Amerikai Magyar Szó, 1966. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1966-11-24 / 47. szám
8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, November 24, 1966 A tömegek közötti munka mutatja a helyes utat Részemről Kovács Ernő levelére úgy válaszolok, hogy milyen eredményeket értem én el, valamint más munkástársak, akik a progresszivebb demokrata jelöltek érdekében a kampány alatt dolgoztak. Szereztünk 8 Magyar' Szó előfizetőt (azonkívül még 6-ot a lapszámok kiküldésén keresztül) azon idő alatt, amely alatt Kovács Ernő szerint “a nagytőke szekerét toltuk.” Uj előfizetőket szereztek: Jehn 3, Uhrin 1, Berkowitz Gizi 1, Cincár 3 és a lehetőségek még nincsenek kimerítve. Ezen eredmény eléréséhez hozzájárult a Magyar Szó helyes politikai vonala. Azonkívül hozzájárult a Munkás Otthon aktiv tagjainak azon dicséretre- méltó cselekedete, hogy az egyletekből, egyházakból közénk jövőket barátsággal, szeretettel fogadják és akik tehetik, ellátogatnak a fentemlitett csoportok mulatságaira. A kampány alatt megismerkedtem 75—80 olyan amerikaival, akik nyíltan háború-ellenesek és az Uj Baloldal hívei. Elmúltak a választási harcok, uj fejezethez értünk a haladásért való küzdelemben. Eljárok olyan gyűlésekre, ahol analizálják a választások kimenetelét, de erről majd máskor számolok be, hogy mi a helyzet Kaliforniában. Most visszatérek a Magyar Szó kérdésére. Tudjuk, hogy olvasóink többsége elmúlt 65 éves és sok esetben magamat is beleértve, nem a legjobb egészségnek örvend. Azt hiszem, hogy ha a sorainkban körülnézünk és megtanuljuk a tömegek közti munka módját, akkor kb. 3,000 olvasót kitevő' táborunkban akadna legalább 100 olyan egyén, akinek fizikai ereje megengedi, hogy olyan magyarok közé menjen, akik még távol vannak tőlünk. Térjünk a tárgyra Ma nem az a főtéma, hogy egymást kioktassuk, hanem az, hogy miként, hogyan dolgozzunk a tömegek között, hogy az uj baloldal, a progresszív és a háború-ellenes front megerősödjön. Részemre most már, a választások után nem fontos a demokrata vagy a republikánus párt, ezután már csak emberek és embercsoportok számítanak,, amelyek között dolgozni fogok. Azt hiszem azzal mindenki tisztában van, hogy a politikai fronton politikai kampány alatt könnyebb dolgozni. A legjobb akarattal sem tudom elfogadni Kovács Ernő tanácsát, hogy a politikai kampány alatt “minden haladó szellemű szavazó tartsa meg függetlenségét. . . tartsa magát távol mindkét politikai párttól.” Ezen pártokban, de különösen a demokrata pártban, munkások milliói vannak. Gondolja Kovács, ha a lap nem helyes politikát követ és mi "független- régünkben" a televíziót néztük volna és nem uj emberek között agitálunk a lap érdekében, akkor a fenti eredmény lehetséges volna? Ha Kovácsnak van a tömegek közötti munkánál jobb módszere lapunk és a haladó mozgalom építésére, szeretném hogy ha elárulná a titkát, mert az a mi részünkre is segítséget nyújtana. A “19 egy híján 20”-soknak azt üzenem, hogy nekem nem mindegy, hogy Kaliforniában a leg- reakciósabb republikánusok Reagannal az élen kerültek a politikai állásokba. Reagan a választási nap után, szerdán máris kijelentette, hogy ki kell vizsgálni a segélyprogramot, az egyetemeket (vagyis a diákok háboruellenes mozgalmát) és a törvényesség és a rend érdekében meg kell erősíteni a rendőrséget mindenütt Kaliforniában. Már a “right-to-work” törvényről is szó esett. . Remélem, többen követik a jó példát Szerettük volna meggátolni a reakció előretörését, amelyet a bojkott hirdetők elősegitettek, mert tisztában vagyunk azzal, hogy Reagan alatt meg lesz nehezítve a progresszivek munkája. De republikánus “landslide” ide, vagy oda, reakció előretörése ide, vagy oda, csak arra ösztökél, hogy még nagyobb erővel feküdjek bele a munkába, úgy magyar, mint amerikai téren, különösen az UJ BALOLDAL érdekében. Remélem lesznek az olvasótáborban, akik példámat követik. Ma ez a legfontosabb tárgy. Kovács leveleinek részleteire las- san-lassan válaszolni fogok, mert a főtéma, a vietnami háború értékelése