csak a kis vállalatok kerülnek bajba. Nem a ma­gas bérek miatt, hanem azért, mert nem rendel­keznek kellő tőkével, nem modernizálják a beren­A vasuttrösztök 1956-ban 5.3 milliárd dollárt költöttek munkabérre és tisztviselők fizetésére, míg 1966-ban ugyanezekre csak 4.8 milliárdot költenek. A tisztviselők közé számlálják az igazgatókat is, akik mesébe illő fizetéseket tesznek zsebre. Ha ezek honoráriumát kivennénk a fenti számokból, akkor tisztább képet kapnánk arról, hogy az össz- munkások bére mennyivel alacsonyabb ma, mint 10 esztendővel ezelőtt volt. Uj technikát alkalmaznak a szállítók Á vasutvállalatok állandó újításokat vezetnek be a teherszállitás terén. Évekkel ezelőtt például dezésüket és igy nem tudnak sikeresen versenyez­ni a teherautó szállítókkal. Ezek a vállalatok úgy oldják meg problémájukat, hogy beolvadnak a nagy vasúti trösztbe. Ez az egyesülési folyamat megy végbe az utolsó félévszázadban, úgyhogy a többszáz vasútvonalból ma már csak 76 van és ezek száma is évről-évre csökken: egyre kevesebb tröszt kezébe kerül az ország vasúti hálózata. A nép érdeke megkívánná a vasutak államosí­tását, amelynek egyik következménye lenne az áruk szállitási költségének csökkentése, ami vi­szont a szupermarketokban vásárolt cikkek árá­nak leszállítását eredményeznyé. #12345678901234567890123456789012345678901234567890* | A SZAMOK BESZÉLNEK I § írja: Eörsi Béla | * 12345678901234567890123456789012345678901234567890* Vietnami tükörképek Nguyen Van Thieu, Dél-Vietnam elnöke kijelen­tette, hogy megegyezik Westmoreland tábornok véleményével, amely szerint a háború a katonai győzelemig 3 évig fog tartani. Politikai győzelem­hez legalább még 5 év szükséges. Amerikának nem kell félnie, hogy rövid időn belül kitör a béke. Az emberiség ellen elkövetett bűn: “A Yietcong fogoly hüvelyk ujjára két villanyvezetéket erősíte­nek, ezek másik vége egy tábori villanyfejlesztő­höz vezet, amely megrázza és megégeti a foglyot.” (N. Y. Herald-Tribune, 1965 ápr. 25.) “Ha az ember már asszonyokat és gyermekeket gyilkol meg, nem telik bele egy hét és megbolon­dul.” (Amerikai pilóta a London Daily Mail-ben, 1965 jun. 28). “Foszforos robbanóanyagot szállítottunk, ame­lyet a tüzérség és a bombázó gépek egyaránt hasz­nálhatnak. Ez fehér felhőt formálva robban és le­éget mindent, amihez hozzáér.” (Associated Press, Saigon, 1964 marc. 21). “Elméletben a megerősített falvaknak az a ren­deltetésük, hogy megakadályozzák a Vietcong be­szivárgását, de a szöges drótok megakadályozzák a be- és kimenetelt is. Agyonlövéssel fenyegetve terelik be a parasztokat ezekbe a koncentrációs táborokba. Mindenüket felégetik. Több ilyen he­lyen válogatott kegyetlenségeket követnek el. Nő­ket, gyermekeket, terhes anyákat kínoznak és csonkítanak meg.” (Dallas Morning News, 1965 jan. 1.) “A delta vidékén egy asszonynak mindkét kar­ját megégette a napalmbomba, szemhéját pedig annyna leégette, hogy nem tudta többé lezárni. Amikor eljön az alvás ideje takarót borit a fejére.” (New Times, 1965 szept. 5.) “Lehet nagyobb csapást elképzelni, mint amikor a szülők kisgyermekeiket megfulladni látják azok­tól a hánytató gázoktól, amelyeket katonai parancs- nokamk utasítására kibocsátanak? A leggyengéb­bek, a legfiatalabbak és a legöregebbek nem bn-- ják elviselni azt a fájdalmat, amit ez az állítólagos ‘humánus’ fegyver okoz. Rettenetes görcsökben vonaglanak, amig cseppnyi erejük végképpen ki nem merül, megfeketednek és meghalnak.” (N.Y. Times, 1965 márc. 26.) “Nem szeretek falut bombázni. Az ember tudja, hogy asszonyokat és gyermekeket is eltalál, mégis hinni kell cselekedetünk nemességében és véghez­vitelének szükségességében.” (Egy amerikai pilóta a N. Y. Times tudósitójának, 1965 jul. 6.) A Medicare volt ellenségei mos! maguknak húznak hasznot belőle A Medicare ellenségei, akik veszteséget szenved­tek a kongresszusban, julius elsejére már oly sok­szor megütötték a vészharangot, hogy még a Me­dicare barátait is megijesztették avval a rémhírrel, hogy az öregkori kórházi biztosítás életbeléptével a már