Amerikai Magyar Szó, 1966. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1966-10-06 / 40. szám
Thursday, October 6, 1966 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 9 SZERSZÁMHASZNÁLÓ ÁLLATOK Az emberiség évmilliós történetének talán legjelentősebb fordulópontja volt, mikor távoli őseink először készítettek munkaeszközt. Hegyesre formáltak csontdarabokat, élesre pattintottak köveket, s ezekkel vadásztak vagy nyúzták meg zsákmányukat. E legősibb munkaeszközöket joggal tekintjük az emberi kultúra első megnyilvánulásainak. Megfigyelték, hogy több állatfaj is felhasznál különböző “eszközöket” tevékenysége során. Ezt tapasztalhatjuk az úgynevezett “szabóhangyák” esetében is. E kicsiny rovarok fészke csövekké összesodort falevelekből készül. Ha a sodrással végeztek, nem engedhetik el a levelet, mivel az újból szétnyílna. A munka befejezéséhez társakra van szükség. Azoknak a feladata a levélszélek összeragasztása. A kifejlett hangyák nyálmirigyei azonban nem termelnek ragasztóváladékot, ezért sajátos, szinte “eleven ragasztótubust” használnak ehhez a művelethez. A “ragasztóbrigád” minden tagja egy-egy hangyalárvát szorongat rágói között, melyeket a levél széléhez érintenek, majd gyengéden megnyomnak. A levélszélek ezeken a pontokon összeragadnak, ugyanis a hangyalárvák ragadós váladékot bocsátanak ki magukból. Az “eleven szerszámokat” olykor fegyverként is használják az állatok. Ismerünk például tengeri rákokat, melyek bénitó mérgü, úgynevezett csalánozó állatokat szorongatnak ollóikban, s ezekkel védekeznek támadóik ellen. A különböző tárgyak szinte “eszközként” való felhasználására azonban a madarak körében találjuk talán a legszebb példákat. így az uj-gui- neai “lugasépitő madár” valóságos palotát készit családalapítás előtt, s ide csalogatja párját. Először megtisztítja az építkezés helyét, majd galy- lyakat szúr a földbe, melyek befelé dőlve a kis építmény tetejét alkotják. Ezután különböző élénk szinti, csillogó tárgyakat hord a lugasba. A leginkább meglepő azonban, hogy olykor valósággal “szerszámot” használ az építmény csinosításához. Nyálával a szétnyomott bogyók nedvéből festéket készit, s szétfoszlott fakéregda- rabkával, mint valami ecsettel, a padlót is kifesti. Az Indiában gyakori szövőpintyek — amint nevük is jelzi — fonalat használnak fészkük építéséhez. Főként hervadt leveleket varrnak fészkükhöz növényi rostok, leginkább pamutszálak alkalmazásával. Csőrükkel lyukat fúrnak a leveleken, melyeken átfüzik a fonalat. Több fajuk előszeretettel alkalmazza e célra a nagy termetű pókok fonalát. Ennél is szokatlanabb jelenség, hogy egyes állatfajok a táplálékszerzéshez is tárgyakat használnak. így például az északi tájakon élő tengeri vidra kagylókat hord a partra, s azok kemény héját kődarabbal töri fel. Az eddigi elmondott példákkal szemben felvetődhet az a kifogás, hogy ezek nem tekinthetők eszközhasználatnak, mert például arról is sok megfigyelés tanúskodik, hogy a majmok kődarabokkal dobálják meg ellenségeiket, vagy pedig ágakkal verik le a gyümölcsöket. Azonban az “eszközöket” meg kell különböztetnünk az alkalomszerűen felhasznált tárgyaktól. Egy tárgyat csak akkor tekinthetünk valóban “munkaeszköznek”, ha azt nem csupán egyszer használják ffel, s bizonyos átalakítást is végez rajtuk az alkalmazójuk. A földről felemelt, majd elhajított kő, s az ősember megmunkált, több alkalommal is felhasznált kőszerszáma között tehát lényeges különbség van. A természetben azonban nem vonható meg minden esetben élesen a határvonal, s több zött egy tükörbe — és valami furcsát látott ott. — Meghalt... e j. . . — és legyint. Naca mindenképpen korrugálni akarja a hetvenhat nőt. — Müven szerelmes voltál akkor belém!... Otthagytad Debrecent és utánam jöttél Kecskemétre. Lala bácsi erre is csak legyint : — Szerelmes voltam. . szerelmes voltam. . . De csak egyetlen pillanatra ernyed el-— máris