magában egy levélre való téma. Annyit azonban meg kell jegyezzek, hogy Vietnamon kívül az amerikai népnek más problémája is van. Munkanélküliség, magas adók, polgári jogok, néger kérdés, szakszervezeti kérdés, az infláció meggátlása, amely az élelmiszerek árának napról napra való növekedésében érződik legjobban, stb. Még egyet fontosnak tartok. Az uj baloldal építése közben rá kell mutatnunk arra, hogy a (“anti-red”) vörös mumus reakciós propaganda eszköz, mert a nagytőkés tudja, amit előbb-utóbb minden dolgozónak meg kell tanulnia, hogy a dolgozók teljes felszabadulása csakis a szocializmus megteremtésén keresztül valósulhat meg. (Ha ezt a levelemet tovább folytatnám, ugyanabba a hibába esnék, mint Kovács Ernő, t.i. annyi problémát sűrített össze leveleibe, hogy egyik elhomályosítja a másikat, sőt sok esetben még ellent is mondanak egymásnak.) Cincár Gyula, Los Angeles, Cal. Nincs elég ápoló otthon Több ápoló-otthont kell felállítani a Medicore-betegeknek A Medicare program ápoló otthonokra vonatkozó részd január elsején lép életbe. Várható, hogy az uj évtől kezdve a társadalombiztosítás keretében sok idős egyén fogja kérelmezni az ápoló otthoni beutalást. A Medicare adminisztrátorai most avval a súlyos problémával állnak szemben, hogy nincs elég megfelelő ápoló otthon a jelentkezők befogadására. A Medicare kötelékében a 65 évesek évente 100 napi gondozó otthoni ápolásra jogosultak, ha legalább 3 napot kórházban töltöttek. Nemcsak a lábadozó betegnek jelent ez nagy előnyt, hanem a kórházaknak is, mert igy sok ágy megüresedik a súlyos betegek részére. A Medicare szigorú elöirásai bizonyos minimális standardokat szabnak meg és csak azok az ápoló otthonok részesülhetnek a Medicare kiutalásaiban, amelyek ezeknek a standardoknak megfelelnek. Nagyon sok otthon azonban nem felel meg ezeknek a követelményeknek és ebből kifolyólag, legalább is a kezdetben, megfelelő intézetekben nem lesz elég hely. Szükséges, hogy a kormány rendszabályozza az ápoló otthonokat és várható, hogy a Medicare fizetésekre való jogosultság reményében előbb-utóbb sok intézet megjavítja felszerelését és programját. Egy másik kérdés is felmerül evvel kapcsolatban. A polgárjogi törvény értelmében az ápoló otthonokban nem szabad faji megkülönböztetést gyakorolni, de a déli államokban a helyi jóléti hatóságok a jelentkezőket szegregált otthonokba utalják. Az egészségügyi minisztérium ígéretet kérhet az otthonoktól a megkülönböztetés beszüntetésére, de ezt az otthonok vezetőinek nem kell bizonyítaniuk. Evvel szemben a kórházaknak bizonyítékokkal kell igazolniuk az integrációt. Az öregek ápolása — privát haszon vagy közügy? A legfontosabb kérdés az ápoló otthoni program kidolgozásában, hogy a kiutalásokat a privát haszonra működő intézeteknek, vagy a haszonmentes, alapítványi intézményeknek adják. Mig a kórházaknak 90 százaléka az utóbbi kategóriába tartozik, az ápoló otthonoknak 80 százaléka privát kezekben van. A privát intézetek nagy nyomást gyakorolnak a hatóságokra és eddig már elérték azt, hogy a képviselőház és a szenátus előkészítő bizottsága megegyezett egy módosításban, amely megengedné, hogy a Medicareben részesülő privát ápoló otthonok, a befektetésük után a jelenlegi 4.75% haszon helyett 7.5% haszonban részesülhessenek. Ezt a módosítást még az ülésszak berekesztése előtt a kongresszus megszavazta. Az egészségügyi szakértők többsége megegyezik abban, hogy elsősorban a haszonmentes intézeteket kellene a Medicare kötelékébe foglalni. Ezek mindenképpen jobban megfelelnek a követelményeknek s mivel nem privát haszonra működnek) olcsóbban több előnyt és jobb gondozást nyújthatnak a betegeknek. De a privát és az alapítványi intézetek között a Medicare-el kapcsolatos politikai küzdelem még csak most kezdődik. A privát intézetek még sokkal több kedvezményt akarnak és maguknak akarják kicsikarni a Medicare programból eredő bevétel jelentős részét. Ezt az alapítványi intézetek ellenzik és több és nagyobb javadalmazást követelnek maguknak. Jelenleg 13 