eddig is túlzsúfolt kórházakban oly sok je­lentkező lesz, hogy az kritikus helyzetet fog előidéz ni. Azt jósolták, hogy a “betegségüket élvező” és a “képzelt beteg” öregek elárasztják majd a kórhá­zakat és még nagyobb ápolóhiányt idéznek elő, mint ami most van. A sok ijesztgetésre a kormány külön központot állított fel a beérkező tömeges kórházi felvételek elintézésére. Nem volt rá szük­ség. A kórházi felvételek csak nagyon szerény 3 szá­zalékkal emelkedtek a Medicare révén és ez is az­ért volt, mert egyes idős betegek, akik kórházi ke­zelésüket elhalaszthatták, megvárták a Medicare életbeléptét. Semmi jele nincs annak, hogy a 65 éven felüliek különös élvezetnek tekintenék a kórházba menést. Az “AMA” (Orvosszövetség) ijesztgető propagandájában arról nem beszélt, hogy többnyire a beteget csak orvos utalhatja a kórházba, aki maga is tagja az “AMA”-nek. Másvalami történt ahelyett, de erről mélyen hall­gat az “AMA”. Az történt, hogy az orvosok, julius elseje, a Medicare életbelépte óta a 65 éven felüli betegekért járó honoráriumot 300 százalékkal fel­emelték. Megcsufolja az idős polgárokat az a fonák hely­zet, hogy mindjárt az elején, azok az orvosok húz­zák a legnagyobb hasznot a Medicare létrejöttéből, akik az “AMA” szervezetén keresztül először mil­liókat költöttek a megbuktatására. MELYIKET HIGYJÜK? Rusk ellentmond sajátmagának A “The Progressive” folyóirat októberi számá­ban olvastuk: Aki történetesen elolvasta a New York Tünes augusztus 22-i számát, két Dean Rusk között vá­laszthatott — az egyik galamb volt, a másik héja. Abban a jelentésben, melyben a külügyminiszter U Thant-nál tett látogatásáról számol be, a Times azt irta, hogy Rusk azt mondotta az ENSZ vezér­titkárának, hogy az “Egyesült Államok csökkente­ni akarja a vietnami háború méreteit.” De a Times ugyanezen száma Rusknak a Veterans of Foreign Wars előtt tartott beszédéből ezeket idézi: “A kom­munista agresszió feletti teljes győzelem nélkül, bármiféle kivonulás éppoly végzetes lenne, mint amilyen a Tengely-hatalmak megbékéltetési kísér­lete volt az 1930-as években.” A szenátus figyelmét J. W. Fulbright szenátor hívta fel Rusknak a következetességen aratott eme diadalára, amint azt a hirlap cikke jelentette. “így az ember válogathat a U.S. politikájában — legyen az az eszkaláció csökkentése, vagy a teljes győze­lem — mondotta a szenátus külügyi bizottságának elnöke, — csakhogy én mindig azt tételeztem fel, hogy az egyik kizárja a másikat.” Nyilvánvalóan a külügyminiszter mást tételez fel. Akárhogy is van, az egyik föltételezése való­színűleg az volt, hogy U Thant nem olvas újságot és ezért látta jónak megnyugtatni a vezértitkárt, hogy Washington csökkenteni akarja a vietnami háború méreteit és — ugyanaznap azt mondja a veteránoknak, hogy a teljes győzelem a célunk. Ha Rusknak az volt a célja, hogy biztos legyen ab­ban. hogy U Thant nem gondolja meg magát ve­zértitkári terminusának meghosszabbítására vonat­kozóan, aligha végezhetett volna jobb munkát, mint amit aznap, kétszínű beszédeivel végzett. Bérjavitást kap 17,000 kórházi alkalmazott New Yorkban A város 17,000 kórházi alkalmazottja évi 600 dollár béremelést kapott. Az uj minimum bér évi 4,100 dollár. Az uj szerződés első évében a város többletkiadása ötmillió dollárt tesz ki. Eddig a kórházi alkalmazottak fizetése olyan ala­csony volt, hogy sokan — habár dolgoztak — köz­segélyre szorultak. Mások viszont két munkán dol­goztak, hogy megélhetésüket biztosítsák. ELLENTMONDÁS: EGY HÁTRALÉKOS ELŐFIZETŐ! Szőrszálak eltávolítása sikeresen, nyomtalanul $ és fájdalommentesen £ a legmodernebb felszereléssel J IRENE FREMD ELECTROLYSIS INTÉZETÉBEN 228 East 179th Street, Bronx, N. Y. Hivja fel este 6 óra után 294-6957 számot,. • szombaton egész nap * !í j : I RÉTESHÁZ ÉS CUKRÁSZDA 1437 THIRD AVENUE, NEW YORK, N. Y. ! ![ (A 81-ik Street sarkán) — Telefon: LE 5-8484. j !> Mignonok .születésnapi torták, lakodalmi, Bar- ] J» Mitzvah-torták. — Postán szállítunk az ország ] minden részébe. — Este 7.30-ig nyitva

Next

/
Oldalképek
Tartalom