Amerikai Magyar Szó, 1966. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1966-11-17 / 46. szám

16 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, November 17, 1966 SPORTHÍREK Mi várható Melbourne-ben? ÖTTUSA Budapest, november 10. Morvay Tihamér, az MTI munkatársa Írja az öttusa-világbajnokság előtt: Amikor egy héttel ezelőtt a Ferihegyi repülő­térről elutazott Melbourne-be az öttusa-világbaj* nokságra a magyar válogatott, a búcsúztatók ré­széről általános volt a kérés: — Csináljátok meg a dupla “mesterhármast”! Az 1963. évi magglingeni és az 1965. évi lipcsei VB eredményei után ugyanis esélye van Balczó nak és a csapatnak arra, hogy megközelítse Novi­kov, illetve a szovjet válogatott nagyszerű telje­sítményét, s sorrendben harmadszor nyerje el az aranyérmet. Milyen eredményekre lehet számítani november 6 és 10 között Melbourne-ben ? Ez évben sok nemzetközi versenyen vett részt a válogatott, de a viadalok között egy sem akadt olyan, amely a teljes nemzetközi élvonalat rajt­hoz szólította volna. Mintha kerülgették volna egymást a legjobbak. A három válogatott — Bal­czó, Móna, Török dr. —- megnyugtató formában szerepelt ezeken a találkozókon. Előfordult ugyan, hogy a hármasból egy-egy versenyző valamelyik találkozón a vártnál gyengébb teljesítményt nyúj­tott, de ugyanakkor a másik kettő ki tudta javí­tani a hibát, s igy a csapat általában világbajnok együtteshez méltóan szerepelt. A magyar részvevők ... Az elutazást megelőzően két hónappal a csapat tagjai már csak kisebb jelentőségű hazai verse­nyeken álltak rajthoz, s ezek a viadalok a formá­ba hozást szolgálták. Az elmúlt hetekben tartott ellenőrző versenyek eredményei azt bizonyították, hogy Balczóék formája megfelelő lesz a VB rajt­jára. Az esélyek latolgatásánál természetesen nem szabad figyelmen kivül hagyni azt a tényt, hogy a viadalra a magyar versenyzők számára szokat­lan klimatikus viszonyok között kerül sor, s még nyitott kérdés most is, hogy a rajt előtti nyolc nap elegendő volt-e az akklimatizálódáshoz. Az aranyérem első számú esélyese ezúttal is Balczó András, s ha a lovagláson 1,000 pont kö­rüli eredménnyel túljutott, akkor aligha lehet el­venni tőle a világbajnoki címet. Annál kevésbé, mert Novikov visszavonulása után Balczó tekint­hető a mezőnyben nemcsak a legjobb, hanem a legtapasztaltabb versenyzőnek is. Az olimpiai bajnok Török Ferencnek az 1966 nem tartozott a sikeres évei közé. Sérülésekkel bajlódott, de közismert nyugalma, megbizhatósá- ga jelentős érték a csapatban. Móna István, aki hosszú évek helyben töpogá- sa után tavaly indult el újból a továbbfejlődés utján, igen eredményes évet zár á világbajnok­sággal. Sokan benne látják azt á versenyzőt, aki a legjobban megszoríthatja Balczó Andrást. A külföldiek közül — miként több mint egy év­tizede — ezúttal is a szovjet versenyzők lesznek a legnehezebb ellenfelek. Mokejevet és Minyejevet nem kell bemutatni. Az a körülmény, hogy a csa­patnak ismét Lednyev lett a harmadik tagja, aki tavaly 0 pontot lovagolt Lipcsében, arra mutat, hogy a fizikai számokban és a pisztolylövésben rendkívül eredményes fiatal versenyző idei jó át­lagával visszaszerezte a vezetők bizalmát, s szá­mítanak rá Melbourne-ben. A további erős ellenfeleket azok között lehet keresni, akik már egy-két éve az élvonalban sze­repelnek, hiszen ebben a sportágban a nagy köve­telmények miatt nagyon ritkák az üstököskar­rierek. A legtöbbet az NDK versenyzői fej­lődtek az utóbbi időben, élükön a Lipcsében 4. helyen végzett Grosséval, továbbá Adler- ral. Számolni kell — jobban, mint a múltban — a helyi pályák előnyét élvező ausztráliai verseny­zőkkel, elsősorban Mackennel. A nyugatnémetek közül Freundorferrel és Fríngssel s természete­sen az amerikai és mexikói versenyzőkkel is. A magyar versenyzők első számú esélyesként utaztak ugyan Ausztráliába, de az öt szakágat felölelő sportágban mindig előfordulhatnak várat­lan buktatók. A lovaglás után már sokkal bátrab­ban lehet számszerű jóslatokba bocsátkozni, a pisztolylövés után pedig