ezer gondozó otthon van az országban, 600 ezer férőhellyel, de ezek közül nagyon sok nem üti meg a mértéket. A program megkívánja, hogy az ápoló-gondozó otthonok — nem a közönséges öregkori otthonok — heti 40 órán át okleveles ápolónőt és minden nap, 24 órán keresztül kevésbé képzett ápoló személyzetet alkalmazzanak. Más orvosi követelményeknek is eleget kell tenniök. A kormány szakértői szerint az előírásoknak megfelelő otthonok száma legfeljebb 6 ezer, kb. 300 ezer ággyal, de még ezeknek is több ápolónőt kell felvenniük, hogy megfeleljenek. Az ápolók hiánya nagy akadály lesz a program kivitelezésében. Az egészségügyi hatóságok a nyugdijas ápolónőket próbálják visszacsalogatni és rövid tanfolyamokat tartanak e célra. Johnson elnök megbízta Gardner egészségügyi * minisztert, hogy a problémák megoldására bizottságot nevezzen ki, melynek az lenne a hivatása, hogy ápoló otthonok építésére uj szövetségi-állami-helyi programot dolgozzon ki, mellyel kapcsolatban újból felmerül a privát, vagy a közintézményi otthonok kiterjesztésének kérdése. Az egészségügyi minisztérium egyik magasrangu tisztviselője szerint “legszívesebben látnánk, ha a haszonmentes, közintézményi kórházak terjesztenék ki működésűket és a Medicare keretében ápolást is nyújtanának. Nincs értelme szétforgácsolni az egészségi szolgálatokat.” Egyes kórházak már toldalékot adnak épületeikhez, melyben befogadják a betegeket ápolásra. Az intézeten belül a gondozás kiterjesztése nagy előnyt nyújt a betegnek, könnyebb az átszállítás, egyszerűbb az orvosi adatok leltározása és igy a kezelőorvosok és egészségi felszerelések is közel vannak. A közegészségügyi vezetők szükségesnek tartják a 70 millió dolláros Hill-Burton törvényjavaslat összegének felemelését. E javaslat szerint a kormány kölcsönnel segíteni a haszonmentes, köz- intézményi ápoló otthonok építését. Robert Kennedy szenátor nemrég uj javaslatot nyújtott be, amely évi 110 millió dollárra emelné az erre irányuló kiutalásokat. Ezeknek a javaslatoknak a keresztülvitele nagyban elősegítené, hogy ne a privát. hanem a közintézményi otthonok kiterjesztését serkentsék. A privát otthonok már eddig is elég kedvezményt kapnak. Az öregkoru betegek és a korszerű egészségügyi ellátás kiterjesztésének érdekében mindenképpen a nem haszonra működő, közintézményi, vagy alapítványi ápoló otthonok ki- terjesztését kell előmozdítani. Lézer a szemsebészetben Az utóbbi években a szovjet lézertechnika számos figyelemre méltó kvamtumoptikai generátort alkotott. A tisztán kutatási célok mellett az uj szovjet lézerek különféle gyakorlati feladatokat is teljesítenek. Megkezdődött a Razdan tipusu rubinlézer ipari sorozatgyártása. A berendezés hordozható, viszonylag kis méretű egység, amelyben 80 mm hosszú 6,5 mm átmérőjű, rubinrud van. A készülék teljesitményfelvétele3 kw, súlya üzemképes állapotban 32 kilogram. A Razdan nem esupán labaratóriumi kutatásokban használható fel, hanem ponthegesztéshez, hajszálfuratok lyukasztásához is. Rubinlézer segítségével több ipari berendezés készült. A SZU—1 tipusu készülékkel különnemű höálló fémek is hegeszthetők, például titán és acél, arany és szilicium, arany és germánium. Ugyancsak lehetővé válik az erősen eltérő olva- dáspontu fémek, például az aluminium és a nikkel hegesztése. A berendezésben cserélhető optika van, úgyhogy a hegesztési pont mérete 50—100 mikron határok között változtatható. A SZU—1 gép segítségével lezárt üvegburákon belül lehet elektródokat összehegeszteni. Orvosi célokra lézeres oftalmokoagulátort készítettek a műszerészek, mely a recehártyaleválások szemsebészeti kezelésére alkalmas. A berendezés optikai szabályozó készülékével a fénynyaláb a szem bármely pontjára fókuszolható. A lézeres szemsebészeti készülék klinikai próbái azt mutatták, hogy a közönséges fotokoagulátorhoz képest óriási előnyökkel rendelkezik. A lézerek iránti általános érdeklődés terjedésével egyre több szovjet üzem és laboratórium állít be kvamtumoptikai generátorokat kísérleti és technológiai célokra.