feltámad. — Hetvennyolc nőbe voltam szerelmes! A testes, öreg szakácsnő jön sietve a csárdáké. — Művésznő! Művésznő! Telefonon keresik... Katrin, Böce és Naca egyszerre felállnak. állatfajt ismerünk, melyek esetében már szinte “eszközhasználatról” beszélhetünk. így például a galapagosi harkálypinty, a Magyarországon is honos harkályhoz hasonló módon szerzi táplálékát. Csőrével megkopogtataja a kérget, majd fejét a fatörzshöz illesztve hallgatózik. A megriadt rovarlárvák mozgása alapján megismeri járataik helyét. A zsákmány megszerzése azonban már nehezebb feladat, ugyanis nem rendelkezik a harkály hosszú, kiölthető nyelvével. Ezt a hiányt ötletes módon pótolja. Letép egy kaktusztüskét, csőrébe fogja, s beilleszti a rovar lárva járatába. A felnyársalt zsákmányt azután kihúzza. Az esetek többségében a harkálypinyt használat után eldobja a kaktusztüskét, olykor azonban étkezés alatt is tartja a lábával. Azt is megfigyelték már, hogy beszúrja a fakéregbe, s alkalomadtán újból használja. Ha nincs a közelben kaktusz, a pinty valósággal eszközt készit magának. Kis gallyat tép le a bokorról, s ha az túlságosan hosszú, lecsípi a felesleges részt, s letördeli a rügyeket. Az állatok “eszközhasználatával” kapcsolatos kérdések legérdekesebbje, hogy vajon az állatok velük született, ösztönös cselekvés révén alkalmaznak egyes tárgyakat, vagy pedig életük során szerzett tapasztalataik alapján, társaiknál látott módon, azoktól tanulva alkalmazzák-e azokat ? Még mindig: KEVÉS A FÉRFI A világon mindenütt több fiúgyermek születik, mint lány, mégis, kevés ország kivételével, a felnőtt lakosság nagyobb hányadát a nők képviselik. Miért van ez? — Általános jelenség, hogy mire a gyermekek felnőnek, elérik a 20—22 éves kort, addigra már megváltozik a nemek aránya — válaszolták a Központi Statisztikai Hivatal demográfusai. — Nálunk 100 leánycsecsemővel egy időben mostanában 107 fiúgyermek születik. Egyes ázsiai, afrikai országokban ez az arány eléri a 100:115-öt. Ám a kimutatások szerint a lánygyermekek élet- erősebbek: jóval többen érik el közülük a csecsemőhalandóság szempontjából kritikus egyéves kort, mint fiutársaik. A felnőtt lakosság körében is gyakoribb a fér- fihalandóság; természetesen főként a háborúk, fegyveres konfliktusok idején. Arra azonban eddig sem talált magyarázatot a tudomány, hogy az ilyen pusztító események alatt, de főként utána, miért nő meg ugrásszerűen a fiúgyermekek születési száma. Amig 1926 és 1938 között Magyarországon 100 élve született lánycsecsemőre 105 fiú jutott, a felszabadulástól 1950-ig minden 110 kislány mellett 107 fiú született. A századforduló óta egyébként igy alakult a helyzet: 1900-ban 1000 férfire 1005 nő jutott Magyar- országon. 1920-ban már 1000:1062 volt az arány. Ezután tiz év alatt 1044-re csökkent a nők aránya, ám a második világháború után négy évvel ismét 1081-re emelkedett. Azóta lassú, folyamatos javulás tapasztalható: 1960-ban 1073, az idén január 1-én pedig 169 volt az 1000 férfira jutó nők száma. A demográfusok számításai szerint a felnőtt férfiak és nők száma Magyarországon 1981-re éri el az 1930-as 1000:1044 arányt. A viszonylag megegyező számú nő- és férfilakosság kialakulásához további évtizedek szükségesek. M. L. — Engem? — Naca művésznőt! — hüti le a másik kettőt a szakácsnő. Katrin és Böce rögtön visszaül. Naca ellibben. Az asztalnál egy ideig nézik őt, majd Naca eltűnik a csárdában. Nyár van, meleg van. A bor megsavanyodott a poharakban. Lala bácsi feje lebillen, mint akit elnyomott az álom. De nem! Egyszerre erélyesen felrántja magát a mélyből. Ellenségesen kérdezi: — Ki volt ez a nő? — Melyik nő? — néz rá Kristóf. Lala bácsi a csárda felé int: — Hát akit telefonhoz hívtak... Ismeritek? Ismerik-e? A vizet nézik. Fáradtak. Nem felel senki. E kérdés eldöntésére fogságban neveltek és tartottak galapagosi harkálypintyeket. Ezeknek tehát nem volt alkalmuk megfigyelni társaik különös