csaknem meg lehet je­lölni a végső sorrendet, hiszen az úszásban és fu­tásban már közel sincs olyan formaingadozás, mint az azokat megelőző három számban. EGÉSZSÉGÜGY (Befejező közlemény) A mértékletesség ellenére elhízott és bő táplál­kozás ellenére sovány emberek eseteire a további élettani kutatások adhatnak majd magyarázatot, ha sikerül részletesebben megismerni a szervezet­ben a táplálékok felhasználásának és elraktáro- zódásának biokémiai folyamatait. Addig nem ma­rad más hátra, mint az emberek többségénél mé­giscsak eredménnyel járó étkezési korlátozás, ami­nek természetesen az egyes emberek életmódjá­hoz, munkájához, egyéniségéhez kell alkalmaz­kodnia. Sokan foglalkoznak ezzel kapcsolatban az elhí­zás, illetőleg az étvágy lélektani problémáival is. A kutatók egyöntetű véleménye szerint az elhízás civilizációs ártalom. Vadon élő állatok sohasem híznak el, de háziállatok gyakran. A francia Le Magnen kimutatta, hogy azoknak az állatoknak a táplálkozását, amelyekét szaglásuk irányítja, be lehet csapni és ily módon fel lehet hizlalni őket. Ha egy patkány szokásos táplálékát három­féle fűszerrel keverték, a rendes adag háromszo­rosát fogyasztotta el és ennek arányában meghí­zott. A különféle fűszerek és édességek alkalma­zása, az egy-egy étkezéshez feltálalt különféle fo­gások borítják fel szerinte a mai ember táplálko­zását. Az is kétségtelen, hogy olyan elhízott egyé­nek, akiknek családjában mindennaposak a bősé­ges evések, odahaza gyakran képtelenek fogyni, az Ínycsiklandó falatok ingerlő illatai, a jóízűen táplálkozó hozzátartozók látványa reménytelenné teszi számukra a fogyókúra-tervek megvalósítá­sát. Hosszabb-rövidebb távoliét alatt viszont könnyen karcsúbbá válnak. A pszichológusok többféle ténnyel magyaráz­zák azt a körülményt, hogy az evést gyakran olyankor is folytatjuk, amikor a szervezetünk igényeit már kielégítettük. Ennek gyökere — mondják — még az ősidőkbe nyúlik vissza, ami­kor a táplálék megszerzése elemi nehézségekbe ütközött. Miután az ősember megtanulta az élel­miszerek tartalékolását, a táplálék fokozatosan a tekintély jelképévé alakult. Akinek volt mit en­nie, az nemcsak testi erejét biztosíthatta, de meg­nőtt önbizalma és nagyobb volt a hatalma a töb­biek felett is. A táplálkozási szokások az évszáza­dok folyamán egyre mélyebb nyomokat hagytak a felnövekvő nemzedékek tudatában s egy-egy ritkábban megszerezhető, izesebb tál étel a biz­tonság és jólét hangulatát keltette, sőt kelti ma is. A gyermekkorban megszokott ételek nem csupán táplálékot jelentenek számunkra, de felidézik a szülői ház emlékét s érzelmileg is ha­tással vannak ránk. Gyerekkorban a szülők állan­dóan veésre biztatnak és a gyermekekbe azt az ér­zést ültetik el, hogy a bőséges táplálkozás a “nagy- ranövés”, az erő és az egészség záloga. Ettől az érzéstől később is nehéz megszabadulni... Az evés mindenféle táplálkozási szemponttól függetlenül is örömet, élvezetet, bizonyos szem­pontból lelki kielégülést is jelenthet az embernek. Vannak akiknek az evés olyan szenvedély, mint másnak az alkoholizmus, vagy bizonyos kábító­szerek. Különösképpen nők között vannak, akik képtelenek ellenállni egyes édességeknek, ha meg­látják a kirakatban — és pénz van náluk — vagy ha otthon van belőle, ellenállhatatlan vágyat érez­nek elfogyasztására. Közismert, hogy a dohány­zást abbahagyó emberek gyakran evéssel pótol­ják a cigarettázás hiányzó élvezetét, és ettől el­híznak. Az is előfordul, hogy valakit váratlan csa­pás, például gyász ér, és fájdalmában nem étvágy­talanná válik, hanem éppenséggel evéssel vigasz­talódik és meghízik. A kutatók szeretnék megtalálni az ilyen “lelki” okoból fakadó kóros nagyétküség idegrendszeri alapjait. Ezért különös figyelemmel vizsgálják az akaratunktól független szervmüködések — szív­dobogás, emésztés, sejtmüködések stb. — szabá­Erhard “végnapjai” Október 27-én, csütörtökön robbant ki a bonni kormányválság: az Erhard-kormány négy szabad demokrata minisztere lemondott, mivelhogy az FDP ellenez bármiféle adóemelést a költségvetési deficit felszámolására. Ez azonban csak ürügy volt, hiszen nemsokára a Szabad Demokrata Párt nyilatkozatában is rámutatott arra, hogy nem kívánja fenntartani az 1961-ben született koalíci­ót a belső válsággal küszködő Keresztény Demo­krata Párt (CDU) — Keresztény Szocialista Párt­tal (CSU), amely valójában “minden koncepció nélküli párt”. Ez még inkább aláhúzta, hogy a bonni kormánykoalíció felbomlásának igazi oka a kereszténydemokrata párt személyi és politikai válsága, amögött pedig az NSZK belső helyzeté­nek és nemzetközi pozícióinak romlása húzódik meg. Az ellenzéki szociáldemokraták és a kiugrott FDP szerint elsősorban a külpolitikában, a német kérdésben váltak alkalmatlanná, “értéktelen aktí­vává” a régi formulák és gyakorlat. Már a koalíciós válság kirobbanása pillanatá­ban biztosra vette mindenki, hogy abba Erhard bukik bele; hiába alakított sürgősen, “átmeneti­leg” kisebbségi, “tiszta” CDU—CSU kormányt, s hiába nyújtja a bonni alkotmány a sarokba szo­rult kancellárnak a kibúvók sorozatát. Erhard napokig bizakodott; “nem hagyom magam félre­lökni”, s “nem vagyok hajlandó kapitulálni” — hajtogatta. Cselekvőképes többségre támaszkodó kormányt, megújított koalíciót azonban haszta­lan próbált verbuválni — pedig mindkét párttal folynak a koalíciós tárgyalások, csak hogy a szo­ciáldemokraták által sürgetett uj választásokat elkerüljék. A CDU—CSU-vezérkarok lázas tanács­kozásain — Erhard kénytelen volt deklarálni, hogy “az ő személyén nem hiúsulhat meg” párt­ja törekvése a parlamenti többségre, az uj koalí­cióra. Az Erhardból kikényszeritett nyilatkozatot tá­vozási “készségéről” a kereszténydemokrata veze­tőség tárgyalásai követik, voltaképpen már az uj kancellárról. Erhard utóvédharcokat folytat, mondván, hogy messzemenően bele akar szólni az események és a politika alakulásába. .. A brit külügyminisztérium szombaton bejelen­tette, hogy George Brown külügyminiszter no­vember 22-én és 23-án nem hivatalos látogatást tesz Moszkvában. lyozását végző vegetativ idegrendszer központjait, az agy legalsó részében, a hipotalamuszban. Kí­sérleti állatokban a hipotalamusz egy-egy pontjá­nak izgatásával csillapíthatatlan éhséget vagy szomjúságot lehet kelteni, amely csak az izgatás abbahagyásával szűnik meg. Embereken természe­tesen nem lehet ilyesféle Kísérleteket végezni, de feltételezik, hogy a kóros nagyétküség kapcsolat­ban lehet a hipotalamusz egyes elváltozásaival. Miután az agy alsóbb részeinek működése nagy­mértékben függ tudatunk székhelyétől, az agy­kéregtől, ily módon lehet befolyása szellemi mű­ködésűknek, emlékeinknek, akaratunknak stb. a hipotalamuszra, illetőleg étvágyunkra. Végez­tek már kísérleteket az elhízás lélektani kezelésé­re is. Egy amerikai orvos 93 elhízott betegét há­rom csoportra osztotta. Az első csoportba tarto­zóknak részletesen megmagyarázta az elhízás ve­szélyességét, kiderítette elhízásuk “lelki” okait, s tanácsot adott az életmódra. A második cso­port tagjainak szigorú diétát irt elő, a harmadik­ba tartozóknak pedig különösebb magyarázat nél­kül étvágycsökkentő gyógyszereket adott. Egy év után az első csoport tagjainak 70 százalékánál lényeges fogyást tapasztalt, a második csoport­ban már csak az esetek 25 százalékában volt ered­mény, a pusztán gyógyszert szedők pedig nem fogytak le. Közhasznú tanulsága leginkább ennek a kísér­letnek van. Nyilvánvaló, hogy a helyes testsúly kialakításában az emberek nagyrészénél a tultáp- lálkozás csökkentésének van a legnagyobb szere­pe. Ahhoz azonban, hogy valaki véglegesen he­lyes életmódra térjen át, be kell látnia az elhízás veszélyeit, ismernie kell saját gyengeségeit és ke­rülnie kell a túl bő táplálkozásra csábitó alkalma­kat. Az életmód megfelelő szabályozása — tehát a táplálkozáshoz mért testmozgás, kiegyensúlyo­zott idegállapot stb. — szükséges ahhoz, hogy va­laki, akinek arra hajlama van, elkerülje az elhí­zást, illetőleg felesleges kilóinak leadása után megőrizhesse egészséges testsúlyát. Dr. Sándor Róbert

Next

/
Oldalképek
Tartalom