tevékenységét. A megfigyelések szerint a pintyek jelentős része nem ismerte fel a tárgyak felhasználhatóságát, más részük pedig alkalmatlan tárgyakkal, igy például lágy fűszálakkal is kísérletezett — hasztalan. A kísérletek tanúsága szerint tehát e madarak tevékenységében jelentős szerepe van a tanulásnak, a táplálékszerzés sajátos módját jórészt nemzedékről nemzedékre — fajtársaiktól ellesett módon cselekszik. Sok szempontból hasonló eredményre jutottak a kutatók az emberszabású majmok tanulmányozása során is. A csimpánzok például, kedves csemegéjük, a hangyák és termeszek megszerzéséhez ugyancsak “eszközt” használnak. Letépnek egy fűszálat, bedugják a termeszvárba, megvárják, mig a rovarok rámásznak, majd óvatosan visszahúzzák, és jóízűen elfogyasztják a zsákmányt. Ha nincs fűszál a közelben, vékony faágat törnek le, s a leveleket leszedve alkalmassá teszik a termesz- vagy hangyavadászatra. A megfigyelések szerint a csimpánzok jó előre gondoskodnak a megfelelő szerszámról, s azt meg is becsülik, olykor kilométeres távolságra is magukkal viszik a legközelebbi hangyabolyhoz. Az állatvilágban tehát több esetben találunk a munkaeszköz használatára emlékeztető tevékenységet. Azonban ezek alapvetően, minőségileg különböznek a tudatos és megfontolt emberi cselekedetektől. Dr. Farkas Henrik Az öregség nem betegség Tudományosan is érdekes, olvasmányos és sok hasznos ismeretet nyújt dr. Nagy Mária nemrégiben megjelent “Az öregedésről” cimü könyve. Sokoldalúan foglalkozik a szerző könyvében nemcsak az emberek öregedési problémáival, hanem a növények, állatok, az egész élővilág, sőt az élettelen anyagok öregedési jelenségeivel is. Megtudjuk, hogyan változik az életkor, hogyan változnak az öregedéssel kapcsolatos nézetek a különböző történelmi korszakokban. Foglalkozik a könyv az öregedéssel, mint társadalmi problémával. “A fiataloknak kötelessége az idősek tisztelete — Írja dr. Nagy Mária — és olyan megbecsülése, amilyet önmaguk számára elvárnak majd”. Nagyon fontosnak tartjuk az olvasók szempontjából azt is, hogy a könyv — az öi'egkor jelenségeinek megnyugtató tudományos magyarázata alapján — bebizonyítja: az öregedés nem betegség és az egészséges öregek tevékeny, hasznos életet élhetnek. Aki szembenéz az öregedés tényével, ismeri az öregkor jellemző gyengeségeit és a lehetőségekhez képest alkalmazkodik ahhoz, az az ember öntudatlanul is konzerválja magát. Természetesen, ehhez megfelelő életmódot kell folytatni és megfelelően kell összeállítani például az öregedő emberek étrendjét is. “Gyakran az öregkor rovására irt rossz közérzetnek — mondja a szerző —- érfendi túlzás az oka.” Bizonyos ételek, különösen a nagy zsírtartalmúak, siettetik az érelmeszesedés folyamatát. A túl sós táplálkozás és a velejáró sok folyadék kedvezőtlenül befolyásolja a vérkeringést és a kiválasztó szervek működését. A vérképzést vitamin- és vastartalmú ételekkel kell elősegíteni. Kerülni kell a paprikával, borssal, babérlevéllel, mustárral és kaporral való erős fűszerezést.Ajánlatos viszont a sovány hal, sertés-, borjú- és csirkehús, s az áttört főzelékek fogyasztása. Zsir helyett az olaj használata. “Ne felejtsük el — írja befejezésül dr. Nagy Mária —, hogy a szép harmonikus öregséghez nemcsak testi egészség, hanem lelki kiegyensúlyozottság is kell. Ha megbecsüljük egymást, ha alkotó munkában eltöltött élet után jön az öregség a maga megváltozott, de mégis tevékeny éveivel, akkor tartalommal telítődik a Nemzetközi Gerontológiai Társaság jelszava: Ne éveket adjunk az életnek, hanem életet az éveknek!” VWWXAA/X/VWWWVW/WWVWWt/WXA/WWVXA# Spiritiszta szeánszokat rendezett Nápolyban a 49 éves Fulvio de Pasquale a 17 éves Luana Ponti- cello számára. A szeánszon megjelent “San Seve- ro hercegének szelleme” és beleszeretett a lányba. A bájos Luana a napokban egészséges fiúgyermeknek adott életet — és gyermektartásért beperelte De Pasqualét. ..
